Újabb csatát vívnak a nők a szülés körüli szabadságharc történetében, ezúttal az ambuláns szülés szabad választási lehetősége a cél. Bár bizonyos feltételek mellett a hatályos szabályozás szerint lehetséges a szülést követő 24 órán belüli hazatérés, a fennálló érdekellentétek miatt komoly konfliktushelyzetekbe keveredhet az a kismama, aki megpróbálkozik élni törvény adta jogával.
A Születésház Egyesület május óta közel 3000 aláírást gyűjtött össze az ambuláns szülés lehetőségének megteremtéséért, október 21-én pedig átadták a petíciót a szaktárcának. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma két éve dolgozik az ambuláns szüléshez szükséges személyi, tárgyi és infrastrukturális feltételek kidolgozásán. Fazakas Pálma, a Születésház Egyesület elnöke elmondása szerint a petícióval egyrészt szeretnék felgyorsítani ezt a folyamatot, másrészt jelezni kívánják az illetékesek felé, hogy milyen sokan érdekeltek ebben a kérdésben.
„Természetesen nem az a cél, hogy szülés után a nőket babástól kitegyék a kórházból. Azt szeretnénk elérni, hogy az ambuláns szülés legyen egy választható lehetőség, azok számára, akik intézményben kívánják világra hozni a gyermeküket, viszont a szülés után minél hamarabb szeretnének hazatérni vele” – mondja Pálma.
A strukturális és finanszírozási rendszer átalakítása lehetővé tenné, hogy az anyukák és babáik komplikációmentes szülés és egészséges gyermek születése esetén néhány órán belül elhagyhassák a kórházat, anélkül, hogy a kórházi személyzettel mindenki számára kellemetlen és frusztráló vitákba, veszekedésekbe kellene bonyolódniuk.
„El akartam kerülni a felesleges szeparációt”
Tőzsér Berta hat gyermek édesanyja, öt babáját ambulánsan szülte. Orvosként talán bátrabban vállalkozott erre, mint egy átlagos kismama, de elmondása szerint azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy valaki lássa, hogy minden rendben van-e a babájával és a saját szervezetével a szülés után, egy alapos és korrekt szülésfelkészítőn bárki megszerezheti. Berta a szülésélményeiről beszélt nekünk:
„Amikor 11 évvel ezelőtt az első kisbabámat szültem, még kezdő, tapasztalatlan anyuka voltam. Bár nem kaptam túl hatékony, és főleg nem korszerű ismereteken alapuló segítséget a szoptatásban, csecsemőgondozásban, mégis nagyobb biztonságot nyújtott a kórházban, szakemberek között töltött három nap a szülés után, mintha otthon lettem volna. Ez talán annak is köszönhető, hogy pár évvel korábban kaptam meg az orvosi diplomámat, és még eléggé a hierarchikus orvos-beteg kapcsolat képe élt bennem.
A kislányom születésével sok mindenre rádöbbentem, rengeteg új dolgot tanultam. Így vált belőlem az évek során a La Leche Ligánál szoptatási tanácsadó, majd évekkel később IBCLC, azaz szoptatási szaktanácsadó. A következő gyermekemnél új kórházat és egy új orvos-szülésznő párost választottam. Több dolog is arra ösztönzött, hogy az ambuláns szülést merjem és akarjam választani. Elsősorban úgy éreztem, hogy mind én magam, mind a születendő kisbabám otthon lennénk a legnagyobb biztonságban, ezen felül el akartam kerülni a felesleges szeparációt és az idegen emberek jelenlétéből fakadó stresszt. Ezek voltak a lelki okai annak, hogy szerettem volna maximum 24 órával a szülés után hazamenni. Az egészségügyi okok között szerepelt, hogy féltem a kórházi fertőzésektől és a felesleges beavatkozásoktól.
„Otthon sokkal jobban tudtam a kisbabámra figyelni”
Második babánk kétoldalú vesemedence tágulattal született. A szülés előtt nem volt egyértelmű, hogy milyen fokú ez a probléma, vagyis például tud-e pisilni, ezért elfogadtam, hogy 24 órát töltsünk a kórházban. Mivel a súlya 4 kg felett volt, rutinból vércukorszintet is akartak nézni nála. Ezt elutasítottam, mert akkor már tudtam, hogy mivel nagyon szépen szopott a szülőszobán előtejet, és nálam sem diagnosztizáltak korábban terhességi cukorbetegséget, nem állt fent a veszélye annak, hogy kórosan lecsökken a vércukra. Elfogadták a döntésünket, aláírtuk a papírokat, és 24 óra múlva hazamehettünk a kisfiammal. Gyermekem veseproblémája egy év múlva, folyamatos kontroll és antibiotikum kúra mellett magától elmúlt.
A harmadik, negyedik, ötödik és hatodik gyermekünket is ebben a kórházban, ennél a szülésznő-orvos párosnál, sőt, ugyanabban a kádban szültem. Velük már pár óra múlva hazamentünk, attól függően töltöttünk bent 3-4 vagy 5-6 órát, hogy éjjel vagy nappal születtek-e. Azt mindig fontosnak tartottam, hogy a neonatológus szakorvos megvizsgálja a kisbabámat, mielőtt távozunk. Felelevenítettem magamban az egyetemen tanultakat, hogy mik lehetnek az esetleges kóros jelek egy szövődménynél, és ha elbizonytalanodtam otthon, akkor felhívtam a körzeti gyerekorvosunkat, vagy ha a saját tüneteim gyanúsnak találtam, akkor a szülésznőmet, esetleg a szoptatási tanácsadó kollégámat. Szerencsére sosem fordult elő olyan probléma, amit otthon ne tudtunk volna kezelni. Otthon sokkal jobban tudtam pihenni, a kisbabám szükségleteire figyelni, és a higiéniát is megnyugtatóbbnak éreztem. Annak is örültem, hogy nem voltunk a családtól sem sokáig elválasztva, de nem ez tartottam az elsődleges szempontnak.
Az utolsó szülésnél a kitartás segített
Az utolsó szülésemnél a választott orvosom nem tudott jelen lenni, de megígérte, hogy újra ugyanúgy hazamehetek saját felelősségre, ahogy korábban. Ám hiába volt ő a szülészeti osztály főorvosa, a jelenléte hiányában mégsem mehettünk haza olyan könnyen, mint az előző szüléseknél. Még mindig megdöbbentő számomra, hogy annak ellenére, hogy tisztában volt vele az ügyeletes szülészorvos, hogy a foglalkozásom, végzettségeim és nem utolsó sorban a viszonylag nagynak mondható anyai tapasztalatom miatt nem vagyok egy átlagosnak mondható anyuka, mégis csak kisebb vita után, és kitartó kérésünknek köszönhetően mehettünk csak haza.
Orvosként tudom, hogy ebben nagy szerepe van annak, hogy a kórház is rosszul jár anyagilag, ha a szülő nő még 24 órát sem tölt benn az intézményben. Érthető, hogy a kórházi személyzet nem örül ennek, de azt gondolom, hogy ez még egy ok arra, hogy létrehozzanak Magyarországon is egy Ambuláns szülés kategóriát, amivel az adott intézmény megkaphatja a szülés költségeinek fedezetét.
Sok kismama csak a szülésig lát el
Annak, aki ambuláns szülésre készül, azt ajánlom, hogy még szülés előtt keressen olyan gyerekorvost, szülészorvost, vagy szülésznőt, és egy szoptatási tanácsadót, akit bármikor felhívhat, ha elbizonytalanodik. Nem árt pár témába vágó, korszerű ismereteket nyújtó könyvet sem beszerezni és már a várandósság alatt átolvasgatni, ideértve a szülés utáni, a szoptatással, gyermekággyal kapcsolatos részeket is. Az a tapasztalatom, hogy sok kismama csak a szülésig lát el, és azt hiszi, hogy utána minden megy majd magától. Ha valaki komolyan gondolja az ambuláns szülést, annak fontos igazán jól felkészültnek lennie. Érdemes azt is megfogalmazni magunkban, hogy mik az őszinte érzéseink, indítékaink, ne csak divatból akarjunk ambulánsan szülni.
További információk az ambuláns szülésről a Születésház oldalán>>.
Wilcsek Médea
