Amikor kimondtuk a boldogító igent, vagy először kezünkben tartottuk közös gyermekünket, nem is sejtettük, hogy lesz idő, amikor párunk már nem a társunk, hanem a haragosunk lesz, akivel békésen két percet sem tudunk eltölteni. Mit tehetünk, ha a szerelemből már ellenségeskedés lett? Ezekre a kérdésekre keressük a választ dr. Pataki Éva családterapeutával.
Nézeteltérések, hullámvölgyek minden kapcsolatban előfordulnak. Mikor érdemes úgy dönteni, hogy váljunk el?
dr. Pataki Éva: Amikor a mindennapok minősége annyira sérül, hogy aki benne él, úgy érzi, már több benne a megterhelő élmény, mint az örömet okozó, akkor jobb elbúcsúzni. Mindenki érzi, hogy megvannak-e még a kapcsolatban azok az értékek, amelyek miatt neki vágya, hogy családban éljen. Amikor ezek háttérbe szorulnak, vagy eltűnnek, akkor válságban van a kapcsolat. Természetesen olyankor sem kell azonnal elválni, először érdemes átgondolni, hogy mi lehet az a háttérben meghúzódó ok, ami miatt a kapcsolat átalakult, és lehet-e változtatni a helyzeten. Ha úgy tűnik, hogy már nem lehet, akkor jobb, ha kimondjuk, hogy nem akarunk tovább együtt élni.
– Mire ide eljutunk, elég sok feszültség gyülemlik fel mindkét félben, nem csoda, ha kevesen tudnak békésen válni…
– Egy fontos: akár gyorsan, akár lassan történik az elválás, mindkét embernek dolgoznia kell azon, hogy megértse, mi történt. Ha valaki nem kezdi keresni a – gyakran fájdalmas – kérdésekre a választ, hogy mikor kezdtek eltávolodni egymástól, ki mit tett vagy nem tett a kapcsolatért, akkor csak csalódás marad benne, ami nagyon fájdalmas érzelmeket fog szülni, haragot, bosszúvágyat. Ha van annyi tisztelet egymás iránt, hogy megértsük, miért történt az, ami történt, akkor a lezárt fejezet után könnyebb továbblépni.
Ne a gyerek döntsön!
– Ha már eldöntöttünk, hogy elválunk, jön a kérdés: megtehetjük-e ezt a gyerekeinkkel?
– Sajnos eléggé elterjedt a köztudatban az a nézet, hogy a gyerekek miatt össze kell tartani egy családot akkor is, ha abban senki sem boldog. Ez egy téves vélekedés. A gyerekek sokkal jobban sérülnek, ha a hétköznapjaik feszültségben, veszekedésben telnek, ha a szüleik között rossz a kapcsolat, mint akkor, ha a szülők kapcsolata kulturáltan bomlik fel, és mindenki igyekszik külön megtalálni a boldogságot.
– Mennyire szabad egy gyereket bevonni a történésekbe?
– Amikor felméri akár az egyik, akár a másik fél, hogy számára ez már egy nagyon nehéz, és érzelmileg megterhelő helyzet, akkor a gyerekkel, legyen bármilyen kicsi, azt kell tisztázni elsősorban, hogy mindez nem miatta van. Ez nagyon fontos, mert minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább magára vállalja a felelősségét annak, hogy miatta van minden probléma, ami az ő életében megjelenik.
A gyerekek hihetetlenül rugalmasak, sokkal nyitottabbak ezekre a magyarázatokra, mint gondolnánk. Számukra valóság, amit a szülő mond. És ki is kell mondani, nem szabad azt hinni, hogy úgyis tudja a gyerek, hogy nem miatta válnak el a szülők, mert sajnos nem tudja. Beszélgetni kell velük, többször meg kell erősíteni, akár feszült helyzetek, konfliktusok kapcsán, elmagyarázni nekik.
Amikor pedig már a külön költözésre, a válásra kerül a sor, akkor újra és újra megerősíteni, hogy ennek nem ő az oka, és az iránta érzett szeretet változatlan és töretlen. Ez megnyugtatja a gyereket, és lelkileg sokkal jobban átsegíti ezen a számára is nehéz időszakon. A gyerek számára az egység az, hogy van apa meg anya, és testvérek, és minden, ami ezt megbontja, az az ő számára törés, de hogy a sérülés kisebb lesz vagy nagyobb lesz, az a kommunikáció függvénye.
– Szabad-e kikérni a gyerek véleményét a döntésekkel kapcsolatban?
– Kiskamasz kortól, 12 éves kor körül, már fel lehet tenni kérdéseket, de nem úgy, hogy áttesszük a gyerekre a felelősség terhét. Ne tőle várjuk, hogy eldöntse, kivel éljen, de megkérdezhetjük a véleményét, hogy melyik hétvégéket szeretné az egyik, és melyiket a másik szülővel tölteni. Kisebb gyereknél nincs értelme kérdezni, mert ő még mindkét szülő számára kedvező döntést szeretne hozni, ez pedig belső konfliktushoz vezet. A gyerek azt igényli, hogy a világ egységes legyen, és nem jó, ha neki ezt hasítania kell jóra és rosszra, anyára és apára. Egyetlen kivétel van, ha a gyerek nagyon egyértelműen állást foglal. Ha van rá lehetőség, akkor azt tiszteletben kell tartani.
