Nemrég hallottam egy vezetéstechnikai oktatótól, hogy egy kismama, mint védett személy, bizony ne vezessen. Elképzeltem, milyen is lenne: munkába 30 fokban békávézni, állva, mert a villamoson nem vagyok védett személy. Munka után irány az ovi, újabb járművön-álldogálás, és futkározás a szökésben lévő csemete után.
Utána jöhet a sarki bolt, egy gyerek kint, egy gyerek bent, két teli szatyor már meg sem kottyan. De persze magamra is csukhatnám 40 hétre a lakás ajtaját. E nem túl csábító perspektívák helyett úgy döntöttem, inkább összeszedem két végigvezetett terhesség tapasztalatait.
Figyelem! Terhes nő vezet!
Természetesen várandósan vezetni egyáltalán nem tilos – de nagyfokú alkalmazkodóképességre van szükség. Méghozzá saját új énünkhöz kell alkalmazkodnunk. Már szinte közhely, hogy a terhes nő érzelmileg labilis és csökken a koncentrálóképessége. Mégis meglepő volt először tapasztalni, hogy 1. nem tudok jobbra hátra beparkolni oda, ahova három hete még sikerült, és 2. ettől sírógörcsöt kapok. Második terhességem elején ezért aztán már rutinosan elkerültem minden bonyolult parkolást, amíg le nem telt az első három hónap.
A csökkenő koncentrációképesség, a lassuló reflexek, a labilitás nem csak parkoláskor okozhat gondot. Az utakon is fokozott óvatosságot követel, lassabban (de azért ne tartsuk fel a forgalmat) és körültekintőbben vezessünk. Tartsuk be a követési távolságot is mindig (ha eddig nem tettük volna), sőt egy kicsit rá is hagyhatunk. A lassúbb haladás előnye az is, hogy több idő jut egy-egy kialakuló „bonyolult” szituáció értékelésére és a cselekvésre. A mögöttünk dudáló száguldozókra pedig ügyet se vessünk, próbáljanak csak meg ők ilyen állapotban vezetni.
Attól függően, hogy mennyivel lettünk bizonytalanabbak, megfontolandó, hogy az első néhány hónapban inkább csak a jól ismert útvonalakon közlekedjünk. Hosszabb vezetésre pedig később se vállalkozzunk egyedül, mert könnyebben elfáradunk a szokásosnál.
Terhességi tünetek
A terhességi tünetek sajnos az autóban sem kerülnek el minket. Ha nagyon rosszul vagyunk, akkor inkább ne üljünk autóba. Noha elegendő elővigyázatosságnak tűnhet az autót felszerelni hányózacskóval, nem csak inni és vezetni nem biztonságos egyszerre, de öklendezni és vezetni sem. Hirtelen leállni pedig nincs mindig lehetőség – autóstársaink jogosan lennének morcosak, ha az út közepén kellene minket kerülgetniük.
Az autóból távolítsunk el minden illatosítót, ugyanis nincs az az illat, ami ne zavarná egy kismama érzékeny szaglását. Ne engedjük, hogy az autóban dohányozzanak, akkor se, ha mi éppen nem vagyunk ott. A dohányfüst beveszi magát a kárpitokba is, ezért jó ötlet lehet a várandósan vezetést egy üléshuzat nagymosással kezdeni – természetesen szigorúan illatmentes mosószerrel.
Mindig vigyünk magunkkal vizet – a nagy melegben különösen kell erre figyelni! – és jó ha van némi keksz, vagy kétszersült is nálunk, ha hirtelen megéheznénk, vagy dugóba keverednénk. Indulás előtt ne felejtsük el meglátogatni a wc-t sem, és jó, ha feltérképezzük, hol vannak útközben a benzinkutak, ahol vészhelyzet esetén még városon belül is meg lehet állni.
Biztonsági intézkedések
A biztonsági övet mindig kapcsoljuk be. A statisztikák szerint a közlekedési balesetek során bekövetkezett magzathalál oka szinte minden esetben az anya halála volt, aki nem volt bekötve. Ha van már egy három évesnél nagyobb gyerekünk, akkor nekünk már nem is kell külön figyelnünk. Csemeténk azonnal reklamálni fog, ha elfelejtjük magunkat bekötni, miután őt beraktuk az autósülésbe és elmagyaráztuk neki, miért is szükséges eme óvintézkedés.
Figyeljünk, hogy az öv alsó részét mindig a hasunk alatt vezessük el. Mivel kisebb pocaknál ez igencsak nehéz lehet, mert folyton felcsúszik az öv, praktikus venni vagy kölcsönözni egy övterelőt. Bár a ki- és beszállást pár perccel meghosszabbítja, nyugodtak lehetünk, hogy hirtelen fékezésnél, netán karambolnál nem fogja az öv megnyomni a pocakunkat, a baba biztonságban van. A terhesség 2. hónapjától már ajánlott a használata.
Az ülésben üljünk egyenesen – amennyire pocakunk engedi -, és ha hajlamosak vagyunk derékfájára, támasszuk ki egy párnával a derekunkat.
Meddig vezessünk?
Általában azt szokták javasolni, hogy a kilencedik hónapban már ne vezessünk, szülés után pedig várjuk ki a gyermekágyas időszak leteltét, mielőtt újra volán mögé ülünk. Ilyen szigorúan azért ezt nem tartottam be, egy-egy ctg-re még elmentem autóval, de az utolsó hetekben a nagyobb túrákat már mellőztem. A legjobb az, ha odafigyelünk saját testünk jelzéseire, ha kényelmetlenül érezzük már magunkat az autóban, hamar elfáradunk, nincs türelmünk, akkor már ne nagyon vezessünk, függetlenül attól, hogy ez a kilencedik hónapban, vagy az ötödikben következik be.
És még egy fontos dolog: ha megindult a szülés, még véletlenül se jusson eszünkbe, hogy mi vezessünk a kórházig!! A ránk törő fájások, az izgalom, az aggodalom miatt könnyen baleset lehet a vége. Ha nincs otthon (vagy éppen bepánikolt) a párunk, sehol egy szomszéd vagy rokon, aki fuvarozzon minket, hívjunk mentőt. Taxival inkább ne próbálkozzunk, mert a taxisofőrök csak a filmeken tudnak szülést levezetni, a valóságban azt sem szeretik, ha elönti a magzatvíz az autót. Ha mégis taxizunk – de akár a saját autónkba is – jó ötlet törülközőt, vagy vízhatlan pelenkázó-alátétet tenni magunk alá az ülésre, magzatvízcsorgás esetére.
A kismama övterelőről a fényképet a Mini Manó Babacentrum biztosította.
