Sziasztok!
Első gyerekes anyukaként sok „okosságot” állítottam magam elé terhességem alatt, amiket mind más családtagok és barátok példáit látva gondoltam bevezetni a saját gyermekem nevelésében. Mondanom sem kell, így másfél év után visszagondolva, párommal sokat nevetünk akkori gondolatainkon, mikor is pl. szaladunk a kanállal a gyerek után fejünkben a gondolattal „Én aztán soha!. Majd leül és eszik, ha meg nem akkor nem éhes! ENNYI….” 🙂 vagy a „Nem adok telefont a kezébe”. 🙂
Kb. 8 hónapig ment, aztán végső elkeseredésemben bevetettem a pelenkázásnál és lám Kowalsky nagy sikert aratott, akár csomót is köthetnék rá ilyenkor… De még mindig csak ilyen esetekben vetem be.
No, de a nagy kérdés, hogy HOL is aludjon a baba?
Sokat hallottam már pro és kontra, hogy ha éjjel felkel és éhes, akkor kényelmesebb, ha mellettünk van meg, hogy olyan cuki és olyan jó hozzá bújni, én mégis azt vallom saját szoba, de legalábbis saját ágy! Bence, a kisfiam első naptól saját ágyában alszik. 3 hónapig kapott anyatejet. Egyszer kelt éjszakánként (nem keltettem 3 óránként) :), kb. 5 hónapos koráig, majd átaludta az éjszakát.
Aztán amikor a mamáéknál nem akart egyszerűen az utazóágyban megmaradni, magam mellé vettem… Na ez nem volt a legjobb megoldás, mivel annyira rákapott, hogy otthon is egyre többször kelt fel éjjelente. Adtam neki újra enni, hátha éhes. Innentől kezdve jött a borulás.
Minden éjjel felkelt és ordított a kajáért – mint megtudtam azért, mert elkezdődött a nappali események újraélése, ami egy természetes dolog – és az evés nyugtatta meg. Annak ellenére, hogy már volt, hogy 15x mentem át hol etetni, hol itatni, hol ringatni, NEM vittem át az ágyunkba! Kitartottam.
Aztán egy este amikor 15x mentem át és nem láttam jobb megoldást úgy döntöttem hagyom sírni. Tudtam, hogy nem éhes és nem szomjas és nem jön a foga sem, így amikor éjjel felsírt átmentem, hogy lássam jól van-e, majd vissza a szobába. Mondhatom, siralmas 2 óra volt. A szívem szakadt meg, de aztán csend lett… Kb.15 perc után, hogy megnyugodott, bementem. Aludt reggelig és utána nem volt éjjeli kelés. Gondoltam hurrááááá…
16 hónaposan egyszer csak hőemelkedése lett, majd éjjel-nappal nyűgös és borzalmasan hisztis volt. Mindenért sírt, alig evett. Gondoltam „Jó, hát jön a foga, 1-2 nap és ezen is túl leszünk…”, de a 3. éjjelen nem bírtam tovább és átvittem az ágyunkba. Borzalmas egy hét volt… 4 foga jött egyszerre + valami aftaszerű (ezt mondta a gyerekorvos) is volt a szájában meg körülötte, inni is alig tudott (a banánt nem ette, ha összenyomtam inkább ült az ölemben és a fájdalomtól keservesen sírva megküzdött vele), és ha ez még nem elég, a fogzás miatt hasmenése is volt, nagyon kicsípte… Minden pelenkázás kész rémálom, keserves könyörgő sírás…
Annyira sajnáltam, úgy gondoltam most tényleg nagy szüksége van a közelségemre.Természetesen aludni így sem aludtunk valami sokat, inkább semmit.
Amikor végre helyre rázódott, már úgy gondoltam, nem szükséges, hogy velem aludjon, de Bence ezzel nem igazán értett egyet, így megint be kellett vetnem, hogy hagyom sírni.
2 éjjel telt 1-1 óra sírással. Ennek ellenére, ha visszamehetnék az időben akkor is átvinném magam mellé, hiszen ez most különleges helyzet volt.
Azóta viszont alszik este 8-tól reggel fél 7-ig. Szóval a lényeg, hogy tudom nem könnyű átszaladgálni 10x-15x és vannak kirívó helyzetek, meg amíg pici tök jó, hogy ott van és cuki ahogy alszik. 6 évesen már nem lesz olyan cuki (ismerek olyat akinek 6 évesen még köztük aludt a gyerek) és baráti példán látva nem lesz egyszerű rávenni, hogy aludjon a saját ágyában.
Ha még te is a baba tökéletes ágya után kutatsz, íme néhány nagyon jó ajánlat kiságyak terén, hogy garantált legyen az éjszakai nyugalom az egész család számára.
