A boldogító igen kimondása előtt nem árt idejekorán tudnunk, hogy megfelelő óvintézkedések híján a tartós párkapcsolat mellett dönteni komoly, bár szerencsére korántsem végzetes csapást mérhet szexuális életünkre! Feleségként jó esetben is egyre kevesebb szexben lesz részünk, de akár a teljes szexmentesség sem kizárt.. Óhatatlanul eljőhet majd az álomesküvőn elképzelhetetlen pillanat, amikor a kihült hitvesi ágy egyetlen alternatívájaként felbukkan gondolataikban a házasságon kívüli kapcsolat.
„Nagyon szeretjük egymást, de életünkből eltűnt a szex“ – ezzel a panasszal fordul egyre több pár pszichológushoz, rosszabb esetben szenved néma magányban. Olyan párokról van szó, akik saját bevallásuk szerint szeretik egymást, szülőkként jól együttműködnek, élvezik egymás társaságát a stabil, elkötelezett kapcsolat biztonságát, kiszámíthatóságát, ugyakkor hiányzik életükből az izgalom, újdonság, a spontaneitás, a misztérium, azaz az érosz varázsa. A lélektani szakirodalom és gyakorló terapeuták jól ismerik e világszerte majdnem járványszerű problémát, de a párok életében továbbra is jórészt tabu téma.
Miért illan el menetrendszerűen az erotika egymást szerető, tartós kapcsolatban élő párok életéből? Miért vagyunk oly sokan hajlandóak elfogadni és ragaszkodni ahhoz a meggyőződéshez, hogy szerelmünk hajnalának egetverő szenvedélye óhatatlanul tovatűnik? Lehet-e feleségünk, férjünk ismét vágyunk titokzatos tárgya?
Az ismert, ellenlábasai számára hírhedt, new yorki pszichológus Esther Perel szerint ez igenis lehetséges, de csak akkor, ha őszintén szembenézünk a modern házassággal szembeni elvárásainkkal. A Párzás fogságban: Erotika és család intimitás összeboronálása című eddig 16 nyelven megjelent bestsellerében az erotikus intelligencia gurujaként is számon tartott belga származású Esther Perel megkérdőjelezi annak realitását, hogy a modern házasságnak a romantikus szerelem, a forró szex, az anyagi jólét biztosítása, s a szeretetteljes barátság összes ismérvének meg kell felelnie. „Az erotikus vágyat“ – érvel a terapeuta – „az örök rejtélyesség, a kiszámíthatatlanság és a politikailag inkorrekt hatalmi játszmák éltetik, nem pedig a házimunka körüli csatározások vagy a gyerekgondozási nehézségek körüli sárdagasztás“. Mi több, a népszerű pszichológia főcsapásával ellentétben Esther Perel úgy véli, hogy érzelmileg minél bensőségesebb a párkapcsolat, annál nagyobb az esély az erotikus szenvedély elhalványulásának. „A modern párok azzal a jelentős kihívással néznek szembe, „hogyan békítsék össze biztonság és kiszámíthatóság iránti igényüket az izgalmas, rejtelmes és felmagasztaló erotikus érzelmek iránti vágyódásukkal“.
A házasság történelme
A szerző könyvében rámutat, hogy a házasság korábban elsősorban üzleti kapcsolat, megélhetési sorsközösség volt, melyet az utódlás és az anyagi megélhetés biztosítása vezérelt. A házastársaktól nem várt többet mint stabilitást, megbízhatóságot és hogy napi szinten kijöjjenek egymással. Csak a nehány generációval előttünk járók kapcsolták mindehhez a romantikus szerelem és szexuális szenvedély igényét, melyhez a hatvanas évek végének feminista mozgalmai nyomán az egyenrangúság követelése is hozzácsapódott. Miközben a társadalom újabb és újabb követelményeket terhelt rá a házasság intézményére, anélkül, hogy történelmi funkcióból lényegileg elvett volna, Esther Perel szerint „mi úgy reagáltunk, hogy társunktól – egyetlen személytől – elvártuk, hogy ugyanazt nyújtsa, mint amit korábban egy egész faluközösségtől kaptunk“. „A kapcsolatok összeroppannak elvárásaink súlya alatt“ – hangsúlyozza. „Házasságot akarunk, társat, anyagi biztonságot, családi életet – ráadásul mindezek tetejében elvárjuk, hogy párunk legyen a legjobb barátunk, bizalmasunk és tüzes szeretőnk“.
Óhatatlan tehát az erotika halála?
Esther Perel szerint az erotika nem vész el csak átalakul. „Az erotikus energia nem tűnik el, csak a pár másba fekteti“ – magyarázza. „Megjelenik az otthonban, amit közösen hoztak létre, vagy családalapításra, karrierre irányul. Ez is erotikus szenvedély abban az értelemben, hogy élő, eleven, vitális energia, ám nem egy szexualizált szenvedély“. A terapeuta szerint tartós párkapcsolat és érosz azonban nem zárják ki egymást. „Nem törvényszerűen összeférhetetlenek, de igen nehéz összehangolni őket“ – mondja. „Hogy miért? Azért mert a meghitt szeretet biztonságra, kiszámíthatóságra rendezkedik be, miközben az erotikát valami egészen más tartja tűzben: az ismeretlen, a rejtelmes, a váratlan. Tehát olyasmi, amit a párok nem akarnak egy elkötelezett tartós párkapcsolatban“.
A családi élet is állandóságot, stabilitást és kiszámíthatóságot követel meg. Ami az érosz éltető ereje, az ellen a családi élet védekezik. Esther Perel szerint ráadásul manapság kultúránk túlságosan gyerekcentrikus. „Megfigyelhető a gyerek érzelmi középpontba állítása – manapság ez az egyetlen értékük“ – állítja. „Semmit sem termelnek ma már, viszont nekünk szülőknek felnevelésük jelentős anyagi terhet jelent. Ha e túlzó gyerekközpontúsághoz hozzávesszük azt a családmodellt, melyben a család fennmaradása a házaspár boldogságán múlik akkor máris megkapjuk az ötvenszázalékos válási statisztikát“. A terapeuta, aki maga is kétgyermekes anya,könyvében élesen bírálja azokat a szülőket, akik miközben gyerekeiket fetisizálják, saját egyéniségüket, mi több szexualitásukat is feladják. „A gyerekeket a legújabb divat szerint járatják, miközben ők maguk viseletes tréningruhában és tornacipőben járnak“ – kifogásolja. „A szülők a gyerekeket érzelmesen ölelik-csókolják, de egymásnak épphogy időnként odacuppantanak. Ideje, hogy bizonyos határokat meghúzzunk“ – figyelmeztet. Esther Perel szerint a szülőknek nem könnyű belátniuk ezt, ám a gyerekeknek nem erre van szükségük. „Egészséges szexuális és érzelmi élettel bíró szülőkre van szükségük“ – hangsúlyozza. „Ez szabad teret enged a gyerekek saját önállóságának és személyiségfejlődésének, ahelyett, hogy szüleik érzelmi és fizikai jólétének letéteményeseivé válnának“.
Ehelyett azt tanácsolja a pároknak, hogy törekedjenek nagyobb autonómiára. „Tartsunk partnerünktől bizonyos lelki távolságot. Ne csináljunk mindent együtt, járjunk el barátainkkal és ne adjuk fel saját kedvteléseinket. Teremtsünk egyfajta rejtélyességet önmagunk körül, még akkor is ha párunk jól ismer bennünket“ – tanácsolja. „A még nagyobb intimitás – például a túlzott verbális kommunikáció a problémák megoldására — nem feltétlenül eredményez jobb szexet“ – állítja. A vágy Esther Perel szerint akkor nő, ha megvan saját terünk és érezzük saját autonómiánkat, mely felszabadítóan hat erotikus energiáinkra. „Ez bizonyos értelemben önzés, hiszen megengedjük magunknak, hogy ne teljességgel a másikra figyeljünk, vele törődjünk, hanem hogy önmagunk lehessünk, úgy mint kapcsolatunk legelején“.
Esther Perel a monogámia „szent tehenének“ is nekimegy könyvében. Nem tanácsolja, de felveti a „harmadik beengedésének“ lehetőségét is, akár a fantázia szintjén, de akár valóságosan is. Nem szükségszerű a tényleges hűtlenség inkább magáról a felvetés lehetőségéről van itt szó. Ez történhet szerepjáték formájában vagy flörtöléssel, de a házasságon kívüli szex, akár a swinging is hatásos lehet. Természetesen ahol lángrakap a tűz, ott leéghet a ház is. „A biztonság és a kalandvágy közti feszültség nem megoldandó probléma, hanem olyan paradoxon, amelyet menedzselni kell.“ – mutat rá Esther Perel.
Esther Perel könyve megjelent magyarul!
http://hu.orioldbooks.com/2015/04/szeretkezes-fogsagban.html