Szülésfelkészítő csoportokon és a magzati kapcsolattal foglalkozó kiscsoportokban rendszeresen előkerülő kérdés, hogy mit lehet tenni a vajúdás és a szülés alatti fájdalmakkal, hogyan tudunk felkészülni a várható megpróbáltatásokra?
Különösen, akinek alacsony a fájdalomküszöbe vagy még nem szült, rettegéssel gondol arra, hogyan fog megbirkózni a mindent elsöprő, heves tágulási izom összehúzódásokkal.
A szülés kimenetelét, a későbbi emlékeket és átélt élményeket nagymértékben befolyásolhatja az az élmény, amelyet a fájdalmakkal kapcsolatban átéltünk. Ezért nagyon lényeges, hogy ezzel még a szülés előtt szembenézzünk és foglalkozzunk vele.
A fájdalomnak két nagyon fontos összetevője van: a fizikai érzet a testünkben és a lelki hozzáállásunk, elfogadásunk vagy elutasításunk a fizikai érzettel kapcsolatban. Az előző cikkben foglalkoztam a lelki elfogadással és szemlélettel, amely nagyban csökkentheti a fizikai kellemetlenséget.
A szülésfelkészítés újabb irányzataiban már nem a fájdalmaktól való elhatárolódás, figyelemelterelés a cél, hanem a fájdalommal való áramlás, abba való belemerülés megismerése, megváltozott tudatállapotban. Ez biztosítja ugyanis a vajúdás hatékonyságának növekedését és az időtartamának csökkenését.
Most arról írok, milyen relaxációs és meditációs gyakorlatokkal készíthetjük fel magunkat a fizikai fájdalomba merülésre.cEzúttal három technikával, gyakorlattal ismerkedhetünk meg.
A várandósság alatt találkozhatunk olyan kellemetlen érzésekkel és fájdalmakkal, amelyek nagy segítséget jelentenek a vajúdás és szülés alatt megjelenő fájdalmakra való előkészülésben.
1. A fájdalom megfigyelése
Ha bárhol a testünkben fájdalmat, feszültséget érzünk, üljünk, vagy feküdjünk le kényelmesen 10-15 percre.
Lélegezzünk mélyen hármat és hagyjuk, hogy a levegő sóhajszerűen elhagyja a testünket. Csukott szemmel fordítsuk teljes figyelmünket először egész testünk érzései felé. Néhány perc után érezzük, ahogy testünk elnehezül, minden porcikánk ellazul.
Ekkor fordítsuk figyelmünket a fájdalom helye felé és tudatosítsuk magunkban pontos megfigyelésekkel a következőket:
- Mekkora területen, milyen formája van a fájdalomnak?
- Milyen a fájdalom hőmérséklete?
- Milyen színe van a fájdalomnak?
- Milyen anyagból érzed a fájdalmat? (Folyékonynak, szilárdnak, levegősnek tűnik?)
- Változik-e a mozgása, helye?
- Milyen a fájdalom érzete, jellege? (Szúrást, nyomást, húzást stb. érzel-e?)
Ha már pontosan tudod érzékelni, és egész közelinek látod a fájdalmat, akkor előbb-utóbb a fájdalom vagy erősödik egy ideig, vagy gyengül és megszűnik. Az erősödő fájdalmat hosszabb ideig érdemes figyelni, azután az is eltűnik.
Próbálj egyre közelebb kerülni és belehatolni a fájdalomba, mintha nagyítóval figyelnéd!
A gyakorlatot érdemes olyan gyakran végezni, amennyi alkalmunk csak adódik a fájdalom megfigyelésére. Ugyancsak jó megfigyelési tárgy a has keményedése is, amely sokak számára kellemetlen és ijesztő lehet. A szülés idejére ennek a gyakorlatnak a hatására már ismerősnek fognak tűnni a fájdalmak, és könnyebben megy a fájdalom elviselése.
2. Hullámok a tengerben
Naponta vagy hetente többször feküdjünk, vagy üljünk le meditációs pozícióban! A gyakorlat 15-20 percet vesz igénybe.
Csukjuk be a szemünket! Képzeljük magunk elé a legszebb tengerpartot, ahol szeretnénk lenni. Figyeljük meg, ahogy a még kicsi, gyenge hullámok elkezdik nyaldosni a lábunkat, majd egyre mélyebbre merüljünk a gyenge hullámok közé. A hullámokat érezzük a testünkön, és vegyük fel az áramlás ritmusát. Fontos, hogy váljunk azonossá a hullámzással, ne álljunk ellen!
A hullámok egyre erősödnek, mi pedig hagyjuk magunkat sodorni általuk. Lehet, hogy a hullámok már kellemetlenül erősek, félelmetesek lesznek, de ha hagyjuk magunkat velük áramolni és a tetejükre kerülünk, a hullámzás megvéd minket.
Egy idő után a hullámok ismét lecsendesednek. Ekkor jöjjünk ki a tengerből és feküdjünk ki a napra. Engedjük, hogy a nap fénye feltöltsön minket, ahogy a meleg homokon pihenünk. Néhány perc után, ha már kellemes meleg áradt szét a testünkben, ismét kinyithatjuk a szemünket.
A fájdalmak is hullámszerűen lepnek meg minket a vajúdás kezdetén. Ha van tapasztalatunk és hozzászoktunk ahhoz, hogy miként lehet a hullámzásban benne maradni, a fájdalommal is képesek leszünk együtt lenni.
3. Légzés a fájdalommal
Helyezd magad kényelmes helyzetbe, ülve vagy fekve! Csukd be a szemed! Kezdj mélyen lélegezni és figyeld, hogy a testedben hol érzel feszültséget, fájdalmat, nyomást vagy szúrást. Fordítsd a figyelmedet teljesen erre a területre!
Lélegezz bele a fájdalomba, mintha azon a területen keresztül lélegeznél! Figyeld, hogy mi esik jól, erősítsd vagy gyengítsd a légzést, sóhajthatsz is. Egy idő után a fájdalom teljesen eltűnik, szétáramlik és már nem érezhető.
Ezzel a gyakorlattal közvetlen tapasztalatot szerzünk arról, hogy milyen hatást tudunk gyakorolni a fájdalmak megszüntetésére, hogy mi esik jól vagy kevésbé jól a számunkra.
A magzati kapcsolat tanfolyamokon megismerkedhetsz ezekkel és további más gyakorlatokkal is. Jelentkezés és információ: Dobos Andrea Beáta, [email protected], +36-20-358-0297.
Dobos Andrea Beáta, várandósság alatti lelki tanácsadás | Kérdezz-felelek>>
…épp arrol szól a gyakorlat,a cikk egésze,hogy ne féljünk a fá jdalomtól,-kezdetnek jó lenne ha szótól sem,hisz ez fejezi ki leginkább,ez 1helyettesíthetetlen gyűjtő fogalom…-hanem ismerjük meg,hassunk rá,kezeljünk,működjünk vele együtt…sokaknak egyáltalán nem feszítő és nyomó a fájdalma,ugy hogy nem lenne segítség,sőt inkább félrevezető lenne ha helyette jellemzné vlki más az ő saját fájdalmát…és keresné azt s neki nincs s akkor most mi lesz…ezt a cikket a lelkünkkel és nem feltétlen agyunkkal kell érteni…a mélyenek szól,nem 1 mondogatós tantra…én köszönöm.és sokak még:)
Túl sokszor olvasható a fájdalom szó, ez egyáltalán nem segít, mert csak még jobban beprogramozza a kismama tudatalattiját. Helyettesíteni kell a nyomó, feszítô érzéssel, ami valójában az, ha már legyôztük félelmeinket. A cikk ebbôl a szempontból többet árt mint segít.
Milyen kár, hogy nem olvastam ezt a cikket, három évvel ezelőtt, a lányom születése előtt…
Milyen jó, hogy még előtte vagyok a következő szülésnek, és olvashattam! 🙂