Inkább, rosszullétek sorozata… Vagy, a terhesség sötét oldala!
Nem szeretnék drasztikusan fogalmazni, és még csak a kedvét sem szeretném elvenni senkinek a babavárás időszakától, de semmi sem tudja így megkeseríteni a mindennapokat, mint az a „gonosz” hányinger, ami persze sokunknak az életében jelen van, volt, lesz.
Teljesen tisztán emlékszem, hisz most is várandós időszakban vagyok és szeretett kisfiammal megélt terhességemet is majdnem végigkísérte ez a jelenség! Szinte leírhatatlan – de most mégis megpróbálom – amit akkor éreztem.
A kezdeti időszakok voltak a legnehezebbek és mondjuk ki, pocsék hangulatom volt emiatt napokon, heteken sőt, hónapokon keresztül. Voltak olyan napok, hogy szinte teljesen „ez” irányított. Nem volt kedvem semmihez, ha csak az ételre gondoltam felfordult a gyomrom, hát még ha illatokat, szagokat is megéreztem.
Kedvetlen voltam. Nem vagyok egy válogatós alkat, de semmi, szinte semmi nem ment le a torkomon! Amellett, hogy hangosan korgott a gyomrom.
Annyira éhes voltam…
És gyenge, mivel nem ettem, csak gyengült a testem és fogyott az erőm, energiám.
Én, aki imádok enni…
Imádom a jó falatokat, édességeket. Soha nem gondoltam volna, hogy visszautasítok egy tábla csokit vagy egy jó kis húslevest, rántott sajtot. De mégis ez történt.
Csak azt bírtam megenni, amit éppen megkívántam. Semmi mást. De abból sem sokat, csak csipegettem. Éreztem, hogy nem vagyok önmagam. És nem értettem, hogy lehet ez? Miért így kell ezt átélnem? Mi féle „büntetés ” ez?
Egy életvidám, mozgékony csaj vagyok, aki mindig mosolyog és csak árnyéka voltam önmagamnak!
És persze ezek a rosszullétek nem „csak” reggel jelentkeztek, egész nap ezzel küzdöttem. Nem mertem erről beszélni senkinek, hiszen akkor mi lett volna…? Én vagyok a hisztis NŐ.
Kértem is a páromat, családomat, hogy legyenek elnézőek és megértőek, én nem ilyen vagyok (hisz ismernek) és el fog múlni ez az állapot, csak idő kérdése…
Persze van, akinek ez nem ennyire drasztikus sőt, olyat is hallottam, hogy észre sem vette a terhességet, azt sem tudja, mi az a hányinger. Irigyeltem is őket.
És persze mennek a mende-mondák, hogy ne aggódjak, ahogy megmozdul a kis bébi (kb. 4,5 hónap) el fog múlni. Vagy akkor biztos fiú lesz… Vagy akkor ez lesz az lesz stb. Az a bizonyos „kis zacskó” nélkül egy tapodtat sem mentem.
A második terhességemnél már mondhatom, hogy sokkal jobb a helyzet! Most félidőnél járok, de úgy néz ki alábbhagyott ez az „inger” ! Aminek szívből örülök. 🙂 Sokkal élvezhetőbb így a babavárás. Érzem, hogy kivirultam.
De mindezt leszámítva, a várandós időszak egy nagyon gyönyörű életérzés! Rengeteg új „élménnyel” lettem gazdagabb! És mindemellett nagybetűs KÖSZÖNET, hogy ez megadatott és átélhettem, átélem… Ez időszak végén úgyis találkozunk életünk szerelmével, ️aki kárpótol minden kellemetlenségért!
Sőt… Leírhatatlan boldogság.
A terhesség kellemetlen mellékhatásait kissé elfelejteti egy igazán pihentető alvás, melyben nagy segítség lehet a szoptatós párna. Érdemes már a szülés előtt beszerezni, hisz segítségével kényelmes az alvás nagy pocakkal is, nem beszélve arról, hogy a szoptatás is komfortosabb vele.
