
Témakör: csecsemők és gyermekek alvása, altatása
Kedves Olvasóink! Szakértőnk elfoglaltságai miatt nem tudja tovább folytatni szakértői rovatát. A kérdezési lehetőséget ezért felfüggesztettük, az eddigi kérdéseket-válaszokat továbbra is olvashatjátok az oldalon. Megértéseteket köszönjük.
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.
Aztán olvastam egy könyvet, Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!



















































Kedves Alexandra!
Az én problémám az lenne, hogy a két és fél hónapos fiamat nem tudom a napi 3x 20 perces alvásnál többre bírni. Emiatt egész nap nyűgös, és látom is, hogy álmos, mégis, ha leteszem 20 perc múlva ébred. Sajnos sírva legtöbbször, aztán az evés kivételével az egész napot átüvölti. Már nagyon kivagyok, próbálkoztam, cumival, babakocsival, hasamon altatással, semmi nem válik be. Nem létezik, hogy ilyen kicsi gyereknek napi 1-1,5 óra alvás igénye legyen. Az éjszakát átalussza (10 h-tól 7 h-ig, mondjuk fél 5-től már tekereg, de 6-7 előtt nem igazán kezd el sírni). Szóval ez az én gondom, segíts kérlek, mert hulla fáradt vagyok a napi 5-6 órás cipeléstől.
Köszi: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Vannak babák, akik ilyen rövid blokkokban és párszor 20 percet alszanak nappal. Azért ilyen rövidet, mert az alvásciklusuk első 20perce az olyan felületes alvásfázis amiből könnyen megébrednek és szükségük van szopizásra. Ilyen sűrűn kell anyatej a pici gyomrukba ahhoz, hogy jól fejlődjenek, elegendő tej termelődhessen a mellben és az anyatej gyors emészthetősége miatt. Szóval természetes ez a mintázat!
Persze az már nem, hogy egyébként meg csak sír, annak oka van, jó lenne személyesen körbejárni, hosszan beszélgetni róla, hogy talájunk utat, ami előre visz titeket. A Hordozóházban van szoptatás támogató csoport: http://www.hordozo.hu/programok/szoptatast-tamogato-csoport-havi-rendszeresseggel
nem szoptató anyák támogató csoportja:
http://www.hordozo.hu/programok/nem-szoptato-anyak-tamogato-csoportja
gyere el vagy kérj konzultációt személyesen vagy skype-on: http://www.hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio-alvasaltatasrol-hasfajasrol
Várom válaszod!
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Alexandra!
A tanácsodra volna szükségem, mit évő legyek? 10 hónapos kislányom éjszaka 8-9 órát alszik egyhuzamban, de akkor felébred és nem tud visszaaludni. Ez azt jelenti, hogy kb. 8 fél 9 körül teszem le aludni és hajnali 5-kor fél 6-kor ébred. Persze egy óra múlva már annyira álmos, hogy esik kel, alig bír ébren maradni. Nem azért ébred, mert éhes, vagy szomjas, egyszerűen csak elkezd magyarázni és várja, hogy vki végre megérkezzen. Jókedvűen, vidáman ébred. Próbáltam már, hogy nem megyek át hozzá, de akkor fél óra múlva elkezdett sírni, addig vígan gagyorászott.
Az altatási mizériával nincs gondunk, leteszem és alszik. Semmi hiszti, semmi gond! Délelőtt (illetve reggel) és délután is alszik. De. egy órát, du. 2-3 órát.
Már próbáltam, hogy később teszem le, akkor is felébred 8 órás alvás után.
Ez kb. 2-3 hete tart, előtte azért 9 9 és fél órát mindig aludt.
Szóval úgy gondolom, hogy ez elég kevés alvás így éjszaka, nem?
Válaszodat előre köszönöm: Nikol
Kedves Nikol!
A gyerekek alvásmintázata nagyon sokat változik, ahogy érnek, nőnek, mindig más. Egyre kevesebbet alszanak összesen nappal és az éjszakai összaalvás is változhat. Azért ébred korán reggel a gyerkőcöd, mert kialudta magát és mert világos van. Lehet, hogy ahogy jön az ősz és a tél ez is változni fog. De az hogy után egy órával álmos, nem jelenti azt, hogy nem aludta ki magát hajnalra. Csak éppen ez nekünk felnőtteknek nem túl jó, mert szeretünk este sokáig fennlenni és tovább aludni reggel. Az, hogy egy óra múlva álmos és alszik egy rövidebbet, nem jelenti azt, hogy ő nem aludta ki magát. Viszont, ha délután 2-3órát alszik, akkor az összalvásből már igen kevés marad éjszakára, ezért nem használ ha később rakod le.
Szóval sok mindent tehetsz: maradhat így minden, ha amúgy csak aggódtál, hogy ez nem normális így. Azt is lehet, hogy délután nem hagyod 2-3 órát aludni hanem 1.5-2óra után felébreszted és meglátjuk mi történik, lehet, hogy éjjel hosszabban fog aludni. Nem lehet előre megmondani, hogy akkor nem fog hajnalban ébredni, mert teljesen normális a korai ébredés is, de egy próbát megér.
Számolj be!
Minden jót,
Szandi
Kedves Alexandra!
Remélem tudsz nekem segíteni. A kisfiam 2 éves és 3 hónapos lesz. Egészen kicsi kora óta, azt hiszem fél éves korban kezdődött, hogy éjjelente nem akar aludni. De olyan szinten nem, hogy minden este ébren vagyunk hajnal 2 óráig, aztán nagy nehezen beadja a derekát és elalszik. Látszik rajta hogy fáradt, álmos, de még sem akar aludni. Ez az egyik probléma. A következő problémám az elsőből ered. Mivel hajnal 2 órakor alszunk el, ezért másnap van olyan hogy délig fél egyig is képes aludni. Emiatt nem tudunk időben elaludni délután. Legkésőbb fél 5 órakor alszik el, de akkor alszik este fél 9-ig is, félek nagyon hogy emiatt nem tudunk majd oviba járni. Próbáltuk a párommal este hamarabb elaltatni, ami azt jelenti hogy időben, mondjuk fél 9 körül, olyankor természetesen kihagytuk a délutáni alvást. Abban bíztunk hogy ha így csináljuk akkor reggel korábban ébredünk és időben tudunk délután aludni és éjszaka is időben tudunk elaludni, de nem sikerült. A mozgás igény meg van. Minden nap van játszótér, na jó az esős időben nincs, de van séta, plázába szaladgálás és otthon is szoktunk fogócskázni stb… Nem tudom mit tehetnénk hogy időben le tudjunk feküdni. Kérlek írj ha van valami jó ötleted, tanácsod.
Üdv. Melcsi
Kedves Melcsi!
Azt érdemes tudni, hogy a biológiai óránk (éjjel alszunk-nappal fennvagyunk ritmus) a fényre működik. Tehát amikor felkel a nap, hajnalban emelkedik a stresszhormonszintünk és készül a szervezetünk arra, hogy a nappali órákat aktívan töltsük. Napközben, ahogy halad az idő egyre csökken a stresszhormonszint és ahogy szürkül beindul egy olyan hormonkoktél emelkedése, ami felkészít minket az éjszakára és az alvásra. Sajnos ezt a jólműködő rednszert könnyű megzavarni a nem természetes fények, világítás, tv, számítógép fénye fenntart minket este sokkal tovább, mint kéne és felborul a rendszer.
Szóval, ki azt a gyereket reggel a napra! 🙂 Ne aludjon délig, mert akkor persze, hogy belekerültök ebbe az elcsúszásba. Ha korán ébredtek és kimentek a fényre 1 órára, hamar visszaáll a rend, korábban alszik délután és este is időben le tudjátok tenni. Persze kell egy pár nap vagy egy hét míg átáll, de menni fog! Csak tartsatok ki!
És persze csak akkor, ha Nektek ez így gond, ami van. Mert ha ez belefér a családi életbe és így a jó mindenkinek, akkor nincs ok hogy változtassatok! Ez nem kóros, egyszerűen másképp éltek.
Az ovi meg még messze van! Ha itt lesz, úgyis kelni kell, nem érdemes előre trenírozni, magától be fog állni.
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
9 hónapos kislányom kb. 1 hete nagyon nehezen alszik el napközben. Látszik rajta hogy nagyon fáradt, dörgöli a szemét, ásítozik. Eddig is csak ölben aludt el, de mostanában mikor próbálom elaltatni, mocorog, feszegeti magát, nyűgös, sír. Ha babakocsiban ringatom, kb 5 perc után elalszik, pedig erre nem szeretném rászoktatni. ESte hamar elalszik, éjszaka is többször felsír mostanában, van, hogy elég a cumi, van hogy ki kell vennem a kiságyból, akkor megnyugszik, visszaalszik, ill. egyszer eszik is éjszaka.
Foga még nincs, erre is gondoltam már hogy talán a fogzás lehet az oka, illetve a nagy meleg, de ma pl. hűvös az idő…Eddig egész jó alvó volt, nem tudom, most mi történhetett.
Tudna esetleg nekünk tanácsolni valamit?
Köszönettel: Marcsi
Szia kedves Szandi!
Kislányom másfél éves múlt. Az elejétől kezdve nem mindig mentek a dolgok egyszerűen, ahogy a kórházból hazahoztuk, és a 3. napra elmúlt a sárgasága miatti fokozott aluszékonysága, problémássá vált az altatása és maga az alvás is. Rettentően hasfájós volt, 3 hónapig erőltettük a kiságyat, de egy óránál többet sosem aludt. Mindig cicin aludt el, de volt, hogy már a kiságyba rakásra felébredt, és a következő szoptatásig nem is aludt vissza. Végső elkeseredésünkben magunk közé vettük, és akkor varázsütésre minden baj elszállt, a baba és mi is végre aludtunk, éjjel néhányszor felkelt, de cicivel a szájában pár perc múlva aludt ő is, én is. Ez így is ment, egészen addig míg a hasfájása végre elmúlt, de akkor szinte azonnal kezdődött a fogzás. Minden egyes fogával megszenvedtünk, lázas volt, nem evett, nem ivott, nem bírtunk elaltatni, végül egy nem túl kifizetődő megoldást találtunk, a babakocsijában ringatva altattuk el, és ha mi is mentünk aludni, csak áttettük magunk közé. Ritkán, ha mamánál aludt, addig ment a hiszti, hogy csak vállon rázogatva aludt el…Csakhogy lassan kinövi a babakocsit, kézben altatni 20 percig már nehezen bírjuk,meg a lehetetlen küldetésnek tűnő bölcsi kérdés is felmerült…
A ciciről 14 hónaposan teljesen magától leszokott, most, hogy jönnek a hátsó őrlőfogai, egyszer kel éjjel, tejet kér cumisüvegben és így visszaalszik. Nappal és este is cumisüveggel és babakosiban alszik el.
Hogy kellene változtatni az alvási szokásain? Hol rontottuk el? Hogy fog a bölcsődében aludni? Mit csináljak???
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat!
Gabi
Kedves Gabi!
Egy ekkora gyereknek még szüksége van a segítségre az elalváshoz, a cumisüvegből a tej, nyugtatócumi vagy ujjszopás ÉS testközelség együtt jól szokott működni. Természetes altató még a mozgás is, babakocsiban, karban ringatva ezért alszik el. Ezekre mind, nem te szoktattad rá, így születünk, ez a normális! És ezekre még 1-2évig szükség lehet elalváskor, ebben semmi kóros nincs, így van jól.
Ha leszakad a kezetek akkor ajánlom, hogy szerezzetek be egy jó hordozóeszközt és abban altassátok ha éppen mentek valahova és az praktikus. Ha épp a babakocsiban altatás a kényelmes akkor tegyétek azt! Lehet még hinta vagy függőágy is amiben ringatózik amíg elalszik. Mikor mi kényelmes azt használjátok!
Az alvás érési folyamat, tehát maguktól megérnek arra a gyerekek, hogy ezen segítségek nélkül is el tudjanak aludni.
Nem kell aggódnod, hogy mi lesz a bölcsődében, mert az még sok idő és sokat fog érni ezalatt és azt már biztosan meg fogja érteni, hogy ott te nem vagy ott és más szabályok, keretek vannak. Nem szokott gondot okozni az alvás a bölcsődében még akkor sem ha amúgy szopizik egy gyerek, hát még ha a cumisüveget, nyugtatócumit kaphatja akkor is amikor a bölcsődében van. Előre nem szükséges semmit tenni, meg kell várni, hogy mit hoz ott a helyzet, mire nyitottak a gondozók és hogy működik ott a konkrét intézményben az altatás.
Ez a téma sokszor felmerül a nem szoptató anyák támogató csoportjában is, ott meghallgathatod, hogy más mamák hogyan boldogulnak, hogy alakult náluk nagyobb gyerekkel ez a helyzet, szeretettel várlak! http://www.hordozo.hu/programok/nem-szoptato-anyak-tamogato-csoportja
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Marcsi!
Ahogy tapasztalod is, a babák alvása nagyon sokat változik. Vannak időszakok amikor viszonylag könnyen elalszanak és ritkán ébrednek és vannak olyan korszakok amikor nagyon nehezen megy az altatás.
9 hónaposan már olyan sok ingert képesek befogadni, annyi mozgásfejlődésen mennek keresztül, jön a foguk, hevesen reagálnak bármilyen kis szeparációra is. Nehéz megmondani mi okozza éppen, de együtt szeretnek lenni a szüleikkel és sokat testközelben lenni, mert ez adja nekik a biztonságot például az alvához is. Az is fontos számukra ilyen korban, hogy segítsünk nekik elaludni, mert nehéz kikapcsolni ennyi inger után. Úgy kell elképzelni ilyenkor a babát, mint amikor nekünk felnőtteknek másnap egy stresszes napunk lesz és el akarunk gyorsan aludni, mert korán kelünk, de elkezd járni az agyunk és képtelenek vagyunk leállítani és ellazulni és még sokkal később sikerül elaludni, mint normálisan. Biztos tapasztalad ezt már, és ha ez a kép az eszedbe jut ilyen nehéz esetekben, amikor hosszan kell altatnod, talán könnyebb lesz elfogadnod és átérezned azt, hogy a babádnak nagy szüksége van segítségre ilyen helyzetben, mert egyedül nem boldogul! Ha ott vagy vele, cumisüvegbőt tejet adsz, ringatod, simogatod, esetleg egy hordozóeszközbe teszed és sétálgatsz vele, vagy éppen babakocsiba rakod, akkor nem te szoktatod rá ezekre a dolgokra, hanem nagy segítséget adsz neki, hogy le tudjon nyugodni és elaludjon.
Ha már nem szoptatsz várlak szeretettel a nem szoptató anyák támogató csoportjába, mert ott sok hasonló kérdéssel foglalkozunk és hallhatod más mama hogyan boldogul: http://www.hordozo.hu/programok/nem-szoptato-anyak-tamogato-csoportja
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
Az alábbi helyzettel kapcsolatban kérném véleményét, ötletét.
Kisfiam 23 hónapos. A napközbeni alvással eddig nem volt semmi gond, ebéd után ment magától az ágyba és elaludt. Rongyija van, amit szopizik.
Másfél hete azonban mintha elvágták volna. Első nap egyáltalán nem aludt napközben – én ezt a frontnak tudtam be akkor. Azóta nagyon nehezen alszik el, úgy kell az ágyba könyörögni, nem jó, ha mesélek, éneklek neki. Mászkál össze-vissza, hiába fekszem le én is. Viszont ami feltűnt, hogy a rongyi már nem nagyon kell neki, néha nála van, nem is szopogatja. Igaz, hogy kilyukadt a sarka, levágtuk, megvarrtuk, de ezt már korábban is megtettük és elfogadta utána ugyanúgy, mint régen.
Persze nem bánom, ha magától leszokik, de vajon ez okozhatja a napirend felborulását?
Vagy annak is köze van, hogy napközben nincs rajta pelus? Kezd szobatiszta lenni? Nem tudom.
Azért írtam Önnek, mert valószínűleg több tapasztalata van, több mindent hallott másoktól.
Válaszát köszönöm.
Üdvözlettel:
Audrey
Kedves Audrey!
Többet lenne jó tudnom rólatok ahhoz, hogy láassuk mi okozta a változást. Egy hosszabb beszélgetés személyesen ilyenkor hatékonyabb, ha tudsz gyere el a Nem szoptató anyák támogató csoportjába: http://www.hordozo.hu/programok/nem-szoptato-anyak-tamogato-csoportja
Amit a leírtak alapján tudok mondani, az az, hogy a gyerekenek 3-4 éves korukig áltlában szükségük van egy nagyon erős segítséghez az alváshoz, ami általában a szoptatás, vagy cumi vagy ujjszopás é lehet rongyirágcsálás is. Az is elképzelhető azért, hogy erre előbb utóbb nem lesz már szüksége és az is, hogy akkor viszont már nem alszik délután vagy nem minden nap, csak párszor egy héten és az is elég. Mindenféle érés, így a szobatisztaság is okozhat borulást. És minden nagy változás, testvér érkezése, rokon elvesztése, intéménybe kerül is.
Érdemes figyelni őt, hogy szüksége van-e még erre az alvásra és segíteni őt, hogy el tudjon nyugodni, aludni.
Minden jót!
Szandi
Kedves Szandi!
Nagy örömmel olvasom az oldalt, reménykedve, hogy talán én is választ, egészen pontosan segítséget, tippet kaphatok a problémánkra, amivel most már hetek óta küszködünk…
Tamara lányunk az első babánk és hasonlóan jól indult minden, mint ahogy Te is írtad: 6 hetes korában átaludta az éjszakát a saját kis szobájában, a saját ágyában, mindenféle segítség és „hókuszpókusz” nélkül… Sokan irigykedve mondták is, hogy lehetünk ekkora mázlisták… Tényleg úgy éreztük, azok is vagyunk, mindig kipihenve, jókedvűen ébredt az egész család, nem úgy festettünk, mint általában a kisgyerekes szülők az első pár hónapban szoktak.
Majd eljtött a mumus, a 7. hónap és egyszer csak minden megváltozott: az én édes, tündéri babám nem akart egyedül az ágyacskájában elaludni, ha nagyon sírások árán sikerült is, szinte óránként felsírt és csak nagyon nehezen tudtam visszaaltatni. Igazán nem tudjuk eldönteni, mi okozta nála a hirtelen változást, valószínű sok minden összejött, mert éppen abban az időben jöttek az első fogacskák, tanult meg rendesen oda-vissza forogni, kúszni, amihez aztán párosult a 8. hónapban egy kis szeparációs szorongás is, aminek aztán az lett a vége, hogy már belefáradtam félóránként-óránként átszaladgálni a szobájába tutujgatni, így aztán a szülői ágyban kötött ki! Ahonnan most már nem igazán akar tágítani, ha elaszik és megpróbálom áttenni az ágyába, szinte azonnal, de legalábbis alig egy óra elteltével megébred és keservesen sír, vigasztalhatatlanul…
Így aztán arra jutottunk a férjemmel, hogy jó, nem feszülünk neki a dolognak, elfogadjuk, hogy ez egy ilyen időszak, aludjon közöttünk, mert akkor legalább tényleg alszik a család és nem úgy ébredünk, mint a kifacsart mosogatórongy… Igen ám, csak amióta megtanult mászni + felállni tovább fokozódott a harci helyzet: este egyszerűen képtelen lenyugodni, lefeküdni és elaludni, még köztünk sem. Egyfolytában felül, rugózik, kurjongat, mászik le az ágyról (miközben hulla fáradt, mert dörzsöli a kis szemét, ásít, ütögeti a fülét… tipikus „fáradt vagyok, álmos vagyok” jelek) és ha megpróbáljuk visszahozni és lefektetni, azonnal ordításba torkollik az egész, ami egészen addig kitart, míg álomba nem ordítja magát, de ez már nagyon fárasztó az egész családnak. És ami a további gond, hogy éjszaka is nyugtalanul alszik, motyog, sírdogál álmában, forog össze-vissza na és a legújabb dolog, ami még társult mellé, hogy hajnalban fél 5 és 6 között (ez változó) meg kell etetni, mert egyszerűen addig ordít torkaszakadtából, míg a szájába nem kerül a cumisüveg…:-( Azt érezzük, hogy a mi gyerekünk visszafelé fejlődik sajnos, hiszen a hajnali evések nagyon-nagyon régen elmaradtak, volt már olyan a 4., 5. hónapban, hogy este fél 10-kor megkapta az utolsó tápszert és reggel 9-fél 10-ig aludt, mint egy kis mormota.
Teljesen tanácstalanul állunk a helyzet előtt, mindenki próbál valami nagyon okosat és biztatót mondani, de érdemben azért senki nem mond semmit! Bízunk benne, hogy talán ez az a hely, ahol minden egyes kérdésünkre megkapjuk a választ! Előre is nagyon köszönöm!
Még egyetlen adalék infó, ami talán fontos lehet: napközben még ugyanúgy 2-szer alszik, minden zokszó nélkül, maximum 10 percen belül elalszik, nyugodtan, mélyen, ha kell 2-3 órát! Este miért nem megy ugyanez??????????????
Köszönettel:
Panni.
Kedves Panni!
Ahogy írod is, mi ebben a kultúrában azt tanuljuk, azt az információt kapjuk, hogy lehet, hogy csecsemőkkel kezdetben sok probléma van az alvás terén, de aztán ahogy telik az idő egyre jobban és többet alszanak és ez a probléma megszűnik. Ahogy tapasztaljátok is, ennek éppen az ellenkezője az igaz! Sok baba az első pár hónapban gond nélkül elalszik, akár egyedül is elvan egész éjjel, de aztán csak jön egy pont amikor mintha elromlana minden és rémálom lesz az altatás és az alvás is az egész családnak. Igazándiból nagyon is logikus, hogy így történik, hiszen a baba első néhány hónapja nagyon nyugodtan telik, kevés ingert tud befogadni, kevés látványos mozgásfejlődésen és idegrendszeri érésen megy át (persze a háttérbenazért nagyon is sok fejlődsé történik!) és ez igazán 6-8hónapos kor körül csúcsosodik ki amikor is képes lesz helyet változtatni, képes lesz tőled eltávoldoni, felülni, más dolgot is enni, gagyarászni stbstb. Éppen ezek miatt borul minden és az elalvás és az alvás során derül igazán csak ki hogy milyen összetett és sokrétű fejlődésről lehet szó, mert az addig édesen alvó baba már nem alszik, sőt elaltatni is alig lehet, akkor is ha nagyon fáradt. Ekkor dolgozzák ugyanis fel azt a sok ingert ami éri őket és ekkor válik rendkiívül nehézzé számukra, hogy kikapcsoljanak és egy nyugodt állapotba tudjanak kerülni, amiből aztán képesek elaludni.
Ilyenkor van igazán szükség sokféle módra, ahhoz, hogy hatékonyan le tudjuk nyugtatni a babánkat és új módszerek kellhetnek, mert a régi már nem elég hatékony. A baba altatásának és visszaaltatásának leghatékonyabb és természetesebb módszere a szoptatás, ezt a remek „eszközt” kapta a baba-mama páros. Azért olyan hatékony, mert van benne szopó mozgás (ami nagyon nyugtató, fájdalomcsillapító, lazító) és van benne folyó anyatej (amiben vannak olyan anyagok amik nyugtatják, altatják a babát és maga a folyó tej is sokat segít). Ha a szoptatás már nem része az életeteknek akkor a cumisüvegből folyó tápszer is ehhez hasonlatos érzést adhat, pláne ha úgy adod neki testközelben, bőrkontaktusban, mintha szoptatnád.
Nem derül ki, hogy pontosan mennyi idős is a babád, de valahol 10. hónapra teszem, és igen ekkor még nagyon fontos az éjszakai táplálás, mert nem tudják a csecsemők tartani a vércukorszintjüket éjszaka és szükségük lehet többször is 1-1 adag tejre. Tehát bíztatlak, hogyha éjjel másképp nem boldogulsz nyugodtan adj neki tápszert, vagy vizet cumisüvegből, ha az beválik, többször is.
A szopó mozgás, ha már nem szoptatsz a nyugtatócumin is tud működni, sokszor az is elég éjjel a babáknak ha cumit kapnak, összebújhatnak a szüleikkel és vissza tudnak aludni. De ha nem elég, jöhet a folyó tej.
Írod, hogy nappal 2szer alszik nagyobbat, több órát, lehet, hogy így az éjjeli alvásszükséglete már nem olyan hosszú idő és ezért kel korán, vagy tud később elaludni este. Meg lehet próbálni az esti lefekvést egy kicsit későbbre tenni, hátha hamarabb sikerül. Az összalvás számít 24órában, tehát ha 3-4órát alszik nappal, akkor éjjel akár 8óra is elég lehet, persze ez nagyon egyéni, az ő saját alvászükségletétől függ.
Az, hogy mocorog, felül, feláll, nyugtalan, mind azt jelzi, hogy próbálja feldolgozni a napi történéseket. Ez teljesen normális, és az is hogy az altatás időt vesz igénybe. Egy ekkora gyereknél a 20-30prc altatás sokkal hosszabbra nyúlik, 1-1.5óra is lehet. Úgy kell elképzelni ilyenkor a babát, mint amikor nekünk felnőtteknek másnap egy stresszes napunk lesz és el akarunk gyorsan aludni, mert korán keülnk, de elkezd járni az agyunk és képtelenek vagyunk leállítani és ellazulni és még sokkal később sikerül ellaudni, mint normálisan. Biztos tapasztalad ezt már, és ha ez a kép az eszedbe jut ilyen nehéz estéken, talán könnyebb lesz elfogadnod és átérezned azt hogy miben van a babád éppen. Ha ott vagy vele, cumisüvegbőt tejet adsz, ringatod, simogatod, esetleg az esti altatásnál egy hordozóeszközbe teszed és sétálgatsz vele, akkor nagy segítséget kap tőled, hogy lenyugodjon.
A nappali és éjszakai alvások nagyon különbözőek a baba számára, az éjszaka sokkal érzékenyebb időszak, hiszen több ezer évig ki volt téve az embergyerek, annak hogy ha éjjel magára maradt akkor bajba került. Ráadásul ott van mögötte az egész nap fáradtséga is.
Jó lehet erről többet, személyesn beszélni, úgyhogy várlak szeretettel a Nem szoptató anyák támogató csoportjába a Hordozóházba: http://www.hordozo.hu/programok/nem-szoptato-anyak-tamogato-csoportja vagy kérj egy személyes konzultációt: http://www.hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio-alvasaltatasrol-hasfajasrol
Minden jót!
Szandi
Jo napot kivanok! Egy 5 honapos, 8 kilos, anyatejes kisfiu edesanyja vagyok. Elso heten egyutt aludtunk, aztan a kisagyat a nagy melle tettuk leszerelt raccsal es most o a kisagyban, mi pedig vele egy szobaban alszunk ejjel. Mara mar 2 foga kinott, most a felsok is be vannak dagadva, de meg ugy latom, nem akarnak attorni. Van borostyan nyaklancunk is, mindent kiprobaltunk az attoreses napokban. Napkozben oruletes az elaltatas, altalaban a nagy agyon tortenik es vagy mellette maradok, ha latom, hogy eberebben alszik, vagy lelepek es otthagyom, majd ha egyet nyog mar ott is termek. Azt hiszem most kezunk atterni a napi 2 alvasra, mert azt gondolom alamos, sokat asit, nyugos es megis prak mulva alszunk csak el. Napkozben sokszor nem is tud cicin elaludni, a mellgasunkon altatjuk, vagy babahordozoban, manduca, meitai, mindent kiprbaltunk mar 🙂 Milyen tanacsa lenne a szamunkra, hogy megkonnyitsuk az elalvast? Elore iskoszonjuk.!
Kedves Marcipán!
Mindent nagyon jól csináltok! Ha álmosnak látjátok a babátokat megszoptatod, vagy hordozóba rakod, testkontaktust adtok neki, ez mind remek altató.
Ha nem alszik el 20-30perc múlva akkor lehet, hogy még nem álmos, de a szoptatás, testközelség akkor is nagyon jó neki, nagy szüksége van rá. Az is jó, hogy váltotok, más eszközzel próbálkoztok hátha az beválik.
Alapvetően a szoptatás nagyon hatékony altató és azt lehet megpróbálni, hogy mozgás közben (pl egy hordozó eszközben sétálva) szoptatod, az még extra hatékony szokott lenni.Ha ebben szeretnél segítséget kapni akkor ajánlom a Hordozóház valamelyik programját vagy a minikonzultációkat: http://www.hordozo.hu/tanfolyamok
Vannak babák akik nagyon nehezen alszanak el, mert nehéz nekik kikapocsolni a világ zajait, fényt, ingert stb. És hát az 5 hónapos kor amúgy is ilyen, minden érdekesebb, felfedezni kell! De minden eszköz a kezetekben van hogy ez tudjon hatékonyan működni, csak figyeljétek a babátokat!
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
Sok felé fordultam már esetünkkel, felkerestem szakembereket, de sajnos használható tanácsokat, válaszokat sehol sem kaptam. Ugyanis a lányomnál soha nem válik be az, ami a gyermekek 99% -ánál igen.
Röviden összefoglalnám helyzetünket.
A lányom egy éves. Születésétől fogva nehezen alvó gyermek. Az ekalvással nincs gondunk, ám az átalvással annál inkább.
Nyugtalanul alszik, éjjel sokszor ébred. Az éjjelek során olyan is tapasztalható, hogy 2 órán át is forgolódik, nyöszörög. Mintha azzal küzdene, hogy visszaaludjon, de képtelen erre.
A napjaink szép rendszerben telnek. Minden nap közel azonos időben történnek az étkezések, játék, alvás (bár ez most kicsit mrgváltozott, kezdünk átállni az egyszeri alvásra). Az esti rutin mindig megvan (fürdés, vacsi, alvás). Ezek ellenére sem működik a pihentető éjszaka nálunk.
Ha csak 4 rát tudna egyben aludni nyugodtan, úgy érzem már jobb lenne sokkal de sokkal a helyzet.
Ami érdekes, hogy a mozgalmas éjjelek ellenére nappal nem látszik fáradtnak és a fejlődése is rendben van.
Kíváncsian várom véleményét, esetleg tanácsait!
Köszönettel és tisztelettel
Kedves Gizella!
Amit írsz, ahogy alszik, működik a lányod az teljesen normális. Ami nem az, az a kultúrális elvárás, hogy ennek másképp kellenne történnie, hogy nem szabadna forgolódnia, hogy nem szabadna ébrednie. Minden amit a biológia és a gyermekek alvásának fejlődéséről szóló tudásunk mond, az az hogy ez így természetes.
Azt gondoljuk, mert azt mondja a kultúra (szomszédnéni, gyerekorvos, nagyszülő stb) hogy a gyerekeknek hosszan, több órát, lehetőleg egész éjszaka aludniuk kell, mert akkor tudnak jól fejlődni. Eközben a biológiai tudásunk éppen az, hogy ebben a korban nagyon sokat ébrednek a babák, mert annyi inger és fejlődés éri őket nappal, amit éjszaka fel kell dolgozni és ehhez szükségük van segítségre, valakinek a jelenlétére, testközelségére. Szóval, hogy anya ne mehessen túl messz éjszaka, ellenőrizni kell, hogy itt van.
Tőlünk felnőttektől azonban nagyon távol áll az, hogy éjjel ilyen sokszor ébredjünk és ráadásul általában meg is nehezítjük a dolgunkat azzal, hogy gyermekünk a másik szobában van, messze tőlünk tehát fel kell kellnünk hozzá. Holott, ha egymás közelében lennénk akkor gyorsan vissza tudnánk altatni és mi is alhatnánk tovább, sokszor nem is érzékelénk ébredésnek ami történt és így nem okoznak ekkora gondot, hogy ébred.
A sok mozgás, forgolódás is azért van éjjel, mert a nappal hihetetlen nagy mozgásfejlődést kell levezetni ilyenkor. Ahogy írod is, ez őt nem viseli meg, nappal jól van, innen is látszik, hogy minden rendben, csak velünk van a „baj”, mi gondoljuk, hogy nem jó ez így.
Az éjszaka átalvása 3-5 éves korban jön el abban az értelemben ahogy a mi kultúránk elvárja, de akkor is előfordul még, hogy egy egy zaklatottab nap után éjjel megjelenik a gyerkőc egy kis testközelséget tankolni.
Minden jót!
Szandi
Kedves Szandi! 2 kislányunk van, Ajsa most töltötte be a 2, Panni pedig a 4. életévét. Mindketten szopiztak igény szerint, maguktól szoktak le, kendőben hordtam Őket, felvettem Őket ha sírtak, bármikor átjöhettek hozzánk a nagyágyba (gyakran meg is teszik). Nincs túl sok segítségünk, így a férjemmel eléggé magunkra vagyunk utalva. (Aludtak már nélkülünk is Anyósoméknál, ott szeretnek lenni és biztonságban is vannak, de ezek az alkalmak ritkák.) Én végletekig ki vagyok már merülve és nem tudom, hogyan egyeztessem a alvásukat. Pannival mindig lefeküdtem mikor a kicsivel várandós voltam. Nagyon fáradt és hányingeres hónapok voltak és onnan datálható, hogy nélkülem nem alszik el, illetve nem jöhetek ki a szobából amíg fent van. (Addig szuperül elaludt kis éneklés után, vagy halk zenére.)Nehéz, betegeskedős beilleszkedős óvodai első éven vagyunk túl, de ott soha semmi gond nincs az alvásával, nyilván mert nincs egyedül a helységben. Ajsa nagyon jó alvó volt, se hasfájás se fogfájás nem kínozta, szinte hihetetlen volt mekkora ebben is a különbség… Addig viszonylag jól kezeltük a helyzetet, míg Apa altatta Ajsát, (neki kb.5 perc kell ehhez) én pedig Pannit. (Na az viszont macera.) Most, hogy nincsen óvoda, napi két alkalommal vergődök az altatással, órákat!!! 1 hete bekeményítettem, mert ez az egész ritmustalanság és irányíthatatlanság olyan erős bélyeget nyom már a házaséletünkre, hogy tennem kell valamit. (Akkor tudnék ugye a férjemmel együtt lenni, amikor este Pannikával alszom.) Ezen kívül teljesen praktikus oka is van a váltásnak, így sehol, senki nem tud és akar segíteni a gyerekekkel, mert nagy probléma az altatásuk. Anyukám nagyon beteg, messze laknak tőlünk,szeretnék Vele még minél több időt eltölteni, de ott is órákon át hisztiznek, mire leteszem Őket. Most megpróbáltuk egy szobába tenni Őket, ez az újítás meglehetősen furcsa Nekik, de Ajsa annyira kinesztetikus, Őt állandóan simizni kell (mint a férjem :-))hogy muszáj fogni a kezét vagy valamilyét, erre Panni féltékeny lesz, mindig ugyanazt akarja mint a kicsi és megint kezdődik az egész elölről…ha csöndet és nyugalmat szeretnénk mindenkinek, akkor odafekszem melléjük megint. Tényleg túl nagy kérés, ha végre a hitvesi ágyban szeretnék aludni és a gyerekek is a saját helyükön? Mindig lesz olyan probléma, váltás vagy új élethelyzet, ami kibillenti Őket a komfort-zónájukból és tudom hogy nem a mi ágyunkból fognak férjhez menni, de teljesen ki vagyok borulva idegileg és -igen- szeretném ha megtanulnának egyedül elaludni, nemcsak a mi kényelmünkért, hanem pl. amikor anyukámmal történik valami és nem vagyok itt, vagy (zenetanár vagyok) és koncertezünk és este nem tudok ebben részt venni? (Januártól mennék vissza dolgozni… Ne haragudj a panasz-áradatért és hogy ilyen hosszúra sikeredett ez az iromány… Köszönettel: Melinda
Kedves Melinda!
Nagyon nehéz helyzetben vagy, nagyon megértem a kilátástalanságot, fáradtságot és kétségbeesést amiről írsz!
A kis korkülönbség és a pici gyerekek alvási sajátosságai valamint az hogy ezzel sokszor egyedül, vagy maximum férjeddel küszködtök teszi ilyen bírhatatlannná a helyzetet. Ezt azért írom, hogy nem te rontottad el, nem a szoptatás vagy az együttalvás az oka, egyszerűen a gyerekek így működnek, így érik az alvásuk – hosszú éveken át szükségük van a jelenlétünkre és a biztonságra amit nyújtunk.
Persze az, hogy ezt tudod, még nem biztos hogy előrébb visz, viszont azt mindenképp érdemes észben tartani, hogy egyrészt az alvás egy érési folyamat, amit mi támogatni, segíteni tudunk, de gyorsítani nem. Másrészt minden gyerek és élethelyzet más és ettől nem lehet gyors egyszerű megoldásokat kínálni, csakis te fogod tudni megtalálni azt az utat ami nektek működik.
Az első lépés, hogy elfogadod, hogy Panni ilyen és neki az óvoda és az kistestvér érkezése nehézség, amit lehet, hogy épp így éjszaka szeretne valahogy kicsit kompenzálni, pótolni azt a hiányt, kielégíteni azt a szükségletet ami csorbult. Ezt persze nem csak azzal tudod, hogy éjjel mellette vagy, hanem hogy nappal is őt teszed a középpontba, sokat babusgatod (nekem a nagy lányom 6 éves és a testvér 1.5 és extra sok babusgatást kér!) csiklandozod, hülyéskedtek, nevettek, meséltek, énekeltek bármit amit szerettek együtt csinálni. Fogod érezni, hogy ahogy egyre töltöd fel őt, egyre könnyebbek lesznek az esték és az éjszakák is és lehet, hogy egy idő múlva valóban elég lesz számára ha a testvérével töltheti az éjszakát, nem kell már anya.
Azt azonban érdemes tudni, hogy az hogy veled alszik el, és nem enged ki a szobából amíg nem alszik az ALAPSZÜKSÉGLET! Az nem valami extra amit Panni igényel hanem minden ember (igen felnőtt is!) egy másik felnőttel együtt tud biztonságban álomba szenderülni. Olyan állpotba kerülni, amiből az elalvás lehetséges nem sikerülhet csak akkor ha biztonságban vagyunk. Nem azért csinálj Panni, hogy téged kínozzon, és nem lehet tőle azt kérni, hogy hagyja ezt a szükségletét figyelmen kívül, hiszen ez alap.
Azt kellene megnézni, hogy Neked valójában mire van szükséged. Ha kreatívan próbálsz rá gondolni, akkor biztos vagyok benne, hogy találsz más módot is arra, hogy azt a szükségletet kielégítsd, mint hogy ahhoz ragaszkodsz, hogy a gyerekek külön és egyedül aludjanak el (ami ebben a korban még abszolút nem elvárható tőlük). Nem tudom mi lehet ez? Kettesben töltött idő a férjeddel? Töltődési lehetőség gyerekek nélkül? Egyedüllét? Ezek mind olyan alapszükségletek amik nélkül mi felnőttek egyszerűen nem tudunk jól működni és nem tudunk hosszútávon jól ottlenni a gyerekeink mellett sem. Szóval ez nagyon fontos, és enélkül nem hiszem, hogy előre tudnátok lépni, ezt lehetne először megoldani!
Ha szeretnél ebben személyesen is segítséget kérni akkor megtalálod a lehetőségeket itt: http://www.hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio-alvasaltatasrol-hasfajasrol
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Szandi!