A Candida gomba fertőzés A-Z-ig

Candidiázis, candida diéta, probiotikum, prebiotikum: gyakran hallott fogalmak, de tudjuk pontosan, hogy mit jelentenek? Most táplálkozási szakértőktől tudhatjuk meg, mi a candida szerepe szervezetünkben, mikor okozhat megbetegedést és mit együnk, hogy elkerüljük a gombák túlszaporodását.

Mi az a candidiázis?

A köznyelvben candidaként emlegetett gomba a Candida albicans, amely a sarjadzógombák csoportjába tartozik. Normál, emberi szaprofita, amely minden egészséges emberben megtalálható anélkül, hogy bármilyen betegséget okozna. Sok esetben a szervezet normál flórájában is megtalálható a bőrön, a szájüregben és a vastagbélben. Része a normál gyomor-bél rendszeri flórának, valamint nők esetén a hüvely flórájának.

A Candida albicans az esetek nagy részében nem vált ki tüneteket, nem idéz elő betegséget. A szervezet normál flóráját ugyanis baktériumok uralják, amelyek meggátolják a gombák nagyobb mértékű elszaporodását. Legyengült immunrendszer esetén azonban a bélben tenyésző Candida bekerülhet a vérkeringésbe, s az így kialakuló Candida-invázió számos belső szervet támadhat meg: tüdő-, idegrendszeri, csont-ízületi és szemkárosodást, valamint endokarditiszt okozhat. Az AIDS-betegek egyik, jellemző betegsége a nyelőcső candidiázisa. A gomba által kiváltott, legsúlyosabb kórkép a szepszis, amikor az egész szervezetet elárasztja a kórokozó súlyos, életveszélyes állapotot okozva.

Fotó: sxc.hu
Fotó: sxc.hu

Csökkent immunfunkció kialakulhat immunszuppressziós gyógyszeres kezelés (pl. kemoterápia, szervtranszplantáció utáni terápia) és immunrendszeri betegség (pl. leukémia, daganatos betegségek) miatti gyengeség esetén is.

A gombás fertőzés súlyossá válását antibiotikumos kezelés is okozhatja, különösen akkor, ha huzamos ideig alkalmazzák a széles spektrumú antibiotikumokat. Az antibiotikumok ugyanis a bélrendszer normál flórájában található baktériumok számát visszaszorítják, viszont a gombákra – így a Candida albicansra –nem hatnak. A baktériumos bélflóra – amely addig akadályozta a gombák nagyobb mértékű elszaporodását – pusztulása miatt a gombák élettere megnő.

Az utóbbi időben az említetteken kívül számos, egyéb kórkép kialakulásában is felmerült a Candida albicans okozta fertőzés kóroki szerepe: petevezeték-, petefészek-, húgycső- és húgyhólyag-gyulladás, szorulás, idült hasmenés, puffadás, izom- és ízületi fájdalmak, fejfájás, látási zavarok, torok- és orrmelléküreg-gyulladás, bőrkiütések, pszichés zavarok (hangulati nyomottság, fáradtságérzés) és környezeti allergénekkel szembeni reakciók felerősödése.

Csecsemőknél, időseknél, műfogsort viselőknél és asztmásoknál a szájüregben és a nyelven szaporodhat el a Candida albicans. Cukorbetegeknél a szájzugban, az emlők alatt, a farpofáknál,valamint az ujjak között jelenik meg. Gyakran fordul elő stresszes élethelyzetekben („mókuskerék”), amikor az immunrendszer „legyengül”. A tünetek kevésbé jellegzetesek, sokszor nehezen körülírhatók, s az egyéni érzékenységtől is függenek.

A leírtakból látható, hogy az alapvető probléma, hogy bizonyos külső körülmények hatására felborul a szervezet mikrobiális egyensúlya.

Van olyan táplálkozási mód, amely segít a kialakult candidiázis esetén?

Ha keressük a nagynevű, tudományos lapokban a megfelelő vizsgálati eredményeket, nem sokra akadunk rá. Sajnos hiányoznak a tudományos kutatások, így a diéta hatásosságát tanúsító, kellő számú, megfelelően dokumentált vizsgálati eredmény nem ismeretes.

Az az alapvető gond, hogy a tünetek és a gomba összefüggésének igazolása meglehetősen problémás: a tünetek más betegség résztünetei is lehetnek, számos tünet pszichoszomatikus rendellenesség esetén is felléphet, illetve a Candida az egészséges személyek jó részénél is kimutatható lehet. Ráadásul a tünetek néha egészen szélsőségesek. Például candidiázis következtében az egyik ember túl sovány lesz, míg a másik elhízik. Az egyik embernél székrekedést okoz, ám a másiknál hasmenést. Nem lehet olyan jól körülírtan diagnosztizálni, mint, mondjuk, az epegörcsöt vagy a szívinfarktust.

Tudjuk tudatosan növelni a szervezetünk számára hasznos mikroorganizmusok számát?

Igen, ha úgynevezett probiotikumokat fogyasztunk akár direkt, gyógyszertári készítmények formájában, akár bizonyos élelmiszerek „alkotórészeként”. A probiotikumok olyan, élő mikroorganizmusok, amelyek képesek az ember bélcsatornájában megtelepedni, ott szaporodni, s jótékonyan befolyásolják a gazdaszervezet egészségi állapotát. A tejsavbaktérium és a bifidobaktérium (laktobacilus és sztreptokokkusz) nemzetséghez tartoznak, de nem minden tejsavbaktérium-törzs probiotikus. A probiotikus tejsavbaktériumok egy része túléli a gyomorban levő sav, valamint a vékonybélben levő epesavak és emésztőenzimek pusztító hatását, ekképp élve jutnak el a vastagbélbe, ahol megtapadnak a bélfalon, s elszaporodnak.

yoghurt-on-a-plateIlyen tulajdonságai a hagyományos joghurttörzseknek (Streptococcus thermophilus, Lactobacillus bulgaricus) részben vannak. A hasznos mikroorganizmusokat táplálni kell. Tudomásul kell vennünk, hogy a probiotikumok csak akkor fejtik ki jótékony hatásukat, ha „nem halnak éhen”, ezért folyamatosan táplálnunk kell őket.

A természet zseniálisan oldotta meg, hogy az értünk tevékenykedő mikroorganizmusok mást „szeretnek”, mint az „ellenünk dolgozó” gombák. A gombák nagyon gyorsan szaporodnak az egyszerű szénhidrátok révén, míg a probiotikumok táplálásához prebiotikumokra van szükség. A prebiotikumok az élelmiszereknek olyan, nem emészthető összetevői, amelyek kedvező hatást gyakorolnak a gazdaszervezetre azáltal, hogy szelektíven fokozzák bizonyos baktériumok, elsősorban az úgynevezett probiotikus fajok szaporodását és aktivitását a vastagbélben, tehát tápanyagul szolgálnak számukra. Ilyen prebiotikumok a vízben oldható diétás rostok (pl. oligoszacharidok, raffinóz, asztachinóz, frukto-oligoszacharidok, oligofruktóz, alaktulóz és inulin), amelyek a szervezetben nem bomlanak le, ekképp emésztetlenül jutnak el a vastagbélbe, ahol a probiotikumok egyedüli táplálékai.

Az említett vegyületeket többek között a következő élelmiszerek tartalmazzák: fokhagyma, póréhagyma, vöröshagyma, búza, rozs, spárga, burgonya, zabpehely és csicsóka. Kisebb vagy nagyobb mennyiségben azonban az összes zöldségfélében megtalálható valamelyikük. Ebből is kitűnik: nagyon oda kell figyelni arra, hogy a felnőtt ember napi 30–40 dkg zöldséget, teljes értékű gabonafélét és 10–15 dkg gyümölcsöt fogyasszon.

A gyógyszeres terápia mellett javasolt étrend alapelvei:

  • el kell venni a gombáktól a táptalajt (a gombák életéhez nélkülözhetetlenek az egyszerű szénhidrátok),
  • megfelelően kell táplálni a szervezetünk számára hasznos mikroorganizmusokat,
  • kerülni kell az élelmiszerekben előforduló, egyéb sarjadzó- és penészgombákat,
  • ha fennáll valamilyen allergia, ki kell iktatni étrendünkből az allergiát kiváltó élelmiszer-féleségeket.

E szempontok figyelembevételével erősödik az immunrendszer, kialakul az egészséges és ellenálló bélflóra, s rendeződik a vitamin- és ásványianyag-háztartás is.

Forrás: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége hírlevele

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..