Milyen a jó baba-mama foglalkozás?

Ma már – különösen nagyobb városokban – a baba-mama foglalkozások széles skálájából választhatunk. Nem csak a foglalkozások típusai, módszertana, de sokszor a színvonaluk is igen eltérő. Cikkemben olyan szempontokat szedtem össze, melyek mérvadóak lehetnek a választásban, de szeretném leszögezni, hogy nagyon szubjektív dologról van szó.

Legalább annyira személyes kérdés, mint mondjuk a fodrászunk vagy a fogorvosunk megválasztása, attól hogy a szomszédunknak bevált, nem biztos, hogy nekünk is jó lesz.

Mikor fogjunk gyanút, hogy nem jó helyen járunk: 

• ha négy év alatti gyermekünktől azt várják, hogy helyváltoztatás nélkül üljön fél órán át
• ha csúnyán néz ránk a foglalkozásvezető, ha sír a gyermekünk a hangszerjáték alatt, vagy furcsálja, ha úgy alakul, hogy meg kell szoptatnunk a gyermeket
• ha gyermekünk a harmadik alkalommal sem jön szívesen
• ha nagyon kötött a bérletrendszer és nem tudják figyelembe venni, hogy a kisbaba és kismama élet forgandó, betegségekkel és fogzós éjszakákkal tarkított
• ha az ölbeli játékokat csak kétszer egymás után ledarálva mondják
• ha elvárásokat támaszt a foglalkozásvezető gyermekünk felé, és erőltet bizonyos dolgokat ˙(helyzetet, játékot, vagy játékos feladatot)
• ha nem tudja kellő spontaneitással és humorral kezelni a konfliktushelyzeteket
• ha túl sok vagy túl kevés ingerrel veszi körbe a kicsiket.

Jó helyen vagyunk:

• ha gyermekünk és mi is jól érezzük magunkat, kötetlen a légkör és jó hangulatú a foglalkozás
• ha minden játékos formában történik, bármiről legyen is szó
• ha az ölbeli játékok ismétlésére kellő idő jut, hogy a gyerekek már előre várhassák a csattanót
• ha a szülő számára is nyújt újat, és otthon is fel tud majd eleveníteni belőle egy-egy dalt, mondókát, játékötletet
• ha a foglalkozásvezető csak a játék, mozgás lehetőségét teremti meg, de nem erőltet semmit, ügyesen motivál.

Ha már ennyit elemeztük a foglalkozásvezető hozzáállását, szakmai és emberi megnyilvánulásait, érdemes odafigyelni saját reakcióinkra is, hiszen ettől is függ, hogy gyermekünk mennyire válik lelkessé egy programon. Mi, szülők is mindig tartsuk tiszteletben gyermekünk habitusát és pillanatnyi hangulatát. Sose erőltessünk olyat, amitől ódzkodik, a közösség és a kortárscsoport ereje idővel önmagában meghozza a kedvet sok új dologhoz, kivéve, ha kedvét szegjük türelmetlen biztatással, vagy nógatással.
Felejtsük el azt a hozzáállást is, amit sarkítva így jellemzek: „befizettem a gyermeket, akkor lássuk, hogy kacagja, tapsolja végig a fél órát”.

Egy jó foglalkozás hatása sokszor nem látványos, nem kézzelfogható, már csak a korosztály életkori sajátosságai miatt sem. Röpke figyelmükkel a gyerekek sokszor látszólag nem is figyelnek, elkószálnak, vagy éppenséggel megszeppenve, megilletődve figyelnek. A hatás sokszor késleltetett nagyon sok minden észrevétlen, de beépül, aztán egyszer csak visszakacsint. Van aki a foglalkozáson mintha csak nézelődne, aztán otthon elénekli vagy a babájával eljátsza a lovagoltatót. Ne lessük túlzottan gyermekünk reakcióit, inkább azon legyünk, hogy mi magunk is énekeljünk, és lelkesedjünk a foglalkozásvezetővel együtt, így leszünk igazán részese az együtt eltöltött önfeledt órácskának.

Heti egy, maximum kettő foglalkozást válasszunk, legyen szó akár zenéről, tornáról, jógáról, úszásról, klubról, játszóházról. Hiszen a gyermek számára mindenképp impulzusokkal és alkalmazkodással teli a foglalkozásokon való részvétel, akkor is, ha kötetlen a kicsiknek felkínált program.

Amennyiben ezt szem előtt tartjuk, gyermekünknek a közösségben eltöltött idő csakis hasznára válhat, és külön öröm, ha a szülő is töltődik, és tanul a hallottakból, látottakból. Nem utolsó sorban arra is jók a baba-mamás összejövetelek, hogy új ismeretségeket kössenek, és tapasztalatot cseréljenek az anyukák.

A legtöbb baba-mama program jótékony hatással van az anya-gyermek kapcsolatra, a gyermekek érzelmi és értelmi fejlődésére. Kerekedjünk hát fel és kutassuk fel lakóhelyünk lehetőségeit. Ma már vidéken is széles a választék. Kisebb településen, falvakban élőknek pedig más lehetőségeik vannak, melyek pótolják a szervezett éneklést, höcögtetést, babatornát. A természet közeli életformában mindezek maguktól alakulnak, ha úgy érzitek, hogy nem, akkor irány Erzsi, Mária vagy Anna néni a falu végén, kérdezzétek ki, tanuljatok tőle pár altatódalt, gyűjtsétek össze a netről a legkedveltebb mondókákat, népi ölbeli játékokat, babatorna címén pedig hagyjátok a gyerekeket szabadon mozogni, a dombon gurulni, avarkupacon ugrálni……

Kellemes és hasznos időtöltést, önfeledt együttjátszást kívánok!