Totyogós, vagy négykézláb mászó csöppségünknek szüksége van már játéktérre. Jó azonban, ha ilyenkor a szemünk előtt van – bizonytalan még és sokat kell tanulnia a veszélyekről, lehetőleg óvó tekintetek mellett.
Akkor érzi jól magát, ha zajlik körülötte az élet, igényli a család közelségét. Így aztán akár van gyerekszobája, akár nincs – praktikus egy játszósarkot kialakítani a nappaliban, olyan helyen, ahol az anyuka a napi teendői közben rá-rápillanthat, vagy melléülhet játszani. A gyerekszoba elzártabb, csöndesebb világa nem nyújt elég szórakozást.
A sarok nagysága elsősorban a lehetőségeinktől függ. Ideális esetben nem kisebb 2×2 méternél – de valljuk be, kevés lakásban van lehetőségünk erre. Ilyenkor összevonhatjuk a funkciókat: a dohányzóasztalt félrehúzhatjuk, a kanapét összecsukhatjuk. A lehető legjobb megoldás mégis az, ha különösebb rendezkedés nélkül, állandóra kialakítjuk a gyerek játszóterületét.
Gyakorlati szempontok
A játszósarok helyét úgy válasszuk meg, hogy sehol ne legyen közvetlen veszély – kiálló, szögletes tárgy, mint amilyen például a radiátor szabályozócsapja vagy a fémsarkai. Lehetőleg ne tegyük a babasarkot konnektor mellé még akkor sem, ha védőt tettünk bele – ha sok időt tölt ott a baba, rájöhet, hogyan vegye ki. Éles bútorsarkak, nyitógombok szintén ne zavarják a mozgását. Az már csak a szülőknek fontos, de nekik eléggé, hogy ne a könyvespolc vagy virágcserepek mellett legyen a kicsi, mert rámolni fog.
Az a legjobb, ha van lehetőségünk könnyű, alacsony ráccsal elválasztani a sarkot a lakás többi részétől, így babánk csak akkor indul felfedezőútra, ha mi is szeretnénk. Ahol ez nem megoldható, ott igyekezzünk a bútorokat úgy elhelyezni, hogy viszonylag korlátozzuk a kitörési kísérleteket a veszélyesebb konyha és lépcsők irányába.
Ha a négykézlábazó baba megnőtt, már totyog, feláll, a rácson túl reklamálni fog a személyes szabadságáért. Ekkorra mindenképpen tegyük bababiztossá a lakás veszélyesebb pontjait. A játszósarok ekkor is jó kiindulópont lesz és marad – jó, ha mindig van egy pont, ahonnan elindulhat, és ahová visszatérhet.
Dekoráció
A gyerekek a színes, vidám mintákat és színeket szeretik – ezek azonban nem feltétlenül illenek a nappalink összeállításához. Ha mégis, akkor könnyű a dolgunk. Elég néhány vidám játékot, játéktartó, könnyű dobozt elhelyezni a sarokban, esetleg pár kedves képpel feldíszítenünk a falat. Függöny, dekortextil csak akkor kerüljön oda, ha a pici nem gabalyodhat bele, nem tépheti le, nem akadhat bele. Tehát lehetőleg kerülendő.
Valószínűbb azonban, hogy a nappalit „felnőttesebb”, komolyabb és visszafogottabb színekkel rendeztük be. A gyereksarkot ekkor nem fogjuk a kék, a sárga és a piros legélénkebb árnyalataiból összeállítani, de ekkor is igyekezzünk a gyerek számára érdekes és inspiráló környezetet alkotni. Azért is praktikus ez, mert ha tetszik neki a hely, szívesebben marad ott, mintha halálra unná magát az üres, vajszín falak előtt.
Sokat segíthet ebben, ha van lehetőségünk kedves, színes ábrákat festeni a falra. Természetesen akár a festett, mozdíthatatlan ábrák helyett akasztott képeket is feltehetünk a falra, ha úgy gondoljuk, hogy két-három éven belül nem akarjuk újrafesteni a szobát- ugyanis legfeljebb ennyi ideig van szükség ezekre a babás képekre.
Anyagok
Helyezzünk el a szoba bútorzatához illő, lekerekített sarkú ládákat, dobozokat a sarokban. Ezek a szoba egységét sem bontják meg, és egyúttal remek játéktartóként és ülőkeként üzemelhetnek. Ha lehetőségünk van elválasztó rácsokat betenni, azok is illeszkedjenek a szoba többi bútorához – mind színben, mind anyagban és stílusban. Modern, technicista környezetben használhatunk műanyagfestékkel bevont fémrácsot, koloniál bútorzat között csavart farudakat, és így tovább.
Burkolatként leginkább a laminált padló és az alacsony, rövid hurkolással készített szőnyeg az ideális. A játékok legyenek könnyűek és könnyen tisztíthatók, a bútorok úgyszintén. Praktikus a műanyag is, még ha nem is túl szép. A fal lehetőleg legyen lemosható. Később feltehetünk rá hatalmas papírokat, táblákat, amin gyakorolhatja a rajzolást – ez azonban még korai. A függöny, a textil nem túl praktikus, lehetőleg kerüljük.
Bútorok
Elsősorban: kevés. Csak a legszükségesebb bútort tegyük be a játéksarokba. Nekik még igazán nincs szükségük rá, csak a helyet foglalják. (Ez természetesen nem a gyerekszobára vagy az élettérre vonatkozik: hiszen kiságyra, pelenkázóra, szekrényre, kiskukára, játékdobozra valóban minden gyereknek szüksége van.) Elég néhány játékdoboz, esetleg egy-két könnyű, színes szék és talán egy kisasztal, de ezek is már csak akkor, ha biztosan ül és megy a gyerek.
Színek
Ne felejtsük el: a gyerekek az élénk színeket szeretik. Ha felidézzük az elmosódott, habos-krémszín babaszobai képeket, ezek valójában a felnőttek álmai a gyerekkorról – a kicsik valami élénket választanának helyette. Az élénk színeket is használjuk azonban mindig harmonikusan. A kicsik épp olyan érzékenyek a hangulatokra, mint mi, bár a finomságok iránt még nem olyan fogékonyak. De őket is épp oly feszültté teszi a komplementer színek ütközése (vörös-zöld, kék-narancs, lila-sárga), hiperélénkké a sárga és a narancs.
Tehát legyünk bátrak a színek használatában, de közben vegyük elő empátiánkat is. Legyen olyan a sarok, hogy ha elfáradt a csöpp, akár el is aludhasson. Tökéletesek a kék és a zöld élénk árnyalatai, kislányoknál a rózsaszínes, lilás tónusok (akár együtt is, fehérrel keverve), vagy egy sötétebb sarokba napsütést lophatunk fehérrel és napsárgával. De a különböző színeket lehetőleg csak finoman keverjük.
A legfontosabb, hogy a játszósarokban a gyermek jól érezze magát, biztonságos körülmények között, vidáman, anyja tekintete alatt.
