Témakör: csecsemők és gyermekek alvása, altatása
Kedves Olvasóink! Szakértőnk elfoglaltságai miatt nem tudja tovább folytatni szakértői rovatát. A kérdezési lehetőséget ezért felfüggesztettük, az eddigi kérdéseket-válaszokat továbbra is olvashatjátok az oldalon. Megértéseteket köszönjük.
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.
Aztán olvastam egy könyvet, Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kedves Alexandra,
Bocsánat, az előbb lemaradt a kérdésem fele
A tanácsodat szeretném kérni a 3 és fél hónapos kislányom nappali alvásával kapcsolatban.
Már a kórházból hazajövet hasfájós volt, és egészen a 13. hétig sajnos semmi módszer vagy szer nem segített neki, így az
egész nap gyötrelmes sírásból állt,
csak késő éjszakára javult a helyzet, nappal legtöbbször ébren volt 7-8 órát is egyhuzamban, mert a fájdalom nem engedte
elaludni. Szerencsére a hasfájósság két hete elmúlt , de mivel addig nappal végig az ölemben tartottam ( a sírástól kieső
cumit percenként a szájába tömködve, mert sajnos habár elleneztük, csakis ez volt képes némileg megnyugtatni) így ehhez
hozzászokott és nappal csak az ölemben , vagy babakocsiban sétáltatva cumival tud elaludni, ha letettük a kiságyba nagyokat
nyújtózkodott mint aki jól végezte a dolgát.
Sajnos elrontottuk az altatását, mert annyira örültünk amikor végre javult a hasfájósság és aludt, hogy lábujjhegyen jártunk
körülötte Így a helyzet még tovább romlott, most már a legapróbb neszre is összezörren és érzem, ahogy tartom magamon ,
hogy nem kerül át a mélyalvásba, annak ellenére,hogy mozdulatlanul ülök. Minden neszre felrezdül,felébredve dörgöli a
szemét, sőt pont párszor az elalvástól számítva 20 percre felébred minden különösebb ok nélkül.
Próbálom rajta észrevenni a fáradtság jeleit ( folyamatosan ásít ,és más egyéb jelét pedig alig tapasztalom), de akármikor is
kezdem el altatni, küzd ellene. Sajnos ennyi idősen akár 2 óra „alvás” után is már 40 perc múlva újból fáradt, mert nem tudta
kialudni magát.
Az éjszakák ehhez képest rendben vannak ,elalszik az ágyában magától( saját szobájában, mi kiköltöztünk, hogy ne zavarjuk)
és 3 óránként ébred csak enni.
Végső kétségbeesésünkben a Suttogó hátpaskolós susogós módszerét is bevetettük egyik késő délután bízva benne, hogy már elég
fáradt, de azt vettük észre, hogy a bemenetelekkel csak tovább rontunk így egy óra után már be sem mentünk és így csak 3
óra kőkemény sírás után aludt el. Ezt a módszert másnap reggel én egyedül már 1 óránál nem bírtam folytatni, de nagyon úgy
érzem, hogy csak valami hasonlóval fogunk eredményre jutni. addig minden napunk egy folyamatos szenvedés , az egyes ölben
altatások előtt egy 10-20 perc sírás , majd felszínes, szinte semmit sem érő alvás. Kérlek segíts mit tegyünk!
Köszönettel
Eszti
Kedves Eszter!
Szopizik még a babád? Ha igen, akkor jó volna ezt átbeszélni egy szoptatási tanácsadóval! Enélkül nem valószínü, hogy előre tudtok lépni! http://www.lll.hu
Amit érdemes tudni a babák alvásáról, hogy szükségük van segítségre az elalváshoz: a szoptatás (vagy ha az már nincs a cumisüvegből folyó tej) és a mozgás (leghatékonyabb testközelben, egy hordozóeszközben) mind jó és természetes altató. Ezért irreális, ha azt várjuk, hogy betesszük a babát az ágyba és ott egyedül aludjon el. Valójában ezek a babák nélkülözik a testközelséget, a biztonságot, a megnyugtatást, amire szükségük van és legtöbbször csak sok órai sírás után belefáradnak, hogy nem jön válasz a jelzésükre. Nem aludni tanulnak meg, hanem azt hogy nincs miért sírni, mert nem jön senki. Az alvás egy érési folyamat és ezt gyorsítani nem lehet.Azt már tudjuk, hogy ezek a magukra maradott babák nem tudják a stresszszintjüket szabályozni és az még akkor is magas, ha már elaludtak. A testközelség megnyugtatja őket és visszaáll minden a normális szintre, de enélkül nem boldogulnak. Épp ezért volt a te babád is az öledben az első hónapokban, hiszen ott tudott megnyugodni. Nem rontottad el, hanme épp a legjobbat adtad neki, hogy vele voltál.
Az, hogy nálatok mi lesz a hatékony altató attól függ, hogy szopik-e még. Ha szopik akkor szoptasd meg amíg el nem alszik. Ha nem tud elaludni szoptatás közben annak oka van, amit szoptatási tanácsadóval kideríthetsz! Ha nincs szoptatás, akkor cumisüvegből folyó tej és a nyugtatócumi kombinációja lehet nagy segítség, de mindkettőt testközelből, összebújva adva, alkalmazva. A nem szoptató anyukák támogató csoportjában éppen ilyesmikról beszélgetünk: http://www.hordozo.hu/programok/nem-szoptato-anyak-tamogato-csoportja
Az alvásciklusai a babáknak rövidek 40-50percesek és ennek az elején úgy 20 percig egy nagyon felületes alvásfázisba vannak, amiből könnyen megébrednek és akkor újabb segítségre van szükségük (szoptatás, cumisüvegből tej,nyugtatócumi, mozgás) hogy mélyebben elaludjanak. Sokszor azonban csak ilyen rövideket alszanak többször egy nap. Ezzel semmi gond. Ha megébred rövid idő után akkor nyugodtan segíts neki visszaaludni, de ha nem megy akkor valóban egy kis ébrednlét után megint álmos lesz. Akkor megint segítesz neki és lehet hogy egy hosszabbat alszik.
Ahhoz, hogy előre tudjatok lépni lehet, hogy személyes beszélgetés nagyobb segítség, keress bátran!
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra,
A tanácsodat szeretném kérni a 3 és fél hónpos kialányom nappali alvásával kapcsolatban. Már a kórházból hazajövet hasfájós volt, és egészen a 13. hétig sajnos semmi módszer vagy szer nem segített neki, így az egész nap sírásból állt,
csak késő éjszakára javult a helyzet, nappal legtöbbször ébren volt 7-8 órát is egyhuzamban, mert a fájdalom nem engedte elaludni. Szerencsére a hasfájósság elmúlt , de mivel addig nappal végig az ölemben tartottam, így ehhez hozzászokott és nappal csak az ölemben , vagy babakocsiban sétáltatva tud elaludni, ha letettük a kiságyba nagyokat nyújtózkodott mint aki jól végezte a dolgát. Sajnos ez ég tovább romlott, most már a legapróbb neszre is összezörren és érzem, ahogy tartom magamon , hogy nem kerül át a mélyalvásba, annak ellenére,hogy mozdulatlanul ülök , hanem minden
Kedves Alexandra!
Kisfiam 5 es fel hetes.Vakummal szuletett meg es szuletese ota eleg siros.Allandoan olbe szeretne lenni.Mikor haza jottunk a korhazbol aludt harom orankent kelt fel szopcsizni,viszont miota megkapta az oltast minden megvaltozott.Ejszaka 1,5 orankent kel fel szopcsizni es csak 5percet van az egyik cicimen majd 5ot a masikon es elalszik rajta.Persze varnom kell 20percet mig leteszem a kisagyaba kulonben felebred.Napkozben sem sok mindent tudok csinalni melette mert nappal alig alszik.Este hatkor furdetem szopcsi es reggel 6ig alszik,csak masfel orankent kelek.Nappal is rengetegszer akar cicin lenni es szinten csak 5vagy 10 percet.
Kernem szepen a segitseget hogy mi tevo legyek.
Koszonet.
Dora
Kedves Dóra!
Légyszives írj nekem, hasonló cipőben járunk, lenne egy két kérdés hozzád! [email protected]
Üdv.: Andi
Kedves Dóra!
Ami hatékony segítség lehet, ha felhívnál egy szoptatási tanácsadót és átbeszélnéd vele a helyzeteteket és babád szopizását (www.lll.hu) a szoptatás támogató csoportok felkeresése is jó megoldás!
Nagyon sok baba működik így és alszik jobban ha a mamája közelben van, mondjuk karnyújtáson belül. Ez lehet akár egy ágyban, egy felületen, de lehet külön felületen egy odatolt kiságyban is. A lényeg, hogy ne a babát kelljen mozdítani elalvás után és rögtön kéznél legyél ha ébred. Ha fel kell kelned és átmenni egy másik szobába az nagyon kimerítő! Ha melletted van akkor csak odafordulsz, szoptatsz és alhatsz tovább te is. Arra lehet számítani, hogy ez nem egy pár hetes dolog, az alvás egy érési folyamat és az első 2 évben nagyon gyakori az érbedés és segítségre van szükségük a babáknak a visszaalváshoz. Tehát érdemes olyan elrendezést választani ami hosszú távon bírható az egész családnak. Csak rugalmasan kreatívan! Tehát pl ha az éjszaka első felében jól alszik akkor az első ébredésnél vidd magadhoz közelebb és tartsd ott.
Az első babával az első években valóban ez az érzése az embernek hogy semmit nem tud csinálni napközben. De miért is lenne ideje, hiszen a babák több emberesek! Vagyis a gondozásuk nem egy ember feladata kéne hogy legyen, mi meg egyedül nyomjuk a nap nagy részében. És ott a háztartás, bevásárlás, főzés, mosás, takarítás stbstb amihez még 5-6 ember kellene minimum, hogy bírható legyen. Ez a helyzet nem normális, nem így lett kitalálva biológiailag.
Vonj be másokat a hétköznapokban is. Hozzanak kaját, jöjjenek takarítani, beszélgetni veled vagy egy sétára elvinni a babát, hogy lefürödhess. Ez nem luxus, ez lenne a minimum. És a babád csak egyszer 5-6-7hetes, 2-3-4 hónapos! Neki most rád van szüksége, nem a tiszta lakásra. Ne törődj, hogy mit mondanak mások, milyen elvárásokat támasztanak. Hallgass a szívedre és figyeld, hogy a babád mitől van jól! Azt csináld!
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
5 hónapos kisfiam 3 hónapos kora óta éjszakánként 2-3 óránként ébred, előtte hajnalig aludt. Külön szobában, kiságyban alszik. Este és éjszakánként cicin alszik el. Ahogy közeledik a reggel 1-1,5 óránként ébred, és hajnali fél 6 után már nem alszik vissza.
A nappali alvással is gondok vannak. Nehezen megy az elalvás, és legtöbbször kézben, ringatással. A nappali alvás hossza pedig alig haladja meg a fél órát? Mit csinálok rosszul? Hogy tudnék javítani az alvási szokásain?
Előre is köszönöm a válaszát.
Üdv
Haci
Kedves Haci!
Nagyon természetes amit írsz, így működnek, fejlődnek a babák! Azért gondoljuk ezt rossznak, mert a társadalom, ez a kultúra amiben élünk, nem a biológiai szükségletek tükrében látja a babát és az embergyereket. Azok az ideák, amik a fejünkben vannak a gyereknevelésről és arról, hogy hogyan működnek a babák, nem a természetes utat veszik alapul: tehát nem aból indulnak ki, hogy egy baba arra éretten jön a világra, hogy a mamája vagy más gondozója tesközelében töltse minden percét, éjjel-nappal, igény szerint szopizva. Pedig az egészsége fejlődésnek ez az alapja. Minden „tünet” amit írsz is és olvashatsz más hozzászólásokban ezt támogatja: azért alszik nappal csak 30-40percet mert sűrűn mellre kell kerülnie (hiszen gyomra pici és az anyatej gyorsan emésztődik); azért ébred éjjel, mert a tejtermelést befolyásolja az éjszakai szoptatás (vagyis ha nem szoptatsz éjjel, nem lesz elegendő tej) és nem tudják a vércukorszintjüket tartani éjjel a babák, ezért folyton mellen vannak. Több tízezer évig veszélyes volt egy babának akár csak egy percre is magára maradni, ezért nagyon jól jelez a legtöbb baba ha éjjel magára marad.
Az alvás egy érési folyamat, amit siettetni nem tudsz, úgy ahogy a járás fejlődését sem. Támogatot, segíted amíg szükség van rá. Segítséget adsz neki, hogy el tudjon aludni: szoptatod, ringatod, hordozod vagy mindet együtt. Amiről le lehet szoktatni egy babát az a jelzés, tehát hogy nem fog sírni, ha szüksége van rád. Ha magára hagyod éjjel, nem reagálsz rá, akkor ez bekövetkezhet. De ha mellette vagy, reagálsz akkor később maga is jól fog boldogulni mind az elalvással, minde az egyéb stresszes helyzetekkel, mert te most bejáratod azokat az idegpályákat neki, amire ő még nem képes egyedül.
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
A problémánk a következő:kislányom három hónapos es mellettem alszik az ágyban es kb.két óránál többet egyhuzamban nem alszik de van hogy óránként kell fel. Vissza altatni csak úgy tudom ha mellre teszem.10-11 óra között alszik el jobbik esetben.ilyenkor álltalában két órát alszik mellre teszem ujjabb két óra alvás vagy egy óra újra cici és utána óránként kell es csak szoptatással tudom visszaaltatni.nem tudom hogy ez jo e neki viszont reggel olyan 8-9között kel fel és mindíg mosolyog boldog.szeretném ha a kisagyaban aludna de abban az elejétol fogva beletettem és mindíg felkelt.nem tudom mi lehet az oka hogy ilyen sokszor felkel.hogy ez normális e jó e. Nincs hideg se meleg csönd van.ezért nem értem.a súlya jó szépen nő.válaszát elöre is köszönöm
Kedves Krisztina!
Ez épp így normális. Mi felnőttek is jobban alszunk, ha nem egyedül, hanem egy másik felnőtt társaságában alszunk. A biztonság nagyon fontos. Hát még a babáknak. És a szoptatás, szopó mozgás az első évben nagyon fontos szükséglet. Az alváscilusokat még nem tudják segítsége (szoptatás) nélkül áthidalni.
Az az igény, hogy a kiságyban aludjon természetes ebben a társadalomban, kultúrában. De vegyük azt is figyelmbe, hogy ez egyáltalán nincs összhangban a baba szükségleteivel! Az első hónapokban a baba 24 órában testközelben szeretne lenni és gyakran szopni éjjel nappal. Csak így jut elég tejhez, csak így termelődik elég tej!
Tehát természetes, hogy a kiságyban nem alszik, nincs el, ez kultúrális és irrelási elvárás!
Ha a testközelben venelő édesanyák megkérdezed legtöbben szennyestárolónak használják a kiságyat. 🙂
Ha van a közel vagyunk keress fel minket: http://www.hordozo.hu/programok/szoptatast-tamogato-csoport-havi-rendszeresseggel
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Alexandra!
Másfél éves Kisfiam nagy nehézségek árán (homeopátia + pránanadi kezelés) december óta „kiegyensúlyozottabban” alszik, előfordul, hogy – kisebb ébredéseket leszámítva – átalussza az éjszakát. Az elmúlt közel 1,5 évet az ellenségemnek sem kívánom, olyan gyakran ébredt, hogy a kimerülés határán voltan … Amúgy 11 hónapos koráig szoptattam, utána már lusta volt cicizni, így leválasztottam. Sajnos éjszakai bagoly, ami nálunk azt jelenti, hogy 22-22.30 óra előtt bármit is csinálunk nem alszik el, akkor is többnyire hordozóban ringatva. Viszont amint kivesszük a hordozóból, hogy betegyük a kiságyba azonnal felsír, zokog és mutogat a franciaágyunk irányába. Tulajdonképpen én már egy együtt alvást is elfogadom, mert az elmúlt időszakhoz képest felüdülés, csak szerinted meddig normális, hogy így alszunk? Vagy jelezni fogja, ha szeretne külön aludni? Tudom, hogy az sem jó, ha „kényszerítem” a külön ágyban, külön szobában alvásra, de egyesek szerint az együtt alvás sem a legideálisabb. Megjegyzem, hogy valamiért kimaradt a szeparációs szorongása, jövő hónapban kezdjük a bölcsit (nagyon közösségi lény szerencsére), azóta persze nagyon anyás. Illetőleg szerinted a bölcsi megváltoztatja majd az esti ritmusát? Nagyon kimerítő, hogy 22-23 óra után tudunk csak magunkkal vagy egymással foglalkozni. Még mindig kétszer alszik a nap folyamán (délelőtt nem sokkal kelés után?!?), illetőleg kora délután. Sajnos a délutáni alvás kihagyása sem segített. Válaszod előre is köszönöm, Anita
Kedves Alexandra!
Kisfiam jövő hónapban lesz két éves. 2 hónappal ezelőttig nem volt semmi gondunk az altatással. Régen az ölemben feküdt, úgy aludt el, de ahogy nagyobb lett gondolom már nem volt neki elég kényelmes, ezért áttértünk a kiságyban alvásra. Mondtam neki egy mesét, kicsit ringattam, letettem a kiságyába, dúdoltam és el is aludt.Ez max. fél óra volt. De az utóbbi időben mikor beteszem a kiságyba elkezd forogni, játszani, tehát egyáltalán nem nyugodt és ellazult, hanem úgy viselkedik, mintha egy új játékot játszanánk. Mindig lefektetem, elmagyarázom neki, hogy aludni kell. De ez nem igazán működik.A
z utóbbi pár napban oda is bújtam mellé, hátha…de nem.Így minden délben és este minimum 1 órát altatom. Sokszor látszik rajta, hogy már túl fáradt és hisztibe kezd.
Az alvási nehézségek egybeestek azzal, hogy a férjem munkahelyet váltott és csak hétvégén tud hazajönni, biztos ez is baj.
Szerinted káros lenne, ha ölben altatnám el, mint régen? Én szívesen altatnám így, és hátha neki is az összebújás hiányzik.
Később nem lesz ebből gondja az óvodai alvásnál?
Válaszod előre is köszönöm!
Kata
Kedves Alexandra!
Tanácsodat is szeretném kérni és megosztani is szeretném a történetet, hátha másoknak is tanulságul szolgál.
Áron gyermekem 2013 januárjában született. A kezdeti gyakori éjszakai szopi után saját maga igénye szerint kezdte átaludni az éjszakák nagy részét, majd júliusban ez megváltozott. Éjjel 6-8x kelt saját ágyában, ilyenkor cumit esetleg 1x vizet igényelt. 3 hónap így telt,nagyon fáradt voltam, de mikor már azt éreztem, hogy ehhez is hozzá lehet szokni, akkor történt a baj. Fél oldali látótér kiesésem lett, majd szótalálási nehézségem, végtag és ajakzsibbadás ezután fejfájás. Mivel nagyon hasonlítottak a tünetek stroke-ra, elmentünk a neurológiára. Ott jól rám is ijesztettek, hogy stroke, végül TIA diagnózissal saját felelősségre haza jöttem, hogy napi 5x szopó babámat etethessem. Sajnos Aspirin Protectet írtak fel, ami miatt a gyerekorvos javasolta a tápszerre való rögtöni átállást. Így egyik napról másikra nulla szopi, a tápszerből pedig semmilyen változatot még csak szájába se vett a gyerek. Ha erőlettem, kihányta. Csak a synlac pépet és nagy ritkán tejberizspépet fogadott el. Ekkor volt 8 hónapos és 1 hetes. Én nem nyugodtam bele a diagnózisba, hisz semmilyen rizikófaktor nincs esetemben, csak az alvásmintám változott életemben. Így elmentem a DEOEC Neurológiára, ahol több orvos véleménye szerint komplex migrénem lett, mely olyan neurológiai tünetekkel jár, mint a stroke. A maradványa az egésznek ami aggasztott, hogy 2 hónapig folyton szédültem. Családom kitartó segítségének hála, ez most megszűnt.
A probléma: Áron talán emiatt rászokott, hogy éjjel egyfolytában vizet iszik a cumiból. Nem tudom, hogy valóban szomj-e vagy csak cicipótlék. Csőrös pohárra nem akar váltani. Annyit iszik éjjel, hogy 3x is tölteni kell a cumit, tehát ismét ébredünk gyakran, hajnalra pedig nincs az a pelenka, ami bírná a mennyiséget. Szerinted le kell-lehet erről szoktatni? Próbáltuk az együtt alvást is, de borzasztó éjszakáink voltak gyereknek is nekünk is. Állandó ébrenlét, saját ágyában viszont csak így 3-5x kel most. Jó esetben 2x. Mit javasolsz? Kérlek segíts, mert nem szeretnék visszaesni én sem.
Köszönettel: Györgyi
Kedves Györgyi!
Először is bátorítlak, hogy hívjál fel egy szoptatási tanácsadót (akár engem is vagy a http://www.lll.hu) hogy a szoptatás körüli problémákat átbeszéld vele. Tudom, hogy ez múlt már, de jó lehet elmondani személyesen valakinek mi történt és hogyan és sok olyan információ van ami segít feldolgozni ezt a veszteséget és megérteni, hogyan szopiznak a babák és hova tudsz fordulni, ha legközelebb gond van.
Egy ennyi idős szopizó baba még sokszor fenn van éjjel és szopizik. Van ennek komfortszopi része amikor épp hogy csak jön a tej és van amikor kiváltja a tejleadó reflexet a baba és ömlik a tej. Ez természetes. Ha már nincs szoptatás akkor általában néha elég ébredéskor a nyugtatócumi, de van hogy kell a folyó tej, víz a cumisüvegből. Így ez normális, nem kell erről leszoktatni, majd meg fog érni magától és nem lesz rá szükség.
Esetleg textilpelenkát lehetne jobban felturbózni éjszakára, hogy ne ázzon át. Ezek már nagyon modern pelenkák, nézz utána az interneten, rengeteg féle van és olyan anyagokból (pl bambusz) ami nagyon jó nedvszívó.
Az együttalváshoz, vagyis inkább az összehangolódáshoz idő kell. Ezért amikor nem együttalvók elkezdenek együtt aludni az katasztrófa szokott lenni, mert mindenkinek más a ritmusa és máskor éberebb és zavarják egymást. Az összehangolódáshoz több hét kell.
Aludjatok úgy, hogy mindenkinek pihentető legyen az éjszaka és főleg hogy neked bírható legyen! Rugalmasan és nyitottan oldjátok meg, ha tud a férjed is besegíthet 1-1 ébredésnél.
Ha pesten laksz szeretettel várlak a nem szoptató anyák támogató csoportjába jövő pénteken a Hordozóházba http://www.hordozo.hu/programok/nem-szoptato-anyak-tamogato-csoportja ! Ingyenes program és felteheted a meg nem válaszolt kérdéseidet.
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Szandi!Megint hozzád fordulok segítségért:Luca 15 hónapos.Este még cicin alszik el,napközben ha otthon vagyunk gyakran cicizik,de ha máshol,megérti hogy nem lehet.Az éjjeli keléssel van egyrészt problémám.Ha nem fáj semmije „csak úgy” megébred akkor áthozom az ágyunkba,de sajnos én is belealszom az cicizésbe,és beindul a kis terminátorom,rúg,keresztbe fekszik,belém könyököl stb.de ha megpróbálok ébren maradni hogy visszavigyem az ágyába,akkor meg túlságosan felébredek.Korai még az éjjeli szopiról való leszoktatás?Nem azzal van bajom hogy kelni kell hozzá,csak az utána való borzasztó kényelmetlen alvás.Azon kívül majdnem mindenki rosszallóan néz hogy még szopik,még ébred éjjel,hiába mondom nekik amiket itt olvastam nálad,és amiben én hiszek.Elég rosszul esik hogy nem fogadják el a döntéseim ezügyben.A másik kérdésem,bár készülök dokihoz,de érdekelne a véleményed.4szer volt meg a mensim amióta meg van a kislányom,de már szeretnénk kistestvért.Lehet hogy nálam ez az ingadozó szoptatás is fogamzásgátló hatású?Köszönöm szépen előre is,remélem minden rendben veletek!Szeretettel:Zsuzsi
Kedves Alexandra!
A segítségét szeretném kérni. A kis unokám 17 hónapos és hemangiómával kezelték, amire szívgyógyszereket kapott és emiatt már 1 hónapos korától komoly gondok voltak az alvásával. Egy hónappal ezelőttig volt ez így, amikor is javulás mutatkozott. Igaz, hogy éjszaka többször fölébredt, de teáztatás után vissza is aludt és a lányom is kezdett egy kicsit rendbe jönni, mert nagyon ki volt merülve. Karácsony óta viszont nagyon visszaesett, mert lebetegedett, tele volt huruttal és feltételezzük, hogy emiatt nem tudott aludni. Hörgőtágítót kapott, amiről később számunkra is kiderült, hogy élénkítő hatású, amit kb. 3-4 napig kapott. Azóta rémálommá váltak az éjszakák, mert a gyerek napközbeni 1 órás alvás után este 15-30 percenként sírva ébred és nagyon nehezen lehet megvigasztalni. Sem az ágyában feküdni nem akar, ölbe lenni nem akar, csak a babakocsiban tudjuk megnyugtatni, visszaaltatni. 15-30 perc múlva az egész kezdődik elölről.
Könnyezve, csukott szemmel sír. Nagyon nehezen lehet megvigasztalni. Kérem, kedves Alexandra, hogy amennyiben tud, segítsen.
Köszönettel,
egy aggódó nagymama.
Kedves Alexandra!
5 hónapos ikerlányaim alvási nehézségeihez kérnék segítséget.Egy szobába,de külön kiságyban alszanak (ők egy ágyban még) elvileg,de általában inkább velem együtt az ágyban. Apuka leköltözött a kanapéra egyenlőre. A problémánk kb 1 hónapja kezdődött, addig a lányok az esti evés után (kb 22:00) az ágyukban szépen elaludtak és éjjel 1x,2x keltek enni. De 1 hónapja nagyon nehéz elaltatni mind a kettőt, kézben járkálunk velük fél-egy órát, nagy sírások a kiságyban,alig tudjuk letenni őket,de még mellettem sem nagyon alszanak el. Ha végre el is aludtak,vannak olyan napok mikor szinte óránként kelnek és csak cicivel tudom őket visszaaltatni. A legkisebb neszre is felkelnek és egész éjjel forgolódnak. Nappal semmi baj velük,csak mikor aludniuk kéne este. Próbáltunk már homeopátiás készítményeket(chamomilla, viburcol,)dentinoxot,hátha a foguk miatt van,de semmi sem vált be. 8-9 körül altatnánk őket,de ha később akkor sem jobb a helyzet.
Várom szíves válaszát az esetleges megoldás reményében 🙂
Kedves Zsófi!
Ahogy azt a korábbi hozzászólásokban is olvashatod, ez nagyon gyakori, hogy 3-4hónapos kortól ébrednek a babák éjjel és csak szopival tudnak visszaaludni. Ha ez hatékonyan működik nálatok, akkor nincs szükség ringatásra, járkálásra, nyugodtan szoptasd meg őket ahányszor ébrednek és persze aludj velük együtt, mert úgy könnyebb neked is, legalább az éjszaka egy részében.
Az együtt alvás ilyenkor még nem elég altató, kell a szopizás is, mert a folyó tej (ráadásul a tejedben benne vannak az éjszakára hangoló hormonok is!) és a szopó mozgás a leghatékonyabb altató. A következő évben számíthatsz rá, hogy elég gyakran ébredni fognak, ezért érdemes olyan alváselrednezést kialakítani, hogy a párod se szoruljon ki az éjszakából. Matracok a földön a legbiztonságosabbak és könnyű őket variálni, felszámolni.
Ha van kérdésed még és jó lenne átbeszélni az éjszakákat akkor ajánlom a skype-os vagy személyes konzultációt: http://www.hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio-alvasaltatasrol-hasfajasrol
Minden jót!
Szandi
Kedves Valéria!
Kérem, hogy a [email protected] emailcímre küldjön üzenetet és én fogok javasolni szakembert, akihez érdemes az anyukának fordulni.
Üdvözlettel,
Szandi