Milyen a jó baba-mama foglalkozás?

baba mama program
hirdetésLevilla Pöttöm Tanoda

Ma már – különösen nagyobb városokban – a baba-mama foglalkozások széles skálájából választhatunk. Nem csak a foglalkozások típusai, módszertana, de sokszor a színvonaluk is igen eltérő. Cikkemben olyan szempontokat szedtem össze, melyek mérvadóak lehetnek a választásban, de szeretném leszögezni, hogy nagyon szubjektív dologról van szó.

Legalább annyira személyes kérdés, mint mondjuk a fodrászunk vagy a fogorvosunk megválasztása, attól hogy a szomszédunknak bevált, nem biztos, hogy nekünk is jó lesz.

Mikor fogjunk gyanút, hogy nem jó helyen járunk: 

  • ha négy év alatti gyermekünktől azt várják, hogy helyváltoztatás nélkül üljön fél órán át
  • ha csúnyán néz ránk a foglalkozásvezető, ha sír a gyermekünk a hangszerjáték alatt, vagy furcsálja, ha úgy alakul, hogy meg kell szoptatnunk a gyermeket
  • ha gyermekünk a harmadik alkalommal sem jön szívesen
  • ha nagyon kötött a bérletrendszer és nem tudják figyelembe venni, hogy a kisbaba és kismama élet forgandó, betegségekkel és fogzós éjszakákkal tarkított
  • ha az ölbeli játékokat csak kétszer egymás után ledarálva mondják
  • ha elvárásokat támaszt a foglalkozásvezető gyermekünk felé, és erőltet bizonyos dolgokat ˙(helyzetet, játékot, vagy játékos feladatot)
  • ha nem tudja kellő spontaneitással és humorral kezelni a konfliktushelyzeteket
  • ha túl sok vagy túl kevés ingerrel veszi körbe a kicsiket.

Jó helyen vagyunk:

  • ha gyermekünk és mi is jól érezzük magunkat, kötetlen a légkör és jó hangulatú a foglalkozás
  • ha minden játékos formában történik, bármiről legyen is szó
  • ha az ölbeli játékok ismétlésére kellő idő jut, hogy a gyerekek már előre várhassák a csattanót
  • ha a szülő számára is nyújt újat, és otthon is fel tud majd eleveníteni belőle egy-egy dalt, mondókát, játékötletet
  • ha a foglalkozásvezető csak a játék, mozgás lehetőségét teremti meg, de nem erőltet semmit, ügyesen motivál.
Infinety hirdetés

Ha már ennyit elemeztük a foglalkozásvezető hozzáállását, szakmai és emberi megnyilvánulásait, érdemes odafigyelni saját reakcióinkra is, hiszen ettől is függ, hogy gyermekünk mennyire válik lelkessé egy programon. Mi, szülők is mindig tartsuk tiszteletben gyermekünk habitusát és pillanatnyi hangulatát. Sose erőltessünk olyat, amitől ódzkodik, a közösség és a kortárscsoport ereje idővel önmagában meghozza a kedvet sok új dologhoz, kivéve, ha kedvét szegjük türelmetlen biztatással, vagy nógatással.
Felejtsük el azt a hozzáállást is, amit sarkítva így jellemzek: „befizettem a gyermeket, akkor lássuk, hogy kacagja, tapsolja végig a fél órát”.

Egy jó foglalkozás hatása sokszor nem látványos, nem kézzelfogható, már csak a korosztály életkori sajátosságai miatt sem. Röpke figyelmükkel a gyerekek sokszor látszólag nem is figyelnek, elkószálnak, vagy éppenséggel megszeppenve, megilletődve figyelnek. A hatás sokszor késleltetett nagyon sok minden észrevétlen, de beépül, aztán egyszer csak visszakacsint. Van aki a foglalkozáson mintha csak nézelődne, aztán otthon elénekli vagy a babájával eljátsza a lovagoltatót. Ne lessük túlzottan gyermekünk reakcióit, inkább azon legyünk, hogy mi magunk is énekeljünk, és lelkesedjünk a foglalkozásvezetővel együtt, így leszünk igazán részese az együtt eltöltött önfeledt órácskának.

Heti egy, maximum kettő foglalkozást válasszunk, legyen szó akár zenéről, tornáról, jógáról, úszásról, klubról, játszóházról. Hiszen a gyermek számára mindenképp impulzusokkal és alkalmazkodással teli a foglalkozásokon való részvétel, akkor is, ha kötetlen a kicsiknek felkínált program.

Amennyiben ezt szem előtt tartjuk, gyermekünknek a közösségben eltöltött idő csakis hasznára válhat, és külön öröm, ha a szülő is töltődik, és tanul a hallottakból, látottakból. Nem utolsó sorban arra is jók a baba-mamás összejövetelek, hogy új ismeretségeket kössenek, és tapasztalatot cseréljenek az anyukák.

A legtöbb baba-mama program jótékony hatással van az anya-gyermek kapcsolatra, a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődésére. Kerekedjünk hát fel és kutassuk fel lakóhelyünk lehetőségeit. Ma már vidéken is széles a választék. Kisebb településen, falvakban élőknek pedig más lehetőségeik vannak, melyek pótolják a szervezett éneklést, höcögtetést, babatornát. A természet közeli életformában mindezek maguktól alakulnak, ha úgy érzitek, hogy nem, akkor irány Erzsi, Mária vagy Anna néni a falu végén, kérdezzétek ki, tanuljatok tőle pár altatódalt, gyűjtsétek össze a netről a legkedveltebb mondókákat, népi ölbeli játékokat, babatorna címén pedig hagyjátok a gyerekeket szabadon mozogni, a dombon gurulni, avarkupacon ugrálni……

Kellemes és hasznos időtöltést, önfeledt együttjátszást kívánok!

Jakabosné Kovács Judit Mazsola Játszó és Manócska Muzsika foglalkozásvezető, www.mazsolajatszo.hu

Szólj hozzá Te is!

2 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. “Ma már vidéken is széles a választék.”

    Jó lenne egy cikk, amiben ezeket összegyűjtik, mert én itt Sopronban pl. egyről sem tudok, pedig keresgéltem a neten… És nem is kicsi város…

  2. Kedves Mindenkinek!

    Nekem nagyon kellemes élmény a babámmal játszani minden nap, gondolom ezzel minden édesanya igy van, de az édesapákat sem hagynám ki, mert imádom nézni ahogy ők ketten játszanak. Testnevelő tanár vagyok, 1,5 év után tértem vissza edzősködni, hiszen más gyerekekkel is szeretek foglalkozni, és figyelni ki merre fejlődik tovább. Nem az a célom, hogy élsportolót csináljak mindenikből – csak aki alkalmas rá :))- hanem, minnél több gyereket megmozgassak kedvére.
    Egy dologgal nem értek egyet, az pedig az lenne, hogy foglalkoztatni csak heti egy két alkalommal vigyem el. Inkább töbször, kevesebb ideig.(Volt tanitványom, ki az első edzésen azt mondta, hogy én estig itt akarok maradni) Tapasztalatom az, hogy nem tudnak közösségekben viselkedni az emberek, gyerekek és ebben kell nekik segitségükre lennünk. Fontos a jó hangulatot megteremteni a közösségben, az egymás iránti tiszteletet, és barátságosnak nevelni öket. Igen, énekeljünk nekik sokat, kacagjunk velük sokat, és játszodjunk velük sokat-sokat.
    Tisztelettel, Cili

Comments are closed.