Miskolcziné Tolvaj Ildikó dúla, szülésfelkészítő és babamasszázs-oktató igazán sokoldalú ember, bár minden oldalról ugyanaz tükröződik: a gyerekek, a család, a harmónia szeretete, és a tenni akarás, hogy segítsen az embereknek boldog családban élni.
– Gyönyörű hivatást választottál, vagy a hivatás választott Téged? Kérlek, mesélj arról, hogyan és miért lettél dúla?
Egy ismerősöm kért meg, hogy kísérjem el őt a kórházba, amikor eljön a szülés ideje. Nagyon nagy megtiszteltetést éreztem, de tudtam, hogy több ismeretre van ehhez szükségem. Ekkor már ismertem a dúlák tevékenységét és hozzájuk fordultam segítségért. Rendszeresen részt vettem a dúla-találkozókon, és mindig valami újabb kinccsel tértem haza, ami felkészített arra, hogy segíteni tudjak majd a szülésnél. Egyszerűen beleszerettem a dúlaságba. Éreztem és tudtam, hogy nekem is köztük a helyem, szeretném a lehető legtöbb segítséget megadni a nőknek ahhoz, hogy ne kelljen magukra hagyottan, csalódottan átélni szüléseiket, hanem félelmek nélkül, örömmel készülhessenek a baba fogadására, a párjukkal együtt.
2003 tavaszán elvégeztem a dúlaképzőt, és azóta foglalkozhatok várandósok szülésfelkészítésével, szüléseik kísérésével, melynek során szívesen segítek a természet szelíd gyógyító erejével: illóolajakkal, homeopátiával, gyógynövényekkel és masszázzsal, vizualizációval. 2005-től – a GfG Német Szülésfelkészítő Társaságtól kapott képzés után – pedig, szülésfelkészítő oktatóként szülésfelkészítő foglalkozásokat vezetek. Az élet minden területén az alternatív megoldások, lehetőségek vonzanak, valószínű, azért kerültem kapcsolatba ezekkel a módszerekkel is.
– A Babafalva Szabadegyetemen csoportos szülésfelkészítést is tartasz. Ez mit jelent, mit tanítasz a szülésre készülőknek?
Egy ilyen csoportos felkészítés előnye, hogy kiderül a többieknek is hasonló helyzetekkel kell megbirkózni és hasonlók a félelmeik is. Jó, hogy hallhatják és kicserélhetik egymás tapasztalatait. Mindig a már meglévő ismereteikből és tapasztalataikból indulunk ki a foglalkozásokon. Például amikor a fájdalomról beszélgetünk, megkérdezem, hogy milyen tapasztalataik vannak a fájdalommal és mi az, ami segített nekik abban a helyzetben? Ebből kiindulva már csak kiegészítem az én tudásommal az ő már meglévő tudáscsomagjukat. Így az önbizalmuk is nő és rájönnek, sokkal többet tudnak, mint azt magukról eredetileg gondolták. Megtanulnak bízni, nem csak önmagukban, a testük működésében, hanem a szülés erejében és az ösztöneikben is. Megtanulják, hogy bennük van az a tudás, ami a szüléshez kell. Megtanulják, hogy helye és szerepe van a fájdalomnak szülés közben.
Gyakorlunk különböző technikákat, melyekkel enyhíteni tudják majd a fájdalmat, és hogy hogyan tudnak támogatást nyújtani az apák a párjuknak. Megtanulják, hogy milyen szerepe van a szülésben, ha helyes a testtartásuk a várandósság idején. Megtanulják, hogy mi az, ami segíti, mi az ami gátolja a szülést, melyek a szülést megelőző jelek. Megértik a szülés folyamatát, szakaszait, és hogy hogyan tudják a szülés utáni első két órát a legjobban felhasználni, arra, hogy megalapozzák a harmonikus és erős szülő-gyermek kapcsolatot, és hogy sikeres kezdetet adjanak a szoptatásnak.
– Mit adsz át nekik a kurzus óráink, illetve mit jelent a vizualizácó, és egyéb „módszer”, amit alkalmazol?
A vizualizáció azt jelenti, hogy elképzeljük, képekben jelenítjük meg, hogy mi fog történni. Például elképzeljük a szülőcsatornát, mint egy csúszdát, amin könnyedén kicsusszan majd a baba, elképzeljük, ahogy a méhszáj megnyílik, mint egy nyíló virág. Kell, hogy legyenek ilyen képek a fejekben, és amikor szüksége van rá a szülő nőnek, fel tudja idézni ezeket, és ez segíti az előrehaladást, a méhszáj tágulását. Természetesen ehhez nem csak az előadás módszerét kell alkalmaznom, mert szükséges, hogy amit csak lehet, kipróbáljunk a gyakorlatban, hogy legyenek tapasztalataik, alkalmazható tudásuk és már ezekkel menjenek szülni. Ahogy már említettem mindig a párok tapasztalataira, tudásukra támaszkodom, és azt egészítem ki, így adódik össze a csoportban lévők ismerete.
– Nem is hinnénk, mennyi gyerekkori, csecsemőkori problémát, sírást és bánatot meg lehet előzni, vagy megszüntetni a puszta kezünkkel, simogatással, az érintés erejével. A babamasszázs, amit Te oktatsz, az egy újra felfedezett ősi módszer vagy egy újszerű terápia?
Nem mondhatjuk, hogy ez terápia lenne, bár valóban van a kondíciót és egészséget javító hatása is, inkább több ősi módszernek az ötvözete. A gyökerei Indiába nyúlnak vissza, itt évezredes hagyománya van a csecsemők masszírozásának.
– Hol tanultad meg a technikákat, és hogyan oktatod?
Hivatásomnál fogva óvónő vagyok, és három gyermek édesanyja is, tehát a segítés, a kisgyermekkori kapcsolat fejlesztése központi szerepet kapott az életemben, kiemelten fontosnak tartom az ebben való aktív segítést. A Magyar Gyermekmasszázs Egyesület képzésén vettem részt, ahol a több mint 70 országot tömörítő Nemzetközi Csecsemőmasszázs Szövetség módszerét tanultuk. Ezt Vimala McClure fejlesztette ki, és trénerek tanítják világszerte, olyan oktatóknak, akik védőnők, pedagógusok vagy más gyermekekkel foglalkozó szakemberek, hogy megtaníthassák a szülőket, hogyan masszírozzák gyermeküket. Kis csoportokban, egyszerre 5-6 szülőnek oktatjuk a babamasszázst.
