Szülőnek lenni olykor jár nehéz, kellemetlen esetenként olyan pillanatokkal, melyekről az ember inkább nem beszél. Talán ez is a társadalomból kialakult berögződések egy hatása, hogy sokszor úgy érezzük a szülőségnek csupán a tökéletesnek tűnő, nagyszerű oldaláról illik beszéljünk. Hiszen, mégis mit gondolnak majd rólunk, ha felvetjük, hogy nem mindig szeretünk anyának/apának lenni? Vajon milyen emberek leszünk, ha az egyik gyermekünket igenis jobban kedveljük a másiknál? Tudjátok, drága Olvasók… ezek mind-mind olyan kérdések, melyek jó eséllyel bennetek is felmerülhetnek, mégsem esik róluk legtöbb esetben szó. Úgy vélem, cseppet sem lesztek rossz emberek vagy rossz szülők, ha valaha is gondolkodtatok ilyen témákban. Ahhoz, hogy ezt valamelyes bizonyítsam is nektek, hoztam néhány tabut, ami teljesen természetes emberi reakció, amely miatt nem kell, hogy rosszul érezzétek magatokat, hiszen – emberek vagytok. S az emberek az árnyoldalait is látják dolgoknak, a sok-sok jó érzés mellett.
Szülőnek lenni azt jelenti, hogy egyszerre akarod megölelni és megnyúzni a csemetédet.
Bill Watterson
Az egyik gyermekemet jobban kedvelem, mint a másikat…
…fordul meg a legtöbb anya-apa gondolataiban, akárcsak egyetlen pillanat töredékére. Majd ezt gyakran követi bűntudat érzése, hiszen mégis milyen szülő vagyok én, hogy nem egyformán szeretem őket? – kérdezhetnéd magadtól, s lehet kérdezed is. Nos, kedves Olvasó! Attól még nagyon is jó szülő vagy, ha valamelyik csemetédhez jobban húz a személyiséged. Ugyanis ez nem jelenti azt, hogy ne mennél tűzbe mindannyiukért, gondolkodás nélkül. Nem jelenti azt, hogy ne szeretnéd mindannyiukat a szíved összes szeretetével és a legkevésbé sem jelenti, hogy rossz szülő lennél.
Csupán gondolj bele – mindannyian különbözőek vagyunk, igaz? Más vagy Te, más vagyok én, más a szomszéd ember, más a tanító néni. A különböző személyiségekhez, különböző viselkedésformák társulnak. A különböző lelkületű gyermekek, nagy eséllyel egészen másként is képesek viselkedni, függően vagy akár teljesen függetlenül a nevelésüktől. Temérdek dologgal áll összefüggésben az, hogy kinek milyen egyénisége alakul ki az évek során. Nekem is már nem egyszer volt az a szituáció az életemben, hogy valakit úgy igazán nagyon szerettem, nagyon jó kapcsolatot is ápoltunk, de ez még nem zárta ki annak az eshetőségét, hogy az illetőben lehetett olyan személyiségjegy, ami például végtelenül idegesített.
Szerintem neked is volt már ilyen az életedben, hogy attól, mert valakit szerettél, még akadhatott olyan viselkedésformája, ami végett legszívesebben megráztad volna néha azt a bizonyos pofonfát, nemde? Amennyiben erre igen a válaszod, miért ne lehetne ugyan ez a gyermekeiddel kapcsolatban is? Attól, ha egyikük szófogadatlan és legtöbbször hisztis természet, még a másikuk lehet angyalian szófogadó és vígkedélyű…S nincs azzal semmi baj, ha az utóbbival hamarabb megtalálod a közös hangot. Hiszen mindannyiukat imádod! Pusztán a kezelhetetlenebb cseppséggel több időbe telik egy síkra kerülni és megérteni egymást.
Tipp: gondolj erre úgy, hogy ez téged is tanít, őt is tanítja. Egymás által lesztek az évek során többek és többek. De rossz szülő – semmiképp sem leszel!
„Nagyon keskeny a határ szeretet és gyűlölet között.” – Melissa Landers
Nem mindig élvezem az anyaságot…
Anyának lenni a legbecsesebb feladat ezen a világon – ez tény. De még nem vonja automatikusan magából, hogy minden pillanata olyan lesz, amit csak élvezni és imádni ér, bármi mást érezni: csalás. Igen, emberfeletti csoda, hogy két ember által világra jöhet egy harmadik. Fantasztikus érzés elmerülni ebben. Viszont az életünk fentek és lentek (általában) szabályos váltakozása.
*** a legszuperebb KARÁCSONYI AKCIÓINK egy helyen ***
Vannak idők, amikor sok-sok jó történik és vannak idők, amikor sok-sok rossz. A gyermeknevelésre ez szintén igaz. Akadnak könnyedebb percek, de akadnak meglehetősen nehezek is, amikor legszívesebben elmenekülnénk egy erdei faházba, jól magunkra kulcsolnánk az ajtót és nem engednénk be oda senkit. Kezünkbe fognánk egy bögre forró teát, beülnénk a kandalló elé egy jó könyv társaságában, vagy szimplán síri csendben és csak magunkkal törődnénk.
Amikor otthon mindenki szerteszét hagyja a ruháit, a gyermek a világért sem akar hallgatni ránk, a mosogatnivaló halmokban áll, mindenki éhes, el kellene menni bevásárolni és mindenki arra vár, hogy ezeket mind-mind anya végezze el egyedül. Miért ne érezhetnéd ilyenkor azt, hogy most elég volt kicsit? Miért ne érezhetnéd azt, hogy most igenis nem szeretsz anya lenni? – Hiszen, ismétlem önmagam – ebből még nem jön automatikusan, hogy ne SZERETNÉD teljes szívből a családod. Nemesen és egyszerűen emberből vagy és elfáradtál.
Alábbi cikkünkben leírjuk, hogy mi mindent érdemelsz meg anyaként, arra az esetre, ha bekövetkezne a fenti bekezdésben említett életérzés:
Csalódott vagyok a születendő gyermekem neme miatt
Mindig is megvolt az álmod arról, hogy kislányt vagy kisfiút szeretnél? Majd jön a hír, hogy nem olyan nemű baba érkezik, mint megálmodtad. Csalódottsággal keveredett bűntudat kerít hatalmába. Akkor most rossz anya vagyok, amiért fáj picit a lelkem emiatt? – Nem! Nem vagy rossz anya. Nyilván az számodra is az elsőrendű, hogy egészséges babát hozz a világra. Hidd el, amikor már a kezeidben tartod majd, úgy elillan ez a pillanatnyi csalódottság az életedből, mintha soha nem lett volna.
Ne blokkold ezeket az érzéseket magadban, engedj nekik teret, éld meg őket nyugodtan. Nem leszel tőlük rossz ember, de neked annál rosszabb lesz, ha megpróbálod elnyomni. Tudom, hogy imádod majd a kicsit, bármilyen nemű is legyen. Ha pedig nem olyan nemű, mint amire vágytál, talán még ott az esélye, hogy a kistesó (amennyiben lesz), ellenkező nemű legyen.
Nem szeretem valamelyik barátom gyerekét
Valamelyik barátod elfogultan imádja – egyébként szófogadatlan és pimasz – gyermekét, sőt minden rokona és ismerőse így van ezzel, de te valamiért nem tudsz szimpatizálni a gyermekkel. A barátodat viszont nagyon imádod, a világért sem bántanád meg azzal, hogy kimondod előtte – szerinted cseppsége egy kis „ördögfióka„.
Gyakorta olyan gyerekeknél esik ez meg, akik szüleik előtt egészen angyalian viselkednek, majd amikor anyuka/apuka eltűnik a színről, hirtelen átváltoznak valami egészen más személyiséggé. Ha pedig véletlenül az orruk előtt mondod el ezt szüleiknek, boci szemekkel nézve fakadnak sírva, hogy: gyalázat! Ők így tutira nem viselkedtek!
Erre az az egyetlen megoldás, ha tényleg ezt tapasztalod és tényleg nagyon jó barátok vagytok, ne tartsd magadban ezt az információt. Amikor a gyermek nincs a közelben, beszéld ezt meg a szülővel – hátha közösen megoldjátok a kialakult helyzetet.
Nektek vannak még olyan témák, melyekről nem beszéltek szívesen, vagy úgy érzitek nem illene azt érezni, ami kialakul lelketekben egy témát érintően?
Írjátok meg nekünk Facebook-üzenetben.
