Kell-e a büntetés a gyereknek?

anya leszidja a fiát

Persze, provokatív a kérdés. Ha a saját gyerekkorunkra gondolunk, úgy kellett nekünk a büntetés, mint púp a hátunkra. Utáltuk, fájt, megijedtünk, és ha lehetett kikerültük, elsunnyogtuk a vétségeinket. Bezzeg szülőként! Hogyne kellene a büntetés! Különben nem tanulja meg a gyerek, hogy mit szabad és mit nem!

A büntetés és hatása

A büntetés olyan dolog, amivel kellemetlenséget okozok a gyereknek, és azt várom, hogy ennek a kellemetlenségnek az emléke legközelebb távol tartja őt a nem kívánatos viselkedéstől. Számtalan probléma van ezzel a hozzáállással.

  • A rendszeres büntetéssel azt érjük el, hogy a gyerek megtanulja: el kell rejteni a szülő elől, ha „rosszat csinált”. Tehát hazudni fog.
  • A büntetés dühöt vált ki a kicsiből, azt érti meg belőle, hogy a szülője tudatosan okozott neki fájdalmat. Ezzelromboljuk a köztük lévő bizalmat, és a gyerek könnyen dacossá válhat, vagyis később egyre kevésbé tudunk hatással lenni rá.
  • A büntetés nem segít neki, hogy kezelje azokat az érzéseit, problémáit, amelyek a helytelen viselkedést kiváltották. Ha tehát azért dobálózott a játékkockákkal, mert feszült volt, azzal, hogy megbüntetjük, nem hogy oldjuk, hanem tovább növeljük benne a rossz érzéseket. Vagyis nem a megoldás felé mozdulunk el.
  • A büntetés azt tanítja meg a gyereknek, hogy a másik ember bántalmazása – akár szóban, akár tettekkel – rendben van.

Miért „rosszalkodik”?

Bizonyára sok oka lehet egy gyereknek a „rosszalkodásra”, de alapvetően kétféle mélyebb motivációja van: nem akar engedelmeskedni a szüleinek, vagy nem tudja kezelni az érzelmeit. Az első esetben a szülő-gyerek kapcsolat sérült, érdemes lenne a kettejük közötti bizalmat helyreállítani sok-sok közös játékkal, beszélgetéssel, együtt töltött idővel. A második esetben pedig a gyereknek megértésre és segítségre van szüksége, hogy kezelni tudja a benne felgyülemlett feszültséget.

Akkor nem kell büntetni?

Most akkor azt állítom, hogy nem kell a büntetés? Igen, azt gondolom, hogy lehet büntetés nélkül is nevelni, csak az sokkal macerásabb, több energiát és odafigyelést igényel a szülőtől, de busásan megtérül a haszna. Igen, azt gondolom, hogy a gyereknek szüksége van a határokra, különben elbizonytalanodik, hogy mit szabad és mit nem. Csak nem mindegy, hogy ezeket a határokat hogyan mutatjuk meg neki.

Mit tegyünk büntetés helyett?

Infinety hirdetés

Ha a gyerek kiborító módon viselkedik, próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat, és rájönni, hogy miért viselkedik így!Törekedjünk arra, hogy naponta legalább 10-15 perc közös időnk legyen minden gyerekünkkel, ugyanis a kicsiknek nagyon mély igényük van a szülővel való bizalomteli kapcsolódásra!

Engedjük meg a gyereknek, hogy kiadja magából a napközben felgyülemlett feszültséget! Birkózzunk, bolondozzunk, táncoljunk, ugráljunk együtt! Ha a gyerek „legálisan” tombolhat, akkor kevesebb kedve lesz „rosszalkodni”.

Tanítsuk meg neki, hogy a tetteinek következménye van, és segítsünk neki kitalálni, mivel teheti jóvá a hibáit! Ha például kiöntötte a teát a poharából, kicsiként segítsen feltörölni, óvodásként már egyedül is feltörölheti. Ez nem büntetés, ez a tettének logikus következménye.

Segítsünk neki felismerni és kezelni az érzelmei! A legfontosabb, hogy gondoljuk át, mi hogyan kezeljük a dühünket. A kicsik mintakövetéssel tanulnak. Ha a gyerek azt látja, hogy anya egy feszültebb helyzetben kiabál, ne várjuk el tőle, hogy ő majd nyugodtan, csendben fogja elintézni a konfliktusait. Az első lépés, hogy megtanuljuk kezelni a saját érzelmeinket. A második lépés, hogy segítünk a kicsinek felismerni és megnevezni azt az érzést, ami őt éppen elönti. Például: „látom, hogy most nagyon mérges lettél”. Sokszor már az érzés kimondása is oldja a feszültséget.

Miért éri meg büntetés nélkül nevelni?

Ha most azt mondod, hogy ez hihetetlenül nehéz, macerás, nagy önfegyelmet és érzelmi intelligenciát kívánó tevékenység, akkor egyetértek veled. Valóban nem könnyű, és nem is várható el egyetlen szülőtől sem, hogy mindig így tegyen. Mégis nagyon megéri, mert erősödik a szülő-gyerek kapcsolat, és a kicsi megtanulja, hogy anyához, apához bármikor lehet fordulni, akkor is ha „rosszat csinált”. Megéri a fáradság azért is, mert így egy önbizalommal teli, a saját tetteiért felelősséget vállaló felnőttet nevelünk.

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

Ha egy szóval kellene meghatároznom a foglalkozásomat, azt mondanám, hogy kapcsolat-tanár vagyok. Hiszem, hogy a jó párkapcsolat nem szerencse dolga, hanem tanulható készség, és sokat tudunk tenni azért, hogy harmonikus párkapcsolatban éljünk. Ebben támogatom a klienseimet az egyéni beszélgetéseinken, erről beszélek az előadásaimon, tréningjeimen.
Előző cikkHogyan válasszunk hormonális fogamzásgátlót?
Következő cikkMiért sír állandóan?

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!