Azért kísérek olyan embereket, akik gyakran élnek meg méltánytalan helyzeteket, mert pontosan ismerem ezt az állapotot. Amikor valaki nem érzi magát jogosultnak a helyére, a hangjára, a határaira – nem azért, mert gyenge, hanem mert túl sok mindent kellett csendben elviselnie. A saját utam megtanított arra, hogy a méltóság nem vész el – csak ideiglenesen háttérbe szorul, de vissza lehet venni azt!
A szakértő elérhetősége:
https://inspiralomuhely.hu/
Hivatásomnak érzem, hogy segítsem a felismerésben a környezetemben élőket, hogy életünk felmerülő gondjai – elénk kerülő feladataink, kudarcaink – ellenére, sőt okán (a gondok által kapott hasznos tapasztalataink révén) is boldognak érezhetjük magunkat! Nem csak szavakkal, példamutatással és segítő beszélgetések keretében, saját tapasztaláshoz juttatással igyekszem segíteni. „Halászni tanítani” próbálok, „szemüveg” cserére buzdítok, hogy más szemszögből is lássák, érezzék a hozzám fordulók a gondjaikat, a „lehetőségeiket”.
Teszem mindezt egyéni tanácsadás, önsegítő csoportok keretében, illetve előadások, kihelyezett tréningek formájában (munka) közösségek számára.
Saját élményeimen keresztül tanultam meg, hogy önmagunkban való hit és bizalom nélkül másokban sem tudunk bízni. Tudom, érzem, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint eddig gondoltam. Ennek felismertetésére, megtapasztalásának kísérésében örömmel veszem a megkereséseket, hogy közben magam is tovább fejlődjek, igazi énemhez közelebb kerüljek.
Döntenünk kell, hogy akarunk-e tenni valamit saját érdekünkben (vagy tovább hárítjuk a felelősséget, és kézzel fogható kompenzálásokba menekülünk), és ha a válasz igen, akkor megváltozott látásmódunk, pozitív életszemléletünk segít észrevenni a számunkra jót, a nekünk szóló szépet.
Hiszek a prevencióban és bízom a korrekciós lehetőségekben! Van, akinek ez önmagától is megy, van, akinek nem. Személyiségünk sokszínűsége a kincsünk, és ha nem megfelelően bánunk vele, csak akkor lesz keresztünk. Fogadjuk el és szeressük magunkat hibáinkkal együtt, és akkor ugyanezt megkaphatjuk a környezetünkben élőktől is. Ismerjük meg valós határainkat, és „ami nem ingünk, ne vegyük magunkra”!
A társadalom szabályai, a bemutatott szint legyen számunkra viszonyítási pont, nem elérendő cél. Ne akarjunk magunkból egyen-embereket faragni…
Végzettségeimet tekintve általános iskolai tanító, gyógypedagógus–pszichopedagógus, mentálhigiénés szakember, szakvizsgázott pedagógus vagyok. Jelenleg szakmai vezetőként dolgozom a Magyar Máltai Szeretetszolgálat berkeiben.
Szívesen segítek az együttgondolkodásban, a tények ismeretében tanácsokkal, a következő tünetek esetén:
- ha terhességi félelmekkel (terhesség idején), önelfogadási bizonytalanságokkal küzd, csalódottnak érzi magát gyermeke megszületése után (bármi is ennek az oka),
- ha úgy érzi, hogy önnek van igaza, de nem tudja, hogyan érvényesítse akaratát,
- ha úgy érzi, nehezen ért szót környezetével,
- ha megerősítésre vágyik szülői szerepét illetően (mert túl sokan osztogatják kéretlenül nevelési tanácsaikat),
- ha szeretné megtudni, hogy gyermeke miért illeszkedik be nehezen közösségbe (óvodába, iskolába), miért agresszív, és/vagy miért küzd tanulási nehézségekkel, illetve hogyan lehet korrigálni ezeket az eseményeket,
- ha ötleteket szeretne ahhoz, hogy gyermeke tanuláshoz való viszonya megváltozzon.
Kérdezzen lényegre törően, tényszerűen, s én célirányosan, röviden válaszolok.
Kérdezni a hozzászólásoknál tudsz és a választ is itt találod majd meg. Ha szeretnél azonnal értesülni róla, jelöld be, hogy kérsz e-mail értesítést, ha hozzászólás érkezik.
Kedves Julianna!
Nekünk, egy talán sokak számára banális kérdésünk, illetve problémánk van. Kislányunk egyszerűen nincs el egymagában. 10 hetes, tényleg pici még, de nagyon fárasztó, hogy a játszóidejében is vele kell lenni, max 3-4 percet nézelődik, persze vállról akár fél órát is, míg el nem álmosodik. Hogyan lehetne önálló játékra szoktatni?vagy még pici hozzá? Köszönettel várjuk válaszát!
Kedves Orsi!
Kislányának még szoknia kell a megváltozott körülményeket. És ebben leginkább az anyai testtel való érinkezés, az anyai szív dobogása segíti. Néha 6-9 hónapig is eltart, hogy megszokják az új helyzetet attól függően, hogy milyen módon élték át a születésüket. Hiszem és vallom, hogy minél több babusgatásban van részük életük első hónapjaiban, annál előbb születik meg igényük az önálló tapasztalaszerzésre. A teljes önállóság igénye tehát fokozatosan alakul ki, pici korban, nincs ilyen! Legyen hát türelemmel önmagához és kislányához, és fogadja el, hogy életének ez az időszaka a kislányával, szerelmének gyümölcsével való közös élményekről szól.
Szeretettel
Julcsi
Jó napot.
Nem tudom,hogy tud-e segíteni,de remélem,mert tanácstalanok vagyunk.
Kislányunk második osztályos lett és tavaly december óta minden nap este bepisil,aminek semmilyen szervi oka nincs.A családi háttere teljesen kiegyensúlyozott,boldog családi életet élünk.Van nála egy kis olvasási nehézség,de különben egy igen okos kislány,minden területen toppon van.Azt tudjuk,hogy nagyon nagy nála a megfelelni akarás. Próbáljuk lazán kezelni ezt a dolgot,de egyre nehezebb.
Köszönöm.
Kedves Bebe!
Nagyon keveset ír a körülményekről… Van-e testvére?, hogyan élte meg az első iskolai évet?, miért ilyen erős benne e megfelelési vágy? és ki irányába?Eddigi életéről is jó lenne tudni, hogy milyen volt kisebb korában, a bepisiléssel kapcsolatosan volt-e ilyen korábban, mikor lett szobatiszta? Jó lenne tudni arról is, hogy a mindennapokban mennyi időt töltenek gyermekükkel és milyen formában. Illetve, hogy a környezetükben (nagycsalád, szomszédság) történt-e valami érzelmileg fajsúlyos dolog. Előfordul, hogy egy elütött kiskutya látványa zaklatja fel az érzékeny lelkű gyermeket, és amíg nem kap segítséget, addig nem tudja feldolgozni az eseményt. Tény, hogy az esetek többségében lelki élmény fel nem dolgozottsága áll a háttérben, de időnként szervi oka is lehet. Ajánlom figyelmébe a http://www.szarazéjszakak.hu-t. Amennyiben megtisztel a válaszokkal tovább gondolkodhatunk közösen, hogy mi lehet az oka a tünetnek.
Szeretettel
Julcsi
Kedves Julcsi!
Kisfiam 5.5 éves és gondjaink vannak. Melyek orvosolására fejlesztőtornára és logopédiára járunk. Nevelési tanácsadói szakvéleményünk is van..de ezek most kevésbé fontosak. Elmaradott a nagy mozgások fejlődésében és nem alakult ki a kézdominanciája. Míg nem került óvodába mindent bal kézzel fogott meg és dobott el pl. Ügyesen használta ezt a kezét. Óvoda óta rendszeresen keveri és nem biztos sem egyik sem másik kezében. most feladat megoldásoknál mondta, ohgy nem szeretné ha egyik keze ügyesebb lenne mint a másik. A feladatokat rendszeresen bal kézzel kezdi el és közben cserél jobbra. Nem nyomja rá egyik kézzel sem a ceruzát lassan alakul ki a ceruza fogása is. Hogyan segíthetném elő a megfelelő kéz dominanciájának kialakuláslást? Vagyis azt, hogy „legyen ügyesebb” keze? Hogyan deríthető ki,hogy melyik lesz ez a kéz? Milyen vizsgálatokkal? vagy módszerekkel kit milyen szakembert érdemes keresni?
Köszönöm válaszod
Rózsa
Kedves Rózsa!
Az Ayres terápiát javasolnám a nagy-mozgások korrigálására, testséma(tudni kellene, hogy esetleg nincs-e kevert dominanciája SZEM-KÉZ-LÁB) fejlesztést, és olyan finom motorikai játéksorokat, amelyek nem papír ceruza feladatokból állnak. Nem tudom, hogy kisfiad mennyit érzékel ezekből a gondokból. Fontos lenne tisztázni, értelmezni vele ezeket az ő szintjén. Úgy, hogy ne legyen túlbeszélve, és az anyai segítség adás ajánlatával egybe kötve. Gyakran lappangó, fel nem dolgozott érzelmi konfliktus áll a gyenge ceruzanyomaték mögött. Szívesen ajánlok szakirodalmat is, amennyiben igényled, viszont fontos lenne kommunikálnod az Ayres terapeutával és összedolgozni a hatékonyság okán. Addig is a következő játékokat ajánlom: gyurma, pötyi, puzzle, kupakok csavargatása, papír fecnikre tépkedése és új kép alkotása belőle, kr4epp papírból bogyó készítés és formák kitöltése. Sok türelmet kívánok ehhez a helyzethez!
Szeretettel
Julcsi
Kedves Julcsi!
Nagyon szépen köszönöm. Sajnos van vegyes dominanciája kisfiamnak. Tavaly amikor 4.5 évesen felmérték a nevelési tanácsadóból akkor állapították meg, ohgy bal lábas, jobb szemes és kezét nem tudja. Nem meri eldönteni. Félek, hogy valamilyen akart vagy akaratlan óvónői hatás van a háttérben. Gyönyörűen és ügyesen vág jobb kézzel a feladatokat ballal kezdi jobbal fejezi be. Nem tudnál abban segíteni, hogy Kecskeméten kit kereshetnénk meg, ohgy felmérje ebbéli helyzetünket? Járunk T.S:M.T tornára rendszeresen és itthon is csináljuk. Ez önmagában segítség? Érdeklődni fogok a tornát folytató fejl. pedagógustól is amikor megyünk.
Köszönöm a játék ötleteket és igen örülnék szakirodalomnak.
Rózsa
Kedves Rózsa!
Sajnos nem ismerek senkit Kecskemét környékén. Viszont van szakmber lista a gyogypedagogia.hu-n, a beszed.hu-n, az orvostudakozo.hu-n, fejlestopedagogi.hu-n. Olvasmányként javasolnám a következőket:
Porkolábné Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában, a Deákné B. Katalin könyvek, és a honlapokon további ajánlatok is vannak. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Ayres terápiás termékeket saját részre is be lehet szerezni (trambulin, tányérhinta, tüsi labdák stb.), és emelltt nagyon fontos a szülői szemlélet is, hogy mennyire problémának látja a korrigálásra szoruló helyzetet. Kisfiad ne érezze „bibisnek” magát, hanem örömmel vegyen részt ezekben a harmóniára törekvő, játékos fejlesztő helyzetekben. Kitartást és türelmet kívánok Nektek a helyzethez, no meg szerencsét, hogy rátaláljatok a megfelelő szakemberre.
Szeretettel
Julcsi
Kedves Andrea!
Nagyon sajnálom kellemetlen tapasztalatait. Sajnos semmissé nem tudom tenni. Csak azt tudom tanácsolni, hogy ne engedje ennek a rossz ízű elméknek, hogy mardossa a lelkiismeret. Biztos vagyok benne, hogy bár úgy tűnik érdemtelenül bízott meg orvosában, akkor azért nem tiltakozott, mert nem látta át teljesen az összefüggéseket, csak anyai ösztönei léptek életbe. Bocsásson meg magának és orvosának! Engedje meg magának, hogy az öröm, hogy anya lett, és gyönyörű gyermeke van a szerencsétlennek tűnő esetet jó irányba mozdította. Legyen büszke gyermekére, hogy nem adta meg magát a traumáknak, és elég erős volt, hogy túlélje. Bizonyára mosolyogni is szokott. Késztesse gyakran mosolyra ölbeli játékokkal, közös bolondozással, és megkapja azt a visszaigazolást, a feloldozást, hogy gyermekében nincs csalódottság a történtek miatt. Csak érzékenyebb, és mint ilyen jobban vágyik a szeretetre, az ölelésre, és jobban is tud örülni mindennek. Éltesse, és erősítse anyai ösztöneit, és engedje meg magának is a boldogság mindennapi megélését! Ha szükségét érzi valamilyen terápiának, a segítő beszélgetés mellett kineziológiai oldást, Bach esszenciás terápiát javasolnék. Olvasson utána a neten, hogy maga is meggyőződjön a terápiák szelídségéről, és önállóan dönthessen, hogy megfelel-e Önnek a módszer.
Pozitív szemüveget és kitartást kívánok Önnek
Szeretettel
Julcsi
Kedves Andrea!
Kislányának valószínűleg jönnek a fogai… ez némelyik gyermeket nagyon megviseli, és kompenzáló tevékenységeket talál ki, hogy terelődjön figyelme. Az a tény, hogy az éjszakai ébredés során az ivás, és az összebújás megnyugtatja, ezt látja igazolni. A sajtkukac-kodás az egészséges gyermekek jellemzője ebben a korban, ezért aggódnia nem kell. Az elhúzódó vajúdás ténye, még nem okoz magatartási gondokat, az már inkább, hogy Önben még fájdalmas emlékekként jelen van, és ez a gyermekéhez való viszonyulást öntudattalan szinten mérgezheti. Mi szülők arra vágyunk nagyon gyakran, hogy ezernyi okunk legyen büszkélkedni gyermekeinkkel. Néha ez összejön, néha nem. Amennyiben megismerni próbálja gyermeke egyéniségét, és bízik benne, azt fogja megtapasztalni, hogy minden téren sokkal könnyebb „zöld ágra” vergődnie vele, mint egyébként. Bízzon az anyai ösztöneiben, és ne észérvek alapján próbálja nevelni (elsősorban) gyermekét. Az észérvek lehetnek keretek, de nem kiinduló és végcélként meghatározó dolgok. Szívesen beszélnék még azokról a tényekről is, hogy milyen életkori sajátosságai vannak egy egy éves gyerkőcnek, és milyen nehézségei az anyaszerepnek. Olvasmányként ajánlanám az előző hozzászólásban is szereplő könyveket(rövid cikkeimet a babafalva portálon), és nagyon sok türelmet Önnek önmagával és gyermekével szemben is.
Szerettel
Julcsi
Kedves Julcsi!
Köszönöm gyors és őszinte válaszát!Igen jól látja a szüléssel kapcsolatos dolgokat csak azt felejtettem leírni elötte,hogy nem természetes módon indult be a szülés.Lehet,hogy a pici lányom még nem is bűjt volna ki akkor de a „drága” orvosom a kiírt időpontban konferenciára ment volna.Igy „kedvességből”(csak,hogy el ne essen a pénztől) klasszúl megvizsgált egy rutin vizsgálat alkalmából.Amiből az következett,hogy estére már fájásaim voltak.Ez végett szenvedett az én pici lányom.Sokszor elmerengek,hogy nem szenvdtünk volna ennyit ha természetre van bízva a dolog.Lehet,hogy ezért voltam én is heteken keresztűl depis.Ki gondolta volna,hogy akiben megbízik az ember és még fizetünk is érte,hogy ezt műveli.És orvosnak mondja magát?!
Tisztelettel:Andrea
Kedves Julcsi!
Olyan kérdésem lenne önhöz,hogy a hosszú(17,5ó)és fájdalmas vajjúdás és szülésem,kislányomrészéről születése okozhat e nála a későbbiekben valamiféle problémát?Akár lelkileg,viselkedésben?Ha igen akkor milyen jelekre figyeljek és miként orvosolható?
Amúgy elég kis izgága,’sajt-kukac’.Ha ébren van folyamatosan mozog.Az étkezéseknél is alig tud nyugton maradni,valamit mindig matat.Ráadásul a jól alvó kislányom 8h.kora óta éjjelente felkell 2-4-6-8alkalommal.Ilyenkor a cumi,tea,anyatej v. a mellém fekvése nyugtatja meg.Amúgy mégcsak most lesz 1éves pár nap múlva.Kérem ha a fentiekben leírt kérdésre tud válaszoljon.
Köszönettel:Andrea
Kedves Anyuka!
Köszönöm visszajelzését, és kérem fogadja dicséretemet a hozzáállásáért, jókívánságaimat a sikeres önmegismeréshez, boldog gyermekneveléshez!
Szeretettel
Julcsi
Kedves Julcsi!
Köszönöm mielőbbi, és elsősorban megnyugtató válaszát! Azt hiszem,a szívem mélyén én is éreztem, hogy nincs nagy baj, talán csak megerősítésre vágytam. Köszönöm a könyvcímeket is, mindenképpen elolvasom.
Nagyon Hálás vagyok, üdvözlettel: Zagyváné Horváth Boglárka.
Kedves Anyuka!
Ne aggódjon! Semmi oka erre! Csak a mi fejünkben (a felnőttekről beszélek) vannak Jó És Rossz dolgok. A gyerekek „csak” megélnek élményeket, és a felnőttek reakciója alapján reagálnak azokra. Az egyetlen ok, ami kiválthatta az eseményeket a kíváncsiságból és szeretetből fakad a kisfiánál. Pontosan az igazolja ezt, amit említ, hogy az incidens előtt együtt játszottak. És mint említi apával is szoktat ölelkezni, birkózni. És az nagyon jó érzésekkel jár együtt. Ráadásul, ha végig tetszik gondolni azt a tényt, hogy a gyerekek a leginkább a látott dolgokat utánozzák, és néha egyéni ötleteiket is kipróbálják. Ne gondolja azt, hogy bármit is elrontott(tak)! Az élet hitelességéhez hozzátartozik a vita is, és ha valami nem a gyerek előtt történik, az még nem jelenti azt, hogy nem érzi a feszültséget. Különösen igaz ez, az okos, érdeklődő, intelligensen „normális” gyerekeknél.
Kérem bízzon az anyai ösztöneiben jobban és a saját érzéseit kevésbé vetítse ki gyermekére. Ne a társadalmi normák határozzák meg a gyermekéhez való viszonyulást, hanem azok legyenek a „jelzőtáblák”, hogy miről beszéljenek, hogyan értelmezzék az eseményeket a gyermekével. A felismeréshez, hogy jó úton jár ajánlom figyelmébe Winicott: Az elég jó szülő című könyvét. Esetleg a Gary Chapman: Gyerekekre hangolva-t is.
Szeretettel
Julcsi
Kedves Julianna!
Számomra nagyon aggasztó kérdésben kérném szíves véleményét. Kisfiam jövő hónapban lesz két éves. Az én személyes véleményem, és a családunkké, valamint az ismerősöké is egyöntetű:Zs figyelmes, jó kedélyű, kedves, érdeklődő, és akaratos, teljesen „normális” gyermek, nagyon-nagy örömünket leljük benne. Sok a testi kontaktus, ölelgetjük, apa birkózik, játszunk vele. Külön kisszobájában alszik 1 éves kora óta,(addig szopott, de akkor is a kiságyában aludt) az éjszakákat átalussza.
Számomra teljesen érthetetlen, és nyugtalanító viselkedése akkor jelentkezik (nem minden alkalommal) amikor játszótéren, játszóházban, vagy csak „idegen” vele egykorúak, vagy picit nagyobbak társaságában van: Minden előzmény nélkül, igen hirtelen, szinte szoborállásból megy nekik, löki őket. Eleinte először megöleli őket, ha nincs reakció, máris löki őket. Ma az késztetett írásra, h tegnap a játszótéren egy éppen ivó kisfiút lökött meg, éppen a poharát, majdnem kiütődött a kis foga a másik kisfiúnak. Előtte együtt kergetőztek egy vár körül, a kisfiú kért inni az anyukájától, majd az én kisfiam is ivott, ezután történt a dolog. Rettenetesen szégyelltük magunkat az apjával. Ezenkívül megharapta (életében először) az előtte álló kisfiút a csúszdán, mert türelmetlen volt, nem bírt várni a sorára. (Egyébként tegnap itthon sem volt jó napja) A családban velünk, ismerősökkel nem csinálja ezt.
A férjemmel jó kapcsolatban vagyunk, nagyon szeretjük egymást, puszival várjuk, puszival megy el, Zs többször figyeli, ahogyan öleljük egymást. Az egyetlen, amire gondolhatnék, hogy kb 4-5 alkalommal vitáztunk már előtte (pl kocsiban), de ezt mára már tudjuk kezelni, és nem előtte vitázunk, már jó ideje.
Kérem szíves tanácsát, magyarázatát az esetre!
Válaszát várva, tisztelettel:Zagyváné Horváth Boglárka.