Munka helyett baba? IGEN!

nő-pepitablog

Tulajdonképpen mit is nevezünk munkának? Igazából, annyi munka létezik. Az másik dolog, hogy nem kapunk érte fizetést, de munka lehet: takarítás, főzés, mosogatás, mosás, vagy akár az írás, de még a szépítkezés is, hiszen tevékenykedünk.

Ezek mind olyan természetes dolgoknak tűnnek, de a napokban elgondolkodtam…

Pár nappal ezelőtt, amikor a kisfiam elaludt, lázasan dolgozott az agyam, hogy mit is csináljak. Főzés, mosás, takarítás meg volt, de annyi tervem volt még, hogy nem tudtam hirtelen, melyiket is valósítsam meg. A Youtube-os videóimmal is voltak terveim, és sok gondolatomat szerettem volna papírlapra vetni novella formájában.

Azonkívül a napi otthoni edzésem is tervben volt. Amióta az egyéni – babás tornáról a csoportosra váltottam, úgy érzem, nem bírom a tempót, és hirtelen a profik közé cseppentem, mint amatőr. Muszáj itthon is edzenem, mert a heti három alkalom is kevésnek bizonyult, hogy bírjam a tempót. A lényeg, hogy az edzésről sem akartam lemondani, míg az írásról sem.

És bárhogy számolom matematikailag, nem alszik annyit a gyerek, hogy mindezt megvalósítsam. Vagy mégis?!

Gyorsan nekiláttam kézzel írni, ami nem túl szerencsés dolog, hiszen plusz munka utána begépelni, és a kezem is elállt a nyolc oldalas írástól. De utána rögtön kezdtem az edzést. Nem tudtam végigcsinálni, de a nehezén túl voltam, és naná, hogy a nyújtás – lazítás lemaradt. Csak az edzőm meg ne tudja!

Este nyolckor lefeküdt a gyerek, ami mostanság ritka, hogy ilyen korán, és rögtön nekiálltam begépelni az írásaimat.

És igen, elgondolkodtam, hogy nekem ez mennyi munka és megéri – e? Hiszen mennyivel könnyebb lenne nekem is leülni a TV elé, és lazítani… De engem ez éltet, nem bírok nyugton ülni, tennem kell valamit, alkotni. Videókat készíteni, regényeket, verseket, blogokat írni, megosztani másokkal az élményeimet, tapasztalataimat. Néha fárasztó, de megéri.

írás-hölgy-pepitablog

Igen, ezek mind munkák, megterhelő olykor, főleg az agynak.

De most térjünk át az „igazi” munkára. Amiért pénzt is adnak.

Vállaltam több munkát is a kisfiam mellett, és ezeket az élményeket szeretném megosztani.

Szabó munkát vállaltam az otthonomban, és igencsak jól kerestem. Az volt a terv, hogy amíg a kicsi fiam alszik, addig dolgozom. De mivel több munka volt nálam, előfordult az, hogy amikor a kisfiam felkelt, betettem a nappali járókába, és folytattam a munkát.

Este persze bűntudatom volt, hiszen a kicsi játszani akart, de én a munkával foglalkoztam, és nem vele. Másnap ismét. Aztán leültem és elgondolkodtam. Na, ezt többet soha.

Egy másik eset, amikor szintén állásokat böngésztem neten, megtaláltam a régi munkaadómat, hogy ismét házvezetőnőt keres. Felhívtam, és mondtam, hogy a babámmal megyek. Gondoltam, ha elalszik, zavartalanul végezhetem a munkámat. Abban bíztam, megszokta, hogy sok helyre szoktam vinni, és alszik idegeneknél, nem okozhat gondot ez.

Nem jól gondoltam. Nem aludt, végeztem a munkámat, de nem úgy ahogy kellett, és persze matricaként tapadt rám. Rettenetes volt…

tappancsok-picibaba-pepitablog

Tehát, drága anyukák, azt üzenem, ne akarjatok minden áron dolgozni. Persze van, amikor nagyon muszáj a pénz miatt, de ne mindenáron akarjatok dolgozni baba mellett. Lesz időtök, miután már ovis lesz a gyerek.

Viszont ezek a szép idők soha nem fognak visszajönni, hogy a babánk annyira akar minket, és a kezünket sem akarja elengedni, mert bizony hamar eljön az idő, hogy el kell engednünk, hiszen csak úgy röpül az idő…

Apropó, nem jönnek vissza ezek az évek… Érdekes beszélgetésben volt részem ezt illetően. Nap végén ezek a szavak jöttek felém: “Ne áldozd fel magad, mert ezek az évek nem jönnek vissza Neked!”

család-idill-pepitablog

Nos, én ezt teljesen másképp gondolom. Nem kell, hogy visszajöjjenek ezek az évek, hiszen Anya lettem, a kisgyerekem a legfontosabb a világon, és azt akarom tenni, ami Neki jó, és nem azt, ami nekem jó. Éltem én eddig rendesen, de ha nem használtam ki azt az időmet, hogy éljek „rendesen”, az én hibám, és nem a gyerekem mellett fogom „kiélni” magam!

Boldog vagyok nagyon, de én ezt nem akarom már bizonyítani senkinek, elég, ha én ezt tudom, és burokban őrzöm a boldogságom.

A családomnak élek, és ez boldoggá tesz. A munka még várhat, csak egészség legyen!

Ezt kívánom minden Anyukának, és Családnak!

Két videó is készült erről, amiben elmesélem, hogy éltem meg a munkákat a gyerekem mellett. Ha van kedvetek, nézzétek meg.

Az egyiket ITT tekintheted meg, a másikat pedig IDE kattintva.  

Amennyiben benned is merülnek fel kérdések akár az anyasággal, gyermekneveléssel, lelki egyensúllyal kapcsolatban, nézz szét könyvkínálatunkban, ahol több ezer könyv közül válogathatsz.

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..