A szeretet egy család legfontosabb eleme. Ahol apa és anya szeretik egymást, ott a család erős, határozott. A gyermek egyetlen mentsvára a szülői szív, mely nem egyenként kell, hogy biztosítsa a melegséget, hanem együttesen. A gyerekek abból táplálkoznak, amit a szüleiktől látnak. Ha odafigyelés és szeretetben gazdag egységben élnek, a gyerek magabiztos és erős kapcsolatokat épít ki a körülötte élőkkel.
A mai világban, a szülők arra törekszenek, hogy mindent megadhassanak a gyerekeiknek. Az értékeket tárgyakban látják, ami arra készteti őket, hogy minden új, szenzációs kütyüt, megvesznek a porontynak, mellőzve azt, amire igazán szüksége van.
A gyerek amellett, hogy játszik, folyamatosan tanul. Érzelmeket, kifejezéseket, tulajdonságokat. Mint egy kis szivacs, szívja magába az elé öntött ingereket. Így fejlődik belőle egy külön karakter, önálló ember. Ha gyermekkora legmeghatározóbb éveiben azt látja, hogy a szülők nem bíznak egymásban, megvetik, vagy elítélik a másikat, abban a hitben nő fel, hogy önmagán kívül, senkiben sem bízhat, és nem kell senkit sem tisztelnie. És egy ilyen felnőtt ember, sosem lesz igazán boldog. Hogy miért?
Egy olyan gyerek, akik boldogtalan szülők kezei alatt nő fel, nem tanulja meg mi a kölcsönös boldogság. Aki nem látja, hogy milyen bízni valakiben, fáradozni valakiért, hálásnak lenni valakinek, az sosem fogja értékelni, ha valaki szereti. A gyereket meg kell tanítani szeretni.
Mert szeret, mint anyát, aki mindentől megvédi, míg az ő keze meg nem erősödik önmaga védelmére, szeret, mint apát, aki megkeresi a megfelelő életkörülményekhez való pénzt, míg ő saját maga erre képtelen. De a gyerek egyszer felnő, anya és apa is kinövi a szerepét. A „gyerek” önállósodik és találnia kell egy párt, akit feleként szerethet, és ha nem lát erre jó példát, rosszul fogja csinálni, mígnem elbukik.
És akkor nem a leggyorsabb kismotorjára, vagy a legtutibb barbijára fog gondolni, amiket gyermekkorában porig nyűzött, hanem apára és anyára. Arra a két személyre, akitől tanult, akik példájára megformálódott a véleménye a házasságról és a családról. A tárgyak sosem fogják megtanítani a gyerekeket szeretni. Arra van szükségük, hogy szüleik a lehető legtöbb módon kifejezzék érzéseiket. Egy szülő, nem csak anya és apa, hanem férj és feleség egyben.
Azzal, hogy a gyermeket szeretik, még nem alkotnak tökéletes családot. Ha egymást nem szeretik, csorba esik a gyerek családról szóló elképzelésén. A szerelem a házasság oxigénje. A boldogság egyik legfontosabb eleme. És mi fontosabb a boldogságnál?
Tanítsuk meg a gyerekeinket szeretni, azzal hogy egymást szeretjük. Legyen minden gyerek szeretetre nevelve, mert a szeretet, a legnagyobb ajándék, amit tőlünk, szülőktől kaphat.
Köszi, hogy olvastál ☺
Nagy Alexandra
