A blogomat azért indítottam, mert friss anyukaként azt gondoltam, nem árt a buzdítás saját magamnak és a hozzám hasonló cipőkben járóknak.
Első játszótéri élményeim egyike, hogy hallom, hogyan ecsetelik egymásnak az anyukák a szülés és szoptatás részleteit, az első otthon töltött perceket a babával. Minden egyes mondat viszont csak a nehézségeket emelte ki, szinte egymásra licitáltak az anyukák, és panaszkodásnak hangzott az egész, miközben ez egy csodálatos időszak.
Valóban kimerítő, de erre vártunk sok hónapon keresztül. Ott van előttünk, csak a mién! Akkor is, ha tényleg csak az aggodalmaskodással törődünk, a nehezebb, fárasztóbb perceit látjuk, illetve akkor is, ha élvezzük és feltöltődünk az olyan pillanatokban, amikor egy mélyet szívunk a rajtunk szuszogó kisbabánk selymes hajának illatából. Hipp-hopp elillan és vége lesz.
Nem akartam részt venni a társalgásban, de legszívesebben megráztam volna picit ezeket az anyukákat ott a homokozó szélénél. Lehet persze, hogy jó kicsit panaszkodni, kicsit akár eltúlozva a dolgokat kiadni magunkból. Egy cipőben járunk és jó beszélgetni. Mai napig nem értem azonban, miért az a rengeteg kérdés, hiszen teljesen más és más két szülés, csak rajtatok (babán és mamán) múlik, melyik lesz a legkényelmesebb szoptatási póz vagy a kedvenc étel a hozzászoktatás idején.
A blogom nem kifejezetten egy kismamáknak szóló oldal. Motiválni szeretném az embereket, arra, hogy lássák meg a jót, vegyék észre a szépet, éljenek a jelenben. Legyen határozott elképzelésünk és tegyünk azért, hogy megvalósuljon, amit szeretnénk. Azzal foglalkozzunk, amit szeretünk és szívesen csinálunk, érjük el a vágyott célt, úgy hogy közben nem hagyjuk, hogy mások lehúzzanak, elbizonytalanítsanak. Nem önzőség, ha olykor magunkat helyezzük előtérbe és megyünk előre, mert már az út közben boldogok leszünk és a környezetünk is ezt fogja visszasugározni ránk. Ahelyett, hogy kifogásokat gyártanánk vagy lustálkodnánk, esetleg álmodoznánk, tettek nélkül, csinálnunk kell.
Arra gondoltam, és első cikkemben le is írtam, ne felejtsük el, nem csak anyák vagyunk.
A blogomon találhatóak anyukáknak szóló bejegyzések, például, hogy mennyiben segít a gyereknevelésben a pozitív látásmód és az, ha nem mindent akarunk (mert nem is tudunk) megtervezni. Fontos továbbá mindig, hogy hogyan fogalmazunk és nem szabad elfelejtenünk, hogy példát mutatunk, azt kapjuk, amit adunk, ha tetszik, ha nem. Ha változást szeretnénk, akkor változtatnunk kell. Szem előtt kell ezt tartanunk a gyereknevelésben is. A türelem kulcskérdés, de emellett kedvesnek kell lennünk és minél több minőségi időt együtt töltenünk a gyerekünkkel.
Rengeteget olvasunk a témában, könyveket, cikkeket, fórumokat. Nincs ezzel gond, de aztán amikor már gyűjtöttünk néhány információt, van egy képünk, egy kiindulási alapunk, tudjunk elszakadni az internettől, a könyvek soraitól, merjünk dönteni és ösztöneink szerint cselekedni. Anyák vagyunk, ami önmagában csodálatos, és azzal jár, hogy csakis a legjobbat szeretnénk a gyermekünknek. Rosszul nem fogunk dönteni, ha csak csináljuk úgy, ahogy mi a legjobbnak gondoljuk. Meg kell hallgatni a tanácsokat, de aztán saját érzéseink szerint tenni, mert a következetesség a hosszútávon a legfontosabb. Mindenképp dönteni kell számtalan helyzetben, és minél tovább húzzuk annál nehezebb lesz, és annál több a befolyásoló tényező és mindaddig egy jó nagy adag stresszt okoz számunkra, míg meg nem oldjuk.
Csak csináld. Én ezt mondom, és meglátod neked is menni fog. Ha úgy adódik, hogy később rájössz, nem volt jó döntés, másképp kellett volna, akkor legközelebb már tudni fogod, és azt a másik utat választod. Mindig van lehetőség. Mindig javíthatsz.
A gyermekednek te vagy a legjobb. Ezt el kell hinned és tudatosítanod kell magadban. Maradj önmagad, csináld úgy ahogy jónak látod, élvezd az anyaságot és közben találj magadnak hobbit. Csinálj olyat is, aminek nincs köze az anyasághoz, csak egyszerűen szívvel-lélekkel teszed, örömöd leled benne. Vedd észre mennyi csoda van az életben, milyen jó, hogy szinte bármit megtehetünk, amit szeretnénk. Találd ki, valósítsd meg. Járj nyitott szemmel, örülj, hogy élsz, hogy van neked a gyermeked, hogy megmutathatod neki a világot.
