Témakörök: beszédfejlődés, beszédhibák, írás-olvasás problémák
A szakértő elérhetőségei:
Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpont
1068 Budapest, Benczúr utca 1
Honlap: www.baranyfelho.hu
Kiss Gy. Zsófia logopédus vagyok. 2007-ben végeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai karán logopédus tanár-és terapeuta szakágon. Jelenleg diplomamunkámat írom az ELTE BTK magyar szakán. E két iskola tükrözi érdeklődési körömet, mely több irányból is a magyar nyelvhez vezet.
Logopédusként több helyen is dolgoztam, a legkisebbek beszédindító logopédiai terápiáján át felnőttek beszédtechnikai képzéséig sok területet volt módom kipróbálni.
Jelenleg a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpontban dolgozom. Itt családterápiás szemléletű csapatmunkában dolgozunk együtt gyógypedagógus-, pszichológus-, gyógytornász kollégákkal. Jelenleg nyelvi-és beszédfejlődési zavarokkal-, olvasás-írás nehézségekkel-, hangképzési zavarokkal-, nyelvlökéses nyeléssel küzdő gyermekek (és időnként felnőttek) terápiáját végzem csoportos és egyéni formában. Emellett dolgozom a Haris Fogászaton, ahol szintén nyelvlökéses nyelés logopédiai terápiáját végzem.
Célom, hogy a nyelv, mint ’kommunikáció’ – így a külvilág és az ember közötti egyik legszorosabb kapcsolati lehetőség, mindenki számára örömforrás, pozitív megerősítést eredményező, jól használható rendszer lehessen. Mivel a beszéd, a nyelv, az emberi gondolkodás legmagasabb szintű funkciója, így sok-sok egyéb területnek jól kell működni ahhoz, hogy ezt a rendszert valaki elsajátítsa. Fontosnak tartom, hogy valóban komplex módon segítsünk, minden szükséges területet megtámogatva úgy, hogy a gyermekek szülei lehessenek a legfőbb segítőpartnerek a terápiás úton.
Kedves Zsófia!
Kislányom épp 2,5 éves. Eddig gyakorlatilag folyékonyan beszélt, akár 5-6 vagy több szavas mondatokat is használ. Rengeteg verset, dalt, mondókát ismer, szívesen beszélget, magyaráz, mesél. Ami viszont nagyon megijesztett, hogy körülbelül egy hete elkezdett dadogni. Tudom, hogy ebben az életkorban van az úgynevezett élettani dadogás vagy nem folyamatos beszéd korszaka. Azonban azt olvastam, hogy ebben az esetben a kicsik inkább szótagokat, szavakat ismételnek, míg a kislányom az első betűket húzza el „látványosan”. Természetesen nem javítgatjuk, úgy teszünk, mint eddig: beszélgetünk. Vagyis megvárjuk, míg elmondja, amit szeretne, aztán válaszolunk. Nagyon örülnék, ha meg tudna nyugtatni, őszintén szólva eléggé megijedtem.
Köszönettel: Szilvia
Kedves Szilvia!
Érdemes végiggondolni, hogy történt-e esetleg valamilyen nagyobb változás a családban, amivel összefügghet a ‘dadogás’ megjelenése.
Ezen kívül azt is érdemes megbeszélni a családtagokkal, hogy volt-e olyan a családban, aki dadogott, jellemző-e a migrén, előfordult-e asztma, netán epilepszia – ezek mind görcskészséget jeleznek, és hajlamosító tényezők lehetnek. Ha ilyesmit felfedeznek a családban, akkor érdemes felkeresni egy logopédust, de akkor is csak a teljes megnyugvás érdekében, hogy biztosan kizárható legyen a valódi dadogás indulása. Hangsúlyozom, hogy ezek is csak hajlamosító tényezők, egyáltalán nem biztos, hogy ilyen esetben valódi dadogás esete áll fenn.
Feltételezem, hogy ilyen komoly problémák, amik csak ritkán fordulnak elő, az önök családjában sem voltak jellemzőek. Ebben az esetben tényleg meg lehet nyugodni, ha a fent leírt tünet még fennmarad 3-4 hónap múlva is,(netán romlik)akkor kell csak logopédushoz fordulni.
Ebben a korban teljesen természetes, hogy a passzív tudásban meglévő szavak, nyelvtani szerkezetek kavarognak a gyermek fejében, és valódi megvalósításuk, kimondásuk kisebb nehézségekbe ütközik. Ha pl. a szobatisztaság – vagy egyéb terület, ami szintén idegrendszeri éréssel függ össze – most fejlődik, alakul, változik, ez is befolyással lehet a nyelvi fejlődés különböző szintjeire. Az, hogy az ön gyermeke épp nem ismételgeti, hanem ‘elhúzza’ a hangokat, egyéni dolog. Hogy mást ne mondjak: „szíve joga” 🙂
Továbbra is javaslom, hogy nyugalommal, türelemmel, szemrebbenés nélkül kezeljék ezt a helyzetet, mert az nagyon fontos, hogy e körül ne alakuljon ki félelem, aggodalom stb.
Remélem válaszom megnyugtatta, továbbiakban is szívesen válaszolok!
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Zsófi!
Először is nagyon köszönöm a válaszát! Azt kell mondanom, hogy valamelyest megnyugodtam, bár sajnos a hajlamosító tényezők közül több is jelen van a közeli-távolabbi családban: a férjem, kislányom édesapja is dadogott gyerekként. Az egyik nagynéném migrénes, és édesanyám féltestvérének a fia epilepsziás. Ebben az esetben keressünk fel most egy logopédust, vagy azért még várjunk valamennyit?
Egyébként azt tapasztaltam, hogy a mai napon jóval kevesebb alkalommal „dadogott” a kislány. Azt veszem észre, hogy akkor jön elő (akkor sem mindig), ha nagyon kíváncsi valamire, ha izgatottabb, vagy valamit nagyon szeretne megosztani. Az is érdekes, hogy velem nagyon ritkán jön elő, az apukájával már gyakrabban, és ha másokkal beszél, szinte biztos, hogy jelentkezik.
Különösebb változás a családban nem történt (nem jön kistestvér, nem költöztünk). Kislányom 1-2 hónapja szobatiszta, csak alváshoz használ pelenkát. Azzal is megvártuk, míg ő szólt, hogy szeretne bilit használni.
Egy dolog változott mostanában: három hete elkezdtem tornára járni, és az alatt az egy óra alatt ő az ugyanott található játszóházban játszik, ahol szakképzett óvónők foglalkoznak a gyerekekkel. Természetesen többször ott maradtam vele, hogy lássam, hogyan reagál, de minden rendben volt. Azóta is nagyon szereti, többször emlegeti, hogy mikor megyünk újra? Soha nem sírt. Mit tanácsol? Ne menjünk többet?
Nagyon tartok tőle, hogy a szűk családon kívül valaki tudatosítja benne, hogy másként beszél, mint régen, vagy mint mások, mert ahogyan ön is írta, ez lenne a legrosszabb.
Persze lehet, hogy valóban arról van csak szó, hogy a gondolatai előbbre járnak, mint ahogyan ki tudja magát fejezni, és néhány héten belül minden rendeződik!!
Válaszát várva, üdvözlettel: Szilvia
Kedves Szilvia!
A tornát semmiképp nem kell emiatt abbahagyni, annak ehhez nincs köze.
Nem kell azon sem aggódni, hogy mások tudatosítják gyermekében, hogy másként beszél, mert ahhoz azért többszöri téma kellene legyen, hogy ennyi idősen valóban tudatosodjon ez. Egy-egy esetlegesen elejtett mondat a boltban, vagy a játszótéren, szomszéd nénitől.. még nem jelent gondot. Fontos, hogy a gyermekhez közelállók, akik sokat vannak vele, ne szóljanak rá, ne kérjék, hogy „ne dadogjon” stb.
Véleményem szerint néhány hetet, egy hónapot nyugodtan várjanak, hagyják meg az esélyét, hogy elmúlik ez a dolog magától. Ha romlik, vagy nincs változás, akkor javaslom, hogy még ebben a tanévben keressenek fel egy logopédust. A kerületi logopédiai szakszolgálat, nevelési tanácsadó is bezár nyáron. Ha gondolja, a fenti honlapon engem is megtalál személyesen.
A családi háttérrel kapcsolatban csak édesapa dadogása lehet meghatározó, a többi dolog elég távoli. Apa dadogásáról majd részletesen kikérdezi önöket a logopédus, ez sem jelenti azt, hogy kislányánál nem csak egyszerű beszédfejlődési jelenségről van szó. Az izgatottságra fokozódó tünet amúgy is tipikus esete annak, amikor „előbbre járnak a gondolatok, mint a kivitelezés”.
Néhány hét nyugalmat, türelmet javaslok.
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon köszönöm a válaszát, igazán hálás vagyok minden tanácsért!! Ahogyan javasolta, próbálok egy kicsivel kevesebbet aggódni, bár néha sz
abályszerűen megszakad a szívem, ahogyan próbálkozik.
Néhány hét múlva mindenképpen jelentkezem a fejleményekkel, és ha szükséges, szeretném majd az Ön segítségét kérni!
Adalékként még annyi, hogy az eltelt időben megfigyeltem, hogy amikor kérdésre válaszol, akkor szinte soha nem jön elő, ugyanolyan folyékony a válasza, mint a probléma előtt, vagy ahogyan verset mond, énekel. Azonban ha mesél és nem kérdésre felel, mostanában mindig nagyon elhúzza a mondatkezdő hangot.
Még egyszer nagyon köszönöm a hasznos és segítő válaszokat, és a tanácsoknak megfelelően járunk el a továbbiakban is.
üdvözlettel: Szilvia
Kedves Zsófia!
Kisfiam 3 éves 9 hónapos. Nagyon okos, értelmes kisfiú. Tökéletesen kezeli a számítógépet, memória játékokkal játszik, párosít, összerak stb. Érdeklik a jelzőtáblák (kresz),eme táblákat név szerint felismeri-mondja, autók, vonatok. Egyszóval nagyon érdeklődő, minden foglalkoztatja, mindent megfigyel.
Mozgásfejlődése szinte 3 hetes kora óta robbanásszerű. Nagyon gyorsan csinált mindent. 3 hetesen átfordult, mászott 4,5 hónaposan (előre), 6 hónaposan állt, 9 hónaposan járt. Jól focizik, ugrik, mászik, fut stb. Félelmetes miket művel. Imád hintázni.
1,5 évesen kb. 50 szót tudott. 2-2,5 évesen még többet, de akkor még mondatokban nem beszélt. 3 éves múlt,amikor mondatokban kezdett el beszélni.2, 3 és több szavas mondatok hagyták el a száját. Most már kérdez, érdeklődik, beszélgetést kezdeményez stb.
Viszont előfordul olyan, ha idegenekkel beszél, hogy megismétli a feltett kérdést. Úgy érzem nem érti „pontosan”mit kérdeznek tőle. Olyan,mintha zavarba jönne idegentől.
Persze bemutatkozik, megmondja hány éves, mi a jele az oviban stb.
De ha olyat kérdeznek tőle, amire nem készült fel,akkor megismétli, illetve úgy válaszol. Pl. Milyen autót szeretsz és visszamondja ugyanezt.
Nekünk itthon nem csinál ilyesmit. Jó, igen, nem. Így válaszol. Rendre csak idegenekkel van így.
Aggódjak, vagy sem? Hiszen most indult be a kérdezős korszaka. Pl. hová megy, hová megyünk, mikor indul, hogyan indul stb.
Most kezdi igazából érteni a szavak mögött rejlő tartalmat (lényeget).
Kérem szépen válaszoljon nekem. Annyira aggódós anyuka vagyok. Igaz. Kislányom 3 évesen kezdett el értelmesen beszélni és 4 éves korára már tökéletes volt, kérdezett, megértett mindent. Ő is elég későn művelte a beszédet (értelmes), a kisfiúk pedig még később szokták elkezdeni….
Válaszát előre is köszönöm szépen.
Tisztelettel: Saci
Kedves Saci!
Aggodalma annyiban nem alaptalan, hogy a fent említett tünet, amit ‘echolálásnak’ neveznek a logopédusok, takarhat beszédértési problémákat. Kisfia talán azért nem kerül ebbe a helyzetbe otthon, mert a családban, lakásban előkerülő kérdésekhez, kérésekhez több dolog is társul, (tárgyak, helyzetek, emberek stb.), és így ki tudja következtetni a szituációból a kérdés tartalmát, tud rá válaszolni. Az igazán okos, intelligens gyermekeknél gyakran nehezebben derül ki, ha beszédmegértési-zavarral küzdenek, mert olyan magas szinten kompenzálnak, hogy a környezet ritkán veszi észre.
Megijedni semmiképp nem kell, ha amúgy kérdez, bővül a szókincse, mondatokban beszél, melyekben a nyelvtani struktúrák korának megfelelően fejlődnek, beszéde a környezet számára is érthető (tehát nem súlyosan pösze, nem cseréli össze-vissza a hangokat), akkor ez az értési probléma sem lehet súlyos, ha egyáltalán fennáll.
Azt javaslom, hogy keressék fel az óvodai logopédust, biztosan tud segíteni annak kiderítésében, hogy van-e valamilyen nyelvi probléma a háttérben.
Üdvözlettel,
Zsófia
Kedves Zsófia!
Válaszát nagyon szépen köszönöm.
S útmutatásának megfelelően cselekszem.
Hétfőn felveszem a kapcsolatot az óvoda logopédusával.
Köszönettel: Saci
Kedves Zsófia!
Kisfiam 4,5 éves középsős ovis. 2 évesen került be bölcsibe, akkor csak néhány szót mondott, de ahogy betöltötte a 2 éves kort szinte azonnal folyékonyan, több mondatban kezdett beszélni. A szája azóta sem áll be 🙂 rengeteg verset, mondókát tud, tehát ezzel nincs is baj. Észrevettük, hogy a „j” betűt „L” betűnek ejti és nehezen mondja ki a „ty” betűt is. Ezt inkább „t” betűvel ejti ki. Pl.: tyúk – túk, hajó – haló, jó – ló stb. Ezt kinövi később vagy kell vele foglalkozni? Lehet fejleszteni esetleg valahogy?
Köszönöm a választ előre is!
Üdv: Edina
Kedves Edina!
Fent leírt tünetek pont ebben az életkorban szoktak változni, nagyon egyéni lehet, a beszéd tisztulásának folyamata ebben a korban. Gyakori, hogy ilyenkorra már azért a „ty” és a „j” már megvan egy gyermek hangkészletében, de előfordulhat teljesen normál fejlődés esetén is, hogy kicsit még várat magára… Sokszor néhány hónap spontán nagy eredményeket hoz!
Jó lenne kideríteni, kedves,játékos kérdésekkel, hogy vajon gyermeke ezeket a hangokat egyformának is hallja-e, vagy hallja, tudja, hogy van különbség az általa ejtett hang, és a felnőttek által használt hangok között. A pontos hallási elkülönítés képessége az alapja ugyanis annak, hogy a különböző hangokat megtanuljuk használni is. Meg lehet lepni őt azzal, hogy mi magunk is „rosszul” ejtjük, és azt mondjuk: „Túk?” Van egy szakasz, amikor a gyerekek erre azt válaszolják: „nem túk, hanem túk”. Ekkor lehet tudni, hogy még a nyelve, az izomrendszere nem elég ügyes, hogy kimondja az adott hangot, és ilyenkor, általában, idővel megtanulják maguktól is a helyes ejtést. Emellett persze kellenek bizonyos motorikus adottságok, izom erő-és mozgatási képesség. Lehet játszani „nyelvnyújtogatósat” tükör előtt, száj körbenyalogatását lehet gyakorolni, szívószállal joghurtot, vagy pudingot inni, ami szintén erős izommunkát igényel. A nyelvet általánosan jól erősíti, ha sokat csettintünk, valamint, ha felszívjuk a szájpadlásra a nyelvet, és nyitott szájjal ott tartjuk anélkül, hogy a „lovacska” csettintő hangot adna, a nyelv leesne.
Ha ez még tavasszal sem változik, akkor javaslom, hogy keressék fel az óvodai logopédust, aki a gyermek többi hangzóját is meg tudja figyelni, valamint száját, ajak-nyelv izomzatát megnézi, meg tudja figyelni, hogy ajak-nyelvgyakorlatokban mennyire ügyes a gyermek, valamint fel tudja mérni, hogy hallásban különbséget tud-e tenni a gyermek a hangok között, és ennek fényében el tudja dönteni, hogy mikor érdemes elkezdeni a terápiát.
Ha csak ennyi probléma van a beszédben, és a hallási differenciáló képesség jó, de a hangok 5 éves korra sem tisztulnak, mert van egy kisebb ‘motoros ügyetlenség’, akkor is elegendő lesz – rendszeres otthoni gyakorlás mellett – nagycsoportban a logopédia foglalkozás, és ezek a hangok kitisztulnak az iskolakezdésre!
Üdvözlettel:
Zsófi
Kedves Zsófia!
Az egyik unokám (fiú) már elmúlt 3 éves, és igazán érthetően még szavakat sem mond, csak a maga nyelvén hadar. Mindent megért, és „kézzel-lábbal” megérteti magát, de nem hajlandó értelmesen beszélni. Ha próbálok neki tanítani valamit, csak egy pillanatra figyel oda, azután másfelé kalandozik, és nem is próbálja utánozni azt a szót, amit kérek tőle. Tartós szemkontaktust nem lehet vele kialakítani. Különben láthatóan értelmes, eleven gyerek. Lehet hogy ez is a baj, hogy túl eleven és szétszórt, és ezért nem tanul meg beszélni. Ahogy halad az idő egyre jobban aggódom amiatt, hogy normális dolog e ez így? Nem kellene e orvoshoz fordulni, vagy más módon beavatkozni, az Ő érdekében. A menyem azt mondja, hogy a gyerekorvos szerint nem kell ezzel foglalkozni, majd kialakul. Ma már én ebben nem igazán hiszek. Kérem, hogy írja meg a véleményét, hátha van megoldás.
Üdvözlettel: Papa
Kedves Zsófia!
Kisfiam január elején töltötte be a 3 . életévét.Kb 1 éves volt, mikor az első szavát kimondta és nagyon lassan gyarapodott szavainak száma .Két évesen kb 50 szót mondott, 2,5 évesen jelentek meg a két szavas mondatai.28 hónapos volt kb, amikor egy logopédust felkerestünk, ő megkérdezte, mennyi a szókincse, és hogy adekvátan használja- e a szavakat!A válasz igen volt az utóbbi kérdésre, s így ő megnyugtatott, hogy várhatunk a fejlesztéssel, nem lesz gond, ha így fejlődik Bálint.Most ugye 3 éves a kisfiú, rengeteg szót mond(már nem számolom mennyit),de nem beszél folyékonyan, mondatokban, mint a legtöbb kortársa. 3-4szavas mondatokat használ legfeljebb pl:hol van a keksz?Nehezen érthető amit mond, bár múltkor is meglepett minket azzal, hogy szépen megismételte az apja után:alsónadrág.Most kezd ragozni, s igéket használni pl:ezt nézem.Mi a véleménye tegyünk lépéseket a kivizsgálása és fejlesztése ügyében, vagy ő egyszerűen ilyen lassú tempóban fejlődik?Tanácsát előre is köszönöm:Reni
Kedves Reni!
Ahogy gyermeke beszédfejlődését leírja, az teljesen normális folyamatnak mondható. Ha 3-4 szavas mondatokat mond most, akkor pontosan hogy érti azt, hogy nem beszél folyékonyan? Hasonlóan nem egyértelmű, hogy „nehezen érthető amit mond”, bár egy-egy nehezebb szót mégis időnként jól kimond. Általában megértik, hogy mit szeretne közölni?
Ebben az esetben mindig nagyon nehéz ismeretlenül véleményt mondani, hiszen ahogy korábbi válaszaimban is leírtam már, a beszéd nagyon sok más funkcióra épül. Fontos lehet például, hogy mozgásfejlődése, figyelme, egyéb fejlődési területek milyen utat jártak be a gyermeknél, szeret-e mesét hallgatni, megjegyzi-e a mondókákat stb. mert ezek fényében lehet csak eldönteni, hogy egy adott beszédállapot magától rendeződik, vagy megsegítést igényel. Bár sajnos még mindig találkozunk néha azzal a nézettel, hogy 3 évesen még nem kell a beszéd miatt „aggódni”, én azon a véleményen vagyok, hogy minden esetben, amikor probléma merül fel, alaposan meg kell nézni, hogy mindaz, amire a beszéd épülhet, hogyan működik.
Azt javaslom, hogy ha úgy érzik, hogy kortársaihoz képest le van maradva a beszéd terén, akkor keressék fel a területileg illetékes nevelési tanácsadót, vagy pedagógiai szakszolgálatot, ahol logopédiai szolgálat is működik (ebben esetleg a közeli óvoda is tud tájékoztatást nyújtani, hiszen minden óvodában van logopédus), és keressenek fel egy szakembert, aki alaposan kikérdezi a gyermek egyéb fejlődési területeinek jellemzőit, és megfigyeli, meghallgatja beszédét. Amennyiben megkeresnek a fenti honlapon, én is szívesen segítek.
Komoly nyelvi problémát a fent leírtak alapján nem látok, a gyermekek nem egyformák, és a különböző területek sem egyforma ütemben fejlődnek.
Amire mindenképp figyelhetünk, hogy otthon ne legyen folyamatosan háttérzaj, ne menjen a TV, rádió, hiszen a háztartási gépek, az utca zaja stb. amúgy is észrevétlenül alapzajt okoznak a mindennapokban. Amikor gyermekükkel beszélnek, kicsit lassítsák le beszédtempójukat, emellett érdemes úgy beszélgetni, hogy leguggolunk hozzá, felvesszük a szemkontaktust, segítjük, hogy minél érthetőbb legyen a körülötte zajló verbális világ. Rövid, néhány soros meséket, vagy inkább csak képek nézegetését, azok egyszerű mondatokban történő megbeszélését javaslom: „Nézd, itt a kutya. Mit csinál? Hol van a cica? Hová bújt?” Stb. Érdemes mesélni esténként akár az ő napjáról, arról, ami vele történt, ezt nagyon szeretik a gyerekek.
Sokszor az ilyen apró változtatások nagyon nagy eredményeket hoznak!
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Zsófi!
Köszönöm szépen a válaszát!
Az, hogy nem beszél folyamatosan a gyermek úgy értettem, hogy többnyire két szavas mondatokkal,vagy szómondatokkal kommunikál,de előfordulnak 3-4 szavas mondatok is,ezért érzem úgy hogy nem folyamatos a beszéde .Azt hogy nehezen érthető a beszéde úgy értettem,hogy még mindig sokat halandzsázik,mi szülők minden esetben megértjük , amit közölni szeretne,és pl. a gondozónők a bölcsiben, de aki keveset hallja őt,nem biztos, hogy értiÉs ennek ellenére vannak nehezen ejthető szavak , amelyeket szépen kiejt!
Baba korától átlagon felüli a nagymozgása 4, 5 hónaposan már mászott, 11 hónaposan járt, másfél évesen egyedül felmászott a csúszdára, kiválóan rúgja a labdát,akár célirányosan is, 2,5 éves kora óta önállóan bukfencezik. Finom mozgása is egyre ügyesebb, villával tud enni, le- és felcsavarja a kupakot, apróbb puzzlét is összeilleszt.azokat a meséket szereti hallgatni, melyek róla szólnak, meg a rövid mondókákat, nem igazán mondja őket, de előfordul, hogy közösen mondjuk és akkor szavakkal kiegészíti, vagy a dalok elejét énekli:pl.bújj, bújj zöld ág
Figyelni, koncentrálni tud, ha őt érdeklő dologról van szó pl. óvijogára járunk, s 25 percen keresztül megül a szőnyegen és csinálja a gyakorlatokat!
Ami igazából zavar, hogy szavakkal kommunikál majdnem mindig, de tud többszavas mondatot is mondani, ahogy írtam.Lehet, hogy a beszélő kedvvel van a probléma, ha létezik egyáltalán ilyen jellegű gond. Köszönöm a jó tanácsokat, megfogadjuk! További eredményes munkát kívánok!
Reni
Kedves Reni!
Köszönöm a kimerítő válaszokat, információkat! Ezek megerősítik a korábbi logopédiai véleményt, hogy nem kell egyelőre semmilyen terápiát elkezdeni, hiszen minden egyéb terület rendben fejlődik, és a leírtak alapján, ahogy már korábban is említettem, nem mondható kifejezett nyelvi lemaradásnak az, ami az ön kisfiánál van. Jellemző, hogy az egymás mellett fejlődő területekből az egyik erőteljesebben fejlődik – jelen esetben a mozgás, míg a másik talán lassabban, és az egyéni különbségekkel is számolnunk kell, amik a gyerekek között vannak. Ha a gondozónők is megértik a beszédét, és mozgása ilyen ügyes, a jógán tud figyelni, mondókákat kezd ismételni, stb., akkor én is csak azt tudom javasolni, hogy várjanak még egy kicsit a fejlesztéssel. Ha óvodás kor elején is felmerül önben, hogy kortársaihoz képest le van maradva a beszéd terén gyermeke, akkor segíteni tud majd az óvodai logopédus.
Minden jót kívánok, üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Papa!
Aggodalma egyáltalán nem alaptalan! Bizony a figyelemnek megfelelő módon – nem is túl alacsony, és nem is túl magas szinten – kell működni ahhoz, hogy az új dolgokat be tudjuk fogadni, a világból érkező információkat feldolgozzuk, gondolkodásunk, ezáltal beszédünk fejlődjön. Egy gyermek lehet nagyon értelmes, okos, jó intellektusú amellett, hogy komoly figyelemproblémái vannak. Ennek az a veszélye, hogy később az a sok funkció – beszéd, írás, olvasás stb. – ami az adottságai alapján jól fejlődhetne, mégsem tud fejlődni, mert a figyelem nem optimális szinten működik. Ezt nem „szándékosan csinálják” a gyermekek, tehát nem segít az, ha szólunk nekik, hogy figyeljen jobban, ne legyen annyira szétszórt, stb. Ez gyakran idegrendszeri adottság, aminek sok-sok oka lehet, illetve időnként a családi rendszerben, napirend, szabályok stb. hiányában is találhatunk okokat. Ezen főként mozgással, illetve később célzott logopédiai-és figyelemfejlesztő foglalkozásokkal lehet segíteni. Ha szükséges, a hétköznapok rendszeréhez is sok jó tanácsot tud nyújtani egy szakember. Nem kell megijedni, mert ebben az életkorban még időben vannak!
Sajnos gyakran találkozunk azzal az orvosi véleménnyel, hogy nem kell ezzel foglalkozni, majd kinövi, okos, értelmes gyerek stb. Mindenképpen javaslom, hogy keressenek fel egy gyógypedagógust, logopédust. Ebben az esetben gyakori, hogy nem közvetlenül a beszéddel kezdenek foglalkozni, hanem a fejlesztést a mozgáson keresztül indítják el, mely strukturálja a figyelmet, a saját test felől érkező információkat, a mozgásos foglalkozásokon szabályok, sorrendek, utánzásos feladatok vannak, amik játékos módon hatnak a gyermekek idegrendszerére.
Remélem sikerül mielőbb családi egyetértésre jutniuk ez ügyben! A továbbiakban is szívesen segítek.
Üdvözlettel:
Zsófi
Kedves Zsófia!
Kétségbeesett nagymama vagyok. Pici unokám 11 hónapos,ügyesen mászik,mindent megért ,de sajnos egyáltalán nem gagyog, nem gőgicsél.Nagyon félünk ,hogy valami fejlődési rendellenessége van. Szülei sokat foglalkoznak vele ,mindig beszélnek hozzá. Kérem szíves útmutatását.
Kedves Nagymama!
Nagyon kevés információ, amit leír, és ilyen esetben szinte kizárólag az összes korábbi adat és a személyes vizsgálat alapján tud bármilyen szakember is véleményt mondani.
Bár valóban nagyon meghatározó a mászás a beszéd kialakulásában, azért fontos lenne tudni, hogy a mászás előtti időszakban milyen volt a mozgásfejlődése, jelenleg hogyan mászik, születés körülményei, családi jellemzők (pl. volt-e a családban olyan, aki későn kezdett beszélni, van-e esetleg hallássérült rokon stb.), játéktevékenység, figyelem, utánzás, szociális viselkedés stb. mit mutatnak. Ezek tükrében lehet értékelni csak egy ilyen tünetet.
Valóban, ebben a korban már rég hangadással kellene kísérnie a játékát, vagy a kommunikációt. Fontos információ lenne az is, hogy vajon volt-e olyan szakasz, amikor gagyogott, és ez abbamaradt, vagy korábban sem adott hangokat?
A védőnő, vagy a gyermekorvos véleményét mindenképpen érdemes lenne megkérdezni. Szívesen segítünk gyermekközpontunkban is, a fent található honlapon keresztül megtalálhat. Továbbiakban neurológiai-, illetve hallásvizsgálat merülhet fel, még akkor is, ha a gyermek látszólag mindent megért.
Nem kell kétségbe esni, hiszen nagyon sok oka lehet egy ilyen tünetnek, mindenképpen foglalkozni kell a problémával, szerencsére még igazán idejében felmerült a kérdés, hogy minden rendben van-e.
Üdvözlettel,
Zsófia
Kedves Zsófia!
4 éves kisfiammal kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni. Zsombi 2 éves kora óta bölcsödébe járt, akkor még nem beszélt, de már mindent értett. Beszélni – mondatokban – 3 éves kora előtt egy kicsivel kezdett csak el, de szépen, érthetően es meglepően gazdag szókinccsel. 3 éves korától – szeptemberi gyerkőc – óvodába jár, mindenki szereti, ő is szeret oviba járni, jól érzi ott magát. A hosszu nyári szünet után – 3 hónapig otthon volt – szeptemberben vettük észre először, hogy elkezdett dadogni – a mondatokat nem tudja elkezdeni, többször megismétli az első szót vagy szótagot, de utánna gördülékenyen elmondja a mondat többi részét. Néha, ha hosszabb – több mondatos dolgot – akar elmesélni, akkor a mondat közepén is megakad és ismétel egy szótagot/szót. Látszik, hogy gondolkodik, erőlködik, hogy folytassa a mondatot – a nyaka, az arcizma is megfeszül az erőlködésben. Mondókákat, énekeket szépen, dadogás nélkül elmond. Néha felerősödik ez a jelenség (főleg amikor pörgősebb napja van, és mondjuk a nagytestvérével veszekszik, vagy akaratos valamiért) és néha alig észrevehető.
Az óvónők azt mondják, hogy egyenlőre ne vigyük logopédushoz – az óvodában van logopédus es pszihológus is – de nekem kétségeim vannak. Nem akarom eltúlozni a problémát, de azt sem akarom, hogy túl későn forduljak segitségért.
Ön szerint ezt a fajta dadogást. ebben a korban kell-e azonnal logopédus segitségével orvosolni?
Üdvozlettel,
Anikó
Kedves Anikó!
Ebben az esetben nem értek egyet az óvónővel, fontos lenne, hogy logopédus lássa a gyermeket. Ha van görcsös kísérőjelenség, akkor különösen. Nem kell megijedni, de mindenképpen érdemes felkeresni a szakembert! Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy dadogó felnőtt lesz a gyermekéből, de idejében foglalkozni kell a problémával. Elsősorban az óvodai logopédust, pszichológust javaslom, hiszem ők helyben vannak, ha nem is az oviban, de talán a kerületükben, vagy a közelben tudnak javasolni komplex terápiát, illetve segítenek abban, hogy kiderüljön mi minden állhat a jelenség hátterében.
Jó szívvel javaslom az alábbi linket:
http://dadogas.uw.hu/
További kérdéseire is szívesen válaszolok, ha személyesen szeretné segítségemet kérni, a fenti(http://www.baranyfelho.hu) weboldalon keresztül megtalál.
Üdvözlettel:
Zsófia
Kedves Zsófia!
Kisfiam dadogása miatt fordulok önhöz.Bence márciusban lesz 4 éves. 2évesen kezdett beszélni,de akkor szinte egyik napról a másikra összetett mondatokban .Ekkor kezdte a bölcsit.Tisztán,érthetően beszélt.Picit rosszabbodott a helyzet amikor márciusban bekerült az oviba,ekkor picit zártabb szájjal kezdett beszélni,de többszöri kedves figyelmeztetés után rendeződött a helyzet és ismét szépen ejtette a szavakat.Viszont most október 26.án született egy kistesója.Lassan el kezdett dadogni és most egyre többször fordul elő.Beszéltem az ovonővel,aki szerint a kistesó érkezése váltotta ki,mert előtte nem volt vele ilyen gond.Kérdésem az lenne,mivel segíthetném a kisfiamat és forduljak-e vele szakemberhez.Egyébként a viselkedése inkább jó irányba fordult.Régebben sem volt rossz gyerek,de most szófogadóbb,segitőkészebb és nem irigy az oviban sem ,meg nem verekszik,pedig régebben probléma volt belőle.Próbáljuk a férjemmel ugyanúgy kezelni ,mint elötte.Odafigyelünk rá,beszélgetünk sokat vele.Mit tehetünk még érte,hogy ez ne legyen maradandó probléma?Ha erősen el kezd dadogni,férjem gyakran rászól,hogy nyugodjon meg és gondolja végig mit szeretne mondani.Ilyenkor odaülteti az ölébe és csak rá figyel.Nem tudom,ezt jól teszi vagy ezzel inkább még nagyobb gondot okoz?
Nem szertném ,ha megmaradna ez a probléma és szeretnék segiteni rajta még mielőtt csúfolódás célpontja lenne az oviban!
Válaszát is előre is köszönöm!
Ilona
Kedves Ilona!
Érdekes, hogy egy nap különbséggel két nagyon hasonló kérdés érkezett hozzám. Fent olvashatja Anikó levelét 4 éves dadogó kisfiával kapcsolatban.
Önnek is nagyon hasonlóan tudok válaszolni: ebben az életkorban, a leírt tünetek alapján mindenképpen foglalkozni kell a problémával. Keressék fel az óvodai logopédust és a pszichológust. Valóban összefüggésben lehet ez a jelenség a kistestvér érkezésével, ugyanakkor mégsem kezd minden gyermek dadogni, akinek kistestvére születik, tehát vannak hajlamosító tényezők, amiket ki kell deríteni, amikkel foglalkozni kell. Nem kell megijedni, de érdemes mielőbb utánajárni a problémának.
Semmiképpen ne szóljanak rá gyermekükre! Az nagyon jó dolog, ha ölbe vesszük, türelemmel végighallgatjuk, és csak akkor mondunk ki helyette egy-egy szót, ha adott szituációban úgy érezzük, hogy ezzel megsegítjük őt. Ha a gyermek említi a dadogását, vagy bármi ezzel kapcsolatos megjegyzést tesz „nem tudom kimondani”, stb. akkor azonban ne kerüljük a témát, a gyermek szintjén próbáljunk beszélni vele. Azért is fontos a szakember felkeresése, mert ilyen esetben a szülőknek, a környezetnek is nehéz, hogy hogyan reagáljon igazán jól a jelenségre. Mint fenti válaszomban, úgy itt is szívesen ajánlom önnek is az alábbi linket, ahol remek szakembereket is találhat:
http://dadogas.uw.hu/
Emellett a továbbiakban is szívesen segítek,
üdvözlettel:
Zsófia
Kedves Zsófia!
Első kislányom 2008. júliusban született. Nem sokkal múlt 1 éves, amikor kimondta az első értelmes szavakat. Az első 4 szavas mondata 2010. júniusban hangzott el. Nagyon szépen fejlődött a beszélőkéje, gazdagodott a szókincse és tisztán beszélt. 2010. májusban megszületett a kistestvér, az első 3 hónapban otthon voltam mindkét babával. Nagyobbik lányom már egészen kis korától kezdve nagyon barátságos, közvetlen természet volt, nem igazán tartott az idegenektől sem. A gyerekeket imádta, nagyon szeret(ett) közösségben lenni, ezért úgy döntöttünk, hogy 2010. augusztusban megpróbálkozunk őt beíratni egy családi napközibe (kis, családias közösség, max. 8 gyerek, 2 óvónő). A beszoktatás zökkenőmentesen zajlott, a 4. napon már ott is aludt, minden gond nélkül. Reggelente úgy kel föl –a mai napig is– hogy menjünk a bölcsibe. Szeret ott lenni, a gondozónők is azt mondják, hogy jól érzi magát, nincs vele gond. A reggeli, apától való elválás is az esetek 95%-ában sírás nélkül zajlik. Jelenleg heti 4 napot jár. Szóval minden a legnagyobb rendben zajlott, egészen október elejéig/közepéig, amikor azt vettük észre, hogy a lányom elkezdett dadogni. A szavak első szótagjait ismételgette. Sajnos az első pár napban (amíg utána nem olvastam) rászóltam, hogy ne beszéljen így. Mindenhol azt az információt kaptam (internetes cikkek, védőnő, gyermekorvosunk), hogy ilyen pici korban bizony előfordul az ún. „élettani dadogás”, és ez, ahogy jön, úgy el is múlik. Ekkor egy picit meg is nyugodtam, viszont kb. 1 hete úgy vettem észre, hogy a dadogása rosszabbodott. Most már nem csak az első szótagokat, hanem a közbülsőket is gyakran ismétli, néha már nem is értem, hogy mit mond és közben megszakad a szívem érte. Felhívtam a beszédvizsgáló központot, röviden elmeséltem az esetet, amire azt mondták, hogy még nagyon kicsike, nem is régóta dadog, ez még „belefér” és ők amúgy is csak 3 éves kortól foglalkoznak gyerekekkel. Egy tanácstalan és kétségbeesett szülőnek ez azért nem a legmegnyugtatóbb válasz sajnos….. Mindamellett, hogy tovább megyek és keresek egy megfelelő szakembert (hacsak egyetlen konzultáció/vizsgálat erejéig is, ahol esetleg tényleg megnyugtatnak, hogy valóban csak élettani dadogásról van szó), aki foglalkozik velünk, szeretném tanácsát és véleményét kérni. Nem akarom eltúlozni a problémát, de azt sem akarom, hogy túl későn forduljak segítségért. Ha lehet bármit is tenni már most, azt mindenképpen szeretném megtenni a kislányomért, hogy segítsek rajta és ne legyen semmi maradandó nyoma a dadogásának. Azon kívül, hogy nem szólok rá, nem hívom fel rá a figyelmét, mondókázunk, verselünk, mitévő legyek? Meddig nevezhetjük még élettani dadogásnak és mennyi idő elteltével gyanakodjak igazi dadogásra? Esetleg tudna nekem olyan szakembert ajánlani, aki személyesen is fogad minket? Járjon-e továbbra is heti 4 napot a családi napközibe (okozhatja ez az anyától való távollét a problémát)?
Minden tanácsát köszönettel várva,
Judit
Kedves Judit!
A leírtak alapján valóban nincs ok aggodalomra, én is abban tudom megerősíteni, amit a beszédvizsgálóban mondtak. Ebben az életkorban (2-3év) a gyermekek gondolatai gyakrabban előbbre járnak, komlpexebbek, mint amit meg tudnak fogalmazni a rendelkezésükre álló nyelvi készlettel. Még nem tud olyan gyorsan beszélni, mint ahogy, és amennyit szeretne elmondani, így jöhet létre a nem folyamatos beszéd, (amit talán nem is szerencsés dadogásnak neveznünk). Fontos, hogy ez a dadogás jellemzően un. klónusos dadogás, tehán nem „beleragad” a szóba: „b-b-b-b-bicikli”, hanem ismételget: „bi-bi-bi-bicikli” stb.
Mivel a gyermek életében történt változások, amiket ön említett, nem voltak súlyos, terhelő, nehezen feldolgozható dolgok, és szerencsére a családi napközi és a testvér születése időben nem esett egybe, így azt gondolom, hogy meg lehet nyugodni, semmilyen tényező nem mutat arra, hogy ez nem a természetes beszédfejlődés részeként megjelenő jelenség.
(Valóban van olyan, hogy később is megmaradó dadogás kezdődik ebben a korban, de ezt általában több tényező együttes hatása váltja ki, és gyakori, hogy a beszédfejlődéssel amúgy is gondok vannak ilyenkor.)
Nagyon jó, hogy sokat mondókáznak, verselnek, és nagyon fontos, hogy sosem javítják ki a beszédét! A látszólagos súlyosbodás (már szavak közepén is ismételget időnként) ellenére legfontosabb, hogy a gyermek ne érezze az őt körülvevő felnőtteken, hogy vele valami baj van, hogy a beszédével valami nincs rendben. Fontos, hogy érezze a teljes elfogadást, hogy türelmesen, nyugodtan meghallgatjuk őt, nem kell sietnie, hogy az együtt töltött idő is nyugodt, szeretetteljes legyen. Mondókázás, éneklés mellett lehet sokat mesélni, miközben ölben van, érzi, hallja a nyugodt beszédtempót, ő is le tud lassulni egy kicsit.
Mindemellett ha ön úgy érzi, hogy akkor tudna teljesen megnyugodni, ha egy személyes konzultáción is részt vennének, akkor a http://www.baranyfelho.hu weboldalon megtalál, és szívesen segítek a továbbiakban is.
Biztos vagyok benne, hogy néhány hét-hónap múlva rendeződik majd ez a probléma!
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Zsófi!
Köszönöm válaszát és az elérhetőséget! Ha nem javul a helyzet, fel fogom keresni Önt! Addig is pár kérdésem lenne még a leírtakkal kapcsolatban.
Kislányom járjon-e továbbra is a családi napközibe? (ahol nagyon jól érzi magát!) Esetleg javítana a problémán, ha kevesebbet járna és több időt töltene velem? Vagy ennek nincs igazán jelentősége?
Azt írja Ön, hogy „Valóban van olyan, hogy később is megmaradó dadogás kezdődik ebben a korban, de ezt általában több tényező együttes hatása váltja ki, és gyakori, hogy a beszédfejlődéssel amúgy is gondok vannak ilyenkor.” Az „amúgy is gondok vannak” mit jelent a gyakorlatban? Ennek milyen jelei vannak?
Az élettani dadogás milyen hosszú időtartamra nyúlhat el?
köszönöm,
Judit
Kedves Judit!
A családi napközivel kapcsolatban csak az alapján tudok tájékozódni, amit ön leírt, miszerint zökkenőmentes beszoktatás után a gyermek szeret odajárni, a gondozónők szerint is jól érzi magát, nincs vele gond, a dadogás megjelenése pedig nem esik egybe a napközibe járás kezdetével, tehát ez alapján nem gondolom, hogy ezen a téren változtatásra lenne szükség. Az nagyon jó, hogy van olyan nap is, amikor otthon van, a heti négy alkalom elegendő. Ebben a korban bár a gyerekek még nem úgy játszanak együtt társaikkal, mint később az óvodában, mégis fontos a kortárs közösség, az együttlét, a közös étkezés stb. Szerintem jó dolog ez, ha ő ott jól érzi magát.
Fontos, hogy az otthon töltött időben is legyen olyan közös idő, amikor anya, vagy apa „csak az övé”, nem kell osztozni a tesóval a szülő figyelmén. Sokszor elég erre egy negyed órás hintázás, egy rövid séta, vagy egy esti mese. Gondolom, hogy ezek részei a hétköznapoknak.
Ha ön úgy érzi, hogy önnek, vagy a gyermeknek jobb lenne, ha több időt töltenének együtt, és ez megoldható, akkor természetesen az sem gond, ha pl. csak 3 napot megy.
Annak, hogy önök kitalálják közösen, hogy a családjukban élők számára mi a legoptimálisabb, mikor érzik magukat igazán jól, több köze van a beszéd-vagy bármilyen más terület fejlődéséhez, mint annak, hogy a gyermek mennyit jár a bölcsibe. Ez alatt azt értem, hogy ha sikerül megtalálni egy olyan egyensúlyt, amiben jól működik a család, a gyermekek és a szülők a maguk számára megfelelő minőségű, mennyiségű időt töltenek együtt, akkor ez harmonikus, szeretetteljes légkört eredményez, ami önmagában biztosítja a beszédfejlődést, vagy később más tanulási képességek fejlődését (egészséges gyermekek esetében). Azért írom ezt ilyen részletesen, mert erre nincs recept, de gondolom, hogy ilyen téren minden jól működik, hiszen írta, hogy gyermeke nagyon szociális, szerette mindig a gyermekközösségeket, és beszéde szépen fejlődik.
Másik kérdésére válaszolva: ha komolyabb beszédfejlődési problémák vannak, akkor azt a szülők általában felismerik! Hosszú lenne ezt most itt kifejteni, de gyakran a mozgásfejlődés késésével, elmaradásával, gőgicsélés, gagyogás kimaradásával találkozunk, a szókincs nem fejlődik, mi ez? később miért? kérdések nem jelennek meg, rövid mondatok nem fejlődnek, sokat halandzsázik a gyermek, kommunikációját nem adekvátan használja, mutogatással érteti meg magát stb. Az egyéni különbségek miatt ilyen esetben személyes vizsgálat alapján lehet eldönteni, hogy mi számít kórosnak.
A leírtak alapján semmi ilyenre utaló tünet nincs az ön gyermekénél. Az egyéni különbségek miatt arra sem tudok válaszolni, hogy milyen hosszú időtartamra nyúlik el ez az időszak, általában néhány hónap. 3 éves kor után már foglalkozni kell a jelenséggel (illetve az előtt is, ha vannak egyéb terhelő körülmények, mint azt előző válaszomban is említettem).
Remélem, hogy megnyugtatóak válaszaim. Amennyiben aggodalma nem szűnik, vagy további kérdések merülnek fel önben, szívesen segítek a jövőben is.
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Zsófi!
2010. novemberi levelezésünkkel kapcsolatban egy jó hírrel szeretnék visszatérni, mely talán segít a hasonló gondokkal küszködő anyukák megnyugtatásában is.
Úgy tűnik, hogy a kislányomnál tavaly októberben kezdődött dadogás elmúlni látszik. Nem tudom, minek a hatására…. talán az is segített, hogy én sem fókuszáltam annyira a problémára. Habár ezt sosem mutattam ki kislányom előtt, de ezek szerint valamilyen szinten tényleg megérezhette. Ahhoz, hogy mellékvágányra tudjam tenni a dolgot, nálam szükség volt egy logopédus szakemberrel való személyes találkozásra. Innentől kezdve nyugodtam meg teljesen és nem sokkal ez után kezdődött a javulás is. Voltak hullámok, hol erősödött, hol gyengült a jelenség, kb. 2 hete azonban már egyáltalán nem dadog. Remélem itt a hullám végleg elsimul!
Ami érdekes viszont, hogy a szavak elejét dallamosan húzza egy kicsit. Pl. Hoooool van Apa? Kiiiié ez a baba? (a hol és kié szavak magasabb hangszinten ejtve). Ez köthető a korábbi dadogásához? Kell vele foglalkozni vagy várhatóan ez is elmúlik majd?
köszönöm,
Judit
Kedves Judit!
Nagyon örömteli ez a változás, a visszajelzést köszönjük!!
A logopédus is biztosan megerősítette önt abban, hogy minden rendben van, hiszen ennek nyomán tudott teljesen megnyugodni. Ez alapján, úgy vélem, ezt a jelenséget is érdemes „mellékvágányra tenni”, biztos vagyok benne, hogy hamarosan el fog múlni. Talán köthető a korábbi dadogáshoz, de ha csökkenő tendenciát mutat majd, hasonlóan a dadogáshoz, akkor ebben az életkorban nem kell ezzel foglalkozni. 🙂
Üdvözlettel,
Zsófi
Kedves Zsófia!
A lányom ötéves lesz december 20-án. Eleven, talpraesett, értelmes, ügyes, de a beszédfejlődése nem az „elvárt” módon alakult. Eleve viszonylag későn kezdte a szavakat rendesen kimondani (a hangképzés, szótagismétlés, gagyogás időben megvoltak), és a mondatalkotása is késett. 2 év 9 hónaposan kezdett oviba járni (nem Magyarországon élünk) és ez sokat lendített a beszédén, mégis egyre jobban foglalkoztat, hogy messze nem beszél tökéletesen. Nem aggódom – még 🙂 – az r, l miatt, arra úgy tudom, „ráér” még, de azért már igen, hogy nem tudja kimondani a f hangot. Se a szó elején, se a közepén, se a végén következetesen sz hangot használ helyette. Ilyennel még nem találkoztam, és nem tudom, mit jelnethet a későbbiekre nézve. Most nagycsoportos, jövőre előkészítős lesz, az óvónője szerint akkor fog vele/velük logopédus is foglalkozni, de engem nem hagy nyugton a kisördög. nehogy túl késő legyen. Egyéb probléma is van a beszédével, jónéhány hangot nem mond tisztán, pedig nagyrészüket tudja képezni, csak „nincs rá ideje”. Sokáig nem javítgattam, ha valamit hibásan mondott, mert úgy olvastam több helyen is, hogy visszavetheti a folyamatos javítgatás, és mivel amúgy is későn kezdett mondatokban beszélni, féltem, nehogy rontsak a hleyzeten. Viszont körülbelül egy éve észrevettem, hogy néha jól mondja amit addig nem, azóta még jobban figyelem, és próbálom rávenni arra, hogy amit ki tud mondani jól, ne mondja többé rosszul. Ezért nem tartom annyira aggasztónak, mivel jórészt a figyelmetlensége és a rossz beidegződés okozza. Jellemző még, hogy elkezd beszélni normálisan, majd ahogy belemelegszik, hadarásba megy át, ami mások számára érthetetlenné teszi a beszédét, illetve a határozott névelők közül csak az a-t használja, a magánhangzóval kezdődő szavak előtt is. Próbálom gyakorolni vele, hogy aZ alma, aZ asztal, aZ ebéd, stb, van, amit jól mond, de nagyrészt az A ebéd, stb lesz belőle. Nem tudom eldönteni, hogy ez is „csak” rossz szokás-e vagy esetleg valami más. Persze a javítgatás nem azt jelenti, hogy egyfolytában szekálom, hogy jól mondja, hiszen semmiképp nem szeretném elvenni a kedvét a beszédtől. Kérdésem az, hogy mit tehetek én, vagy mit ne tegyek, illetve hogy elégséges-e ha én itthon foglalkozom vele.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdv
Melinda
Kedves Melinda!
A leírtak alapján úgy gondolom, hogy legfontosabb tudnunk nekünk felnőtteknek, akik a gyermekek körül vagyunk, hogy a mintaadás ereje a legnagyobb. A beszéd területén is így van ez. Minden szülőt arra bíztatok, hogy elsősorban szülő maradjon, hiszen az érzelmi kötődés és a helyes minta adhat a legtöbbet a gyermeknek. Nem érdemes tehát konkrétan „foglalkozni” a beszéddel, javítgatni, tanítgatni a gyermekeket, ugyanakkor nagyon fontos, hogy spontán módon ismételjük meg helyesen azt, amit ő még hibásan mond (pl. a névelők esetében), meséljünk, mondókázzunk, énekeljünk minél többbet!
Az r hang helyes képzése, pergetés még valóban ráér, gyakran csak 6 éves korra tanulják meg a gyerekek. Ebben az esetben, és az f hang tévesztésével kapcsolatban is fontos tudnunk, hogy vajon ő ugyanolyannak hallja-e a tévesztett hangot, mint amivel felcseréli (tehát az f és az sz számára egy hangzó), vagy hallja már a különbséget, csak még nem tudja kivitelezni, mert még nem kész rá az artikulációs rendszere. Ezzel lehet játszani, hogy rákérdezünk: ez szésű? (fésű). A gyerekek ebben a fejlődési szakaszban gyakran mondják ilyenkor ingerületen: nem szésű, hanem szésű. Ez jó jele lehet már annak, hogy hamarosan ő is használni fogja az f-et…Esetleg azt is kipróbálhatjuk, hogy hogyan fúj a mérges cica (ffff), mert lehet, hogy izoláltan már megvan ez a hang, csak még nem használja.
Ugyanakkor ez is, mint minden, idegrendszeri érés kérdése! Nem rossz szokás ez, hanem egy olyan érési lépcső, amit ő még nem tett meg. Magyarországon is valószínűleg csak nagycsoportban kezdenének el az ilyesmivel foglalkozni, akkor kerülne logopédiai fejlesztésre az óvodában, de természetesen ha előbb foglalkoznak vele, az sem árt!
A hadarással kapcsolatban is úgy gondolom, hogy először nézzünk szét az őt körülvevő felnőttek között, az élettempót, a mi beszédtempónkat figyeljük meg. Ebben az esetben is a mondókák (mozgással kísért mondókák is), dalok segíthetnek rengeteget, mert ritmusukkal arra „kényszerítik” a gyermeket, hogy egy adott tempóban mondja a szöveget.
A beszédtanulás jellemző szakasza lehet, hogy sokkal több gondolat, mondanivaló tódul a gyermekek fejébe, mint amit el tud mondani, amit „kivitelezni tud” a beszédszervekkel. Ez is be szokott érni 6 éves korra.
Ha kislánya mindezeket a tüneteket egy kétnyelvű környezetben, esetleg idegennyelvű óvodában mutatja, akkor ez önmagában is magyarázat lehet ezekre a kisebb problémákra, hiszen nyelvi rendszerében több nyelv is „kavarog”.
Szerintem nyugodtan várhatnak még fél évet, és ha az f hang addigra sem tisztul, akkor érdemes logopédust és fül-orr-gégészetet felkeresni. Fontos, hogy az olvasás-írás tanulás idejére már pontosan el tudja különíteni a hangzókat egymástól. Ebben logopédus tud segíteni, ha fenti hangcserék, hanghibák még jövő tanévben is fennállnak.
Üdvözlettel
Zsófia
Kedves Zsófia!
16 hónapos fiam még nem akar beszélni. Pár hónappal ezelőtt próbálkozott szavakkal, illetve szavak elejét mondani. Aztán a kezdeti „tudomány” abbamaradt és most nem mond már hetek óta semmit.
Igaz, volt közben beteg is, pár napot kórházban töltöttünk és megszületett a kistestvére is. Viszont én nem ezekhez kötném a lemaradást, mert szerintem már előtte abbamaradt amit addig mondott.
Kicsit a mozgásfejlődése is lemaradt, 2 hete mer csak egyedül járni, igaz azóta szalad és nagyon élvezi.
Azt szeretném megkérdezni, hogy szükséges lenne-e szakemberhez fordulni, vagy várjak még pár hónapot.
Köszönettel.
Timi
Kedves Timi!
A különböző területek (mozgás, szobatisztaság, beszédértés-és produkció, érzelmi érés, stb.) egymás mellett fejlődnek, és gyakran az egyik „meglódul”, a másik kicsit lemarad. Mozgásfejlődésére sem mondanám, hogy lemaradt, talán később kezdett járni, de ha azóta szalad, és láthatóan ebben is biztonságban érzi magát, élvezi, akkor behozta ezt a kis késést.
Emellett fontos kérdés lehet, hogy korábban mászott-e, illetve, hogy mielőtt szavak elejét kezdte mondani, volt-e gagyogás, ciklikus hangadás, játékát kíséri-e hangadással, volt-e halandzsa beszéd stb. Sok olyan kérdés van a fejlődéssel kapcsolatban, amik befolyásolják a beszédet, és amiket a szakember részletesen kikérdez, ha erre sor kerül. Ha úgy gondolja, hogy más fejlődési területeken is lehetnek olyan dolgok, amik kimaradtak, nagyon eltértek az ön által vélt normál fejlődéstől, akkor legkésőbb 2 éves korban mindenképpen szakemberhez kell fordulni, amennyiben a beszéd nem fejlődik, vagy nagyon lassú a tempója!
Ebben a korban még nyugodtan várhatunk néhány hónapot, biztosan ön is tapasztalta, hogy sokszor egy-két hét alatt hatalmas fejlődések történnek. Lehet, hogy a gyermek idegrendszere most egy másik terület érésével „van elfoglalva”, és ahogy a mozgást, úgy ezt is néhány hónap alatt behozza. Emellett biztos, hogy a családi változások is befolyásolóak, és a gyermekek sem egyformák, tehát 3-4 hónapig nyugodtan várhatunk.
Üdvözlettel,
Zsófia
Kedves Zsófi!
érdeklődnék, hogy magán keretek között vállal-e beszédindító terápiát?
köszönettel, viki
Kedves Viki!
Igen, a fenti honlapon keresztül megtalál a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpontban.
Üdvözlettel,
Zsófi