Kalmár Alexandra alvás és altatás szakértő

Kalmár-Szandi250.jpg

Témakör: csecsemők és gyermekek alvása, altatása

Kedves Olvasóink! Szakértőnk elfoglaltságai miatt nem tudja tovább folytatni szakértői rovatát. A kérdezési lehetőséget ezért felfüggesztettük, az eddigi kérdéseket-válaszokat továbbra is olvashatjátok az oldalon. Megértéseteket köszönjük.

A szakértő cikkei>>

Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!

Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.

Aztán olvastam egy könyvet, Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?

Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!

Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.

Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!

Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
•    pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
•    megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
•    mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
•    a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
•    megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
•    megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
•    pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
•    megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
•    mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
•    a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
•    megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
•    megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
hirdetés

375 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Kedves Alexandra!

    9- hónapos a kislányunk. Jött három foga és hasfajos is lehet,de ez nem biztos,sokat is mozog. Két hónapja sajnos az éjszakai alvásnál magkunközé vettem és most is ott alszik. A kiságyába teszem óránkét felkelt. Tegnap mikor elaludt át tettem az ágyába és három órát aludt és utána megint hozzám feküdt. A kérdésem,hogy vissza tudom-e szoktatni a kiságyába?

    Köszönettel: Katalin

    • Kedves Katalin!

      Az a természetes, hogy a csecsemők és a kisgyerekek időről-időre jelzik, hogy szükségük van az éjszakai testközelségre. Nagyon sok baba sokkal jobban alszik a szüleivel, mint a kiságyban.
      Minden baba számára az a normális és alapvető szükséglet, hogy éjjel az anyukájukhoz bújnak, mert ez nyújtja az egészséges fejlődésükhöz oly elengedhetetlen biztonságot.
      Az egy kultúrális tévhit, hogy attól fog jól aludni egy gyerek és attól lesz önálló, ha minél korábban egyedül alszik. Az sem igaz, hogy az lenne az egyetlen üdvözítő út az egészséges fejlődésben, ha kiságyban töltené az éjszakát.
      Sokszor nem gondolunk bele, hogy a baba megnő és hamarosan kimászik a kiságyból! Akkor is, ha negpróbáljuk következestesen rászoktatni, arra hogy ott aludjon, amíg még olyan pici, hogy csak sírással tudja jelezni, hogy ez neki nem jó.
      Minden gyermek megérik arra, hogy egyedül is el tudjon aludni és arra is, hogy ha kell egyedül töltse az éjszakát. De mi felnőttek sem szívesen vagyunk egyedül éjjel és legjobban a párunkhoz bújva szeretjük töletni az éjszakát. Nincs ok rá, hogy a legféltettebb kincsünket kitegyük az éjszakai magánynak, hiszen éppen attól lesz majd magabiztos, önálló felnőtt, hogy az érzelmi biztonságot éjjel-nappal biztosítjuk számára.
      Ha eljön az idő, majd maga fogja jelezni, hogy szeretne külön aludni. Addigis is élvezzétek az együtt töltött éjszakákat és gondolj arra, hogy ha bármi történik éjjel egy karnyújtásra van tőled és azonnal tudsz neki segíteni.
      Minden jót!
      Szandi

      • Kedves Alexandra!

        Nagyon szépen köszönöm a választ.
        Még egy kérdésem lenne, hogy nehezen tud el aludni, már mindent megpróbáltam.Ide oda dobálja magát,meg mérgelődik,de nem tud el aludni csak egy kis idő után.

        Köszönettel: Katalin

        • Kedves Katalin!

          Ebben a korban szinte minden család küszködik az altatással. Nagyon sok ingert tudnak befogadni nappal a gyerekek és a nagy mozgásfejlődés ami kellős közepén vannak, azt eredményezi, hogy nehezen tudnak kikapcsolni, ellazulni. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor nekünk egy stresszes napunk lesz és előző este szeretnénk gyorsan elaludni, de nem tudunk, jár az agyunk, bepörgünk és képtelen vagyunk elaludni. A gyerekek úgy 6 hónapos kortól 1.5-2éves korig ezt élik át nap, mint nap. Segíts neki minden eszközzel, ha még szoptatod akkor bújjatok össze és had szopizzon ameddig el nem tud aludni. Ha már nem szoptatod akkor cumi és összebújás vagy tápszer cumisüvegből és testkontaktus is segít. A hordozás is jól jön ilyenkor, mert a szoros testkontaktus és a mozgás együtt rendkívül jó altató. A Hordozóházban (www.hordozo.hu) tudunk neked segíteni, hogy megtaláljátok a nektek való hordozóeszközt, ha még nincs ilyen.
          Gyere el egy állandó, nyitvatartásra, klubra vagy keress minket és kérj személyes konzultáció!
          Minden jót!
          Szandi

  2. Kedves Alexandra!

    A kislányom 14. hónapos.Fél éves koráig nagyon-nagyon hasfájós volt, gyógyszereket kapott, és pont emiatt legtöbbször a karomban vagy ADAMO hintában aludt el, majd beletettem a kiságyba.Aztán ahogy a has fájás elmúlt, szépen elaludt cicin.A babakocsit nem szerette, nem maradt meg benne.Majd egyszer csak 9 hónaposan megpróbáltam elaltatni benne nappal és sikerült.(Ennek nagyon örültem, hiszen így tudtunk menni sétálni! :-))
    Majd az 1 éves szülinapja előtt megpróbáltam beletenni a kiságyba (nappal), hogy egyedül aludjon el, kapott inni és ekkor sem volt gond.Beszélgetett kicsit néha sikongatott, de nem sírt és legkésőbb 10 perc alatt elaludt.
    Az esti alvással nincs gond, cicizik majd még ébren beleteszem a kiságyba és szépen egyedül elalszik.
    Viszont 2 hete nem marad meg nappal a kiságyban.Nagyon sír, krokodil könnyeket hullat, és a szívem szakad meg!De ha beleteszem a babkocsiba pikk-pakk elalszik!Nem tudom mi történt!Én rontottam el valamit?Vagy csak az akaratát próbálgatja és hagyjam kicsit?Mit tegyek?A babakocsit lassan kinövi!!! 🙂

    Várom a válaszod!

    Köszönettel:Mónika

    • Kedves Mónika!

      Kisebbik lányom is épp ennyi idős! 🙂 ÉS mondhatom, hogy nagyon sokat változnak ebben a korban. Épp amikor azt hissszük, hogy valami bevált, jól működik, akkor egyszercsak már nem és más kell.

      Nem tettél tehát semmi rosszat, nem Te okoztad a változást csak most még nagyobb szüksége van a segítségedre ahhoz, hogy elaludjon. Szoptasd álom egy matracon a földön és te is tudsz pihenni! Vagy szerezz be egy jó hordozóeszközt és kösd a hátadra és máris mehettek a szabadba.

      A mozgás és a szoptatás nagyon hatékony altató és kinövik majd ezt az igényt maguktól, nem kell aggódnod, hogy most segítesz neki. És persz az nagyon fontos, hogy jó és kellemes élmények fűzzék az elalváshoz és ne kelljen sírnia és téged hívnia mert tudja, hogy ott vagy és segítesz neki. Hallgass a szívedre!
      Minden jót!
      Szandi

  3. Kedves Alexandra!
    Már napok óta gyötrődöm, hogy nem vagyok 11. hetes kisfiamnak jó anyukája,így kérdés után kutatva találtam meg oldaladat. Gyermekem elaltatásával kapcsoltban ütközöm állandóan falakba és sajnálom, hogy szenved, mert nem értem, mit szeretne. Áron eddig szopás végére bealudt,így sikerült 20 perc elalvási idő elteltével ágyába tennem. Ugyanígy elringatja a babakocsiban töltött idő, autós utazás is. De tudom, hogy ez nem megoldás és most kellene cselekedni, ha nem akarom elrontani a dolgot. A jelenlegi „napirendünk” szerint az evést zenés játszószőnyegezés követi, és mikor elkezd nyűglődni, sírni, ásítozni kb. 20-40 perc után, azt gondolom, álmos.Ekkor beteszem az ágyába, ahol elkezd keze-lába járni, és elkezd üvöltve sírni. Hiába adok neki cumit, kiköpi a nagy sírástól. Susogok, simogatom, hason-háton próbálom letenni, dúdolok, semmi nem jó neki. Ekkor rákényszerülök, hogy berakjam az Adamo hintába és ringatással elalszik hosszabb-rövidebb időre.De tudom, hogy ha továbbra is ezt alkalmazom, sose fog tudni elaludni magától az ágyában. Este nincs gond, mert szopás végére bealszik, de nappal már nem válik be ez a trükk csak a hinta.
    Kérlek, segíts nekem megoldást találni!
    Köszönettel: Deák Györgyi

    • Kedves Györgyi!

      Nagyon jó Anyukája vagy Áronnak! Segítesz neki elaludni, és most éppen erre van szüksége.

      Nem teszel rosszat ha ringatva altatod, mert a mozgás egy természetes altató, ezzel születünk, hogy a mozgás megnyugtat elaltat, mert a pocakban is ezt tapasztaltuk. Használd ki!

      A szoptatás is ugyanilyen jó altató és a legtöbb baba nem tud kétfelé lenni (a cumi teljesen más érzet a szájban, más technika és ráadásul nem folyik belőle a tej) ezért lehet hogy kiköpi. Nem is baj, tedd mellre és bújjatok össze és aludjatok úgy nappal (és éjjel is!) legalább te is tudsz pihenni!
      Ez nagyon fontos! Törődj magaddal! És ne örlőd! Ha figyeled Áront és válaszolsz a jelzéseire, akkor csak a legjobbat adhatod neki! Gondoskodást, szeretet, testközelséget. Erre van most szüksége, rád van most szüksége.

      Ha tudsz gyere le a szoptatás támogató csoportomba, van itt: http://www.hordozo.hu/programok/szoptatast-tamogato-csoport-havi-rendszeresseggel
      és itt: http://www.zugloilll.blogspot.hu/
      Minden jót! Írj ha kérdées van!
      Üdvözlettel,
      Szandi

  4. Kedves Alexandra!
    Kisfiam decemberben múlt 2 éves. Soha nem volt egy nagy alvó, sem jó alvó. Még soha nem aludt reggeltől estig, ébredés nélkül… Éjjel még kétszer iszik kakaót. De nem is ezzel van a bajom. A problémám a következő: Nem akar aludni menni! Este nagyon sok esetben tíz óra is elmúlik, mire elalszik. Megvan a napi rutinunk, reggel általában 8 órakkor kelünk.A délutáni alvás kb. 13 órára esik, de akkor is fél órás hiszti meg sírás után.HA én „győzök”, és elalszik, akkor alszik kb. 2 órát.Este fél 8 körül fürdés, és utána már csendes játék, vagy mesehallgatás a nappaliban, mert a hálószobában nem hajlandó megmaradni. Hiába kérem, nem jön aludni. Volt már rá példa, hogy délután nem aludt, de akkor is ugyanaz volt a helyzet, fél tízkor már úgy zavartam aludni, de akkor is hisztizett még egy sort, hogy ő nem akar menni.
    Nem tudom, mit tegyek, egy ekkora gyereknek még aludnia kell délután, meg este sem ártana már kilenckor ágyban lenni, mint a többi gyereknek. De már annyira kimerítő ez a folytonos harc, hogy aludjon, nem tudom mit tegyek, vagy mit csináljak másként? Megjegyzem, mellettem alszik el, és sokszor hagyom is ott, nem viszem át a kiságyába, vagy ha igen, akkor éjjel átjön magától.
    Kérem, adj tanácsot, hogy mit tegyek, hogy ne egy rémálom legyen az altatás?!
    Válaszod nagyon szépen köszönöm!

    • Kedves Klára!

      Amit tapasztalsz az teljesen normális! Természetes, hogy ébred és szüksége van valami folyadékra éjszaka. Érdemes cukormentes italt adni ilyenkor, mert a fogak áznak benne. Legjobb a víz, ha elfogadja.

      Nagyon sok gyereknek ilyenkor a délutáni alvás már túl későre teszi az esti fekvést. Ha 2 órát alszik délután akkor nagyon is lehet, hogy este 10ig nem álmos igazán. És erre még rátesz, hogy ez egy átmeneti időszak, mert ilyenkor a délután alvás már sok, de nélküle még nem megy, ahogy érzed is. Így tekints rá, ez egy átmenet, amikor nagyon nehezen működnek a dolgok, semmisem gördülékeny és ha néha jól sikerül, akkor örülünk, de többnyire nagyon nagy nehézség az altatás, mert nagyon nehéz 1-3éves kor között kikapocslni, elnyugodni a sok inger miatt. Olyan nagy fejlődési ugrás amit átél nap, mint nap a gyermek, hogy este lenyugodni a legnehezebb, segítségre van szüksége!

      Jól teszed, hogy ott vagy vele, melletted alszik, ez nagyon is normális, hiszen, mi felnőttek sem szeretünk egyedül aludni és egyedül lenni éjjel, nemhogy egy kétéves. És neki egyedül nem megy, kell segítség ahhoz , hogy el tudjon aludni.

      Nagy segítség lehet, ha elfogadod, hogy ez nem a Te felelősséged! Nem rajtad múlik, hogy elalszik-e és hogy milyen gyorsan. Ez egy érési folyamat, aminek ő a közepén van és segítségre van szüksége. Most ezt tudod neki adni, hogy ott vagy vele és segítesz neki elaludni és elnyugodni. Később, ha megérik ez nem lesz gond, akkor majd másképp támogatod az életét.

      Érdemes ilyenkor nagyon rugalmasan kezelni az altatást, hogy neked is jó érzéseid legyenek az estével és lefekvéssel kapcsolatban és neki is. Hiszen ha neked rémálom az altatás, akkor képzeld el ő hogy érez! Lehet, hogy érte valami rossz élmény az hálószobában. Például, hogy magára maradt este. Segítség nélkül. És ezért nem akar este a hálóba menni.

      És mindezeken túl is, az éjszakák és az elalvás nagyon nehéz ebben az időszakban, próbálkozzatok és találjátok meg a saját utatokat ebben, hogy jó és könnyű legyen nektek és találjátok meg, hogyan tudtok a legtöbbet pihenni mindannyian a családban.
      Üdvözlettel,
      Szandi

      • Kedves Szandi!
        Köszönöm a gyors válaszod, egy kicsit megnyugodtam. valójában arra volt szükségem, hogy valaki mondja nekem, hogy jól csinálom, vagy hogy ez teljesen normális. Azt tapasztalom, hogy hetente van egy nap, mikor nem alszik délután, csak attól félek, hogy szép lassan így fog leszokni róla. És akkor mi lesz az oviban, ahol meg elvárás az alvás? Szóval parázom még egy kicsit, hogy hagyjam e rá, hogyha nem akar, ne aludjon, vagy erőltessem, hogy igenis én vagyok a főnök, és alszunk, ha tetszik, ha nem? Hozzáteszem, ha nem alszik, mert nem fáradt, nem nyűgösködik, nem nyafizik estig, szépen eljátszik a játékaival, ezért is szoktam megengedni neki, hogy ne aludjon.
        Tudom, később minden megoldódik, ezt az átmeneti időt kell túlélnünk!
        Még csak annyit kérdeznék, hogy mi legyen a heti egy- két nem alvással, megengedjem neki, vagy erőltessem?
        Szép napot!

        • Kedves Klára!

          Semmi gond, ha nem alszik egy héten pár délután. Valószínüleg az túl sok lenne neki, ha minden délután aludna, de az meg kevés ha nem aludna már délután. És így néhány nap délutáni alvással kiegyenlítődik a héten az alvásszükséglete. Szóval ne erőltesd, de minden délután adj neki esélyt, csendes pihenőt, olvasást, lazítási lehetősget – ez még akkor is jó ha nem alszik el bele, csak pihentek egyet.
          Az óvoda még messze van, nem kell most aggódnod, hogy mi lesz akkor, addig még sokat érik-változik a fiad. Nagyon sok családban az történik, hogy a gyerekek az óvodában alszanak délután, de emiatt este csak későn kerülnek ágyba, hiszen akkor végre együtt vannak a szüleikkel és kipihentek is a délutánis alvástól, amire lehet, hogy amúgy nem kerülne sor vagy legalábbis nem minden délután.
          Minden jót!
          Szandi

    • Kedves Alexandra!
      Egy hónapos a kisfiam néha fáj a hasa.Az altatással van gondom mert szinte csak kézben alszik el ami elég fàrasztó.Ha be teszem aludni a babakocsiba jó esetben alszik fél órát de álltalában pár perc és mocorog és lökdösnöm kell a kocsit szinte folyamatosan hogy aludjon ha abba hagyom egyből mocorog és ébred.
      Mitől van ez hogy felébred?Mit tehetnék ellene?Mert így se pihenni se a házimunkát nem tudom elvégezni és ez így kimerítő.
      A másik mikor fent van el van egy db-ig aztán el kezd sírni.Ez mitől lehet a hasfájáson kívül?
      Előre is köszönöm a választ!
      Üdv. Móni

      • Kedves Móni!
        Látom ide is írtál, válaszoltam emailben is. Teljesen normális amit tapasztalsz és add meg neki a segítséget, amire szüksége van. Ha összebúja szopival altatod el akkor te is tudsz pihenni. És ha hordozóeszközben magadrakötöd akkor házimunkát is tudsz végezni! De ez nem annyira fontos most! Mármint a házimunka. Legyetek együtt minél többet és ismerjétek meg egymást!
        Minden jót!
        Szandi

  5. Kedves Mira!

    Ne haragudj, hogy ennyit késlekedett a válasz. Remélem még hasznos lesz.

    Nos amit tapasztalsz az teljesen normális és nem nem rontottál el semmit! Az alvás egy érési folyamat és éveket vesz igénybe, nem hónapokat. az éjszaka átalvása pedig 3-4 éves kor körül érik meg. Tehát amit tapasztalasz, az a természetes. De ilyen nagyon intenzívek kb még 1 évig lesznek az éjszakák. Lehet keresni az okot, van mikor a fogzás, van hogy a szeparációs szorongás, van hoyg mozgásfejlődés okozza, de egész egyszerűen az ember nem arra született, hogy egyedül aludjon! És semmiképp nem arra, hogy átaludja az éjszakát: kihalt volna az emberiség ha a babák az ébredésükkel nem biztosítják a sűrű szoptatást (ez biologiailag az ideális!) és azt hogy a mama ne mehessen távol, ne maradhasson magára hosszabb időre, pláne éjjel.

    Szóval a lényeg, hogy szüksége van rád és arra hogy segíts neki elaludni, a cumi nem mindig elég – ez így van jól. A ringatás is egy természetes altató-nyugtató, nem te szoktattad rá, ezzel született hiszen a pocakodban is folyton ringatózott!

    Kérdés még, hogy mi mamák miért bírjuk ezt ennyire rosszul (megjegyzem a mi kultúránkban – egy antropológus sem hallott természeti népet arról panaszkodni, hogy de sokat ébred a gyerek, pedig ott is ébrednek). Mi rendkívül rosszul alvó generáció vagyunk. Nagyon nehezen tudunk visszaauldni ha egyszer felébredtünk. Ennek nagyon sok oka van: kultúrális, gyermekkori, zaj hogy néhányat említsek. Tehát nem a a nem normális hoyg a baba ébred, hanem az a nem természetes hogy mi ennyire rosszul vesszük ezt.

    De hiába tudjuk mindezt, ettől még fárasztó. Mit lehet tenni? Próbáljátok meg minél kényelmesebbé tenni a SZÁMODRA! az éjszakákat és az ébredéseket. A leggyorsabb-leghatékonyabb altató a szoptatás és ha a közeledben van a babád akkor ez a legkevésbé fárasztó megoldás is. Csak odafordulsz hozzá szopizik és már alhattok is vissza. Járkálni, síró gyereket megnyugattni soookkkal nehezebb és fárasztóbb és ráadásul sokszor abból a tévhitből fakadólag szenvednek így csalédok évekig hogy ezzel tesznek jót és majd emiatt tanul meg elaludni és ez az egészséges. Aludni nem lehet megtanulni, az éppúgy érés kérdése mint a járás – azt sem lehet egy 3 hónaposnak megtanítani. Arról lehet leszoktatni a babákat hogy jelezzenek, az ébredésről nem.

    Talájatok olyan alváselrendezést és olyan módot amivel könnyen gyorsan és számotokra is elfogadható módon telnek az éjszakák, mert ez nem fog megszünni egyhamar.
    Az biztos, hogy ő így is kipiheni magát, neki ez a természetes, neki ezek az ébredések nem olyanok, mint nekünk felnőtteknek.
    Ha tudok még segíteni írj vagy gyertek el egy szoptatást támogató csoportba a Hordozóházba: http://www.hordozo.hu
    Üdvözlettel,
    Szandi

  6. Kedves Alexandra! Van egy 3 és fél éves kislányom,aki eddig úgy aludt el,hogy az apukája ott ült mellette amíg elalszik.Most szeretnénk ha egyedül aludna el,ez látszólag nem nehéz,de a legnagyobb gond az,hogy éjszaka 4-5ször felébred,és kiabál anyának vagy apának. Akkor oda kell menni és nem nagyon tud visszaaludni. Mi sem,és ő sem tudja magát kipihenni. Este 8 kor van alvás,előtte minden úgy van ahogy eddig(rituálé).Mit csináljunk,hogy ne kelljen fel? Vagy meddig tart ez a folyamat? És hogyan kell megtanítani az éjszakai visszaalvásra? Köszönöm válaszát.

    • Kedves Szabina!

      Sok oka lehet annak, hogy ennyi idősen ébred egy gyerek és nem feltétlenül kóros.

      Azt gondolom, hogy alapvető szükséglet, hogy elalváskor ott legyenek vele, meséljenek neki, összebújjanak vele. Erre szüksége van ahhoz, hogy el tudjon aludni, ez ad neki biztonságot és ez a természetes is.
      Az is normális, hogy éjszaka felébred és szüksége van a szüleire, és ha nincsnek ott mellette akkor szól. Gondolom visszaaludni visszaalszik, csak éppen szüksége van rátok. Ez teljesen normális. Az csak egy kultúrális elvárás (sajnos), hogy egy gyerek egyedül aludjon el és egyedül legyen egész éjszaka, míg mi felnőttek egymás mellett töltjük az éjszakát – és milyen jó az! Neki éppúgy szüksége van erre, mint nekünk.
      Gondolom, most ment óvodába, vagy bölcsibe is járt már, tehát a nap nagy részét szülei nélkül tölti – természetes hogy ezt vmikor pótolni kell és az elalvás jó alkalom erre.Ezen kívül pont ebben a korban kezdődnek a rémálmok is és sokszor át is költöznek éjszaka a szüleikhez a nagyobb gyerekek emiatt.
      Érdemes ezt rugalmasan kezelni és pl kialakítani neki egy helyet ahová jöhet ha szüksége van rá: mondjuk egy matrac a foldon a hálóba ahova átjöhet, ha megébred.

      Meg fog érni magától arra, hogy külön és egyedül aludjon, ennek erőltetés csak épp az ellenkező reakciót válthatja ki és sok félelmet, frusztrációt gerjeszthet. Támogassátok, legyetek vele amíg szüksége van rá! Olyan hamar elmúlik ez az időszak és aztán lehet aggódni éjszakákat, hogy merre jár 🙂
      Minden jót!
      Szandi

  7. A problémám nekem is hasonló: A kisfiam 5 és fél hónapos és az esti altatással vannak gondjaink. Este fél7 körül fürdés, aztán evés (tápszer) és ált.8is fenn van, bözizget, ásítozik. Ha már kellképp nyűglődik, megyünk a kiságyba egy ki fénnyel. Kis ringatás (pár perc), de mikor már raknám be a kiságyba, ált. Akkor elkezd nyöszörögni, s utána a bőgés és a hisztis ordítás felváltva. Órákig is bírja, nem csendesül. Már próbáltam fél óra sírás után bemenni-simogatni, még inkább rákezdi, amíg ki nem veszem. Megnyugszik, aztán ahogy visszarakom, kezdődik minden előrről. Már több, mint 2hónapja hagyuk este így sírdogálni (bár inkább ordítás) és egyszerűen nem szokja meg a ‘csendes’ elalvást azóta sem. Az átlag (ha nem megyek be hozzá) akkor másfél óra ordítás, ha begyegyek, van, h több, mert mindig kezdődik előrről. Másfél-2órás műsor után viszont alszik reggel 5-6ig. Ha pl.1óra után bemegyek és kap szopit-elalszik 5perc után, de éjszaka van, h 3x is felkel. Teljesen tanácstalan vagyok már, h mi lenne a jó. Cumit nem fogadja el. Hason rakom le, ha megfordul hátra, akkor is még jobban sírdogál. Háton nagyon hamar megébred. A nappali alvással nincs gond. Hintába és babakocsiba alszik napközben. Hátha vki járt hasonló cipőbe, s van vmi hasznos tippje?

    • Szia! Bocs, nem vagyok szakértő, csak egy egyéves és egy hároméves fiúcska mamája, aki sokat küzd az alvásdolgokkal. Az én gyermekeim is nagyon öntudatosak, és ha valamit akarnak, azt bizony kifejezik. Ez jó hír! Nem javasolnám, hogy hagyd őt egyedül, ordítva, hogy elaludjon. Még nagyon pindúr ehhez! Fél egyedül, szeretne Veled lenni és lehetőség szerint szopizni is, ilyen korban ez még abszolút normális. Azt mondják a pszichológusok, hogy ha a kisbaba gyakran vagy fontos pillanatokban átéli, hogy nem foglalkoznak vele, amikor segítséget kér, akkor egy idő után leszokik ugyan a sírásról – de ezért szörnyű árat fizettek mindketten, mert komolyan sérülhet a bizalom, a kötődés. Ugyanis nem megnyugtatni tanulja meg magát, hanem csak arról szokik le, h ha vmi baja van, segítséget kérjen. Ez később is rögzülhet bele, és nem lennének túl jó következményei, ha belegondolsz. Nekem nagyon nehéz éjszakáim vannak évek óta, és nem is vagyok annak pártján, hogy minden szíre-szóra szoptatni kell, de sírni nem szeretném hagyni őket. Ki lehet bírni, hidd el:).

    • Kedves Siristy!

      A babák nem szeretnek egyedül elaludni, és nem is tudnak! Segítségre van szükségük az altatáshoz!
      Ha még szoptatsz akkor a szoptatás (a szopó mozgás és a folyó tej) nagyon jó altató. Ez a leghatékonyabb, tehát érdemes a babánkkal este összebújni, szopizni amíg el nem alszik, ahelyett hogy tápszert kapna. Ez neked is sokkal könnyebbé tenné az estéket (érdemes szoptatási tanácsadóval átbeszélni ezt!).
      Ha nem akarsz szoptani akkor a cumisüvegből is működhet ugyanez – érdemes testkontaktussal, bőrkontaktussal kombinálni: tehát úgy adni a tápszert, hogy meztelen felsőtestedhez öleled közben a babád, mintha szoptatnád és esetleg ringatod is, ez nagyon jó altató. Érdemes akkor is testközelben maradni vele ha már félálomban van, hozzábújni, hogy jó élmény legyen neki az elalvás. Most hogy ennyit sír, biztosan megrendült a bizalma és időbe telik míg újra rájön, hogy nem hagyod magára, ott vagy neki ha jelez és segíted elaludni.
      Nagy segítség ilyen újraközeledéskor egy hordozóeszköz is és sokat hordozás nappal. A megnyugtatás, jó érzés, ellazulás megtapasztalása a mamánkkal egy olyan útravaló amit egész éltünkben magunkkal viszünk mindannyian.

      Azt kell még tudni a babák alvásáról, hogy először egy 20 percig egy nagyon felületes alvásfázisban vannak. Ezért érdemes 20 perc után lerakni, mert úgy kevésbé valószínű, hogy megébred. Jó ha magad mellett, vagy legalább a közeledben, veled egy szobában van éjszaka, hogy gyorsan tudj reagálni a jelzéseire, mert akkor neked is kevésbé fárasztó az éjszakai gondoskodás. A szoptatás a legkényelmesebb ilyenkor is midnkettőtöknek!

      Ajánlom a Hordozóház csoportjait, személyesen többet tudunk segíteni:
      http://www.hordozo.hu/programok
      Minden jót!
      Szandi

  8. Kedves Alexandra!
    Az én fiam március 13.-án lesz 7 hónapos.Anyatejes baba,igény szerint szoptatom a mai napig.Velünk alszik a franciaágyon amióta megszületett.5 ésfél hónapos kora óta kóstoltatom vele az ételeket amiket ehet,de nem nagyon érdekli,jobban szeret szopizni.Most bújik ki az első két foga.Az alvással nincs gondunk,éjszaka kb.10 órát alszik-szopizik közben jó sokszor,legalább 5-8alkalommal.De nem ébred fel ilyenkor,csak forgolódik és nyöszörög.D.e. kétszer alszik 1-1 órát,d.u.egyszer kb 2-őt,meg egyszer fél-1órát.Ez eddig tökéletes.Csak most 9kiló,és kézben alszik el egy párnán hasalva,miközben dajkálom és énekelek neki.Most kezdtem el próbálkozni a dajkál-lerak-dajkál-lerak módszerrel,de ha leteszem,szopni akar,és nagy többségben úgy alszik el(nem mindig).Ez nem baj?Hogyan folytassam,hogy megtanuljon egyedül elaludni?Válaszod előre is köszönöm.Üdvözlettel,Tünde

    • Kedves Tünde!

      Nem kell megatnítanod elaludni, erre magától meg fog érni ha eljön az ideje.
      És nyugodtan szoptasd álomba, mert le fog szakadni a kezed előbb utóbb! 🙂 Vagy szerezz be egy hordozóeszközt és abban magadra kötve altasd nappal.
      Nincs ok rá, hogy ringatva altasd, ezzel nem tanítasz neki semmit – csak kihasználod, hogy a ringatás jó természetes altató. De neked biztos nagyon fárasztó! A szoptatásnál nincs egyszerűbb, gyorsabb altató és közben te is tudsz pihenni! Használd ki!
      Minden jót!
      Szandi

  9. Kedves Szandi,nem tudom,h jelzett-e a rendszer,de volt pár kérdésem amit a december 14-i hozzászólásomhoz írtam.
    Köszönettel: Enikő

    • Kedves Enikő!

      Nagyon jó, hogy szóltál, mert sajnos nem jelez nekem a rendszer ha válaszban érkezik a hozzászólás 🙁 Ezért nem írtam.

      Tehát kértezted, hogy miért változott meg a helyzet, 2 hónapig miért működött másképpen a babád és hogy más babák a környezetedeben nem így alszanak.

      Először is a babák folyton változnak, és nagyon sok baba 2-3 hónapig úgy alszik, ahogy azt a mi kultúránkban elvárja a környezet és akkor elkezd gyakran ébredni éjjel és nappal is és azt hisszük, hogy mi rontottunk el valamit. Pedig dehogy! Az érési folyamat része, hogy 3-4hónapos kor körül vagy később 6-8 hónaposan kezd el változni a babák alvása. Gyakrabban ébrednek, többször szeretnének szopizni, nehezen alszanak el. Ez nem kóros és ha megnézzük közelebbről, nagyon kevés kivétellel minden baba így működik.
      De akkor miért van hogy mindekitől azt halljuk, hogy az ő babája már 3 hetesen átaludta az éjszakát? Hát sokszor nem a teljes képet látjuk, mert nem tudjuk, hogy azt a babát külön szobába rakták és cumit adtak neki. És akkor az a baba sem egyedül alszik és nem alussza át az éjszakát, csak épp nem jelez, mert ott a cumi. Vagy 3 napig hagyták sírni. Minden este magárahagyták, hogy álmoba sírja magát és ez a baba már leszokott arról, hogy jelezzen, megébred és elfogadja, hogy nem hívhat senkit, mert nem jön senki. Mert, hogy ébred az biztos, tudjuk az infrakamerás felvételekről, hogy ébredenek ezek a babák is és csak épp nem jeleznek, hanem cumiznak, macijukhoz bújnak és úgy alszanak tovább.

      És még sok más út is van, de nem ez a normális és nem ez az egészésges. A babáknak éjszaka (is!)testközeslgére, szoptatásra van szükségük, mert biztonság és táplálék nélkül nem biztosított a megfelelő fejlődés (pl pont ezért nagyon lelassul vagy megáll a gyarapdodás sok babánál 3-4 hónapos korban, mert nem kap éjjel szopizni, a tejtermelést is visszaveti ha éjjel nem ürül a mell).

      Sajnos 3-4 hónapos korra már kevés baba van Magyarországon, aki kizárólag szopiznik, mert a nagy többsége a babáknak cumit kap és éjjel már nem szoptatják és ez ide vezethet. Így hogy a környezet babái hogyan alszanak nem mond nekünk semmit a mi babánkról.

      Azt is kérdezted, hogy meg kell-e tanítani aludni a gyerekeket és ha igen mikor. A gyerekek megérnek rá maguktól, hogy másképp aludjanak, vagyis inkább ahhoz az elváráshoz, amit sajnos mi már újszülött korban támasztunk velük szemben, hogy úgy aludjanak, mint a felnőttek, vagyis egyben hosszú órákat, mondjuk 8-at. És az is központi és még mindig kultúrális kérdés, aminek semmi köze a baba valódi szükségleteihez és az egészséges fejlődéshez, hogy ne kelljen neki segítség az elalváshoz és ne kérjen segítséget a visszaalváshoz sem. Erre is megérik magától, nem kell semmit tennünk csak mellette lenni és segíteni addig míg szüksége van rá, és ha már nincs azt is jelezni fogja! De az első 2-3 évben, biztos, hogy intenzíven részt kell vennünk az éjszakákban és biztonságot adni nekik, hogy késöbb ne horror legyen az elalvás és ne azt vigyék magukkal a felnőtt korba, hogy alduni egyedül kell – hiszen azt reméljük, hogy majd lesz mellettük valaki egész életükben és lehetőleg szinte soha nem kell majd egyedül aludniuk- nemde? 🙂
      Minden jót!
      Szandi

  10. Kedves Alexandra!

    A lányom éjszaka óránként-másfél óránként megébred, 8 hós lesz jövő héten. Teljesen hulla vagyok és elbizonytalanodtam, szeretném a tanácsodat kérni…
    Az első órától fogva szoptatom, igény szerint, mostanában átlag 5-6 alkalommal naponta, kétszeri bőséges szilárd étkezés mellett. Az első 4 hétben velünk aludt, aztán a hálószobánkban, közel hozzám a kiságyában, januártól pedig átköltöztünk a férjemmel a szomszéd szobába (mindig felébredt a zajokra, amikor lefeküdtünk, és ez nagyon frusztrált minket), de most is csak egy ajtó van közöttünk. Kezdetben 19-20 óra között volt a lefekvés, mostanában 20-21 óra között alszik el este, és reggel 6-7 között ébred (ha 8, az ünnepnap:). Nappal még 3szor alszik. Eddig tökéletes 🙂
    Mindig cicin aludt el, de ez az első 3 hónap után egyre nehezebben volt nekem, mert ha csak megmozdultam, felébredt, és éjjel akár egy órára is nyúlt a szoptatással együtt, amíg újra elaludt. 4,5 hónapos korára muszáj volt lépni, ekkor „vezettük be” a sétálva ringatást, ami nappal működött, és (szoptatás utáni visszaaltatásnál) éjjel is általában. Kb hat kiló környékén már nagyon fájt a hátam és a vállam, ezért nappal legtöbbször álmosan vittem le sétálni, a hideg levegőn hamar elaludt, vagy kitoltam az erkélyre a babakocsiban, jól bebugyolálva. Éjjel maradt a sétálás.
    Január elején megkezdtük a rendszeres hozzátáplálást két szoptatás között, illetve felvesz-letesz módszerrel elkezdtük az önálló alvás tanítását. (Már nagyon kellett egy bevált módszer…) Azt hittem, nehéz lesz, de az első két-három nap után egyáltalán nem sírt, és úgy tűnt, működik, volt 2 szuper éjszakánk, 1 szopival és 2-3 ébredéssel.
    A nappali alvással most sincs baj. Kislányom 2,5-3 órát van ébren, akkor láthatóan elálmosodik. Felveszem, kap egy cumit, együtt besötétítünk, eldúdolok egy altatódalt, leteszem, elhelyezkedik, és elalszik magától. Ez kb 3 perc, ha nem jól kaptuk el a ritmust, max 20 perc, fészkelődik, dumál, nyöszörög, de aztán megnyugszik.
    A probléma az éjszaka. Lefektetjük, alszik kb 2 órát, és sokszor ez a leghosszabb alvása egész éjjel, utána óránként- másfél óránként felsír. Ilyenkor vagy visszaadom a cumiját, vagy megszoptatom, ha nem kell neki a cumi és tovább sír. Úgy érzem, nem léptünk előre egyáltalán, sőt. Most 5-6szor felébred, korábban éjfél után kelt enni először, aztán még 2-3szor. Eléggé kikészültem, és attól tartok, ő sem piheni ki magát. Reggel ébredés után sokat ásítozik, nyűgösebb, sírósabb egész nap, mint 1,5-2 hónappal korábban.
    Miért ébred ilyen gyakran? Fogzás miatt (még egy sem bújt ki, de van borostyánunk)? Mozgásfejlődés miatt (elalvás előtt gyakran négykézláb áll és „hintázik”)? Csökkenni fog majd az ébredések száma? Kb mikor? Tudom, hogy minden gyerek más, de nem kellene ennyi idősen 1-2 ébredéssel átaludnia az éjszakát? Mi rontottunk el valamit? És ahogy visszaaltatom, az vajon jó? Nem éppen egy rossz szokást alakítok ki, ami sokáig meg fog maradni? Mit csináljak, tudok neki segíteni valahogy?
    Ha lenne egy-két jó tanácsod, nagyon örülnék neki.

    Köszi a segítséget 🙂
    Mira

Comments are closed.