Érdemes-e a kiscsoportos gyermekeket különórára járatni?

különórák kiscsoportban

Túl vagyunk a beszoktatás, évkezdés időszakán. Az óvoda hirdetőn falán, fali újságán egymás után jelennek meg a különböző plakátok, amelyek arra invitálnak, hogy ilyen meg olyan délutáni foglalkozásra írassuk be a gyereket. De mi a helyzet, ha ez a gyerkőc 3-4 éves és épp most kezdte az ovit?

Különóra vs fejlesztő foglalkozás

Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, szeretném tisztázni, hogy ez esetben mire gondolok különóra alatt. Semmiképp sem azokra a fejlesztésekre, amikre a gyermeknek valamilyen oknál fogva az egészséges fejlődését szem előtt tartva szüksége van. Például megkésett beszédfejlődés miatti logopédia, vagy mozgásfejlődés elmaradása miatti tornák. Különórák ez esetben azok a délutáni foglalkozások, amik szabadon választhatók az óvodai tevékenységek után. A legtöbb óvodában ezek többnyire mozgásos, művészeti foglalkozások. Például tánc, zene, vagy kézműves tevékenységek (a felsorolás a teljesség igénye nélkül történt).

Fontosak az óvodai foglalkozások

Azt hiszem érdemes ezt az eldöntendő kérdést alaposan átgondolni, mielőtt egyetlen szóval megválaszolnánk.

Gyermekünk bekerül óvodába. A befogadás/beszoktatás időszaka jó esetben szeptemberben megtörtént, ha beteg is lett a csemete, akár november, decemberig is elhúzódhat, hogy sírás nélkül kezdődjenek a reggelek, és akkor még nem is értük el, hogy lelkesen, vidáman menjen óvodába, amitől a szülő is békésen és nyugodtan tud dolgozni. Új közeget, helyszínt, ismeretlen felnőtteket és gyermekeket kell megszoknia, nem is beszélve a sok szabályról, amihez igyekszik alkalmazkodni. Ez nagyon megterhelő, és fárasztó dolog. A legtöbb és legjobb, amit tehetünk, hogy ezek mellett nem terheljük több új dologgal, és kihívással, hanem kiegyensúlyozottságát állandósággal és sikerélményekkel próbáljuk alakítani.

A versenysport és a gyerekek – csak óvatosan

Az egészségesen elfogult szülő jogosan mondhatja erre, hogy az ő gyermeke tehetséges ebben vagy abban, és biztosan tudja, hogy erre neki szüksége van, és nagy kedvvel vágna bele. Ezt nem tudom és nem is akarom megcáfolni, hiszen minden gyermeket a saját szülei ismernek a legjobban. Pusztán néhány kérdést tennék fel ezzel kapcsolatban:

  • Vajon tud-e a gyerkőc „labdába rúgni” 3-4 évesen egy olyan foci tanfolyamon, ahol a többi gyermek 6-7 éves?
  • Vajon tud-e úgy sikerekkel gazdagodni a furulya tanfolyamon, hogy az ujjaival nem, vagy csak nagy nehézségek árán éri el a megfelelő lyukakat a hangszerén?
  • Vajon meg tudja-e tanulni táncon a szükséges lépéseket, ha az alapvető mozgások utánzása is csak nehezen megy?

Tegyük szívünkre a kezünket és őszintén átgondolva a fentieket válaszoljuk meg a kiinduló kérdést. Ugye már nem is kérdés? 🙂

Erről a témáról még a Gyermeknevelés rovatban olvashatsz többet!

hirdetés