Ítélkezés helyett a megbeszélést ajánlja a nehéz helyzetekben két brit pszichoterapeuta, aki most adott ki könyvet a szigetországban a nevelés legnehezebb pillanatainak kezeléséről. Meglátásuk szerint az empátia tud a legtöbb esetben segíteni a zűrös helyzetek megoldásában.
Hármas megoldási stratégia a gyereknevelés legnehezebb helyzeteihez
A gyermeknevelés éppen akkor a legnehezebb, a szülő akkor a legelveszettebb, amikor konfliktushelyzetet kell megoldani. Hiszen egyetlen rossz mondat is olaj lehet a tűzre, és a megoldás helyett a teljes káoszt hozhatja el. Két brit pszichoterapeuta, Heather Turgeon és Julie Wright most arra vállalkozott, kiad egy útmutatót az elcsigázott szülőknek a célravezető viselkedési formákról. Mármint a felnőttek optimális cselekedeteiről. Az Independent című lapnak nyilatkozva úgy fogalmaztak, mindennek az alapja egy hármas megoldási stratégia:
közös helyzetértékelés, a határok felállítása és a probléma megoldása.
„Ez a hármas a legnehezebb pillanatokban is segít a szülőnek, hogy megértők és kedvesek tudjanak maradni, miközben következetesen ragaszkodnak a felállított határokhoz, megtanítják a gyermekeknek a szabályokat, és azt is, miként választhatják ki a legjobb megoldást, hogyan oldhatják fel a dilemmákat” – mondták a brit lapnak a szerzők. Ez a módszer a legkülönbözőbb helyzetekben is működőképes lehet, az esti lefekvést megelőző huzavonától a testvérek közti veszekedés megoldásán át a tévénézési idő korlátozásáig.
„Több évtizedes kutatási tapasztalatunk azt mondatja velünk, hogy a legjobb, ha a szülő empatikus és következetes, így a kicsi könnyebben magáévá tudja tenni a szabályokat, és jobb érzékkel tud a jó és a rossz megoldások között választani még akkor is, amikor nem kell egy felnőtt esetleges reakciójától tartania” – magyarázták. Egy konkrét példát is bemutattak arra, miként képes egy szülő kezelni a legnehezebb mindennapi helyzeteket a fent említett hármas egységgel.
Ismerős a legtöbb szülő számára az a szituáció, amikor mondjuk egy játékboltból nem hajlandó a gyermek eljönni. A közös helyzetértékelés itt azt jelentheti, hogy a szülő leguggol a kicsi mellé, a szemébe néz, és közli vele, hogy tisztában van vele, milyen nehéz elmenni a sok színes és érdekes játék közül. A határok felállítása, amikor a felnőtt közli, hogy most pedig a nagy mulatság ellenére is el kell menniük a boltból, például azért, mert fel kell szedni a hugit a bölcsődében. A probléma megoldásához pedig jól jöhet egy kis mediáció, némi kompromisszumot érdemes felajánlani a fiatalnak, például olyat, hogy „A nyakamba veszlek.”, „Foghatjuk egymás kezét, amíg odaérünk, aztán felveszlek.”
A legfontosabb, hogy a gyermek lássa, a szülő megérti, hogy mi a problémája, még akkor is, ha viselkedése teljesen irracionális. Azt írják, aki így jár el, és a gyermekekkel átbeszéli a konfliktusok után azok okát, sokkal inkább számíthat arra, hogy a fiatal felnőtt korában közlékenyebb lesz szüleivel, több dolgot oszt majd meg őseivel azokhoz az emberekhez képest, akiknek az érzéseire a szüleik egyáltalán nem voltak kíváncsiak. Szorosabb lesz a két generáció között a kapcsolat.
