Évente több mint 20 ezer válást tartanak nyilván hazánkban, aminek köszönhetően a kétezres évek közepe óta már több elvált vagy egyedülálló felnőtt él az országban, mint házas. Míg az elvált nők nagy része leginkább felszabadultságot érez válását követően, a férfiaknál inkább a csalódottság és a magány dominál. A gyerekek helyzetéről Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő számolt be.
Egy házasságot lezárni nem könnyű (főleg ha gyerekek is vannak), azonban tudjuk, hogy a válásnál már csak egy nagyobb kihívás van: hogyan folytassuk az életünket? Mennyire sínylik meg a gyerekek a válást? Hogyan tekintenek az elvált férfiak és nők a jövőbe? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Újszerelem.hu online társkereső kutatása.
A válások jelentős részében gyerek is érintett: Magyarorszá-gon minden harmadik gyermek megéli élete során a szülei párkapcsolatának megszűnését. Fontos tehát, hogyan tekin-tünk a válásban érintett gyerekekre. A felmérésben részt ve-vő nők kétharmada, míg a férfiak háromnegyede értett azzal egyet, hogy a közös gyermek mindig megsínyli a válást. Úgy tűnik tehát, hogy a szülők eleve belekalkulálják a válás „árába” a gyerek sérülését, traumáját. Ezzel pedig sok esetben bűn-tudatot, lelkiismeret furdalást keltenek magukban és a másik-ban, mi több, nem egyszer a válási folyamat elhúzódását is előidézik (a gyerek miatt meggondolják magukat vagy elo-dázzák a megromlott párkapcsolat lezárását).
Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő szerint nagyon fontos hogy a szülők tisztában legyenek azzal, hogy a válás nem feltétlenül súlyos trauma a gyereknek. A válás minősége, a viták, konfliktusok száma és minősége, a válással együtt járó függő helyzetek okozta bizonytalanság és kiszolgáltatottság időtartama a meghatározó számukra. Ha azonban a szülők oda tudnak figyelni a gyerekük szükségleteire és érdekeire, akár pozitív üzeneteket is taníthatnak a gyereküknek a válással: együttműködésről, erőszakmentes konfliktusfeloldásról, vitarendezésről. Ennek felismerése segítheti a szülőket a válás miatt bűntudatuk leküzdésében és megerősítheti őket abban, hogy az tud elég jó szülője lenni a gyerekének, aki jól érzi magát a bőrében, párkapcsolatában.
A férjek rosszabbul viselik
A kutatás eredményeiből kiderül, hogy a férfiak legtöbbször magányos farkasként próbálnak megküzdeni a házasság felbomlásának traumájával. A kérdőívet kitöltő férfiak 40%-a egyáltalán nem fordult segítségért, tanácsért sem környezetéhez, sem szakemberhez válása idején. A nők jóval gyakrabban vesznek igénybe segítőt, de legtöbb esetben ők sem szakemberhez (pszichológushoz, ügyvédhez), hanem családtagokhoz, barátokhoz fordulnak ilyen esetben.
„Ezek az adatok azért is elgondolkodtatók, mert a segítők jelentősen le tudnák rövidíteni a házasság lezárása miatti gyász időszakát, támogatást tudnának adni az érintetteknek a válási krízis feldolgozásában, és abban is, hogy hamarabb találjon vissza az érintett egy harmonikus felnőtt párkapcsolatba” – teszi hozzá Gyurkó Szilvia, a Rám is gondoljatok – a gyerekközpontú válás lépései c. könyv szerzője.
A nők sokkal optimistábbak
A nők leginkább a felszabadultságot, a fér-fiak inkább a csalódottságot és a magányt említik meg legelső helyen válásukat köve-tően. A nők sokkal optimistábbak, náluk jó-val magasabb azok aránya, akik örömmel és várakozva néznek a jövő elé. „Ezek az adatok megerősítik azokat a nemzetközi vizsgálati eredményeket, amelyek szerint a válás előtti időszakot a nők élik meg küzdel-mesebbnek és fájdalmasabbnak, míg a férfiak általában a válás után vannak rosszabbul. Nagyon fontos lenne, ha erre maguk az érintettek is oda tudnának figyelni. A szívinfarktus, más betegségek és lelki problémák aránya ugyanis ugrásszerűen megnő a frissen elvált férfiak körében” – hívja fel a figyelmet a veszélyekre Gyurkó Szilvia.
Nem az a kérdés tehát, hogy elváljunk-e vagy sem, hanem hogy hogyan rendezzük életünk kisebb-nagyobb kríziseit, hogyan figyelhetünk oda a gyerekeinkre minden élethelyzetben, s nem utolsó sorban hogyan vehetjük sikeresen azokat az akadályokat, amiken átlépve egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb jövő várhat ránk.
