A szobatisztaságra való szoktatás módszerei az évek során jelentősen megváltoztak. Az előző generációk nagyon korán kezdték, az sem volt ritka, hogy amint a gyermekük járni kezdett rögtön a bilire ültették, de olyan is akadt, aki még korábban megtette ezt. Az utóbbi évek javuló tendenciát mutatnak, bár sok szülőre még mindig komoly nyomás gyakorol a környezete.
Akár saját szülei és nagyszülei, vagy a szomszéd, akinek hasonló korú gyereke már szobatiszta, mintha a korai szobatisztaság valamilyen érdem lenne, vagy gyermekünk okosabb és boldogabb lenne tőle.
A kutatók azonosították azokat a szakaszokat amelyeken egy kisgyerek keresztülmegy, amíg kialakul nála a húgyhólyag és a belek irányításának képessége:
- tudatosul, hogy nedves vagy piszkos a pelenkája vagy a ruhája – 15 hónapos kor körül,
- felismeri, mikor pisil vagy kakil, megtanulja azokat a szavakat amelyekkel ezt jelezheti nekünk – 18 és 24 hónapos kor körül, egyeseknél még később,
- előre szól, amikor mennie kell – két és fél – hároméves kor körül,
- irányítani tudja a húgyhólyagját, és tud „várni” egy kis ideig – hároméves kor körül
Látható tehát, hogy a szobatisztaság valójában egy képesség, amelynek birtokában a gyerek már tud „visszatartani”, vagyis ellenőrizni, irányítani tudja bizonyos testi szükségleteit. (dr. Ranschburg Jenő)
Korai szoktatás
Ezek alapján valószínűleg mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy éves kor alatt semmiképp sem beszélhetünk szobatisztaságról. Ebben a korban a csecsemő még alig vesz tudomást bélműködéséről, és a székletürítésben sem vesz részt akaratlagosan. Ha ilyen korai „szobatisztaságról” hallunk, tudhatjuk, hogy itt csupán a szülői megfigyelés eredményéről (?) van szó, vagyis arról, hogy a szülő ismerve gyereke bélműködését, sikeresen „elcsípi” a pillanatot. Természetesen, a többszöri azonos időben való bilire tevés eredményeként kialakulhat a gyerekben egy feltételes reflex (aminek eredményeként ilyenkor bilibe végzi a dolgát), de ezt még korántsem nevezhetjük tanulási folyamatnak, hisz távol áll a tudatos és akaratlagos szabályozástól.
Továbbá, ennek a látszateredményességnek a gyerekpszichológusok több kárt tulajdonítanak, mint amennyi hasznot, többek közt, egyesek szerint a túl korai szoktatás következményeként, ezek a gyerekek hajlamosabbak később a bepisilésre és bekakálásra.
Ugyanakkor a korai szoktatást általában két tendencia jellemzi: vagy a büntetés, és ezt követően a gyereknél fellépő félelem, szorongás, vagy pedig a „sikeres akciót” követő túláradó öröm. Természetesen a gyerek számára egyik sem érthető, hisz ebben a korban képtelen felfogni a saját szerepét a lejátszódó eseményekben (arról nem is beszélve, hogy még ha képes is lenne erre, fizikailag képtelen volna ellátni a feladatot, hisz ebben a korban még nem alakult ki a záróizmok akaratlagos beidegzése), így valójában úgy érzi, hogy tudatától és akaratától függetlenül büntetik, vagy jutalmazzák.
Mikor kezdhetjük?
A gyerekek 18-30 hónapos korukra egyre határozottabb jeleket mutatnak arra, hogy készek a szobatisztaság elsajátítására. Az a szülő, aki ez előtt a kor előtt kezdi el a „szoktatást”, egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb eléri a célját, mint az, aki kivárja az erre alkalmas életkort.
A megfelelő időszak elérkezésére, több fontos jel is utal:
- legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája,
- jól meghatározható időben kakil, és egyre inkább megnő testi éntudata, egyre jobban észleli is azt (a kakilás, pisilés folyamatát),
- zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék,
- érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is),
- szeretne pelus helyett bugyit viselni, azaz akar szobatiszta lenni,
- képes egyszerű utasítások végrehajtására,
- kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye,
- a „meg tudom csinálni” visszatérő szófordulatává válik, ami azt mutatja, hogy az önállósodás útjára lépett,
- fizikailag fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire,
- eléri az értelmi fejlettség azon szintjén, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle. (Ameddig ez a képesség hiányzik, csupán „dresszúráról”, egy feltételes reflex kialakításról beszélünk, és nem a szó valódi értelmében vett szoktatásról.)
- képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (ennek hiányában szintén csak feltételes reflexről beszélünk).
Látogass el webshopunkra és tekintsd meg sokszínű bili kínálatunkat!
Szobatisztaságra szoktatás
Amint a felsorolt jelek nagy részét felfedezzük gyermekünk viselkedésében, a lehető legegyszerűbben, és legvilágosabban magyarázzuk el neki, mit is várunk el tőle. Ennek fontosságát szemlélteti egy három éves kisfiú esete, aki akkor lett egyik napról a másikra szobatiszta amikor világossá vált számára, hogy a bugyi meg a pelus között az a különbség, hogy a bugyiból kicsorog a pisi. Miután erre rájött, többet nem pisilt be, és egy héttel később már éjszakára se kellett a pelenka.
Természetesen ne várjunk csodát, ne számítsunk arra, hogy a mondandónk elhangzása után végleg levehetjük a gyerekről a pelust. A száraz és nedves napok váltakozása igencsak természetes a szoktatás időszakában. Ne keseredjünk el, ne szidjuk, ne büntessük érte.
Amikor előre szól, jelzi szükségletét, fejezzük ki elégedettségünket, de ez ne csapjon át ovációba, hisz azt a gyerekek könnyen észreveszik, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy majd vegetatív funkcióival tartsa kordában az egész családot (legyen az szobatisztaság, evés vagy más).
A szobatisztaságra szoktatás folyamatát könnyebbé teszi, ha azt nyárra időzítjük, amikor a picik bugyiban, pelenka nélkül lehetnek (a megfázás veszélye nélkül), szembesülhetnek a pisi, kaki „eredetével”, megtapasztalhatják milyen az, ha végigcsorog a lábukon, így talán könnyebben felfogva a pelus és bugyi különbségét, azaz az akaratlagos szabályozás lényegét.
Éjszakai szobatisztaság
A legtöbb gyerek körülbelül három éves korára válik szobatisztává éjjel is. Bölcsen tesszük, ha adunk néhány hónapot gyermekünknek, hogy megerősödjön benne mindaz amit a napközbeni szobatisztaságról tanult. A lányoknak ez általában kicsivel korábban sikerül, mint a fiúknak, valamint a nyugodtabbaknak is az örökmozgókkal ellentétben.
Figyeljünk a következő jelekre:
- Egy ideje rendszeresen száraz a pelenkája reggel ébredéskor. 2 és 4 éves kor között jelentősen megnő a hólyag kapacitása, így a gyermek az éjszaka folyamán nem pisil.
- Éjszaka felébred mert szeretne pisilni. Vannak gyerekek akik észlelik, ha pisilniük kell, még akkor is ha alszanak és pelenkát viselnek. Ha ez történik érdemes végképp elhagyni a pelenkát.
- Éjszaka leszedi magáról a pelenkát, és szívesebben lenne pelenka nélkül. A gyerekek legtöbbször tudják, mikor akarnak végképp búcsút inteni a pelenkának. Ha gyermekünk úgy érzi, készen áll erre és próbálkozni szeretne, ne akadályozzuk ebben.
Amint észleljük ezeket, világosan fogalmazzuk meg újra gyerekünknek, hogy mi az elvárásunk vele szemben, ez alkalommal az éjszakákra vonatkoztatva. A hólyag kapacitásának növekedése, a hólyag működésének érése, és az egyértelmű elvárásunk rendszerint elég is a cél eléréséhez. Természetesen ekkor sem büntetjük az esetleges baleseteket és együtt örülünk a gyerekkel a száraz éjszakák után.
Újra hangsúlyoznám, hogy a szobatisztaság kialakulása során számíthatunk visszaesésekre például kistestvér születésekor, betegség esetén, ha a gyerek valamiért nyugtalan, vagy kimerült, ha nagy veszteség érte a családot, de akár pozitív stressz, izgalom, így például egy utazás, nagyobb ünnep is előidézheti azt. Természetesen ilyenkor sem szidjuk, büntetjük meg a gyereket, hanem megnyugtatjuk, hogy hamarosan újra képes lesz uralni záróizmait éjszaka is. Ilyen balesetek egészen hétéves korig elfogadottak, azonban ha öt éves kor körül, után még mindig gyakoriak, érdemes jobban odafigyelni rá, szakemberhez fordulni.
Ne feledjük, hogy a szobatisztaság kialakulásának gyorsasága nincs összefüggésben a gyerek értelmi szintjével. Ahogy más készségek és képességek (járás, beszéd, stb.) kialakulása is egyénenként jelentős eltéréseket mutat, a szobatisztaság kialakulása is egyéni mintát követ, és nem az intelligencia függvénye.
Kedves Csősz Réka!
Kisfiam 2.5 éves mulott,de nem szobatiszta,sőt nem is érdekli.Nem szól ha pisilni illetve kakilni kell neki.Nappal nincs rajt pelus,de teljesen mindegy.Az sem érdekli ha a naciba bemegy.Egész nap el lenne úgy is.Ráültetem a bilire,wwc-re,nem produkál semmit vagyis ritkán,felöltöztettem,rá egy percre bepisil vagy bekakil. Amúgy nagyon okos kisfiú,számokat ismeri,betűket ismeri,nagyon sok angol szót tud stb…de a szobatisztaság az nekünk nem megy.Ebben kérném tanácsát.Mit csináljak vagy mit ne?
Előre is köszönöm!
Tisztelettel: Szita Gertrúd
Kedves Réka!!Kislányom 2008 november 28 született.Négy éves mullott és még mindig kell éjszakára pelus.Megnézték a vizeletét minden jó elvittük egy vese ultrahangra az is jó.Oviban jár egész napos most jutottunk el hogy 2 hete nem pisilt be de elözöleg nagy ritka hogy nem pisilt be az oviban.Dadusnéni mindig figyeli amikor alszik és ha nyugtalan akkor már tudja hogy pisilnije kell és kiviszi.Ajánlották hogy vegyek gumilepedőt mert közben elküldtek pszihologushoz.Várom mielőbbi válaszát.Tisztelettel nagyné Niki
Kedves Csősz Réka!
KIs Fiam januárban lesz három éves.Az idén nyár óta sikerült a nappali pelusozást elhagyni.Nagyon örültünk ennek .Éjjelente szükség volt a pelenkára .Odáig jutottunk ,hogy ha kakilni kellett akkor szolt.Ilyenkor pelust kellett adni rá.Elbujt valahova ,elvégezte a dolgát,pelenka le és kész.Nappali időszakban önállóan szaladt pisilni bilibe.Arra gondoltunk próbálkozunk a bilibe kakilással.három négy alkalommal nagy nehezen sikerült .A legtöbb esetben olyan hisztit ver ki ,hogy észbontó.Nagyon tanácstalanok vagyunk mit tegyünk,hiszen nem volt gond a pisiléssel ,most van hogy még azt sem akar.Problémánkat csak nagy vonalakban tudom leírni.Nagyon okos értelmes erős fizikumú gyermek.Másik gondunk ,hogy ha valahova ismerőshöz vagy látogatóba vagy netán orvoshoz megyünk Őt levetkőztetni mármint kabátot cipőt csak akkor lehet ha az
ég leszakad.Olyan hisztit lever,hogy leírhatatlan
Tisztelettel kérem a tanácsát.Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Réka!
Én is segítséget szeretnék kérni szobatisztasággal kapcsolatban. Lányom 2 éves múlt, idén nyáron nagyon ügyesen szólt, hogy „pisi”,kaki”, és tetszett neki a bili. (folyékonyan beszél másfél éves korától). Anyósomék, és még sokan (pl. boltban) megszóltak, hogy ideje lenne leszokni a pelenkáról. Ez már engem akkor is meglehetősen idegesített, de mivel a lányom maga mondta, kell-e pisilnie, kakilnia, gondoltuk, akkor megpróbáljuk. Nagyon kevésszer akart egy nap ráülni, de idén ősszel abszolút visszaesést tapasztaltunk, mert már a bilit nem fogadta el, viszont a WC szűkítő tetszik neki, de oda is nagyon kevésszer akar ráülni, leginkább akkor, mikor látom, hogy belepisilt a pelenkába, utána szól, menjünk a WC-re. Pelenkázni nagyon nem szeret már lassan egy éve, könyörögni kell neki, hogy cseréljünk pelust. Bugyiba szeretne lenni, párszor engedtük, de mindig sírt, amikor bepisilt, (nem szidtuk érte), és úgy látom, nem tudja még, mikor kell szólnia. Mi lehet a visszaesés oka, illetve Ön szerint mit tehetnénk most?
Azt már leírni is alig merem, mekkora a nyomás az anyukákon, hogy „mire oviba megy, már nem lehet pelenkában”. Tudom, még addig majdnem egy évünk van leszokni, csak kicsit úgy érzem, nem jutunk előbbre.
Nagyon köszönöm, ha segít nekünk ebben.
Üdvözlettel
Kedves Zita!
Hogy mi történt, mitől van a visszaesés (ha egyáltalán visszaesésnek nevezhető), azt én nem tudhatom. Talán történt valami a kicsi életében, ami így hatott rá. Van valami ami akkoriban történt az életükben?
Az is lehet, hogy csupán a nyomás, amit a környezete részéről érez hatott ki a kicsi lányra is és megzavarta a szobatisztaság kialakulásának folyamatában.
Ha már itt kérdez, gondolom elolvasta a cikket is, és tudja, hogy a szobatisztaság egy képesség, aminek kialakulása bizonyos testi érettséget is feltételez. Hogy jelzi, szól, hogy pisilni kell – még ha ezt most még utólag teszi is – a szobatisztaság kialakulásának egészséges mozzanata. Ezt követi majd, hogy észleli az ingert, szól és képes visszatartani a szükségét míg a wc-re, bilire ül.
Legyenek vele türelmesek, feledjék el egy időre a témát. A pelenkázást addig is igyekezzenek játékossá tenni (csiklandozással, dalolással, meséléssel, stb elvonni a figyelmét a szükséges átpelenkázás idejére).
Higgye el, ha Ön képes megnyugodni, elengedni a témát, nem izgulni, hogy mi lesz így az óvodában, kislányuk rövidesen szobatiszta lesz. Viszont sajnos ennek az ellenkezője is igaz: ha folyamatosan emiatt szorong, amennyiben erőltetik, sürgetik a folyamatot, megzavarhatják azt, amiből komoly gondok is lehetnek.
Kitartást, sok-sok türelmet kívánok,
Réka
Kedves Réka!
Köszönöm, sokat segített a válaszával!
Üdvözlettel: Zita
Kedves Réka!
Segítségedet kérném a kislányom szobatisztaságra nevelésében!
Tavaly nyáron kezdtük el a bilizést, akkor kislányom két éves volt. Kislányom imád meztelenkedni – gondolom, mint más gyerkőcök is – és a nagy meleg miatt sokszor volt pelenka nélkül a nyáron. Már korábban próbálkoztunk a bilizéssel (úgy másfél éves volt), hogy egyáltalán ráül-e, de csak játszott vele. De tavaly nyáron megértette, hogy bilibe kell pisilni és nagyon szépen ment is neki, de csak úgy, ha nem volt rajta bugyi. Egy idő után végett vetettem a bugyi nélküli korszaknak és bugyit adtam rá. Ha ügyesen időzítettem, akkor szépen tudott pisilni fűbe, bilibe, később már a wc-be is. A nyáron eljutottunk odáig, hogy wc-be kakil. Szól, ha kakilnia kell, de a pisilés továbbra is gond. Egyáltalán nem szól, ha kell pisilnie, én kérdezgettem mindig, hogy kell-e, amire általában az a válsz, hogy nem. Volt már olyan is, hogy következő percben már folyt is a pisi a bugyiba. Sajnos egyszer-kétszer előfordult, hogy megszidtam emiatt, ami miatt elkezdett sírni. Most már tudom, hogy nem szabadott volna megszidnom, de akkor nekem úgy tűnt, hogy direkt csinálja. Most itt a tél és az egész ősz is úgy ment el, hogy naponta több bugyi, váltás ruha elmegy rosszabb napokon, jobb napokon meg szépen pisil. De úgy érzem, nem haladunk előre a pisilés ügyében. Május végén lesz három éves. Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy korán kezdtem el a bilizést, pedig egyáltalán nem akartam, de bugyi nélkül már olyan jól ment neki és úgy gondoltam, hogy ez csak gyakorlás kérdése és menni fog bugyival is. Sokszor megkérdeztem, hogy érzi-e ha kell pisilni-e, általában azt válaszolja, hogy nem. Nem tudom, hogy érti-e a kérdést vagy értheti-e egyáltalán. Nem tudom mit csináljak. Az ősszel úgy gondoltam, hogy nem adok rá akkor se pelenkát, mert az csak visszalépés lenne, és megzavarnám vele a gyereket. Nem is akar már pelenkát húzni, egész addig míg barátnőm gyermekét látta pelenkázni, aki három hónappal fiatalabb nála. Azóta néha kér pelenkát. Kérdésem, hogy adjak rá pelenkát és próbáljuk meg idén nyáron ismét vagy most már várjam ki és mossam a pisis ruhákat? A történethez még az is hozzátartozik, ami befolyásoló lehet, hogy tavaly januárban megszületett kislányom kistestvére és februárban új házba költöztünk. Volt egy másfél-két hónapos hiszti, amit túlvészeltünk, de csak jóval utána kezdtük a bilizést.
Várom válaszát!
Üdv.:
Mónika
Kedves Csősz Réka!
Kisfiam szeptemberben volt 3 éves, de semmilyen körülmények között nemhajlandó WC-be, vagy bilibe pisilni, többször próbálkoztunk, de még egyszer sem sikerült.
Napközben kisgatyában van, ha pisilnie kell, akkor szól, kivárja, visszatartja, amíg a pelenkát ráadjuk.
Ugyanígy működik az óvodában is (hála a csodálatos óvónőknek). Mindemellett minden tekintetben érett, fejlett.
Kérdésünk, hogy van-e valamilyen trükk, eszköz, amivel tudunk a helyzetén segíteni, illetve szükséges-e bármilyen „beavatkozás” a folyamatba, vagy várjuk ki amíg magától lemond a pelenkáról.
Igazából a kérdés azért merül fel, mert a minimális késztetés sincs meg benne, sőt, sokkal inkább a tudatos távoltartás a WC-től, bilitől.
Válaszát kösznönettel várják
Aggódó szülők
Tisztelt Csősz Réka!
Kislányom 3 éves múlt júniusban. 1,5 éve stabilan szobatiszta nap közben, a problémánk az éjszakai szobatisztasággal kapcsolatos. Nyár elején levettük az éjszakai pelust is és nagyon ügyesen szólt is a kislányom, ha pisilni kellett. Néhány baleset persze előfordult, de ritkán.
Azonban az utóbbi kb. 1 hónapban szinte azon éjszakák száma volt a ritkább, hogy ne pisilt volna be az ágyba. Volt olyan éjszakánk, hogy 2x is..
Nagyon sajnálom őt, mert látom, hogy bántja a dolog, pedig nem szídjuk meg miatta, nincs büntetés, csak bíztatás.
A tegnapi napon úgy döntöttünk, megbeszélve a kislánnyal, hogy visszavesszük egy időre a pelust. Ő eddig ellenkezett, hogy visszavegye, mert „ő már nagylány”,de elmagyaráztam neki, hogy ezt nem kell szégyellnie, nem is kell róla beszélnie és még sok hasonló korú kisgyereknek van éjszakára „bugyor”.
Tudom, hogy ez visszalépést jelent, de nem látom értelmét a minden éjszakás balesetek után, hogy erőltessem a dolgokat…Rosszul döntöttem?
Kedves Anyuka!
Nem, véleményem szerint nem döntött rosszul. Talán kicsit korai volt még az éjszakai pelus levétele, nem érett még meg rá a kicsi lány. Arról nem írt, hogy miért is vették le a nyáron?
üdv,
Réka
Kedves Réka,
nagyon köszönöm a gyors választ és a megerősítést.
A pelenka levéltele azért történt, mert kipattogott a popója a nyár elején, gyanítottam, hogy talán a meleg és a pelus együtt váltották ki és mivel 3 éves lett, ezért gondoltam talán megpróbáljuk pelus nélkül..amit a kislány is nagyon lelkesen fogadott. A kiütések valóban elmúltak, de én is úgy gondolom, hogy talán korai volt.
Ja és nálunk szinte még soha nem volt reggelre száraz a pelus :(…érdemes megvárni ezt és ekkor ismét megpróbálni a pelus nélküli éjszakákat?
Előre is köszönöm a választ! 🙂
Üdv.
Szilvia
Tisztelt Csősz Réka!Kisfiam májusban volt 3 éves,és kezdek aggódni a szobatisztaság miatt.A múlt hónapban bölcsi szünet volt,így tudtuk gyakorolni figyelni a jelzéseket,mikor kell neki pisilni.Otthon is csak úgy pisilt ha rákérdeztünk hogy kell e.Most hogy a bölcsi elkezdődött előre megmondta,hogy ott nem fog pisilni,így is van egész nap nem pisil,késő délutánig bírja tartani.Szeptemberbe pedig már óvodába kellene menni,de így mi lesz.
A link még egyszer: http://www.uvonline.hu/private/szirka/texts/pelenkatlan.doc
Kedves Csősz Réka!
Pszichológusként minden bizonnyal tisztában van vele, hogy a „pszichológusok” sem értenek egyet mindenben. Az Ön által vázolt elmélet nem az egyetlen igazság, csak egy elmélet a többi között, ráadásul tudományosan nem bizonyított. (Az ürítést pl. nem csak képességként, hanem szükségletként is fel lehet fogni.)
Fontos lenne különbséget tenni a korai és az erőltetett „szoktatás” között, hiszen ezek nem elválaszthatatlanok, csak a 30-as évek behaviorista felbuzdulásán alapuló káros gyakorlat kapcsolta őket össze – nyugaton. A mai „korai szoktatók”-nak, az EC gyakorlóinak nem is CÉLJA, hogy gyermekeik korán szobatiszták legyenek, hogy általában mégis korábban azok, mint az Ön által is leírt, Brazelton-módszerrel szoktatottak, az csak MELLÉKTERMÉKE annak, hogy csecsemőkoruktól segítséget kapnak szükségleteik kielégítéshez (és tudatosításához). Ezek a gyerekek aztán nem hogy jobban, hanem épp KEVÉSBÉ HAJLAMOSAK későbbi ürítési panaszokra, részben izmaik korábbi edzése miatt, részben azért, mert a szobatisztaságra szoktatás stresszét elkerülik.
Szerettel ajánlom figyelmébe a témában végzett, magyar nyelvű kutatást, amelyben a fenti állítások szakirodalmi alátámasztását is megtalálja:
Porcelán az elefántboltban: Alternatív csecsemőhigiénia a nyugati társadalmakban (Word, 2,93 MB)