Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület idén áprilisban állásfoglalást hozott arra vonatkozóan, hogy melyek az állásinterjún feltehető kérdések, illetve mely kérdések eredményezhetnek közvetlen hátrányos megkülönböztetést.
Az iránymutatás célja, hogy felkészítsék mind a munkáltatókat, mind a munkavállalókat, hogy milyen magatartást tanúsítsanak, hogyan járjanak el az állásinterjúk során.
Mi az állásinterjú?
Az állásinterjú a foglalkoztatási vagy munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését megelőző beszélgetés, amely segíti a munkáltatót a megfelelő munkavállaló kiválasztásában. Ebből következik, hogy a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma kiterjed az állásinterjúra is.
Milyen kérdéseket nem tanácsos feltenni az állásinterjún?
Általában elmondható, hogy nem adható kimerítő felsorolás azokról a kérdésekről, kérdéscsoportokról, amelyeket a munkáltató nem tehet fel az állásinterjú alanyának anélkül, hogy sérülne az egyenlő bánásmód követelménye. Mindig a konkrét eset összes körülménye alapján lehet megítélni, hogy az állásinterjúk során a munkáltató által feltett mely kérdések eredményezhetnek közvetlen hátrányos megkülönböztetést.
Példálózó jelleggel kimondható, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek különösen a magánéletre, párkapcsolatra, családi életre, tervezett gyermekvállalásra, szexuális szokásokra, lakóhelyre, származásra, vallási vagy politikai meggyőződésre, politikai események megítélésére, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra vonatkozó kérdések.
Ilyen kérdések lehetnek például az állásinterjú alanyához:
- hány gyermeke van
- milyen a családi állapota
- milyenek a vagyoni viszonyai
- vannak-e kiskorú gyermekei
- szeretne-e a jövőben gyermeket vállalni
- milyenek a szexuális szokásai
- van-e házasságon kívüli kapcsolata
- milyen vallású, gyakorolja-e a vallását
- tagja-e valamelyik pártnak
Önmagában egy vagy több, az egyenlő bánásmód követelményét sértő kérdés feltevése nem alapozza meg a közvetlen hátrányos megkülönböztetést. Csak akkor állapítható meg közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha a munkáltató intézkedése hátrányt okoz.
Miben nyilvánulhat meg a hátrány?
A hátrány lehet a jogviszony létesítésének elmaradása, illetve a munkáltató összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóinál kedvezőtlenebb feltételek alkalmazása. Az is hátrány lehet különösen a munkaviszony létesítése során, hogy a munkavállalóval családi körülményei folytán határozott idejű, vagy próbaidős munkaviszonyt létesítenek, míg a többi felvett alkalmazottal határozatlan idejű munkaszerződést kötnek.
Mikor mentesülhet a munkáltató a felelősség alól?
A munkáltató akkor mentesülhet a felelősség alól, ha az állásinterjún elhangzott kérdés a munka jellege vagy természete alapján indokolt, és az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételre vonatkozik.
A vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló szervezet munkáltatója által feltett kérdés akkor nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódik, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapul. Pl. ha egy vallási közösség hitoktatót keres, a munkáltató részéről feltehető az állásra jelentkezőhöz a felekezeti hovatartozására irányuló kérdés.
Milyen jogorvoslati lehetősége van annak, akit az állásinterjún feltett kérdésre adott válasza miatt hátrány ért?
Ha a munkáltató az állásinterjúval összefüggésben megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, akkor a jogaiban sértett fél
- munkaügyi jogvitát kezdeményezhet a munkaügyi bíróság előtt,
- kezdeményezheti az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását,
- valamint munkaügyi ellenőrzés lefolytatását a területileg illetékes munkaügyi felügyelőségnél.
Mit kell bizonyítania/valószínűsítenie a munkavállalónak és a munkáltatónak a jogorvoslati eljárás során?
A munkavállalónak azt kell valószínűsítenie, hogy
- az állásinterjún feltett kérdések összessége összefügg egy olyan tulajdonságával, amely az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény alapján védett tulajdonságnak minősül. Az ilyen esetekben ugyanis a munkavállaló nem feltétlenül rendelkezik az érintett tulajdonsággal, de a munkáltató ezt feltételezi róla.
- a munkáltató az állásinterjún történő meghallgatása után nem létesített vele foglalkoztatási, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, illetve kedvezőtlenebb feltételekkel létesített jogviszonyt, mint az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóival.
A munkavállaló nem köteles bizonyítani az okozati összefüggést a kérdés és a hátrány között. A kimentés körében lehet annak jelentősége, hogy a kérelmező milyen választ adott a kérdésre.
Mindezek alapján a munkáltatónak, illetve az utasításadásra jogosult személynek azt kell bizonyítania, hogy
- eljárása nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét: nem tett fel olyan kérdést, ami közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, illetve az alkalmazás megtagadása, kedvezőtlenebb feltétele (hátrány) nem volt okozati összefüggésben az általa feltett kérdéssel, illetve a munkavállaló arra adott válaszával, vagy
- nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét: az általa feltett kérdés, illetve azt követő eljárása megfelel az egyenlő bánásmód megtartásáról szóló törvényben foglalt feltételeknek.
Budapest, 2007. április 04.
Forrás: www.egyenlobanasmod.hu
