„Amikor egy nő férjhez megy és gyerekei lesznek, akkor kezdődik el az élete és egyben véget is ér.”
A Madison megye hídjai Robert James Waller nagy sikerű regényének filmváltozata Meryl Streep és Clint Eastwood főszereplésével meghódította az egész világot. Magyarországon most a Belvárosi Színház nézőterén élhetjük át újra a felkavaró történetet.
A darab egy amerikai kisvárosban játszódik 1965-ben. Egy olasz nő és egy amerikai kalandor sorsszerű találkozását és négy napig tartó szenvedélyes románcát meséli el, amelyből élethosszig tartó szerelem lesz.
Francesca (Udvaros Dorottya) Olaszországból Amerikába költözött, hogy ifjú kori terveit feladva, feleség és anya legyen egy farmon. Robert (László Zsolt) a National Geographic számára készít fényképeket a környék fedett hídjairól. A történet a múltból visszatekintve bontakozik ki. A szerelmesek halála után, Francesca felnőtt gyerekei felnyitják az asszony hagyatékát, és a nekik írt leveleiből és naplójából ismerik meg anyjuk féltve őrzött titkát. A lány (Szamosi Zsófia) empátiával, a fiú (Chován Gábor) eleinte elutasítással fogadja a romantikus történetet, de anyjuk emlékein keresztül lassan kénytelenek szembenézni saját életük kompromisszumaival, megalkuvásaival, elszalasztott lehetőségeivel, érzelmeik megfakulásával.
A szív hídjai ugyanazt az örök dilemmát boncolgatja, mint az Orlai Produkció másik most műsoron futó darabja, a Kramer kontra Kramer, csak más szemszögből. Választhat-e a nő a család és a remélt egyéni boldogság között?
A Kramer kontra Kramer Johannája úgy dönt, hogy elhagyja a férjét és fiát, hogy megvalósítsa álmait, míg A szív hídjai főhőse, Francesca a családjával marad, és lemond a frissen felfedezett szerelemről. Johanna Kramer hiába áldozza fel a családot, folyamatosan kergeti, de nem találja meg a boldogságot. Francesca négy nap alatt megéli azt a szerelmet, amire mindig is vágyott, de tisztában van vele, hogy ez az érzés bármilyen elementáris erejű, múlandó. Francesca így a család és a megszokott biztonság mellett dönt, de egyben a szerelmet is választja: „Meg akarom őrizni ezt a szerelmet úgy, ahogy most van.” Egész hátralévő életében ennek a négy napnak az emlékeit őrizgeti lelkében, és azt a boldogságot, amit akkor érzett. A két ember lelki összetartozása egész életük során megmarad, bármilyen távol is sodorja őket az élet. Végakaratuk tanúskodik erről, amelyben mindketten azt kérik, hogy szerelmük kibontakozásának helyszínéről, a Madison hídról szórják szét hamvaikat.
A történet nem ad választ a feltett kérdésre: a család mindenek előtt, vagy fel szabad áldozni azt a boldogság ígéretéért? A választ mindenki önmaga adhatja meg saját élete döntéseiben.
Naderi Szima Fotók: Tiszeker Dániel
