Gondolatok a napirendről

Érdemes eldönteni már szinte a terhesség kezdetekor, de legkésőbb a baba megszületésekor, hogy melyek azok a számunkra fontos dolgok, amiket mindenképp be szeretnénk tartani a gyermekneveléssel kapcsolatban. Ezen túl pedig tudatosan próbáljunk a folyamatos tervezés helyett, inkább az ösztöneinkre hallgatni.

Nagyon fontos, hogy
bízzunk magunkban.
sok időt töltsünk a gyermekünkkel.
figyeljünk az ő igényeire.

Hogyan figyelj a gyerek igényeidre?

Már egészen újszülött kortól kezdve érzi a gyermek a hangsúlyt, figyel a gesztusainkra, átveszi a rezgéseinket. Hamar eljön az idő, amikor már jelzi, hogy mit szeretne, vagy éppen mit nem. Ezt beszéd nélkül is meg tudja már tenni. Amikor már túl vagytok azon az időszakon, mikor nagyjából csak eszik-alszik a kicsi, természetes, hogy szeretnél valamiféle rendszert, egy napirendet kialakítani. Neki, és persze Neked is egyaránt fontos ez.

Ne legyen túl szigorú a napirend.
Következetesség. Rugalmasság.

Egymásnak talán kicsit ellentmondó szavak ezek, mégis mindkettő kulcsszó ebben a témában.

Legyél következetes, de ne túl szigorú.
Legyél rugalmas, ami nem azt jelenti, hogy engedékeny. Figyelj rá!

Infinety hirdetés

Érd el, hogy nagyjából úgy alakuljon a nap, ahogy szeretnéd, de nem mindenáron! A legfontosabb, hogy jól érezzétek magatokat, sikerélményként könyvelhesd el a történéseket és este azt mondhasd, ez egy jó nap volt!

Fontosabb a közös játék, mint hittük

Mit tegyünk, mire figyeljünk a nap során?

Ne követeld! Kérd meg a gyermeked!
Biztosan számtalanszor elhagyják a szádat a „már megint …”, „mindig csak a…”,soha semmit…” kezdetű mondatok. Belegondolsz, hogy a gyermeked mit érez? Amikor mondjuk tényleg úgy belemerült a játékba, hogy azért nem válaszol? Amikor szemtelennek gondolod, miközben ő lehet, hogy valamiért nagyon szomorú, megbántott, csalódott?
Együttérzést mutatsz vagy csak az a cél, hogy igazad legyen? Te csak jót akartál, igaz? Minden bizonnyal, de biztos, hogy jó az, ha engedelmeskedik a gyermek? Képes lesz később önálló döntéseket hozni, saját célokat megfogalmazni, ha mindig megmondják neki, mit tegyen, ha mindig azt teszi, ami elhangzik?
Ha így nézed, máris egész másképp látsz mindent.
Ha belegondolsz, – lehet, hogy épp a kötött napirend miatt – olykor agresszívan viselkedsz. Hiszen szavakkal is lehet bántani. Pedig az lenne a cél, hogy mindketten élvezzétek a programot.

„Az igazamhoz ragaszkodom vagy az életörömöt keresem?”– egy fontos kérdés, amelyen nem árt elgondolkodni.

Hogyan juthatunk közös nevezőre, avagy hogyan lesz mindenkinek jó?

  • Ne reagálj azonnal! Vegyél egy mély levegőt és egy picit állj meg, azonosítsd a gondolataidat, érzéseidet. Mi is a bajom? És amit csinál, az neki vajon jó? Mit tehetnék, hogy mindkettőnknek jó legyen?
  • Ismerd fel: Rajtad múlik! A te hozzáállásodon múlik minden. Nem az a baj, hogy van konfliktus, hanem az, hogy felmegy a pumpa és dühből reagálsz. Ha nem ismered fel, (ha meg sem próbálod felismerni) mivel tudnál segíteni.
    Nem baj, ha nem a legjobb megoldást választottad, máskor majd másképp döntesz. Legközelebb majd jobban megy. Ne keseredj el.
  • Ne gyötörd mindenért magad. Azért vagyok én felelős, amit irányítani tudok. – ezt mondogasd magadnak. A gyermeknek viszont van egy saját döntése! Például: nem vagy hibás azért, mert kisétált a kisgyermeked a kapun. Azért vagy hibás, mert nem csuktad be a kaput. Tedd meg, amit tudsz. Ne őröld magad azért, amin nem tudsz változtatni!
  • Ne hibáztasd a másikat, mert csak még dühösebb leszel. Ahelyett, hogy így tennél, vagyis kiabálnál a gyermekeddel, nyugodjatok meg mindketten és beszéljétek meg.
    Segít, ha kimondod, amit érzel. Nem kell titkolózni a gyermek előtt és elbújva sírni. Mondd el, ha mérges vagy, ha csalódott vagy, ha szomorú vagy. Azt is mondd, mire lenne szükséged. Mondd például, hogy: Láttam, amint elindultál ki az utcára egyedül, nagyon megijedtem, félelmet, kétségbeesettséget éreztem. El kell mondanod neki, hogy szeretnéd, ha megértené, ez veszélyes. Megértésen túl együttműködést szeretnél.
  • Ne csak magaddal foglalkozz! Azonosítsd magadban, és mondd is ki, mi az, ami szeretnél. Aztán térj rá arra, hogy elmondd, megtippeld, ő mit érezhetett, mire vágyott. Rosszkedved volt, mert nem indultunk még el a játszótérre? Játszani akartál, azt gondoltad, könnyen megoldod, és még talán azt is mondom, milyen bátor voltál? Talán itt majd bólint a gyermekünk és folytatja ő maga, mit gondolt, mit érzett. Aztán újra rajtunk a sor, és végül a cél közös nevezőre jutni.
  • Meg kell kérni őt. Szeretnélek megkérni, hogy máskor szólj nekem, várj meg, fogd meg a kezem, mert így biztonságos. Szeretném, ha megértenéd, hogy aggódok érted, szeretnék vigyázni rád. Szeretnék veled kézen fogva sétálni. Szeretek veled kézen fogva sétálni.
  • Nem lehet megtervezni a dolgokat előre, mert nem tudhatod, milyen lesz adott napon: a gyermek hangulata, az időjárás, mihez lenne kedve (kedvetek). Szuper, ha spontán alakulnak a napok: Jó idő van, irány a játszótér! Legózni van kedve, oké, építsünk. Játszunk üldözőset, vagy bújócskát, rendben, ki kezdi?
  • Adjunk neki teret, hogy ő válassza ki a játékot, ő vegye le a polcról, találja fel ő magát. Üljünk le mellé a szőnyegre és játszunk együtt. Egy-egy alkalommal, amikor látszik rajta, hogy nem tudja, mihez nyúljon, mutassunk neki két-három opciót, olyat, amiről úgy véljük, neki is és nekünk is lenne kedve vele játszani. Fontosnak tartom, hogy olyat játszunk, amit mindketten élvezünk. Vekerdy is ezt mondja: “Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb.”

A kevesebb játék jobb

  • Tapasztalatom szerint az apukák egész más játékokat tudnak kitalálni, olyat, ami eszembe sem jutott volna és direkt jónak gondolom, hogy kétféle (többféle) megközelítést is kapjon a kicsi.
  • Az is eszembe jutott, hogy ha mindent megtervezünk, kvázi a gyerek elé tesszük a dolgokat, akkor mi lesz később? Megijed majd, ha nem látja anyát, mert akkor nem is fogja tudni, hogy mit kell neki csinálnia…

Szóval valahol a két út között látom én a legjobbnak. Kell egy kicsi előrelátás, tervezés, de semmiképpen sem túltervezni, beosztani a napot. Nem akarok felelőtlen lenni, következetes akarok lenni, – magamnak is megkönnyítem így a jövőt szerintem – ugyanakkor fontos, nagyon fontos, hogy el tudjam magam engedni és élvezzem, igazán élvezzem az együtt töltött időt.

fotó: Freepik

Deák-Ember Ágnes

Erről a témáról még a Gyermeknevelés rovatunkban olvashatsz többet!

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Két éve kezdtem írni motivációs blogomat, ahol arra buzdítom az embereket, csinálják, amit szeretnek, csinálják jól és kitartóan, nem törődve azzal, mit szólnak mások. A gyerekemet is így nevelem és ezt szeretném nektek is átadni! Olvassatok szeretettel engem!
Előző cikkOvuláció hiánya cukorbetegség miatt
Következő cikk“Korai fejlesztés hete” 2018

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!