Csősz Réka, pszichológus

Csősz Réka pszichológus

Témakörök:

gyermeknevelés, gyermek fejlődés, családi kapcsolatok, párkapcsolatok

Szakértőnk 2016. február elejétől kisbabájával szülési szabadságát tölti. Kérünk benneteket, hogy e-mail címére ne küldjetek kérdéseket, mert jelenleg – idő hiányában – még nem tudja azokat megválaszolni!
Visszatérését jelezni fogjuk felétek. 

2001-ben végeztem a kolozsvári „Babeş – Bolyai” Tudományegyetem pszichológia szakán. Szakmai továbbképzéseim különböző, de számomra egyaránt kedves irányvonalakat követtek: a pszichodrámát, a családterápiát, és az autogén tréninget. Mesteri fokozatot iskolapszichológiából szereztem.

Iskolapszichológusként, majd gyermekvédelmis szakemberként dolgoztam. Ez utóbbi területen hatáskörömbe tartozott az örökbefogadó családokkal, valamint a hivatásos nevelőszülőkkel, és családjaikkal való munka. Önkéntesként együttműködtem anyásközpontban élő anyákkal és gyerekeikkel. Munkám során lehetőségem volt megismerni a család különböző formáit, problematikájának széles skáláját.

Jelen élethelyzetem – főállású feleségként kísérem férjemet, jelenleg Németországban élünk – egy időre lehetetlenné teszi hivatásom gyakorlását hagyományos keretek közt. Hasonlóképp lehetetlenné válik a pszichodrámás tevékenységem.

A Babafalva szakértői oldala viszont lehetővé teszi, hogy tudásomat, tapasztalataimat latba vetve hatékonyan együtt gondolkodhassunk a párokat, családokat érintő különböző kérdésekben, problémákban, ami természetesen magában foglalja a családok legnagyobb öröm-, de olykor legnagyobb problémaforrását, a gyerekeket érintő gondokat is. Ezekkel kapcsolatosan érdeklődéssel várom kérdéseiteket.

Kérdezni a HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ mezőben tudsz és a választ is itt találod majd meg. Kérlek, tekerj egy kicsit lefelé.

Mentés

Mentés

Mentés

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Témaköreim: gyermeknevelés, gyermek fejlődés, családi kapcsolatok, párkapcsolatok. 2016. február elejétől kisbabámmal szülési szabadságomat töltöm. Kérlem, hogy e-mail címemre ne küldjenek kérdéseket, mert jelenleg - idő hiányában - még nem tudom megválaszolni azokat! Visszatérésemet jelezni fogom.
Előző cikkElges Renáta logopédus
Következő cikkKlimáné Kerekes Ildikó könyvelő, adótanácsadó

1019 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Kedves Réka!

    2 éves kislányomnak úgy érzem, hogy kötődési problémája van.
    Már egészen picinek se szerette, ha babusgatjuk, ringatjuk.
    A kislány nagyon kiegyensúlyozott, jókedvű, nagyon jó alvó, viselkedésére nem lehet panaszom.
    Rengeteget foglalkozom vele, ami meg is látszik rajta, mert nagyon értelmes, érdeklődő, könnyen tanul mindent.

    Ami viszont szembetűnt, az az, hogy különösebben nem ragaszkodik sem hozzám, sem az apjához.
    Ha a nagyszülők elviszik magukhoz, mintha meg se hatná, hogy anyától el kell válni, hátat fordít és megy. Sose volt még olyan, hogy sírt volna utánam vagy inkább engem választott volna.
    Amikor hazajön, akkor is csak ránk mosolyog és megy tovább a dolgára, nem jön hozzánk oda, csak ha mi kezdeményezzük, hogy “gyere adj egy puszit, ölelj meg”. Az apukára is, ha megjön este a munkából, néha rá se hederít, ha éppen benne van valami játékban.

    Nem értem, hogy ő miért nem viszonozza a mi szeretetünket, mit ronthattunk el. Pedig rengeteget puszilgatjuk, foglalkozunk vele, tehát az sem állhat a háttérben, hogy nem tudja, hogy hogyan kell kimutatni az érzéseit. Sokszor olyan érzésem van, hogy olyan, mintha mi csak a “kiszolgáló személyzete” lennénk, akik ellátják, elszórakoztatják. Jók vagyunk neki, de ha éppen jön mama vagy papa, akik bármire vevők, akkor mi már nem is számítunk.
    Persze napközben néha-néha odajön hozzám, megöleli a lábam, vagy ha kérdezem, hogy hogy kell szeretgetni, akkor megölelget, de nekem ez édes kevés visszacsatolás. 🙁

    Januártól 4 órában visszamegyek dolgozni és az idő alatt a kislányra egyik héten az egyik, másik héten a másik nagypapa fog vigyázni. Jobbnak láttuk ezt a megoldást, mint bölcsődébe adni (nem kell korán kelteni, a megszokott környezetében lehet, nem szobatiszta még, nem beszél).
    Anyósom óvónő, őt nagyon szereti a kislány. Nagyon szeret náluk lenni. Ha meglátja, azonnal fogja a kezét és húzza a kapu felé, hogy vigye el magához. Májustól nyugdíjba megy, akkortól ő is besegít majd a kislány vigyázásába. Sokszor már féltékeny vagyok rá (holott tudom, hogy remekül bánik a gyerekkel), mert látom, hogy vele annyira jól elvan (persze érthető, hiszen szakember és remekül tudja ezt kamatoztatni az unokán). Attól félek, hogy ha visszamegyek dolgozni és úgymond kikerül a kezem alól még kevésbe leszek fontos számára, mert más lesz, aki kényezteti és azt fogja előnyben részesíteni.

    Elszomorít és aggaszt, hogy miért alakulhatott így a kislány kötődése felénk. Nagyon rossz érzés, hogy nem érzem azt, hogy én vagyok az anya számára. Vagy csak ilyen személyiség lenne?

    Véleményét, javaslatát a problémamegoldásra előre is köszönöm!

    Üdvözlettel:
    Edit

    • Kedves Edit,
      Csősz Réka szakértőnk szülési szabadágát tölti, így nem tud kérdésére válaszolni. Kérjük, keresse meg oldalunkon másik pszichológus kollégánkat. Köszönjük!

  2. Tisztelt Réka!
    Kisfiam Dominik 10 hónapos. 6 hós korában Rota vírussal kórházban feküdtünk 1 hétig. Azóta Dominik éjjelente 10-12 alkalommal megébred, sír. Enni sem hajlandó, bár ez rendeződni látszik.
    3 hetes kora óta átaludta az éjszakát. A gyakori ébredés oka lehet, hogy traumaként élte meg a bentlétet? Tehetek valamit ellene?
    Köszönöm a válaszát!
    Tisztelettel: Anikó

  3. Tanács kérés:
    21 hónapos kisfiú, aki teljesen süketen született. Nyáron lesz műtét, de pár napja folyamatosan – napi többször- elkezd vetkőzni, ma éjszaka pedig teljesen levetkőzött, és bár nem láttuk, hogy tudatosan, vagy álmában, de az ágyába pisilt.
    Normál módon még nem tudunk vele kommunikálni, erre optimálisan nyár végére lesz lehetőség, bár akkor a nullpontról.
    Addig van e valami tanács, mert arra gondoltunk, ez a vetkőzési mánia a szobatisztaság megkezdésével függhet össze…vagy nem 🙂

Comments are closed.