„A határok kijelölése és ezen keretek fenntartása a szülő feladata. A gyerek feladata pedig az, hogy ezeket megpróbálja átlépni, hogy kísérletezik az érzelmeivel és a lehetőségeivel, miközben érzi azt is, hogy a szülei tartják a kontrollt, és nem engedik ki a kezükből a gyeplőt.” – Tari Annamária pszichológus és pszichoterapeuta
A gyermeknevelésben még mindig vannak megosztó vélemények a nevelési, fegyelmezési módszereket illetően. Manapság is hallani még, hogy egy pofon még belefér, sőt, mondják: „Én is kaptam, mégis itt vagyok,…”.
Na igen, de vajon, ha a lélek mélyére nézünk, akkor biztosan nincs ott egy örökre megsebzett kisgyermek, aki talán a tekintélyelvű nevelés hatására és a saját elbagatellizált traumái miatt, jó úton tart a felé, hogy a gyermekének is tovább adja azokat a sérüléseket amit valamikor régen ő is kapott!? Biztosan jó megoldás, ha a gyermekünk indulataira indulat a válasz?
Filep Orsolya Veronika gyermek klinikai szakpszichológusunk e heti blogbejegyzésünkben segít megérteni, hogy mit okozhat „csak egy pofon”, mit tehetünk, ha mégis megtörténik, és elgondolkodtat arról, hogy miért lehetünk türelmetlenek…
A gyermeknevelés nagy felelősség és minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Amennyiben többször is előfordul, hogy elveszítjük az érzelmi kontrollt, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valójában mi állhat a háttérben!
A hétköznapi konfliktusaink, a párkapcsolati problémáink türelmetlenné tehetnek bennünket, a szorongásaink, a munka okozta stressz, vagy a munkahelyi légkör szintén frusztrációt okozhat, ami kihat a viselkedésünkre is. A szülés utáni depresszió is egy gyakori nehézség, amit ne szégyelljünk, és bátran kérjünk segítséget!
Az elég jó szülő című könyvében Bruno Bettelheim ezt írja:
„A gyerek számára semmi sem fontosabb, mint az, hogyan él meg a szülő bizonyos eseményeket, hiszen ennek alapján értelmezi a világot önmaga számára.”
Tehát, a gyermekünk nevelése során, de ettől függetlenül is, emberi kapcsolatainkban nem az a legfontosabb, hogy ne hibázzunk! Hanem az, hogy felismerjük és elismerjük a hibáinkat! Kutassuk fel az okokat amelyek a viselkedésünk hátterében állhatnak, dogozzunk önismeretünkön és fejlesszük érzelmi intelligenciánkat! Így nemcsak a lelki egészségünkért teszünk sokat, de jó példát mutatunk gyermekeinknek és környezetünknek egyaránt!
„Szülőként is lehet tévedni és hibákat véteni. Nincs olyan felmenő a világon, aki tökéletes lenne. Az igazán jó szülői viselkedés elbírja a tévedések beismerését, a bocsánatkérést és az újrakezdés próbálkozásait.” – Tari Annamária pszichológus és pszichoterapeuta
