Nem is olyan régen a sonka szó hallatán még a kamrában lógó, több kilós, sózott, füstölt disznócomb jutott eszünkbe. Ma már azonban a sonka kifejezést használják minden úgynevezett pácolt húskészítményre.
Hagyományosan sertéscombból készül, de megjelent marha- és csirkehúsból készített változat is. Összeállításunk ahhoz ad segítséget, hogyan is kell kiválasztani a finom sonkát.
A hagyományos magyar parasztsonka úgy készül, hogy négy-hathetes pácolás után egy-két napig szikkasztják, egy hétig füstölik, és hetekig tartó száradás után megfőzik. Az élelmiszeriparban azonban sokan igyekeznek spórolni az idővel, és gyorspáccal, aromákkal gyorsítani a folyamatot. A parasztsonka tömötten rugalmas, jól szeletelhető, a bőrös és a húsos rész egyenletes vörösesbarna, a szalonnás rész világos sárgásbarna színű. ĺzében, illatában érződik a só és a füst. A zsíros rész nem lehet 2 cm-nél vastagabb, és akkor sem jó a sonka, ha áll rajta a só.
A hagyományos sonkákat is el lehet rontani, például, ha nem eléggé füstölik meg ezeket, ezért főzés előtt érdemes próbát tenni. Egy hosszú pálcát, például kötőtűt kell a sonka forgójába szúrni, ki kell húzni, és meg kell szagolni. Ilyenkor érezni lehet, ha a sonka romlott, azt vissza kell vinni a kereskedőnek, nem szabad megfőzni.
A csomagolt, gyorsérlelésű sonkáknál sem árt résen lenni. Itt az a leggyakoribb, hogy túl vizesek, ezért vásárlás előtt meg kell nyomkodni ezeket. Ha már a csomagolásban levet ereszt, akkor jobb, ha ott hagyjuk. Nem kell, hogy kemény legyen, de ha nagyon puha, akkor csak páclevet veszünk hús helyett. Ezeket a gyorsérlelésű termékeket csak a felhasználás előtt bontsuk fel, mert nem tarthatók el sokáig.
A csomagolóanyag eltávolítása után érezhetünk kellemetlen szagot a védőgáz miatt, de mielőtt megfőznénk vagy felszeletelnénk, mossuk le a sonkát, és szagoljuk meg, hogy nem romlott-e. Ha látjuk a sonka állagát is, akkor figyeljünk, hogy ne legyen szivacsos kinézetű, és ne legyenek benne zselécsíkok, mert akkor biztos, hogy pépesített húsból összeállított terméket találtunk, aminek több köze van a pástétomhoz, mint a sonkához.
Mivel nem egyszerű finom, jó sonkát választani, ezért érdemes eltennünk a blokkot, hogy ha hazaérve mégis találunk benne hibát, akkor vissza tudjuk vinni a kereskedőnek. Ha mindezeket szem előtt tartjuk, akkor nem keseríti meg semmi a húsvéti ebédet, amikor sonkát és főtt tojást szeletelünk, és retket vagy tormát halmozunk mellé.
