Mit játsszunk?

Kétéves lányommal a minap készülő óvodánkhoz tartottunk egy találkozóra. Nehéz vele kiszámítani az útidőt, minden lépés után ott rejtőzhet egy csapda (csoda?), ami percekre rabul ejti, ki tudja melyik buszt érjük el. Ezúttal a vártnál gyorsabban, negyven perccel korábban érkeztünk. Mi tévők legyünk addig? Az építkezés zajos, poros, csak láb alatt lennénk, a játszótér már kicsit messze van…

Az óvoda melletti út mentén árnyékos, füves terület. Itt megállunk, a fűbe telepedünk. Pillanatok múlva már kincseket keresünk a fű között, letört ágakra leveleket szúrunk zászlónak, virágokon figyeljük a méhek jövésmenését. Lányom kicsit el is kóborol, nézelődik. Nekem ezalatt van időm azon merengeni, vajon honnan is ered ez az automatikus feltételezés, hogy játszani csak az arra kijelölt területen, e célra fejlesztett eszközökkel lehet, gyerekem számára pedig mindenáron nekem kell valami olyasmit nyújtanom, ami „leköti”.

ID-10084511Fontos-e, szükséges-e ez így? Mi lenne, ha egyszer és mindenkorra nézőpontot váltanék? Rudolf Steiner írja, hogy ha sikerül valamelyest megismernünk gyermek természetét, a nevelés szempontjai ebből mintegy maguktól következnek. Dolgom tehát csak annyi volna, hogy figyeljek, és lehetőleg ítéleteimtől mentesen megpróbáljam meglátni, ki is ő valójában. Mire van szüksége? Mit szeret? Hol érzi magát biztonságban? Mi kelti fel az érdeklődését?

Elég világosak az erre vonatkozó tapasztalataim. Hát nem véletlen, hogy a háromszáz méterre levő buszmegállóig minden további nélkül nyúlhat félórásra a gyalogút. A kerítések tövében bodobácsok szaladnak, csigák másznak, különféle színes virágú gazok bújnak meg, a kerítéseken belülről kutyák ugatnak, valahol locsol egy bácsi, egy másik kertben gyerekek szaladgálnak. A parkolóóra mögé épp el lehet bújni. A járda kövezetén nem szabad a vonalra lépni! A távolban mentőautó szirénázik, a lábamba kell kapaszkodni, amíg elcsendesedik. A csatornafedél réseibe vajon mekkora kavics fér még bele? Hát mit játsszunk?

Egy gyerek játszva él. Játszva kel, játszva eszik (ki mondta, hogy az étel nem játék?!), játszva öltözik vagy játszva nem öltözik, játszva utazik, játszva ismerkedik. A játék segíti át a nehézségeken, játékon keresztül ismeri meg a világ még ismeretlen részét, és játszik a már ismerős részével.

Mi ehhez képest a finommotorika meg a beszédkészség fejlesztése? Következmény. A rakosgatás, válogatás, zajkeltés, földön hempergés megannyi fejlesztő játék. Nem ezeket hirdetik a plakátokon, ezeket nem lehet kirakatba tenni.

Mintha olyan erővel élnénk át annak terhét, hogy gyermekeink boldogságáért mi, csakis mi vagyunk felelősek, hogy elfelejtük az ő dolgukat rájuk bízni. Mi szeretnénk kitalálni mikor, mivel, mit csináljunk. Vagy éppenséggel egyáltalán nem szeretnénk kitalálni, és gyötrődünk a lelkiismerettől és a fülünket rágó gyerekektől.

ID-10041684Érdemes volna feltennünk a kérdést: a sok adás, szervezés, vásárolt játék által mitől fosztjuk meg gyerekeinket? Módja nyílik-e egy gyereknek ilyen körülmények között felfedezni ki is ő? Teret kap-e fantáziája, megoldhatja-e kreatívan a problémáit? Legyen szó akár arról, miként vezeti el a homokozóban a vizet egyik ároktól a másikig, akár arról, hogy lemegy a papírról az írás vagy ragad a keze barackevés után. Mit csináljunk egy délután otthon, mikor „semmit sem csinálunk”, különösen így nyáron, mikor zárva az óvoda, az iskola?

Óvónőként és anyaként is azt élem át egyre erősebben, hogy korábbi törekvéseimhez képest azzal adhatok a legtöbbet a körülöttem cseperedő gyerekeknek, ha minél inkább képes vagyok őket ebben az önállóságban, felelősségben támogatni. „Néha az a legnagyobb segítség, ha eltűnünk az útból, de elérhetőek maradunk […] a szabadság és autonómia érzését adjuk, ha irányítás helyett lehetőségeket biztosítunk. Játékuk nyílt végű lesz, a választások és döntések a sajátjaik, és a felfedezési folyamatnak önmaguk felfedezése is része.”

Simor Diána óvónő, http://babolygo.com/

Ajánlott olvasmány:

Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
Steiner: Gyermeknevelés; A gyermek játéka
Kim John Payne: Egyeszerűbb gyermekkor

Fotók: freedigitalphotos.net

 

 

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenkét éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkMárpedig ilyen betegség nincs? – Az ADHD-ról
Következő cikkKiderült, hány hétig tart a terhesség

3 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Firefox-ban és Chrome-ban is a Kinder reklám úgy eltolja balra az egész oldalt, hogy 1366 pixel széles monitoron kilóg az ablakból. Jó lenne kevésbé erőszakos és/vagy kevésbé bug-os hirdetésre lecserélni, mert ez így elég zavaró.

    • Kedves Cucu,
      nem bug-os, hanem ez direkt ilyen, ez is az új trendek része, indexen, origon, más nagyobb oldalakon is találkozhatsz hasonló megoldásokkal.

      Ahhoz, hogy a Babafalva tartalmait továbbra is ingyenesen hozzáférhetővé tehessük mindenki számra, nekünk is lépést kell tartanunk a hirdetési trendekkel, hirdetői elvárásokkal, hiszen a szerkesztőség fenntartását, a munkatársak fizetését elsősorban a reklám bevételekből tudjuk fedezni.

      Köszönöm a megértését.

      üdvözlettel,
      Kocsisné Péterfy Hajnal főszerkesztő

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.