Sorozatunkban szakértőinket mutatjuk be Nektek. Ők azok, akik szakértelmükkel tanácsokat adnak, hozzászólásokra válaszolnak. Most emberi oldalukról is megismerhetitek őket. Ma egyik legújabb szakértőnkkel Tóthné Magasföldi Rózsával beszélgetünk. Témakörei: Beszélj úgy módszer, pozitív fegyelmezés, gyakorlatias megoldások, életből merített példák a jobb szülő-gyerek kommunikációért.
1., Mivel foglalkoztál a gyermeke(i)d születése előtt? Milyen szakmai úton jártál, hogyan képzelted el a karriered?
Gyerekeim születése előtt nagy karrierről álmodtam. Nemzetközi kapcsolatok – EU szakreferensként végeztem, nagyon érdekelt a diplomácia, és ezen a területen képzeltem el a jövőmet is.
2., Változtatott-e a terveiden a gyermekeddel otthon töltött idő?
Természetesen. Mindig is szerettem volna családot. Úgy gondoltam semmi probléma nem lesz, egyszerűen hozzá igazítom az életemhez, és minden megy tovább. Fiatal voltam és naiv, és talán fel sem fogtam igazán, hogy egy gyermek nevelése nem csak abból áll -leegyszerűsítve-, hogy etetem, itatom, és helyet teremtek neki a házban. Első alkalommal a két fiam születése után mentem vissza dolgozni, és bizony nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, hogy két pici gyerek mellé egy 10-12 órás munka vagy utazás nem fog beleférni.
3., Milyen tulajdonságokat fedeztél fel magadon, magadban, amit a gyermeked születése előtt nem is ismertél?
Nem tudnék egy konkrét dolgot kiemelni, de azt teljes őszinteséggel elmondhatom, hogy egész mostani gondolkodásmódomat és lényemet nekik köszönhetem.
4., Váltottál a visszatéréskor, de mire és miért? Miért pont ezt az irányt választottad, mi volt az indíttatásod? Hogyan alakult az álom valósággá?
Dániel is megszületett, Csongor iskolás lett, Nándor óvodát váltott, és pillanatok alatt úgy éreztem, nemhogy álmokért, a túlélésért játszom. Megfelelési kényszer, tanulási nehézségek, beilleszkedési gondok és mellette egy karonülő. Hamarjában egy háborús zóna közepén találtam magam. Mindennapi csaták az evés, fürdés és öltözködés körül, harc a tanulásért és így tovább. Majd egy nap eljött az a pillanat, amikor elöntött az a szomorú érzés, hogy utálok anya lenni. Nagyon el voltam keseredve és persze emiatt bűntudatom volt. Úgy éreztem én vagyok a világ legrosszabb anyukája. Döntöttem, erre megoldást kell találnom. Diplomácia, kicsit másképp! 🙂 Elkezdtem olyan könyveket keresni, ami a segítségemre lehet a harcszíntér felszámolásában. Képeztem magam, míg a „Beszélj úgy…” és a „Pozitív Fegyelmezés” tréneri végzettséget meg nem szereztem. Jelenleg is egyetemre járok, kommunikáció és média mester-szakon.
5., Miben rejlik ennek a munkának – számodra – a lényege? Miben egyedi a szolgáltatásod? Miben tér el másokétól?
Érdekes kérdés, pont tegnap fogalmazódott meg bennem. Gyakran kérdezik tőlem, hogy a kommunikációt miért kell tanítani, fejleszteni, hisz beszélni mindenki tud. Erre azt szoktam válaszolni, hogy hát éppen ezért. Ez az egyetlen olyan tudományterület, amit nemre, korra tekintet nélkül mindenki használ. És ami nagyon fontos, tanulható, fejleszthető. Mindenkivel kommunikálunk: gyerekünkkel, párunkkal, kollégáinkkal. Dicséret, bátorítás, ösztönzés. Egy jó szónak teremtő ereje van. De a szavakkal el is vehetjük valaki önbecsülését, akaratát, hitét. Gondoljunk csak bele, kihatással lehetünk egy ember egész életére. A szó hatalom. Felelősségünk, hogy megtanuljunk vele élni, bánni.
Ezért tartom fontosnak, hogy tudatosan kommunikáljunk. Gondoljuk át, mit mondunk és hogyan tesszük azt. De ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. Ebben szeretnék segítséget nyújtani, konkrét, azonnal bevethető megoldási módokkal, ötletekkel.
6., Mit szeretnél vele elérni? Lehet tudni valamit a jövőre vonatkozó terveidről?
Továbbképzés. Nyitni szeretnék a pedagógusok irányába, mert ők sincsenek egyszerű helyzetben, na meg gyerekeink idejük nagy részét ezekben az intézményekben töltik. A leghatékonyabb az lenne a gyerekek számára, hogy ha ezt a kommunikációt nem csak az otthoni környezetben, hanem a bölcsődében, óvodában és iskolában is használják.
7., A családod hogyan fogadta a választott új irányt? Miben támogatnak, miben szorultál mások támogatására?
A legnagyobb támogatóim és a legnagyobb kritikusaim, persze jó értelemben. Mára már a nagyok, kamaszok. Így nagyon sok esetben kikérem a véleményüket, bevonom őket egy-egy előadás tervezetébe, együtt ötletelünk.
8., Milyen tanácsot adnál azoknak az anyukáknak, akik most térnek vissza a munkába?
Ez egy nagyon komoly téma. Hatalmas jelentőséggel bír mind az anyukának (apukának) mind a gyerekeknek. Nem szeretem amikor kissé leegyszerűsített válaszokat kapunk, mint a „Vedd könnyedén!”, „Add lejjebb a takarítást!”, vagy a „Kimerült vagy? Menj időben lefeküdni!”. Úgy gondolom ezek nem igazán segítő válaszok. Amire szükségünk van egy ilyen helyzetben, az a támogatás, segítő kezek, megértés és erő. Ez egy folyamat, amit lassan, és tudatosan kell meglépnünk, megélnünk nem elfelejtve, hogy ez bizony nem csak rólunk szülőkről, hanem egy gyermekről is szól. Mindenkinek más a tuti tanács, így én most nem is mondanék egy konkrétat, mert az úgysem lenne megfelelő mindenki számára. Természetesen szívesen segítek, keressenek bátran!
9., Mi a kedvenc könyved? Zenéd? Mi az a tevékenység, amit egyedül szeretsz csinálni és mi az a tevékenység, amit a gyerekeiddel szeretsz csinálni?
Ez nagyon egyerű, olvasni és tanulni. Kedvenc könyvem: amelyiket épp olvasom. Kedvenc zeném: hát az igazság az, hogy a kamasz fiaim hangos-zenerajongók, így ha tehetem és nincsenek a fiúk itthon, a csendet választom.
A gyerekekkel hatalmas társasjáték-gyűjteményünk van. Nagy játékosok vagyunk. Így amikor csak lehet játszunk. Nyáron szeretünk csavarogni, szeretjük a várakat, kastélyokat, régi házakat felkutatni és megnézni.
10., Mi most a legnagyobb kihívás az életedben?
A honlapom üzemeltetése! 🙂 Nem vagyok egy nagy számítógép guru, így ha tehetem ebben mindig kérek segítséget.
A szakértő elérhetőségei: pozitivkommunikacio.hu
