Akinek van kamrája, spájza, vagy legalább egy szép, nagy, jól szellőző szekrénye, az általában ilyenkor kezdi feltölteni télre finomságokkal. Készülnek a kompótok, a különleges ízesítésű, vagy akár csak áthatóan gyümölcsös lekvárok.
Ilyenkor lehet ledarálni a felháborítóan erős paprikát is, sok sóval üvegekbe rakni (aztán három napig vakon kőrözni a maró fájdalomtól, persze, ez ezzel jár). Tegyünk el uborkát is, az időnként kötelező rántott hús mellé ez jár. Különböző csípős, savas, furcsa és meghökkentő savanyúságokat is eltehetünk. Nem csak azért, mert télen jóllakhatunk a finomságokkal, hanem azért is, mert álom szépen mutatnak a polcokon vagy a konyhaablakban.
A konyhát is elborítják időnként a szépséges üvegek – azért arra figyeljünk, hogy csak olyasmi jöjjön velünk a kamraajtón túlra, aminek nem árt a fény. A lekvárok például jobban érzik magukat sötétben. A sárgabarack képes aranysárgáról csúf sárbarnára sötétedni, ha sok fény éri, az őszibarack pedig a vajsárga szín helyett füstbarna lesz, ami nem túl étvágygerjesztő. De a fűszerek átlátszatlan, mintás dobozai például remekül élénkítik a konyhát.
Íme, egy aprócska konyhát uraló óriáshűtő. A konyha igazán bájos, bár sötét az aprócska és mégis leárnyékolt ablak miatt. De hát nyilván valahol mégis kell tárolni az élelmiszereket, és ha nem áll rendelkezésre sem spájz, sem egy nagy szekrény – akkor erre a funkcióra marad a hűtő.
