Csak a gyermekem legyen boldog és én is az vagyok. Ha anya boldog, az egész család boldog. Érzed a két állítás között a különbséget?
A boldogság nagyon összetett dolog. Van, hogy boldoggá tesz egy tábla csoki, egy finom, meleg kávé, egy gyönyörű tulipáncsokor, ha felrakhatod a lábadat 10 percre. Természetesen boldoggá tesz minket anyukákat a gyermekünk minden mosolya, minden érintése, kedves hangja, kacagása.
Az, ahogy cseperedik és egyre ügyesebb, egyre több mindent tud. Még mielőtt beszélni kezdenek, már rengeteg dolgot értenek a gyermekek. Már az egészen kicsik is, mindenre figyelnek. Főleg ránk, a szüleire.
Anyaként maradj hiteles!
Mosolyogsz, de közben könnyes a szemed és ő érzi, hogy valami nem az igazi. Sír, mert nem érti, és mert nem akarja, hogy neked rossz legyen. Elfordulsz vagy kisétálsz a szobából, mert nem akarod, hogy lássa, sírsz. Talán nem látja, de érzi, hogy feszült vagy, bánt valami. Óriási rajtad a felelősség, hogy mit adsz át ennek a kicsi lénynek az élet értelméből. Nem kell mindig vidámnak lenni. Naná, hogy lehetsz fáradt, morcos, ingerült, van, hogy bénázol, kiabálsz, sírsz vagy csak ülsz egy kicsit némán. Semmi gond mindezzel. Legyünk őszinték. Mondjuk el röviden, az ő szintjén, hogy most egy kicsit fáradtak vagyunk, hogy most egy kicsit szomorúak vagyunk. Nyugodt hangnemben. Beszélj és ő figyel majd rád. Egy cseppet sem fogja bánni, hogy könnyes a szemed egy percre, ha közben nyugodt a hangod, ha átöleled, ha nem próbálod átverni egy műmosollyal. Ha kimész a szobából dühösen, ha csak sokára tudsz túljutni önmagad marcangolásán, csak elrontod mindkettőtök napját. Ő ugyanis ugyanolyan feszült, nyűgös lesz, mint te. Az sem jó, ha esetleg épp rajta töltöd ki a mérgedet. Ha elmondod, elénekled a bánatod, ha mielőbb sikerül megnyugtatnod magad, ha tesztek egy sétát, ha veszel egy nagy levegőt és felemeled a fejed, hamar visszatér az igazi éned. Jöhet a valódi mosoly, az önfeledt nevetés. Egy köszönet, amiért ő ott van neked. Folytatódhat a játék. Játssz te is és legyél gyermek! Ülj le mellé, próbáld az ő szemével nézni, találj ki új dolgokat, élvezzétek mindketten.
Nem csak anyából állsz!
Nyiss a világra. Amikor alszik, törődj magaddal. Pihenj, sminkelj, olvass, vagy csak nézz ki az ablakon és közben ne bánd, ha nem folyamatosan a gyermeked körül forognak a gondolataid. Te közben Nő maradtál. Nő, aki nem feledkezhet el arról, aki eddig is volt: a kedvese, a lánya, a testvére, a barátnője valakinek, de legfőképpen önmaga. Egy ember, aki ismeri önmagát és tudja, mivel képes előhúzni azt az elbújt jókedvet. Akinek vannak vágyai, mindentől és mindenkitől függetlenül. Legyen az kisebb vagy nagyobb. Ami fontos, tudnod kell, hogy egy valakit viszel magaddal mindenhova, egy valaki van, akire mindig számíthatsz, egy valaki hozzáálláson múlik a perc, a nap, a hét hangulata. Te vagy az!
Kezdj magaddal valamit!
A legtöbb nő édesanyaként belekezd valami újba. Kell a plusz kihívás. Rátalálunk valami olyan tevékenységre, amit mindig is szerettünk és jól esik vele foglalkozni. Lehet, hogy másoknak szeretnénk segíteni írásainkkal, ötlet adni receptjeinkkel, örömet okozni általunk horgolt vagy varrt figuráinkkal és így tovább. Lehet, hogy vágyunk a sikerélményre a babázás olykor felemelő, olykor nehéz pillanatai mellett. Lehet, hogy jó a megerősítés a napi ezer eldöntendő kérdés mellett, hogy igen, ebben jók vagyunk. Lehet, hogy jól jönnek a biztató, az elismerő szavak. Lehet, hogy mindez egyszerre. Leginkább pedig azért csináljuk, mert szeretjük, mert élvezzük. Feltölt minket ez a plusz tevékenység és nem, emiatt egyáltalán nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk. Talán most még csak hobbi, de ha kinövi magát valamivé, vagy ha már eleve vannak céljaink, álmaink, az csak jó. Csak így tovább, menjünk, haladjunk az úton, ha nehéz a nap, azért, ha nem vagyunk fáradtak, azért. Tanuljunk, fejlődjünk, önmagunkhoz képest. Nem időt veszünk el a gyermekünktől, hanem plusz minőségi időt adunk neki. Hiszen egy energikus, vidám anyukával mennyivel jobb játszania! Mindamellett példát mutatunk neki. Ő már most elraktározza ezeket a napokat, amikor a feltöltődött, ügyes, kreatív, szuper anyukáját láthatta.
Boldogságot adunk neki, mindössze azzal, ha mi jól érezzük magunkat a bőrünkben, azt csináljuk, amihez kedvünk van. Ha nem a még többre, a tökéletességre törekszünk, hanem meglátjuk a dolgok jó oldalát, örülünk annak, amit az élettől kaptunk, ami a rendelkezésünkre áll és igazán élvezzük azt. Gyermekünknek szeretetre van szüksége. Ahhoz, hogy leginkább ki tudjuk fejezni a szeretetünket iránta, jóban kell lennünk magunkkal. Ha vannak álmaink, akkor tegyünk értük és valósítsuk meg őket anyaként is. Miért is ne lehetne? Meg tudjuk csinálni!
