Az utóbbi évtizedekben a válások száma emelkedő tendenciát mutat, ennek következtében pedig egyre több gyerek nő fel csonka családban – akik pedig, mivel nem volt meg előttük a megfelelő szülői kapcsolat mintája, nagyobb eséllyel fognak szintén válni felnőttként. Ördögi kör kezdődött, aminek okaival itt nem szükséges foglalkoznunk, sokkal inkább koncentráljunk inkább magára a történésre, azaz a válásra, méghozzá a gyermek szemszögéből. Megéri benne maradni a nem működő kapcsolatban pusztán a gyermekünk érdekében?
Társas magány
A válasz egyértelműen nem. Tény, hogy ha a szülei szétmennek, sok gyermek tudat alatt magát hibáztatja a történtekért, és ezt magával hurcolhatja akár egy egész életen át, minduntalan úgy érezve legbelül, hogy talán ő nem elég értékes és szerethető a kapcsolataiban. A válás persze rendkívül megviseli a szülőket, illetve a család közvetlen környezetére is komoly hatással van, ám a legnagyobb vesztese a helyzetnek mindig a gyerek.
Mindennek ellenére vannak olyannyira nem működő kapcsolatok, amikor a válás az egyetlen, mindenki számára jó megoldás. Ezekben az esetekben sokkal rosszabbat tenne a gyermek lelki világának, ha úgy nőne fel, hogy a szüleit boldogtalannak, feszültnek, vagy egyszerűen csak egymás iránt közömbösnek látja a mindennapokban. A gyerekek a szülői mintákból tanulják meg, hogy hogyan viselkedjenek majd felnőttként egy párkapcsolatban, és könnyen belátható, hogy egy megromlott házasság nem épp a legjobb táptalaja az ilyen jellegű tapasztalásoknak. Emellett pedig az sem mellékes, hogy boldogtalan légkörben még egyetlen boldog gyermek sem nőtt fel…
Válni vagy nem válni, ez itt a kérdés
Ám még mielőtt végső döntésre határoznátok el magatokat, igyekezzetek mindent megtenni a kapcsolatotok megjavítása érdekében. Ha régen működött, valami bizonyára elromlott, és ha van rá lehetőség, bizony hosszú távon sokkal inkább megérni minden követ megmozgatni azért, hogy helyrehozzátok a dolgokat, mintsem azonnal beadni a papírokat. Passzoljátok le a gyereket a nagyszülőknek, és menjetek el valahova kettesben egy pár napra, az új légkör, a mindennapokból való kiszakadás új erőt adhat a kapcsolatotoknak. Ha pedig úgy érzitek megtettetek minden tőletek telhetőt, akkor kérjetek külső segítséget, menjenek el párterápiára (ami NEM ciki), vagy olvassatok könyveket, rengeteg hasznos szakirodalom lelhető fel a témában. És ne csak a gyermeketek, saját magatok miatt is tegyétek meg, ha ugyanis csak egy apró esély is van rá, hogy újra boldog legyen a kapcsolatotok, megéri rászánni az időt és az energiát, a válás ugyanis sokkal többet fog felemészteni ezekből, nem is beszélve arról, hogy rá fogja nyomni a bélyegét egész további életetekre. A válás mindig a legutolsó opció kell legyen.
Ha nincs más mód
Amennyiben egyikőtök sem lát más kiutat és megszületett az elhatározás, igyekezzetek kulturáltan intézni a válást, és minden egyéb teendőt ezzel kapcsolatban. Nincs kiábrándítóbb, mint két ember, akik egykor szerették egymást és hűséget fogadtak, most pedig ölre menve vitatkoznak a javakon, illetve a gyermek elhelyezésén. Pontosan ez az, amiből látszólag semmit nem fog fel a gyermek, valójában azonban nagyon is érti (és érzi) a helyzet súlyosságát, hiszen a szülei, akik eddig közösen nevelték őt, most utálkozva mutogatnak egymásra a történtek kapcsán. És mivel ő a közös pont, aki mindkettejükhöz ugyanannyira tartozik, természetes hogy úgy érzi, neki is köze van mindehhez, hovatovább, hogy talán épp miatta zajlik a perpatvar.
A másik legfontosabb teendőtök a válás utáni életetek stabilizálása. Igyekezzetek olyan párt találni, aki igazán megértő és támogató, nem csak veletek, de a gyermeketekkel szemben is. Az egész válási procedúrának ugyanis csak akkor volt értelme, ha az életeteket jobbá tudjátok tenni, mint amilyen volt. S ha ez sikerül, akkor mondható el, hogy bár a válásotok igen nagy törést okozott a gyermeketek életében, de hosszú távon mégis jobb választás volt, mintha a szülei úgy maradnak együtt, hogy már nem is szeretik egymást.
