Témakörök:
gyermeknevelés, gyermek fejlődés, családi kapcsolatok, párkapcsolatok
Szakértőnk 2016. február elejétől kisbabájával szülési szabadságát tölti. Kérünk benneteket, hogy e-mail címére ne küldjetek kérdéseket, mert jelenleg – idő hiányában – még nem tudja azokat megválaszolni!
Visszatérését jelezni fogjuk felétek.
2001-ben végeztem a kolozsvári „Babeş – Bolyai” Tudományegyetem pszichológia szakán. Szakmai továbbképzéseim különböző, de számomra egyaránt kedves irányvonalakat követtek: a pszichodrámát, a családterápiát, és az autogén tréninget. Mesteri fokozatot iskolapszichológiából szereztem.
Iskolapszichológusként, majd gyermekvédelmis szakemberként dolgoztam. Ez utóbbi területen hatáskörömbe tartozott az örökbefogadó családokkal, valamint a hivatásos nevelőszülőkkel, és családjaikkal való munka. Önkéntesként együttműködtem anyásközpontban élő anyákkal és gyerekeikkel. Munkám során lehetőségem volt megismerni a család különböző formáit, problematikájának széles skáláját.
Jelen élethelyzetem – főállású feleségként kísérem férjemet, jelenleg Németországban élünk – egy időre lehetetlenné teszi hivatásom gyakorlását hagyományos keretek közt. Hasonlóképp lehetetlenné válik a pszichodrámás tevékenységem.
A Babafalva szakértői oldala viszont lehetővé teszi, hogy tudásomat, tapasztalataimat latba vetve hatékonyan együtt gondolkodhassunk a párokat, családokat érintő különböző kérdésekben, problémákban, ami természetesen magában foglalja a családok legnagyobb öröm-, de olykor legnagyobb problémaforrását, a gyerekeket érintő gondokat is. Ezekkel kapcsolatosan érdeklődéssel várom kérdéseiteket.
Kérdezni a HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ mezőben tudsz és a választ is itt találod majd meg. Kérlek, tekerj egy kicsit lefelé.
Kedves Réka!
A tanacsara lenne szuksegem. ikergyermekeim (Csenge es Hunor) szeptember harmadikan lettek ket evesek, azota bolcsisek. egesz osszel heti harom napot jartak, es nagyon szeretik. januar negyedike ota visszamentem dolgozni nyolc oraba, viszont az elso honap a betanulasom alatt eleg ossze-vissza volt a munkarendem. minden nap a ferjem vitte oket bolcsibe, es sokszor a bebiszitter hozta haza oket, mert en kesobb erkeztem. ezzel meg ugy nem is volt gond. viszont ezen a heten lebetegedtek, es szerda ota nem mentek bolcsibe. szerdan egesz delelott itthon voltam veluk, meg akkor sem volt semmi baj. 11korul megbeszeltem veluk, hogy anyanak most el kell mennie dolgozni, de jon Eszti (a bebiszitter), es nagypapa es fognak sokat jatszani, stb, anya meg este erkezik. ezt is jol vettek, el is koszontunk, puszit is adtak. indulasom elotti percekben kislanyom leesett a lepcson. nem utotte meg magat, de az ijedtsegtol nagyon sirt. megvigasztaltam. de ekkor Hunor kiborult, es elkezdett kovetelozni hogy aludni akar es anya altat. mondtam neki hogy anyanak indulnia kell, Eszti altat. teljesen kifeszult, es uvoltve bombolt hogy anya anya. (ekkora mar be is lazasodott). mondtam neki hogy vegyuk be a gyogyszert es utana anya altat. de csak uvoltott hogy anya altat, se a gyogyszert nem vette be, se a szokasos altatasi proceduram (mese, enekles) nem kellett neki. nem tudtam vele mit kezdeni, kozben indulnom is kellett. mondtam neki hogy anyanak el kell indulnia, de Eszti es nagypapa itt van, nyugodjon meg. Elindultam dolgozni… o vagy ket oraig fekudt az agyaban es csukott szemmel sirt. aznap nem is aludt delutan, ezert mire hazaertem mar a ferjem lefektette oket.
masnap reggel sem talalkoztunk, apukam volt itthon veluk. csutortokon delutan mikor hazajottem nem volt tul kedves velem, de azt hittem a laz miatt van… penteken a ferjem vett ki szabit es maradt veluk itthon. pentek delutan mikor hazajottem a munkabol, mar egyaltalan nem kommunikalt velem. anya menj innen, hagyjal, es csak apa apa. hozza sem erhetek, mert egybol kiborul. szombaton probaltam a kedvere tenni, jatszani vele, tudomast sem vett rolam. eloszor keso delutan hivott oda hogy uljek melle. azt hittem talan megtorik a jeg. erre most vasarnap hajnalban megint elkuldott mikor vittem neki a reggeli kakaojat.
Nagyot hibaztam hogy szerdan nem maradtam itthon, tudom. es nagyon felek hogy valami nagy torest okoztam neki. elotte nagyon jo volt a kapcsolatunk, a kislanyommal most sincs semmilyen problema. rengeteg idot toltottunk egyutt, minosegi idot, es most egyetlen het alatt elrontottam mindent? megfordult a fejemben hogy holnap felmondok mert ennyit nem er az egesz… vagy mit lehet tenni ilyenkor? ez mar a dackorszak lehet?
jovo heten meg vegig itthon kell maradniuk, mert antibiotikumot kapnak. anyosomek jonnek fel hozzank, es lesznek itthon veluk. vagy itthon kellene maradnom, az lenne a helyes… a lelkem mellyen tudom. csak a ket es fel ev alatt mig itthon voltam mar majdnem rament a hazassagunk es az hogy visszamentem dolgozni sokat lenditett rajtunk es rajtam is. nem vagyok karrierista, egyszeruen csak visszakaptam egy szeletet a sajat eletembol is, es pont a jovohet még a betanulasom utolso hete, nem szivesen hianyoznek. ugy erzem szetszakadok lelekben. kerem adjon tanacsot, mert teljesen tanacstalan vagyok??
koszonom
Kedves Gréti!
A választ keresse – talán már meg is találta – az email fiókjában.
Minden jót,
Réka
Kedves Réka!
Kérem segítsen! Kisfiam most lesz két éves márciusban! A terhességem első trimeszterét végig hánytam, majd kórház kiszáradással! A szülés fájásgyengeség miatt vákummal zárult! Szerencsére semmi probléma nem adódott akkor belőle, apgar 10/10! Második éjszaka a csecsemősök elvitték tőlem a kisfiam, mert nem tudtam megnyugtatni állandóan sírt, majd egy háromnegyedóra múlva visszahozták, aludt!Kérdésemre,hogy mit csináltak vele annyit mondtak, hogy adtak neki anyatejet!Hát??? Nemtudom! Másnapra besárgult, egy éjszaka kékfényezés után hazajöhettünk! Innentől kezdve állandó ordítás, minden este fél öttől hatig, a gyerekorvos szerint hasfájás! Majd elmúlik! OKé! Ez ment 4 hónapos koráig! Szoptatni körülbelül idáig tudtam, de utána is megoldottuk, hogy anyatejet kapjon a hozzátáplálás mellé! Az elválasztás simán ment, legalább is ezt gondolom! Az alvása az továbbra is katasztrófa volt egészen 14 hónapos koráig! Voltak olyan éjszakák,hogy 7-8szor is fent voltam nála! Aztán mostmár csak háromszor kel, igaz az ágyát odahúztam magam mellé és így elég, hogy megfogja az arcom! Soha nem volt el magában még néhány percre sem! Csecsemőként is mindíg sírt, ha utaztunk volna valahová a kocsiba is végig sírta az utat! Babakocsizni soha nem tudtam vele, képes volt úgy ordítani, hogy ellilult a feje és nem vett sokáig levegőt! Sokan megszóltak, hogy hagytam ordítani még tanácsadásra kiértem! Ma már ha mesét néz 5 max 10 percig nézi, majd rohangál, vagy másikat kér, hogy kapcsoljak. Játszani nem lehet vele mert nem érdekli. Sokszor van, hogy hirtelen földhöz vágja a játékait! Kicsinek max 40 percet aludt délelőtt, 40-et délután! Nagyon kevés volt! Ha most alszik két órát akkor este 11 mire elalszik, pedig fáradt! Sokszor a mai napig is arra ijedek fel éjszaka, hogy sír! Most hogy már tud pár szót mondja, hogy ne-ne! Az elalvás egy kész gyötrelem számára! Nyög- dörzsöli a szemét, markolássza az arcom, fülem! A tenyerembe rakja az arcát, a fülét! Majd kezdődik előről!Sokszor elvesztem a türelmem és ráordítok!Volt már, hogy a fenekére vertem,mikor agresszívan viselkedet, vagy nem fogadott szót! Talán el kellene vinnem valahová, neurológushoz esetleg? Vagy nekem kellene felkeresnem egy pszichológust? sokszor arra gondolok, hogy miattam van amiért vákum lett a vége és ezzel okoztam neki ezeket a problémákat! Nem tudtam feldolgozni a szülést?! magam sem tudom! Egy biztos már nagyon belefáradtam ebbe a két évbe! Egyébként tündéri kisgyerek, nagyon okos, mozgékony! Kérem segítsen!Tudom, nagyon hosszúra sikeredett de szerettem volna mindent leírni! Nagyon várom a válaszát! És köszönöm a türelmét!
Kedves Andi!
Nem tudom átolvasta-e kérdését miután megírta? Ha nem, kérem tegye meg mielőtt továbblép válaszom olvasásában.
Megvan? Talált valamit ami felkeltette a figyelmét?
Az enyémet mindenképp a központozása. Talán két mondat végén találtam pontot, amúgy felkiáltójelek tömkelegét láttam. Helyenként akár többet is. Mint ahogy a kérdőjelből is előfordul egyszerre több.
Gondolom nem kell részleteznem, hogy ezt miért boncolgatom! Belegondolni sem jó, hogy milyen hangulatban írhatta mindezt, hogy hogyan, milyen hangszínnel mondaná el élőben. Mindez természetesen a közérzetéről, érzelmeiről, félelmeiről, szorongásáról, kiegyensúlyozott(lanságá)ról mesél hang nélkül is.
Érzéseim szerint ez az, amit a gyermek is átvesz, amit rajta is észlel, sőt ami zavarja a kicsi viselkedésében.
Hogy kisebb a gyermek alvásigénye valószínű, a többi amit leír azonban nem egy kirívó és korának ellentmondó magatartás, hisz egy 1 éves 11 hónapos gyereknek a türelme nem feltétlenül hosszabb, mint írja. Hogy ez a tévézésnél mutatkozik meg főként az, véleményem szerint egyáltalán nem egy hátrány. A játékokat illetően meg azt gondolom meg kell keresni azokat, amelyek korának, érdeklődésének megfelelnek.
Babakori sírása, mostani elalvási nehézségei szintén a feszültségről mesélnek.
Azt talán újra nem kell részleteznem, hogy agresszióval nem lehet megnyugtatni, jó irányba terelni senkit!
Azt gondolom a gyereknek (még) nincs szüksége segítségre, viszont azt javasolnám, hogy Ön mielőbb kérje egy hozzáértő szakember segítségét. Sőt, ha lehet a kisfia gondozásában is, ha tud, van rá lehetőség kérje időnként apa, nagyszülők, barátok, bárki támogatását!
Kívánom, hogy mielőbb kilábaljon a gödörből!
Réka
Kedves Réka!
A dackorszak, avagy a gyermekkori hiszti című cikke kapcsán lenne egy kérdésem. Az én kislányom még csak 13 hónapos, de már nagyon erős akarata van. Alapvetően nagyon nyugodt természetű baba, de ha nyűgösebb, fáradtabb, vagy pl. jön a foga, és olyankor valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, vagy nem kapja meg, amit szeretne, gyakran kinyílvánítja a nemtetszését, sír, hátrafeszíti/hátraveti magát (ilyenkor a fejét is könnyen beveri) Ilyen korban hogyan lehet ezt kezelni? Igyekszem nyugodt maradni, megsimogatom/megölelem, megmondom, hogy megértem, hogy most mérges vagy szomorú, de ez csúnya dolog, amit most csinál, és anya nem örül neki. Mit tehetek még? És tudom, hogy nem kellene szégyellnem magam, de mikor közösségben vagyunk, úgy érzem, hogy csak az én gyerekem ilyen, minden más gyerek békésen játszik, vagy anya ölében ül. Másrészt meg jó lenne, ha szokná a közösséget. (otthon mindig látványosan nyugodtabb, persze ingerszegényebb is a környezet)
Köszönöm a tanácsait.
Kedves Judit!
Varázsötleteim erre a korra sincsenek az egyetlen lehetséges megoldás a hiszti kirobbanásának megelőzése. Nagyon hasznos és egy 13 hónaposnál még általában jól működik a figyelemelterelés, ami a hiszti kirobbanását követően is egy üdvözítő lehetőség lehet.
Ami viszont nagyon fontos, hogy amennyiben Ön szégyelli magát, szorong gyermeke ezt átveszi, ami csak fokozza, rontja a hisztirohamokat.
Kívánok sok önbizalmat, türelmet és kitartást ezekhez az évekhez!
Réka
Kedves Reka!
Kislanyommal kapcsolatban fordulok Onhoz. 4 eves, van egy masfel eves kisoccse, akivel nagyon jol kijonnek egymassal.
4 honap mulva egy ujabb babaval bovul a csaladunk, akit kislanyom latszolag nagyon var, simogatja, puszilgatja a pocakom. Az elmult egy hetben viszont borzasztoan kotodik hozzam, nem akar ovodaba menni, nem akar nelkulem lenni sehol, ha en mennek el par orara zokogasban tor ki, hogy maradjak vagy vigyem ot is magammal. Ejjelente felebred es keres engem, velem akar kezenfogva aludni.
Lehet ez csak egy fejlodesi szakasz, ami atmeneti vagy ennel tobbrol van szo es esetleg attol tart, hogy a mi kapcsolatunk gyengul, ha a baba megerkezik? Kisoccse erkezesekor ill. elott ilyen jellegu problema nem lepett fel. Arra is gondoltam, hogy lelkileg erhette-e valami mostanaban, ami mindezt kivaltja nala. Valaszat elore is nagyon koszonom.
Tisztelettel,
Niki
Kedves Niki!
Kislánya másfél évvel idősebb és egy kistestvérrel, az ebből származó jó és rossz tapasztalattal gazdagabb az első szülése óta. Ha más rendkívüli nem történt az elmúlt időszakban az életükben, akkor véleményem szerint ez okozza a magatartását.
Legyen vele amennyire csak tud türelmes, próbálja meg lehetőség szerint teljesíteni a kívánságait, bevonni akár a saját programjaiba, akár majd a kisbaba körüli teendőkbe.
A végtelen türelem, sok-sok szeretet és az idő a gyógyír a problémáikra.
Minden jót,
Réka
Kedves Doktornő!
16 éves lányon, hogy lehetne segíteni, azon a problémán, hogy ragaszkodó típus? Ezt úgy kell érteni, hogy akit megszeret legszívesebben vele lenne a nap 24 órájában. És mivel már nem kis gyerek ezért az iskolában sem nézik jó szemmel. Néhány tanárával is jóba van de úgy, hogy konkétan mindent elmondd neki, ami baj van, és bújik is hozzájuk, vagyis imádja ha megölelheti őket. A másik probléma pedig a családdal van. A tanulásban nem épp jeles, de ezt az anyukája is tudja, és ha rosszabb jegyet kap, akkor az anyukája is mindig lekiabálja érte a fejét. Szegény már néha azt kívánja, hogy ne itt lenne! Mivel lehetne őt segíteni, vagy szakember segítsége kell hozzá?
Kedves Kitti!
Kije Ön a lánynak? Netán maga a 16 éves lány?
Ha igen, keressen meg emailben, próbáljunk meg egy privát „beszélgetést”.
Nagyon valószínű azonban, hogy szükség lesz/van személyes segítség kérésre, hisz egy 16 évesnél általában sokkal összetettebb a probléma, mint az online módon megoldható lenne.
Mindenképp várom visszajelzését!
Réka
Kedves Réka!
Kisfiam márciusban lesz 8 éves. A koncentrációjában vannak nála problémák. A tanulásban a mechanikus dolgok mennek neki, de a szöveges feladatok már nem. Nem tud odafigyelni a feladatokra, de ez nem csak a tanulásban látható. Nagyon sokat beszél az órán is. Bizonytalan magában és többször visszakérdez, nem meri egyedül megoldani a feladatokat. Mindig segítséget kér még ha tudja a megoldást akkor is. Másik „probléma”, hogy nagyon sokszor eltörik a mécses. Érzékeny, de nagyon vagány kisfiú, aki nem bírja elviselni, ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy szeretné, és ha nem ő nyer egy játékban vagy a sportban. Az iskolában napi szinten van sírás, főleg, amikor társaival van kapcsolatban (focizik). Hamar dührohamot kap, begurul, ami sírásba csap át. A fentiekben kérem szépen a segítségét, tanácsát, hogy hogyan kezeljem, mert sajnos a szép szó és a büntetés sem használ nála.
Előre is köszönöm szépen válaszát.
Üdvözlettel: Judit
Kedves Judit!
Összetett a problémájuk, egyrészt koncentrációs zavar – ami jól fejleszthető -, másrészt indulatkezelési nehézség, aminek megfelelő kezelése szintén tanulható. Sőt továbbmenve a kettő közös tőről is fakadhat.
Mindez nem oldható meg online segítséggel, másrészt viszont a gyerek már elég érett a pszichológussal való közös munkára.
Javaslom keressenek fel személyesen egy szakembert!
Minden jót,
Réka
Kedves Reka!
Lanyommal kapcsolatban lenne egy kerdesem. Mindig is nagyon nehezen ment az altatas, este is es delutan is. Azota van ez igy, miota kikerult a racsos agybol. Muszaj vele ott maradni, amig el nem alszik, de neha ez akar egy oran at is tart. Kb 2 hete nem eroltettuk a delutani alvast, mert koltoztunk es millio dolgunk volt. Igy aztan az elmult 2 hetben osszesen 1x aludt delutan, akkor is magatol (na utana az esti altatas egy kinszenvedes volt). Az lenne a kerdes, hogy mennyire fontos szamara a nap kozbeni alvas meg? 2 eves es 8 honapos. Nem latom rajta, hogy emiatt nyugosebb lenne este. Ha el akar aludni magatol, persze hagyom, de megmondom oszinten, hogy igy nekunk nagyon jo, mert estere pont annyira elfarad, hogy olvasok neki kb 2 oldalnyi meset es mar alszik is. Nem hulla faradt, akar este 9kor is meg tancol es enekel. Azt sem latnam, hogy emiatt tobbet aludna, mert reggel 7 korul mar ebren van. Azonban nem szeretnem, hogy ebbol hatranya legyen a fejlodesben, mert akkor inkabb valamit kitalalunk.
Koszonettel,
Detti
Kedves Detti!
Ne keressünk ott problémát ahol nincs! A délutáni alváskimaradás megoldotta a problémát. Élvezzék az új helyzetet!
Minden jót,
Réka
Kedves Reka!
Van a csaladomban egy kislany 8 eves es lassan egy eve komoly gondokkal kuzd.Allandoan attol fel hogy nem lesz kesz a leckeje masnapra,hogy nem fogja tudni kijarni az iskolat,el fog kesni az iskolabol,nem fogja tudni a felmerot.Sirogorcsok jonnek ra nem tud nyugodtan aludni reggel hanyik az idegesegtol.Nagyon ragaszkodik az anyjahoz o kell iakolaba kiserje es napkozbe is sir hogy mikor lathatj az anyukajat.Nem tudjuk mihez kezdjunk hogyan kezeljuk,nagyon aggodunk.
Valaszat elore is koszonom.
Kedves Andrea!
A leírt magatartás, a mértéktelen szorongás hátterében egész biztosan kézzelfogható okoknak kell meghúzódniuk. „Csak úgy” magától nem tör ilyen fokú teljesítménykényszer, elválás miatti szorongás egy 8 éves gyerekre.
Sajnos ezt kívülről, a tényleges körülményeket nem ismerve sem én, de sajnos Ön sem tudom/tudja megoldani. Csak tanácsolni tudja az anyának, a szülőknek, hogy forduljanak mielőbb pszichológushoz, aki felgöngyölítheti a szálakat, segíthet azokat megoldani.
Minden jót,
Réka
Kedves Reka,
kisfiam par het mulva 6 eves lesz es ugy nez ki,hogy iskolaba megy az iden. A ertelmileg es fizikailag is ugy velem iskolaerett ezt az ovonok is megerositettek,CSAK egy gondom van amiben a segitsegedet szeretnem kerni.Ugy velem ,nala meg nem alakult ki a jobb kez/bal kez dominancia. MIkor rajzol, vagy ir (nagy nyomtatott betukkel) hol az egyiket hasznalja, hol a masikat.Amikor rockert jatszik a TV elott es gitarozik (mimeli akar a rockerek:) akkor balkezzel penget.Egyszer rakerdeztem, hogy melyik kezet szeretne hasznalni (egy rajzolas alkalmabol), kicsit tanacstalannak lattam ,rakerdeztem ,melyikben erez tobb erot, a jobb kezet mutatta.DE…ez nem maradt igy, neha, ha eszrevettem rakerdeztem ,hogy akkor a jobb keze mellett dontott, akkor gyorsan kicserelte a ceruzat, ha epp a bal kezeben volt.Ha bel kezes az sem rossz, en semmit nem eroltetek,de ugy velem es az iskolaerettsegrol szolo cikkekben is azt olvastam ,hogy a dominancia fontos az iskolakezdeskor.Hallottam mar olyat is,hogy mindkettot egyforman hasznalta. Szerinted ez a dontetlen helyzet problemat okozhat? Kell-e vele foglalkoznem vagy az iskola megoldja, magatol kialakul? Nagyon ertelmes kis gyerek nem szeretnem,ha a csunya iras miatt lemaradna, vagy negativan befolyasolna a teljesitmenyet.KOszonom elore,tisztelettel E.
Kedves Evelin!
Jól érzed, teljesen mindegy, hogy jobb vagy bal kezes, de fontos lenne, hogy határozottan kialakuljon a dominancia. Ebben nagyon jól tudna segíteni egy fejlesztőpedagógus. Szerintem pár alkalom elég is lenne rá.
Amúgy otthon is igen egyszerű módon tesztelhető, hogy melyik a domináns keze: pl. melyik kézzel fogja a kanalat; melyik kézzel dobja el a kis (pl. tenisz) labdát; fogkefe melyik kezében van fogmosáskor; stb. Tehát bármi olyan tevékenységgel, amihez nem kell gondolkodnia, ösztönösen végez – és persze nem figyelmeztettétek rá előre -.
Ami már több szakértelmet igényel, az a dominancia megerősítése, ehhez ajánlanám a fejlesztőpedagógus felkeresését.
Minden jót,
Réka
Kisunokám 3 éves. Kiskorától fogva babákkal játszik, hiába vannak fius játékai, nem igazán játszik velük. Van egy kislány unokám is,annak vannak babái, ahogy a kisfiu hozzánk is jön rögtön a babák kellenek neki. Az óvodában is jobbára lányokkal játszik, mert azok babáznak. A papa próbált focizni vele, de a labdát eldugta. A lányom kezd képségbe esni emiatt. Kell-e aggódnunk, vagy szakorvost keresnünk, hány éves koráig fogadható el egy kisfiunál, hogy lányos játékokkal játszik. Tudnak nekem tanácsot adni.
Köszönettel: Ilona
Kedves Ilona!
Nem gondolom, hogy 3 éves korban aggódniuk kellene a kicsi viselkedése miatt (aki, ha jól értem fiú?). Valószínű egy érzékenyebb lelkű gyermek, aki jobban érzi magát meghittebb, melegebb lányos környezetben, babás játékokat játszva.
Ha nagyon előre akarok szaladni – és ha ezt megtehetném ennyi éves gyerek kapcsán – azt mondanám, hogy lehet még belőle egy meleg lelkű családapa, óvóbácsi, tanár vagy tanító. De nagy szükségei is van az ilyenekre a mai világban!
Sőt, ha még jobban el akarnám vetni a sulykot és félrevetnék minden tudományosságot, akkor azt a lehetőséget is felvethetném, hogy lehet ez a mostani magatartás elővetíti a nemi érdeklődését (de távol is áll ő még ettől 3 évesen!). És akkor mi lesz? Kitagadják, elutasítják, ha netán más, mint aminek született, aminek – a sorai alapján – Önök szeretnék, hogy legyen?
Szeressék olyannak amilyen, mutassanak meg neki különböző lehetőségeket és segítsék kiteljesedni. Azt gondolom ezek a legfőbb feladataink, amiket szülőként, nagyszülőként kapunk egy gyerek érkezésekor.
Minden jót,
Réka