Az újszülött alvási pozícióit még a mama választja ki, a baba alig tudja korrigálni a testhelyzetét. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, melyik fektetési módnak mik az előnyei, hátrányai esetleg veszélyei.
Embriópóz
Az újszülöttek többsége az első néhány hétben még arra törekszik, hogy felvegye az anyaméhben megszokott embriópózt. Ha például hasra fektetjük a babát, a magzati póz görbületéhez szokott hátizmai és nyakizmai kényelmetlenül megfeszülnek, ezért az érett újszülöttek többsége ezt úgy korrigálja, hogy a fejecskéjét oldalt fordítja, és nem az arcán, hanem a füle mögötti koponyarészen fekszik, a térdeit maga alá húzza, és az alkarján támaszkodik. Amikor így fekszik, a tüdeje szabadabban tágulhat, könnyebben tud levegőt venni.
Hason fekvés
A köldökcsonk leeséséig nem tanácsos a babát hasra fektetni. Ha hasra akarjuk fektetni a babát, ne adjunk neki párnát vagy kendőt, rongyocskát, mert az arcára tapadhat!
Előnyei:
Az izgő-mozgó hason fekvő baba kevésbé hasfájós, mert a szelek könnyebben távoznak, ha nyomás nehezedik a pocakjára.
Hátrányai:
Ha már nem „négykézlábazva” fekszik, hanem kiterül, lábait szétvetve hasal, akkor nehezebben jut levegőhöz, mert a teli pocak felnyomja a rekeszizmokat, szűkül a mellkasa. Ráadásul lábtartási hiba is kialakulhat azoknál a babáknál, akiket többnyire így fektetnek, mert megnyúlnak a csípőizületi szalagok, és kifelé vagy befelé forduló lábtartási hiba alakulhat ki. Ha következetesen csak az egyik arcára fektetjük, akkor a fej oldalrésze benyomódhat, ezért érdemes a fejecskéjét egyik majd másik irányba fordítani. A rettegett bölcsőhalál gyakrabban következik be hason fekvő babáknál, de ilyenkor több ártó tényezőnek is fel kell halmozódnia: puha, süppedős matrac, párna, túletetés, elhízás, elhasznált levegő. A hasra fektetett bukós baba kisebb eséllyel fog félrenyelni, viszont nagyobb mennyiségű visszabukott tejbe akár bele is fulladhat.
Háton fekvés
Ha ezt választjuk, akkor tegyünk a feje alá egy vékony párnát, ami a felsőtestet a pelenka által megemelt popsihoz igazítja! Mivel az embrió az anyaméhben nyújtózkodás esetén lágy, ellenállást jelentő szövetekbe ütközött, a hatalmas kiságyban megijedhet, ha nem ütközik ellenállásba. Érdemes egy takaróval, pólyával körülölelni, mert ennek hiányában sírással követeli ki a körülölelő biztonságot.
Előnyei:
A háton fekvő baba szabadon mozoghat, járhat keze-lába, nézelődhet.
Hátránya:
A bukós baba könnyen félrenyelhet, a visszacsurgó tejet a légcsőbe szippanthatja.
Oldalra fektetés
Ebben a pozícióban érdemes egy puha takaróval megtámasztani a hátát.
Előnyei:
A méhen belüli élethez hasonlóan szabadon tud mozogni, és az anya is jobban látja az arcát, figyelheti a légzését. Ha bukik, minimális a fulladás veszélye.
Hátrányai:
Az oldalra fektetett babáknál gyakoribb az első hetekben jelentkező hasfájás.
Hasznos tippek
- Az első hetekben figyeljük meg, melyik fektetési mód a legkellemesebb a baba számára, melyikben pihen a legnyugodtabban. A továbbiakban pedig válasszuk ezt a módot!
- Érdemes a különböző fektetési módokat váltogatni. A háton fekvő babát gyakran fordítsuk a hasára, még ha rövid időre is! Az érdeklődő csöppség elkezdi emelgetni a fejecskéjét, ami jó nyak- és gerincerősítő torna.
- Kéthónapos kortól többször változtassuk a baba fekvési pozícióját, ha ébren van, így több nézőpontból szemlélheti a világot. Ezzel elősegítjük a látás tudatosodását, és kivédhetjük, hogy eldeformálódjon a feje.
