Témakörök:
gyermeknevelés, gyermek fejlődés, családi kapcsolatok, párkapcsolatok
Szakértőnk 2016. február elejétől kisbabájával szülési szabadságát tölti. Kérünk benneteket, hogy e-mail címére ne küldjetek kérdéseket, mert jelenleg – idő hiányában – még nem tudja azokat megválaszolni!
Visszatérését jelezni fogjuk felétek.
2001-ben végeztem a kolozsvári „Babeş – Bolyai” Tudományegyetem pszichológia szakán. Szakmai továbbképzéseim különböző, de számomra egyaránt kedves irányvonalakat követtek: a pszichodrámát, a családterápiát, és az autogén tréninget. Mesteri fokozatot iskolapszichológiából szereztem.
Iskolapszichológusként, majd gyermekvédelmis szakemberként dolgoztam. Ez utóbbi területen hatáskörömbe tartozott az örökbefogadó családokkal, valamint a hivatásos nevelőszülőkkel, és családjaikkal való munka. Önkéntesként együttműködtem anyásközpontban élő anyákkal és gyerekeikkel. Munkám során lehetőségem volt megismerni a család különböző formáit, problematikájának széles skáláját.
Jelen élethelyzetem – főállású feleségként kísérem férjemet, jelenleg Németországban élünk – egy időre lehetetlenné teszi hivatásom gyakorlását hagyományos keretek közt. Hasonlóképp lehetetlenné válik a pszichodrámás tevékenységem.
A Babafalva szakértői oldala viszont lehetővé teszi, hogy tudásomat, tapasztalataimat latba vetve hatékonyan együtt gondolkodhassunk a párokat, családokat érintő különböző kérdésekben, problémákban, ami természetesen magában foglalja a családok legnagyobb öröm-, de olykor legnagyobb problémaforrását, a gyerekeket érintő gondokat is. Ezekkel kapcsolatosan érdeklődéssel várom kérdéseiteket.
Kérdezni a HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ mezőben tudsz és a választ is itt találod majd meg. Kérlek, tekerj egy kicsit lefelé.
Kedves Réka!
Az a problémám, hogy 5 hetes kislányom mostanában nem akar aludni, sem este sem nappal, pedig itthon nyugalom van, tejem is van rendesen.
Eddig úgy altattam, hogy evés után elaludt a cicin és betettem a kiságyba. Nem is vol semmi baj ezzel, de pár napja amint leteszem felébred és vissza akar jönni, vagy alszik 10percet- fél órát és felébred és csak a cici nyugtatja meg. Este meg 7 óra körül fürdés, utána evés és 10 óra előtt nem alszik el, csak eszik meg szundikálgat. Ha már elaludt akkor nincs baj mert ma is 10-kor elaludt, 2-kor kelt enni, utána fél-6kor megint, fél 8-ig. Azóta fenn van és csak a cici és a szundikálás az ölemben. Szinte semmit nem tudok tőle csinálni.
Mi lehet a probléma?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Lili!
Hallott már a hordozásról? Mit gondol róla? El tudja képzelni, hogy beszerez egy hordozókendőt és hordozza a kislányát?
Úgy érzem ez teljes mértékben megoldaná a problémáját.
Engedje meg, hogy ezúttal ne a saját szavaimmal éljek, hanem idézzem a szakma nagy öregjének, Ranschburg Jenőnek a gondolatait ebben a témában:
Dr. Raschburg Jenő ajánlása babahordozókhoz
„Még ma is él Magyarországon az az előítélet, mely szerint „a csecsemőt nem szabad elkényeztetni”, az édesanya lehetőleg csak etetéskor vegye őt magához, egyébként pedig hagyja sírni az ágyában, ha ölbe vágyik, mert a baba csak így tanulhat rendet és fegyelmet, és csak így kerülhető el a gyermeknevelés „súlyos veszedelme”, az elkényeztetés. Idestova huszonöt éve folyamatosan hangoztatom, hogy a pszichológiai tapasztalatok mindennek az ellenkezőjét bizonyítják! A világ, amelybe a gyermek beleszületik, tele van ismeretlen és nyugtalanító ingerekkel, és a diszharmónia, mely ennek következtében a gyermekben keletkezik, kizárólag az anya testi közelségével csökkenthető. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyermek, akit csecsemőkorában sokat tartottak ölben, illetve mindig felvették, amikor kéredzkedett, hároméves korában nem csak kevesebbet igényli, hogy a szülő karjaiban legyen, de kreatívabb, ötletesebb kezdeményezőbb is társainál. Ennek az a magyarázata, hogy a kreativitás az értelmi képesség mellett egyfajta bátorság, önbizalom jelenlétét teszi szükségessé, és az ölben tartott gyerekek születésüktől azt tanulják, hogy a világ biztonságos hely, a környezet bármikor „megszólítható”, és onnan mindig megfelelő és megnyugtató válasz érkezik. A hordozókendő nagyszerű eszköz annak a célnak a biztosítására, hogy az anya és gyermeke testi kontaktusa minél tartósabban és minél kényelmesebben valósuljon meg. A baba akár fekve, akár a magzati helyzetet utánzó gömbölyű pózban, akár függőlegesen helyezkedik el a kendőben, mindig kényelemben és mindig biztonságban érzi magát. Az anya jön-megy, tevékenykedik, a baba pedig – akár anyja hasán, akár a csípőjén vagy a hátán – együtt mozog vele. A gyermek érzi anyja testének melegét, szervezetében pedig működésbe lépnek a szeretet-hormonok (az opiátok), melyeknek hatására elárasztja a nyugalom és a harmónia érzése. Nem sír, nem szorong, hanem éppen ellenkezőleg: növekvő önbizalommal és növekvő kíváncsisággal fordul a világ felé, melyben élnie adatott. A hordozókendő használatát tehát melegen ajánlom minden édesanyának, aki képes felülemelkedni a gyerekeknek sok kárt okozó évszázados előítéleteken!”
Dr. Ranschburg Jenő (http://nandu-wrap.com/nandu-hordozas/)
Kívánok minden jót, örömteli hordozós perceket, órákat,
Réka
Kedves Réka!
Kislányom lassan 3 éves és egy olyan problémával kapcsolatban szeretnék segítséget kérni, hogy valamiért régóta csinálja már de utóbbi hónapokba sajnos eléggé zavaró. Ahogy lefekvés van Ő hasra fordul a kezeit berakja a lába közé és azon ugrál..Lassan megy oviba és nem szeretném ebből kellemetlenség legyen. hogyan tudnám erről szoktatni?
Válaszát előre is köszönöm.
Szép napot!
Kedves Csilla!
Mitől várt az önkielégítés az utóbbi hónapokban zavaróbbá, mint ezidáig?
A gyerekek általában akkor fordulnak ehhez az örömszerzési formához, ha unatkoznak, illetve nem vagy nem eléggé ismernek, találnak más örömforrásokat.
Lehet, hogy túl korán kerül sor a lefekvésre és még nem álmos?
Van valamilyen esti rituáléjuk, ami megnyugtatja, ellazítja, segíti őt az elalvásban?
Minden jót,
Réka
Kedves Réka!
Azért vált zavaróbbá, mert egyre durvábban,hangosabban csinálja.Általában 21.00 -21.30-kor megyünk aludni. Mostanában sajnos nagyon nehezen alszik el (1 óra). Este mindig ugyan ugy működik minden. Vacsi, fürdés, kis mese és alvás.
Üdv:Csilla
Kedves Csilla!
Válasza megerősített a gyanúmban, miszerint a gyerek valószínű nem álmos, illetve unatkozik lefekvéskor és így foglalja le magát.
Alszik még délután? Talán túl pihent és ez nehezíti az elalvását? Vagy esetleg hosszabb mesére lenne szükség az ellazulásához.
Próbáljanak meg változtatni a napirenden, netán az esti rituálén – az egyes történések hosszán -.
Amint sikerül kiküszöbölni a fent említetteket, elképzelhető, hogy megszűnik a probléma.
Minden jót,
Réka
Kedves Réka,
Köszönöm korábbi segítségét, most ismét tanácsért fordulok Önhöz:
2 éves lányom úgy tűnt, elfogadja az új helyzetet, a kistesót (most 3 hónapos). Ismét jókedvű lett, szívesen lement sétálni, és a mamánál is ott aludt. Most viszont több aggasztó változás is történt nála.
Az egyik, hogy érzelmileg sokszor elzárkózik. Alapvetően jókedvű, nagyokat kacag, odabújik hozzánk, de ha valami bántja vagy kicsit megüti magát, nem kér a segítségünkből, azt mondja semmi nem történt (fájdalmas eséseknél odajön, kéri hogy ringassam). Csak befekszik az ágyába, mered maga elé, cumizik, a rongyát szorongatja, és kb. 10 perc után, mintha mi sem történt volna, folytatja a játékot. De ez alatt az idő alatt ha kérdezzük mi baj van nem válaszol, hátat fordít nekünk, ha kérjük beszéljen róla csak annyit mond NEM.
Eléggé benne van most a dackorszakban, feszegeti a határokat, és nem szereti ha nem az történik amit ő akar, ez úgy gondolom rendben is van, csak a kistesó még ráerősít erre. Sokszor kéri magyarázzam el újra (akár 5-6x egymás után), miért nem szabad, miért veszélyes, sokszor kitalált karakterekkel, azt nagyon szereti. De csibészkedik a ruhafelvételnél, kézmosásnál, öltözésnél, szóval minden olyan dolognál, amit muszáj megcsinálni. Még ez is rendben van, de ha sír az öccse nehéz nyugodtnak maradni, viszont ha látja hogy feszült vagyok annál jobban csinálja, úgyhogy ezen sokat javítottam, inkább sírjon egy kicsit a tesó, és mókázással vegyem rá őt a szófogadásra.
A legjobban az viseli meg ha sír az öccse. Abbahagyja a játékot, kéri hogy hallgattassam el, vagy csukjam rá az ajtót az öcsire és vele foglalkozzam tovább. Azt mondja azért baj ha sír az öccse, mert hangos és néha ő is rázendít emiatt. Én pedig hiába magyarázom hogy ez a természetes, a kicsi babák sírnak, higgye el idővel jobb lesz, ha megnő a tesó milyen sokat tudnak majd játszani együtt, nem segít.
Múltkor kimentem a szobából és arra mentem be hogy a síró öccsét nyugtatja, susog neki, simogatja, és kéri hogy ne sírjon mert zavarja.
Nem tudom mivel tennék jót: ha sírni hagyom az öcsit és játszom a lányommal, akkor érzi rajtam a feszültséget, mert úgy érzem cserben hagyom a kicsit. Ő is igényelné már a törődést és sajnos így is többet sír mint kellene, mert amikor a lányom altatom, etetem, öltöztetem, sokszor 10 percekig sír torka szakadtából, szinte fuldoklik szegény. Viszont ha „közösen” játsszunk hárman, addig jó míg csöndben van a tesó, de amint nyekereg, nyafog, ami kimondottan irritálja a lányom, kizökkenti őt a játékból, és látom hogy nagyon zavarja a dolog. Nem akar tovább játszani.
Az egyedüli amit szeret csinálni ha az öccsével foglalkozom az a hinta, órákig képes lenne benne ülni, csak nem tudom nem ártok-e vele ha hagyom fél óráig-óráig hintázni.
Összességében azt látom rajta, hogy nem tudja kezelni az indulatait, azt ha nem rá irányul minden figyelem, és emiatt sokszor bánatos, feszült. Játékokat nem szívesen ad oda a kistesónak, még akkor is fél szemmel rám figyel ha van aki foglalkozzon vele. De közben meg azt mondja hogy szereti az öccsét, ő még kicsi baba, de várja hogy megnőjjön. Becézgeti, simogatja.
Én meg nem tudom melyik ujjamat harapjam. Mert megértem milyen nehéz most a lányomnak de a fiam is többet, jobb anyát érdemelne. Úgy érzem mind a kettőt cserben hagyom, ha az egyikkel foglalkozom a másikat, és fordítva. És nem látom a kiutat. Alapvetően én is kezdek kimerülni, feszültebb vagyok, sajnos többször felemelem a hangom mint régebben. Ez nyilván nem segít a helyzeten.
Környezetem szerint túl jól akarom csinálni, máshol sem jobb a helyzet, de ezzel nem vagyok előrébb, attól még szeretném ha mindkét gyermekem kiegyensúlyozott és boldog lenne.
Tudna esetleg javasolni nekem valami megoldást, amivel segíthetek átvészelni mindenkinek ezt az időszakot?
Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel: Dia
Kedves Dia!
Elnézést a megkésett válaszért! Talán már túl vannak a problémán, nem is aktuális a kérdése.
Ha viszont nem, és továbbra is fennáll a helyzet, javaslom kérjen segítséget akitől csak tud, akit a kicsi fiú is és a lánya is elfogad. A kicsinek most még sokkal inkább mindegy, hogy – a szopizáson kívül – ki elégíti ki a szükségleteit, így több ideje, energiája, türelme maradhat a lányára is.
Azt nem gondolom, hogy a lánya alapszemélyisége ettől majd megváltozik és bújós kislánnyá válik, de hiszem, hogy lassan, türelemmel túl lesznek – talán vannak már – a kezdeti idők nehézségein, és visszakapja a kicsi lányát.
Minden jót,
Réka
Kedves Reka,
szakmai kerdesben szeretem a segitegedet kerni, de, hogy jobban ralass a dolgokra leirom dioheljban a kezdetektol. 3 gyerekes anyuka vagyok, nagyobbik gyerekem fiu, februarban tolti a 6 evet, kozepso kislanyom 4 es legkisebb lanykam meg 1 eves.A nyaron elkoltoztunk Magyarorszagra es teljesen segitseg nelkul maradtam, a ferjem reggeltol estig dolgozik, a 3 gyerek nevelese, oviba vivese, hozasa teljes egeszeben az enyem lett. Ez nem is olyan nagy gond, hozzaallas kerdese es en ugy alltam hozza a kezdetektol,hogy nem lesz konnyu, de megeri.A gond az (legelabbis nekem az lenne), hogy a 6 eves fiamat kuldik iskolaba. A fiam nagyon ugyes es okos gyerek, magas novesu eros gyerek, semmi olyan nincs ami az ellen szolna, hogy ne lenne iskolakepes….csakhogy ez annyira nem jonne jol az egesz csalad reszere, mivel ahhoz, hogy en a fiamat iskolba vigyem , majd a kozepso lanyomat oviba es a kicsivel meg hazajonni…ehhez kellene egy auto, a kisebbik lanyom meg 2 eves lenne igy gyalog nehezen tudnam bejarni az intezmenyeket (ovi+suli).A masik, hogy fiugyermek es kell vele foglakozni es a kicsitol nem hiszem, hogy tudnek. Nos az ovonoknek is ezt mind elmondtam, az egyik megsugta, hogy 1 eselyem lenne csak espedig egy orvosi papirt szerezzek, ami igazolna, hogy valamilyen szinten a fiam meg nem erett az iskolara… a kisebbik lanyom keresztanyja orvosno, tehat lenne eselyem, de megis milyen rendellenesseget lehetne irni, ami 1 even belul korigalhato es annyira nem ellenorizheto? elore koszonom
Kedves Enikő!
Ebbe a kérdésbe nem szeretnék belefolyni, nyilatkozni!
Minden jót,
Réka
Kedves Réka!
Kislányom 5 hónapos, rajtam és az apukáján kívül mindenkire sír.nagyon anyás.az első hetekben csak a hasamon és a kezemben aludt,utána beszereztem egy kendőt és egész nap abban aludt rajtam.ha megpróbáltam letenni,addig ficergett amíg föl nem ébredt.három hónapos elmúlt mire letettem és ottmaradt.nagyon érzékeny ezért nem nagyon próbáltam elszakítani magamtól,mindig vele vagyok és nem nagyon fogta még rajtunk kívül senki,mert ha sír elveszem.Mivel a nagyikra is mindig sírt ezért már nem is jönnek,mert amíg be nem jön valaki,vagy el nem megyünk valahová ahol hozzá szólnak,addig itthon nevetős,játékos kisbaba.
A kérdésem az lenne,hogy mitől lehet ez és,hogy tudna e nekem segíteni?
válaszát előre is köszönöm
Barbara
Kedves Barbara!
Elnézést a megkésett válaszért! Talán már túl vannak a problémán, nem is aktuális a kérdése.
Nagyon jó a babának, ha élete első szakaszában megkapja szüleitől az őt kielégítő „szeretetadagját”. Ez a „befektetés” előbb-utóbb megtérül és gyermeke kiegyensúlyozott, boldog gyermek lesz. Arra azonban vigyázzon, hogy esetleg épp saját szorongása ne idegenítse, távolítsa el a babát más, számára fontos felnőttektől.
Kérje, hívja a nagyikat, hogy látogassák meg. Ismerkedjenek, barátkozzanak a babával előbb úgy, hogy az Ön ölében van, vagy Ön is közvetlenül jelen van, majd szép lassan – akár többedik alkalommal – próbálják ki, hogy Ön kimegy a baba látóteréből és megbízva a nagyikban nem rohan vissza az első nyekergésre. Higgye el, ők is szeretik, ők is csak jót akarnak neki, és nem mellékesen ők is felneveltek legalább egy-egy gyereket. Ha a kicsi fele nem szorongást, aggodalmat áraszt, hanem épp ellenkezőleg nyugalmat, nagy valószínűséggel ő is könnyebben, boldogabban viseli majd ezeket a perceket.
Ha otthon, a számára már jól ismert környezetben mindez működik, szép fokozatosan kipróbálhatják idegenben is.
Minden jót,
Réka
Kedves Réka.
Van egy 4 éves kisfiam.Nekem olyan problémám van hogy az oviban jelezték hogy nem bírja elviselni a kudarcot, ez ugy nyilvánul meg hogy mindig ő áll fel utóljára az asztaltól vagy a játszó szőnyegről és előre tolakszik a sorba ha az ovónő mindig hátra küldi és ő dührohamot kap már a széket is néha csapkogya. Meg ha valaki olyat mond neki ami nem tetszik akkor legtöbbször leél sírni meg ökölbe szorítja a kezét. Mit tegyek? Köszönettel Móni
Kedves Móni!
Elnézést a megkésett válaszért! Talán már túl vannak a problémán, nem is aktuális a kérdése.
A gyerekek nem születek a feszültség, a düh levezetésének megfelelő formáival. Ezt jó esetben gyerekkoruk során tanulják meg, elsősorban másolják a szüleik, környezetük magatartásáról. Természetesen az óvodának is van, lenne szerepe mindennek a tanításában, de elsősorban Önök, szülők kell példával segítsék, tanítsák őt.
Adott helyzetekben – például játszótérben, játszóházban – Ön is megtapasztalhatja az adott magatartását és segíthet a kisfia dühét megfelelő módon levezetni.
Minden jót,
Réka
Kedves Réka!
A következő problémával fordulok Önhöz: Kisfiam 4 és fél éves. Az óvodában jelezték az óvónők, hogy ebédnél majdnem mindig el akar aludni a gyerkőc. Ilyenkor sétálni kell vele egy kört. Mire lefekvésre kerül a sor, addigra ez elmúlik és szinte ő az utolsó, aki elalszik. Ez csak az oviban fordul elő, otthon vagy nagyszülőknél nem jelentkezik a probléma.
Kisfiamnak megkésett beszédfejlődése van, amin ez év februárjában elvégzett orrmandula műtét sokat segített. Azóta sokat beszél, de még nagyon sok hangja nincs rendben. A műtét óta a hangosabb zajoktól fél (ami szerintünk nem annyira hangos), jelzi hogy hangos. Ezt is megnézettük több orvossal is, szerintük csak érzékenyebb a hallása, mint az átlagnak. Ő alapjában véve visszahúzódó gyerek, idegenekkel nagyon nehezen barátkozik. Tudna nekem tanácsot adni, hogy mit tegyünk? Mitől aludhat el?
Segítségét előre is köszönöm!
Norbert
Kedves Norbert!
Elnézést a megkésett válaszért! Talán már túl vannak a problémán, nem is aktuális a kérdése.
Sorai alapján az merült fel bennem, hogy talán ez az érzékenyebb hallás, illetve az óvodában a sok gyerek, az általuk okozott nagyobb zaj idézheti elő a kisfia korábbi kifáradását. Természetesen a foglalkozások is fárasztóbbak, jobban igénybe veszik a figyelmét, türelmét, mint az otthoni szabad játék. Talán emiatt jelentkezik mindez csak az óvodában.
Talán egy kisebb létszámú, csendesebb csoportban javulna a helyzet. Más ötletem sajnos nincs.
Minden jót,
Réka
Kedves Réka! A nov. 19-i kérdést is én írtam hisztikezeléssel kapcsolatban. Egy dolgot elfelejtettem. A probléma még kiegészül annyival, hogy miòta ovis a kislànyom, nem hajlandò egyik mamànàl sem ottaludni. Korábban 2 hetente egyszer nem aludt itthon, nagyon szerette és vàrta, sosem sírt. Pedig anyukàmat pl. imàdja. Kellene eröltetni? Eddig nem hagytuk így ott, nem szeretném, hogy megviselje. Nyugodt szívvel hagynàm ott, ha ö is szeretné. Köszönöm a vàlaszt!
Kedves Réka!
Kislányom 8 éves lesz tavasszal, és az utóbbi időben igen erőteljes érdeklődést mutat a szexualitás iránt. Gyakorlatilag mióta megkezdte a második osztályt, folyamatosan szerelmes, és rendszeresen lebukik előttünk – a többi gyerek szól nekünk -, hogy valamelyik kisfiúval – ugyan ruhában -, de ahogy ők mondják „azt csinálják”.. Nálunk otthon azon kívül, hogy a párommal váltunk előttünk csókot, biztosan nem lát semmit, ami csak ránk tartozik, tévét sem nagyon néz, max meséket, internetezni pedig még nem engedjük.. Általában megértéssel és sok beszélgetéssel kezeljük mindketten azt, ha a fiúkról beszél, és többször próbáltam már vele megértetni, hogy ez nem helyes (főleg nem az iskolában). Tudom, hogy ő most abba a korba lép, amikor még inkább elkezdi érdekelni a saját teste, illetve a szexualitás, csak én attól félek, hogy valójában ő ezzel akar a többiek közül kitűnni. Sokszor azt mondja, hogy nem szeretik a többiek (ami egyébként nem igaz, mert nagyon sokan szeretik), csak valahogy ő mindenképp a kedvence szeretne lenni mindenkinek. Én azt érzem, hogy felfedezte, hogy ha „azt csinálja” valamelyik fiúval, akkor a többiek figyelmébe kerül, és talán ezért.. Persze ebben nem lehetek biztos. Egyébként elég jó a kapcsolat köztünk, úgy gondolom az esetek 90%-ban beszámol magától arról, ha bármi bántja, és tudja, hogy nekem elmondhat mindent anélkül, hogy idegbetegen kezelném a problémáit. A gond viszont az, hogy felhívott ma a tanárnő, hogy kislányom a napköziben bezárkózott egy terembe egy kisfiúval, és az asztal tetején csináltak valami „szokásosat”. Csak abban nem voltak biztosak, hogy volt-e most rajtuk ruha.. És ezért már most intőt fog kapni. Nagyon sokat küzdöttünk azzal, hogy egyáltalán haladjon valamerre az eredményekkel idén, most jó négyes, és ez nem kevés munkánkban van. Okos kislány, csak abszolút nem érdekli a tanulás, ha nincs kedve (ami 90%-ban nincs), akkor nem figyel, és teljesen olyan, mintha még óvodás lenne. Ráadásul másabb is, mint a többi kislány, neki már most van egy kis cicije, amit persze büszkén mutogat is mindenkinek.. Kezdek picit tanácstalan lenni, hogy mit csinálunk rosszul.. Arról meg nem is beszélve, hogy nem szeretném, hogy idősebb korában ő legyen az a lány, aki bárkivel elmegy egy „körre” a népszerűség kedvéért.. Próbálkoztunk már nála azzal is, hogy folyamatosan az önbizalmát erősítjük, hátha az a baj, de nem történt változás. Amit még megfigyeltem nála, hogy egy ideje iszonyatosan sokat eszik, gyakorlatilag otthon egész délután mindig enne valamit. Alapvetően is akaratos kislány. Nem igazán találom a középutat aközött, hogy hagyjam őt most érdeklődni a szexualitás iránt, ami természetes, nehogy aztán később ebből felnőtt korában legyen probléma, illetve aközött, hogy azért valamilyen módon megértessem vele, hogy „azt csinálni” nem helyes az ő korában, és főleg nem az iskolában, mert ez a tanulmányaira is kihatással van. Esetleg tudna valami tanácsot adni? Talán érdemes volna őt elvinnem gyermekpszichológushoz, hátha „mélyebb” eredetű nála az a feltűnési vágy? Köszönöm előre is válaszát!
Kedves Timcsi!
Elnézést a megkésett válaszért! Talán már túl vannak a problémán, nem is aktuális a kérdése. Bevallom szívesen olvasnám, ha leírná a történet végkimenetelét.
Amit így utólag hozzátennék, hogy mindig bízzon a gyermekében, először az ő álláspontját is hallgassa meg a történetet illetően. Például honnan tudja a tanárnő, hogy nem volt a gyerekeken ruha, ha bezárkóztak egy terembe? (Az már csak egy mellékes kérdés, hogy miként és hova tud bezárkózni két gyerek egy iskolában?)
A kislány másodlagos nemi jellegeinek megjelenése egyértelműen jelzi a pubertáskor kezdetét, ami felerősítheti a szexuális érdeklődését is. Természetesen a háttérben meghúzódhat az Ön által gyanított figyelemfelkeltés is. Mindezt nagyon körültekintően, diszkréten kell megközelíteni, megoldani, hogy ne okozzon esetleg kárt, sérülést a gyermek további szexuális fejlődésében, életében.
Ha tehetik és még esetleg nem léptek e téren, sokat segíthet egy pszichológus személyes felkeresése.
Minden jót,
Réka
Kedves Réka,
kisfiam lassan két éves. Ha valamit megtiltok neki az ő védelmében vagy csak mérges, csalódott, akkor odajön hozzám és dühösen rácsap a lábamra, vagy amit éppen ér. A haragját, csalódottságát, mérgét így tölti ki rajtam, amit nem tudom, hogy kezeljek. Tudna nekem ebben tanácsot adni?
Köszönettel,
Anita
Kedves Anita!
Elnézést a megkésett válaszért! Talán már túl vannak a problémán, nem is aktuális a kérdése.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk a feszültséglevezetés különböző módjait. Amíg idáig eljutnak az agressziójukat, amit a tiltás miatti frusztráció vált ki belőlük a legösztönösebb módon vezetik le. Talán mindezt könnyebb elviselni, ha ezen a szemüvegen át nézi.
Minden jót,
Réka