Szobatisztaságra nevelés

A szobatisztaságra való szoktatás módszerei az évek során jelentősen megváltoztak. Az előző generációk nagyon korán kezdték, az sem volt ritka, hogy amint a gyermekük járni kezdett rögtön a bilire ültették, de olyan is akadt, aki még korábban megtette ezt. Az utóbbi évek javuló tendenciát mutatnak, bár sok szülőre még mindig komoly nyomás gyakorol a környezete.  

Akár saját szülei és nagyszülei, vagy a szomszéd, akinek hasonló korú gyereke már szobatiszta, mintha a korai szobatisztaság valamilyen érdem lenne, vagy gyermekünk okosabb és boldogabb lenne tőle.

A kutatók azonosították azokat a szakaszokat amelyeken egy kisgyerek keresztülmegy, amíg kialakul nála a húgyhólyag és a belek irányításának képessége:

• tudatosul, hogy nedves vagy piszkos a pelenkája vagy a ruhája – 15 hónapos kor körül,
• felismeri, mikor pisil vagy kakil, megtanulja azokat a szavakat amelyekkel ezt jelezheti nekünk – 18 és 24 hónapos kor körül, egyeseknél még később,
• előre szól, amikor mennie kell – két és fél – hároméves kor körül,
• irányítani tudja a húgyhólyagját, és tud „várni” egy kis ideig – hároméves kor körül

Látható tehát, hogy a szobatisztaság valójában egy képesség, amelynek birtokában a gyerek már tud „visszatartani”, vagyis ellenőrizni, irányítani tudja bizonyos testi szükségleteit. (dr. Ranschburg Jenő)

Korai szoktatás

Ezek alapján valószínűleg mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy éves kor alatt semmiképp sem beszélhetünk szobatisztaságról. Ebben a korban a csecsemő még alig vesz tudomást bélműködéséről, és a székletürítésben sem vesz részt akaratlagosan. Ha ilyen korai „szobatisztaságról” hallunk, tudhatjuk, hogy itt csupán a szülői megfigyelés eredményéről (?) van szó, vagyis arról, hogy a szülő ismerve gyereke bélműködését, sikeresen „elcsípi” a pillanatot. Természetesen, a többszöri azonos időben való bilire tevés eredményeként kialakulhat a gyerekben egy feltételes reflex (aminek eredményeként ilyenkor bilibe végzi a dolgát), de ezt még korántsem nevezhetjük tanulási folyamatnak, hisz távol áll a tudatos és akaratlagos szabályozástól.

Továbbá, ennek a látszateredményességnek a gyerekpszichológusok több kárt tulajdonítanak, mint amennyi hasznot, többek közt, egyesek szerint a túl korai szoktatás következményeként, ezek a gyerekek hajlamosabbak később a bepisilésre és bekakálásra.

Ugyanakkor a korai szoktatást általában két tendencia jellemzi: vagy a büntetés, és ezt követően a gyereknél fellépő félelem, szorongás, vagy pedig a „sikeres akciót” követő túláradó öröm. Természetesen a gyerek számára egyik sem érthető, hisz ebben a korban képtelen felfogni a saját szerepét a lejátszódó eseményekben (arról nem is beszélve, hogy még ha képes is lenne erre, fizikailag képtelen volna ellátni a feladatot, hisz ebben a korban még nem alakult ki a záróizmok akaratlagos beidegzése), így valójában úgy érzi, hogy tudatától és akaratától függetlenül büntetik, vagy jutalmazzák.

Mikor kezdhetjük?

A gyerekek 18-30 hónapos korukra egyre határozottabb jeleket mutatnak arra, hogy készek a szobatisztaság elsajátítására. Az a szülő, aki ez előtt a kor előtt kezdi el a „szoktatást”, egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb eléri a célját, mint az, aki kivárja az erre alkalmas életkort.

A megfelelő időszak elérkezésére, több fontos jel is utal:

• legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája,
• jól meghatározható időben kakil, és egyre inkább megnő testi éntudata, egyre jobban észleli is azt (a kakilás, pisilés folyamatát),
• zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék,
• érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is),
• szeretne pelus helyett bugyit viselni, azaz akar szobatiszta lenni,
• képes egyszerű utasítások végrehajtására,
• kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye,
• a „meg tudom csinálni” visszatérő szófordulatává válik, ami azt mutatja, hogy az önállósodás útjára lépett,
• fizikailag fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire,
• eléri az értelmi fejlettség azon szintjén, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle. (Ameddig ez a képesség hiányzik, csupán „dresszúráról”, egy feltételes reflex kialakításról beszélünk, és nem a szó valódi értelmében vett szoktatásról.)
• képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (ennek hiányában szintén csak feltételes reflexről beszélünk).

Látogass el webshopunkra és tekintsd meg sokszínű bili kínálatunkat!

Szobatisztaságra szoktatás

Amint a felsorolt jelek nagy részét felfedezzük gyermekünk viselkedésében, a lehető legegyszerűbben, és legvilágosabban magyarázzuk el neki, mit is várunk el tőle. Ennek fontosságát szemlélteti egy három éves kisfiú esete, aki akkor lett egyik napról a másikra szobatiszta amikor világossá vált számára, hogy a bugyi meg a pelus között az a különbség, hogy a bugyiból kicsorog a pisi. Miután erre rájött, többet nem pisilt be, és egy héttel később már éjszakára se kellett a pelenka.

Természetesen ne várjunk csodát, ne számítsunk arra, hogy a mondandónk elhangzása után végleg levehetjük a gyerekről a pelust. A száraz és nedves napok váltakozása igencsak természetes a szoktatás időszakában. Ne keseredjünk el, ne szidjuk, ne büntessük érte.

Amikor előre szól, jelzi szükségletét, fejezzük ki elégedettségünket, de ez ne csapjon át ovációba, hisz azt a gyerekek könnyen észreveszik, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy majd vegetatív funkcióival tartsa kordában az egész családot (legyen az szobatisztaság, evés vagy más).

A szobatisztaságra szoktatás folyamatát könnyebbé teszi, ha azt nyárra időzítjük, amikor a picik bugyiban, pelenka nélkül lehetnek (a megfázás veszélye nélkül), szembesülhetnek a pisi, kaki „eredetével”, megtapasztalhatják milyen az, ha végigcsorog a lábukon, így talán könnyebben felfogva a pelus és bugyi különbségét, azaz az akaratlagos szabályozás lényegét.

5 kérdés a szobatisztaságra szoktatásról

Éjszakai szobatisztaság

A legtöbb gyerek körülbelül három éves korára válik szobatisztává éjjel is. Bölcsen tesszük, ha adunk néhány hónapot gyermekünknek, hogy megerősödjön benne mindaz amit a napközbeni szobatisztaságról tanult. A lányoknak ez általában kicsivel korábban sikerül, mint a fiúknak, valamint a nyugodtabbaknak is az örökmozgókkal ellentétben.

Figyeljünk a következő jelekre:

• Egy ideje rendszeresen száraz a pelenkája reggel ébredéskor. 2 és 4 éves kor között jelentősen megnő a hólyag kapacitása, így a gyermek az éjszaka folyamán nem pisil.
• Éjszaka felébred mert szeretne pisilni. Vannak gyerekek akik észlelik, ha pisilniük kell, még akkor is ha alszanak és pelenkát viselnek. Ha ez történik érdemes végképp elhagyni a pelenkát.
• Éjszaka leszedi magáról a pelenkát, és szívesebben lenne pelenka nélkül. A gyerekek legtöbbször tudják, mikor akarnak végképp búcsút inteni a pelenkának. Ha gyermekünk úgy érzi, készen áll erre és próbálkozni szeretne, ne akadályozzuk ebben.

Amint észleljük ezeket, világosan fogalmazzuk meg újra gyerekünknek, hogy mi az elvárásunk vele szemben, ez alkalommal az éjszakákra vonatkoztatva. A hólyag kapacitásának növekedése, a hólyag működésének érése, és az egyértelmű elvárásunk rendszerint elég is a cél eléréséhez. Természetesen ekkor sem büntetjük az esetleges baleseteket és együtt örülünk a gyerekkel a száraz éjszakák után.

Újra hangsúlyoznám, hogy a szobatisztaság kialakulása során számíthatunk visszaesésekre például kistestvér születésekor, betegség esetén, ha a gyerek valamiért nyugtalan, vagy kimerült, ha nagy veszteség érte a családot, de akár pozitív stressz, izgalom, így például egy utazás, nagyobb ünnep is előidézheti azt. Természetesen ilyenkor sem szidjuk, büntetjük meg a gyereket, hanem megnyugtatjuk, hogy hamarosan újra képes lesz uralni záróizmait éjszaka is. Ilyen balesetek egészen hétéves korig elfogadottak, azonban ha öt éves kor körül, után még mindig gyakoriak, érdemes jobban odafigyelni rá, szakemberhez fordulni.

Ne feledjük, hogy a szobatisztaság kialakulásának gyorsasága nincs összefüggésben a gyerek értelmi szintjével. Ahogy más készségek és képességek (járás, beszéd, stb.) kialakulása is egyénenként jelentős eltéréseket mutat, a szobatisztaság kialakulása is egyéni mintát követ, és nem az intelligencia függvénye.

Erről a témáról még a Tipegők rovatban olvashatsz többet!

cikk eredetileg publikálva: 2009. február