A koronavírus járvány elterjedésével minden a feje tetejére állt. Különösen nehéz ebben az időszakban várni egy kisbabát és még nehezebb kórházi körülmények között világra hozni. Ezt a megpróbáltatást fogalmazta meg Karen Brulhart, díjnyertes marketing szakértő, aki az elmúlt hónapban adott életet első gyermekének, a koronavírus járvány kellős közepén. Karen a lehető legőszintébb formában öntötte szavakba, hogy milyen volt ilyen körülmények között szülni. Íme a története:
2020. március 11-én 32 éves lettem, 39 hetes terhes voltam és pont akkor hirdetett New York City rendkívüli állapotot a koronavírus járvány végett. Ugyanezen a napon felhívott a dúlám (A dúla görög eredetű szó, segítő asszonytársat jelent. Olyan, saját szülési tapasztalattal rendelkező nő, aki folyamatos fizikai, érzelmi és informatív segítséget nyújt az anyának (és párjának is, ha igényli) a várandósság idején, a szülés alatt és utána is. – module.hu), hogy elmondja: kórházunk csak egy segítőt engedhet velem a szülésre. Azonnal ideges lettem, felhívtam a vezető ápolót, hogy további információkat kérjek és arra gondoltam, hogy tulajdonképpen a férjem részvételét is megtilthatják.
Ő volt az első gyermekem, ez volt az első szülésem és fogalmam sem volt, mire számíthatok. A vezető ápoló azt mondta, azon dolgozik, hogy beszéljen az igazgatótanáccsal annak érdekében, hogy fogadják el a dúla szülés alatti részvételét a beteg jogainak részeként. Szerencsére egy nap alatt a kórház ideiglenes engedélyt adott a dúlának a szülés látogatására és átmenetileg megkönnyebbültem. Három nappal később, március 14-én, szombaton délután 14:30-kor kezdődött a vajúdásom és a New Yorkba történő első és második koronavírus okozta halálesetről is pont ekkor számoltak be.
A magzatvizem 19:45 körül folyt el, ekkor felhívtunk egy Uber-t, hogy vigyen el minket a Brooklynban található lakásunkból a Felső-Keleti oldalra. A férjemnek és nekem egyszerű volt bejutni a kórházba, ennél sokkal kaotikusabb volt bejuttatni Gayle-t a dúlánkat – még úgy is, hogy korábban azt mondták: van rá engedélye, hogy bemenjen. A recepciónak fel kellett hívnia a részletekre a dúlánk figyelmét és kb. öt perc múlva engedték fel.
A férjem és a dúla sebészeti maszkot kaptak, mihelyt eljutottunk a szülési osztályra. A szülési osztály viszont ismét nem engedte be Gayle-t a kórterembe, mert megerősítést kellett kapniuk valakitől. Úgy tűnt senki nem tud semmiről, mintha nem tudták volna, kinek kitől kell engedélyeket kérni. Ezen a ponton már két percenként voltak összehúzódásaim és nagy fájdalmaim voltak, ezért úgy döntöttünk, hogy egyedül megyünk be a kórterembe.
Miután végre a kórteremben voltunk, azt mondták nekünk, hogy van egy várólista a szülési szobákhoz. Egy másik szobába helyeztek minket, ahol három nő volt, magzati monitorokkal. Itt kellett vajúdnom, amíg át nem költöztettek a lábadozóba, ahol sokféle nő volt, néhányan szülésközeli állapotban, néhányan már a megszületett babájukkal és voltak hozzám hasonlóan vajúdó anyukák is.
Ez a környezet rendkívül stresszes volt. Csak egy a magánszféránk védelmére szolgáló függöny választott el minket egymástól és 6 másik ember volt körülöttünk, a szülés különféle szakaszaiban, valamint egy nagyon hangos ápolóállomás, ahol az ápolónők vitatkoztak egymással arról, hogy kiket engedjenek be a kórterembe. Eközben a dúlánkat még mindig nem engedték bejönni.
Körülbelül 1,5 órás vajúdás után a lábadozóból kiszabadulva, végre kaptunk egy szülőszobát. Körülbelül 20 perccel később a dúlánknak is megengedték, hogy csatlakozzon hozzánk. Este 11 óra körül kaptam egy epidurált és néhány óra múlva elérkezett az idő.
Nagyjából hét nyomással később Charlotte Peppa, március 15-én, hajnali 02:38-kor megszületett és a New York-i COVID-19 megbetegedettek száma 729-re nőtt – közel 70 új esettel az előző éjszaka óta. Körülbelül egy órával a szülés után a dúlánk elhagyta a kórházat és a gyermekünkkel az ápolónők és a kórházi személyzet gondozása alatt maradtunk.
Mindössze egyetlen éjszakánk maradt összeszedni kevéske megmaradt energiánkat. A kórház nem akarta, hogy az egészséges emberek a szükségesnél hosszabb ideig maradjanak bent. New York-ban akkor összesen 950 megbetegedéses eset történt és az állam nagy részét elkezdték lezárni. Annak érdekében, hogy egy nappal korábban mehessünk el, mint az a szokásos protokollban elő van írva, meg kellett ígérnünk a gondozócsoportunknak, hogy Charlotte-ot 24 órán belül elvisszük a gyermekorvosához ellenőrzésre.
>>> Mellápolók – krémek és gélek
Mindannak ellenére, hogy úgy éreztem magam, mint akit elütött egy autó és alig tudtam be és kiszállni az ágyból, már nagyon vártam, hogy hazaérhessek. Anyukám Kanadából repült hozzánk, hogy segíthessen, aki nem mellesleg újszülött gondozó nővér, így tudtam, hogy biztonságban leszünk az ő szakértelme mellett.
A kórházi távozás meglehetősen furcsa volt utólag belegondolva. A főbejárat előcsarnoka zsúfolásig tele volt, ráadásul mindenféle távolságtartás nélkül és sok család volt köztük, akik a szülésre várakoztak. Még mindig zavartak voltak a kórházi dolgozók, hogy kik engedjenek be a váróba és kiket nem.
Egy hónappal később New York-ban a halálos áldozatok száma meghaladta a tízezer főt. Megismertem olyan várandós anyukákat is, akiknek nem volt olyan szerencséjük, mint nekem. Sokuknak nem engedték be a dúláját és hallottam olyat is, hogy más városok kórházai a szülőanya párját vagy férjét sem hagyták bemenni a szülésre.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy a kisbabám pont akkor érkezett meg, amikor még jelen lehetett velem a dúlám és a férjem. Ebben az időszakban úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a lányunk második gyermekorvosi látogatását és azon vitatkozunk, hogy kihagyjam-e a hathetes ellenőrzést a fertőzésveszély végett.
>>> BABAHORDOZÓK SZÉLES VÁLASZTÉKA
Annak ellenére, hogy a helyzet napról napra változik, remélem, hogy a születési történetem segíthet az embereknek megtervezni a saját szülésüket a koronavírus idején, vagy kicsit többet megtudni arról, hogy mire számíthatnak ebben a vírus által erősen befolyásolt állapotban. Talán ideges vagy, szorongsz és félsz, ahogy én is éreztem szülés előtt, de ne aggódj, kismama – minden a legnagyobb rendben lesz. – Ezzel a gondolattal fejezte be a történetét Karen, aki a kellemetlenségek ellenére, boldogan tért haza a biztonságot nyújtó otthon falai közé, még ebben az embert próbáló időszakban is.
Drága, várandós Édesanya, aki most olvasol minket! Végtelenül erős vagy és hiszem, hogy bármily terhes is legyen a szülésre gondolni… amikor kisbabádat a karjaidban fogod tartani, elfeledsz majd minden nehézséget. Akkor, abban a pillanatban, a boldogság könnyeitől ázva, el fog apadni az ijedelemre okot adó gondolatok forrása. Ott és akkor, minden a helyére kerül majd. Kívánunk jó egészséget és kitartást Neked, a Pocaklakónak és a Családodnak is!
