Bizonyára emlékeztek még korábbi cikkünkből Skolik Ágnes gyermekvers és meseíróra. (Ágnesről már itt is írtunk nektek bővebben, ezt is elolvashatjátok.) Lassan 20 éve foglalkozik gyermekvers írással és nagyon aranyos meséket is papírra vet apró olvasói számára. Magánkiadásban már korábban is adott ki köteteket, nemrégiben pedig MEGJELENT A csodatermő fa című könyvének egy újított kiadása is! Mivel közelednek az ünnepek, így most karácsonyi, adventi hangulatú történeteket hoztunk nektek, Ágnes tollából, hogy kapjatok egy pici ízelítőt a képi világból, ahová az olvasóit repíti.
Történeteiben mindig vannak apró tanulságok a gyerekek számára, játékossága megmosolyogtatja az olvasót. A kisebb korosztály örömmel veszi gondolatait, de még felnőttként is el lehet andalodni sorai között, ha visszavágyunk gyerekkorunk varázsos könnyedségébe. Most pedig nézzünk három mesét tőle, a cikk végén pedig egy izgalmas meglepetésről írunk nektek, annyit megsúgunk, hogy az új kötetével kapcsolatos.
Állatok adventje
Hideg, téli este volt. A telihold fénye megcsillant a fák zúzmarás ágain, és a mezőt beborító hótakarón. Az állatok a fák alá, a madarak a fák ágai közé bújtak, csak egy bagoly sivalkodott az éjszakában. Az erdő melletti kis házból világosság szűrődött ki. A kémény fodros füstpamacsokat eregetett az éjszakába, bentről vidám gyermekzsivaj hallatszott. Nyúl Dezső nagyon kíváncsi természetű nyuszi volt, odalopakodott a házhoz és próbált belesni az ablakon. Odabent a háziasszony mézes süteményt sütött. Hm…micsoda finom illat lengte körül a házat! Őz Lizi is követte Nyúl Dezsőt, neki ágaskodni sem kellett, hogy benézzen az ablakon. A szoba sarkában a gyerekek színes papírokat vagdostak, ragasztottak össze. Róka Bori is megjelent az erdei házikónál. Felugrott a kerítésre, és úgy kukucskált be az ablakon. A zongorát látta, és a nagymamát, aki egy zeneszámot gyakorolt a gyönyörű hangszeren. Bagoly Béla abbahagyta a sivalkodást és a ház melletti fára reppent. Az udvari fészer mellett állt ez a fa, pont ott, ahol a nagypapa egy fenyőfát próbált a tartójába faragni. Az állatok ezután összegyűltek az erdei tisztáson és tanakodni kezdtek. Vajon mire készülnek az emberek a házban? Miért sütnek-főznek, díszítenek, miért faragja a nagypapa a fenyőfa törzsét, milyen dalokat gyakorol a nagymama a zongorán?
– Én tudom! Én tudom! – szólalt meg ekkor a mókus a faágon – Karácsonyra készülnek! Feldíszítik a karácsonyfát minden szépséggel, ajándékokat adnak egymásnak és finomakat esznek! – sorolta egy szuszra a mókus, és már tovaugrált a másik fa lombjai közé. Nyúl Dezső, Őz Lizi, Róka Bori és Bagoly Béla csodálkozva néztek a mókus után. Sosem hallottak még a Karácsonyról.
– Ez a Karácsony csudajó dolog lehet – gondolkodott el Nyúl Dezső.
– Én nagyon szeretném, ha az állatoknak is lenne karácsonya – sóhajtott ekkor Róka Bori.
– Hát csináljunk mi is karácsonyt! – válaszolta neki Őz Lizi.
– Jó ötlet! Legyen az erdőben is Karácsony! – lelkendezett Bagoly Béla.
Másnap reggel, alighogy megvirradt, az állatok munkához láttak. Nyúl Dezső keresett egy kis fenyőfát, amit feldíszíthettek. Róka Bori színes leveleket, tobozokat, diót, makkot gyűjtött. Őz Lizi felrakta a díszeket a fenyőfára. Bagoly Béla ennivalót keresett a vacsorához. Már feljött a hold, amikor mindennel elkészültek. Fényében megcsillant a zúzmara a feldíszített fenyőfa ágain. Az erdőszéli házikóból kiszűrődött a nagymama zongorajátéka, és finom sütemény illatot hozott a szél az erdő lakói felé. Az állatok körülállták a fenyőt, hallgatták a zongoramuzsikát, és meghatódva nézték a kis erdei karácsonyfán megcsillanó hópelyheket.
– Boldog Karácsonyt! – köszöntötték egymást az állatok, és vidáman falatozni kezdték az ünnepi vacsorájukat.
A CIKK VÉGÉN MEGLEPETÉS
Karácsonyi tündérek
Tünde, Kamilla és Ibolya gyapjútündérek voltak és egy szép lakásban laktak a városban. Tünde rózsaszín földig érő ruhát viselt, és gyönyörű hosszú szőke haja volt. Kamillának hófehér volt a ruhája, amit sárga virágok díszítettek. Ibolya lilaruhás, barna hajú tündér volt. Egy dobozkában laktak a többi tündérrel, és manóval együtt. A nagymama készítette őket, karácsonyi ajándéknak az unokái számára. A doboz lassan megtelt, pont annyi manó és tündér lakott benne, ahány gyermeket meg akart ajándékozni a nagymama. Nagyi befejezte az utolsó gyapjúmanót is, és hátradőlt a karosszékben.
– Végeztem. Elkészült az összes manó és tündér, amit elterveztem, már csak csomagolni kell – gondolta kimerülten – Csomagolni holnap fogok, már elfáradtam – gondolta. Rendet rakott az asztalon és nyugovóra tért. Nagymama lefeküdt és pár pillanat múlva már aludt is. A dobozban a manók és a tündérek is elálmosodtak. Tünde egyszer csak felült a dobozban és számolgatni kezdte a manókat és tündéreket.
– Egy, kettő, három, négy, öt manó. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét tündér. Hét tündér? Számoljuk meg újra. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. Hét. Nincs több. De hát nagymamának nyolc lányunokája van! Mit fog kapni a nyolcadik? A manók és tündérek rögtön felélénkültek és tanakodni kezdtek.
– Talán ő valami mást kap? – kérdezte az egyik manó.
– Vagy a nagymama elszámolta magát? – vetette fel a másik.
– Vagy elfogyott a gyapjú, és ezért nem készült el a nyolcadik tündér?– gondolkodott el Ibolya.
– Akármi is az igazság, nagy baj lenne, ha holnap a fa alatt, nyolc helyett csak hét tündér lenne – fontoskodott Kamilla.
– Akkor, mitévőnk legyünk? – kérdezte az öt manó egyszerre.
– El kellene készíteni a nyolcadik angyalt – töprengett Tünde.
– Igen, próbáljuk meg! – lelkesedett Kamilla.
A tündérek és manók gyorsan munkához láttak. Gyapjút kerestek, ruhát készítettek, hajat fontak, karokat, lábakat gyártottak, és amire felkelt a nap, ott feküdt a dobozban a nyolcadik angyal is. Amikor a nagymama felkelt, nekiállt becsomagolni az ajándékokat.
– Öt manónak és nyolc tündérnek kell csomagolást csinálni – számolta össze a létszámot – Becsomagolom őket, és elkészítem a tizenhárom unokám részére. Tizenhárom? De hát én csak tizenkettő babát készítettem – gondolta át ijedten a nagymama. Gyorsan szalad, hogy összeszámolja a babákat.
– Öt manó, nyolc tündér. De erre a piros ruhásra nem emlékszem. Hogy lehet, hogy tegnap csak heten voltak, ma meg nyolcan lettek? – értetlenkedett.
Ahogy rápillantott a varrós kosarára, látta, hogy a fonalak, gombolyagok, ollók nem úgy vannak a kosarában, ahogy ő tegnap este hagyta. Ránézett a hét tündérre, akik cinkosan mosolyogtak rá.
– Mi csak segíteni akartunk – mondta félénken Tünde tündér.
– Remélem, nem haragszol nagyi – tette hozzá Ibolya.
– Szerintünk Piroska egészen jól sikerült. Mintha te csináltad volna – tette hozzá Kamilla.
– Nem, persze hogy nem haragszom, és köszönöm, hogy segítettetek – válaszolta mosolyogva a nagymama. Gyorsan becsomagolta a nyolcadik angyalkát is, rendet csinált a varrós kosarában, ünneplőbe öltözött és várta, hogy megérkezzenek az unokái, akiknek a manókat és a tündéreket készítette.
Macskarácsony
Milli és Molli a két szeleburdi macskakölyök a kandalló mellett feküdt a macskakosárban. Azon tűnődtek, mi lehet ez a nagy készülődés, miért izgatottak a gyerekek, és miért vannak ünneplőben?
– Talán egerészni mennek? – kérdezte Milli.
– Á, szerintem inkább vendéget várnak – felelte Molli.
– Ki lehet az a vendég? – töprengett Milli.
– Nem tudom, de hamarosan kiderül.
A gyerekek és a nagymama ekkor már kabátban álltak az ajtóban, indulásra készen. Nóra visszanézett a szobába, ahol a cicák feküdtek a kosárban.
– Ó, de kár, hogy a cicáknak nincs karácsonyuk! – mondta szomorúan. Sok ideje nem volt szomorkodni, mert indulni kellett a templomba. Ilyenkor, Karácsony Szentestén mindig elmentek a templomba a nagymamával, megnézni a Betlehemet, és hallgatni a csodálatos karácsonyi muzsikát. Anya és Apa otthon maradtak. Anya a vacsorát főzte, Apa a fenyőfát készítette elő.
– Hallottad mit mondott Nóra indulás előtt? – kérdezte Anya.
– Igen, hallottam – válaszolta Apa. Egymásra néztek, és mindketten ugyanarra gondoltak. Apa gyorsan belefaragta a fát a tartóba, felvette a kabátját, és elment hazulról. Anya rendet rakott a szobában, becsomagolt még néhány ajándékot, előkészítette a karácsonyfára való díszeket. Felöltözött ő is ünneplőbe, majd előkereste a lemezt amin a karácsonyi dalok vannak. Éppen elvégzett a teendőivel, amikor megérkezett Apa. Két hatalmas szatyrot cipelt, de hogy mi volt benne, az maradjon titok egyelőre. Milli és Molli is kíváncsian nézegette a szatyrokat, de annyira jó hely volt a pihe-puha kosárban, hogy nem akaródzott közelebbről is szemügyre venni és megszaglászni a táskák tartalmát. Anya és Apa feldíszítették a karácsonyfát és elhelyezték alatta az ajándékokat.
– Nos, akkor lássuk a Macskarácsonyt – nevetett Apa, és nekiállt kipakolni a két hatalmas szatyorból. Először elővett egy picike műanyag fenyőfát, és az igazi, nagy fa mellé tette. Aztán a fára mindenféle érdekes dolgokat aggatott: cicáknak való jutalomfalatot, csörgős labdát, rongyegeret, szárított halat.
– Milli érzed ezt a jó illatot? – ébredezett Molli a cicakosárban.
– Azt hiszem érzem, de még alszom – nyávogta Milli. Próbálta kinyitni a szemét, hogy lássa minek van ilyen jó illata, de inkább visszabújt, mancsával eltakarta a szemét, és próbált még aludni.
– Milli nézd, mit csinál a gyerekek apukája! – böködte meg Molli.
– Igen, tudom, valami jó illatút hozott – dorombolt Milli.
– De nézd, nézd, azokat nem a gyerekeknek hozta, azok cicajándékok! – lett Molli egyre erőszakosabb. Időközben Apa minden elrendezett a nagy karácsonyfa, és a kicsi műanyag fenyő mellett. Már csak a gyerekekre vártak. Hamarosan meg is érkeztek. Az előszobában levetették a télikabátot, és csizmát, és beléptek a szobába. Ott már szólt a karácsonyi muzsika, csilingelt egy kicsi csengő, és sütemény illat úszott a levegőben. Milli és Molli még most sem értette miről van szó, de sok idejük nem volt találgatni.
HA ÉRDEKEL A MEGLEPETÉS GÖRGESS LENTEBB
A gyerekek odaszaladtak a karácsonyfához, hogy kibontsák az ajándékaikat. Nóra ekkor vette észre a hatalmas fenyő mellett a pici műfenyőt, ami telis tele volt aggatva olyan dolgokkal, amit a cicák szeretnek.
– Anya, Apa, nézzétek, a cicáknak is van karácsonyuk! – kiáltotta boldogan – Milli, Molli, gyertek ide – szólongatta a cicákat. A két kiscica kimászott a kosarából, és odament Nórához. Leültek szépen a kislány mellett és kíváncsian nézegették, szimatolták a karácsonyfájukat. A fán csupa finomság lógott, már előre örültek, hogy hamarosan befalhatják az összeset.
– Apa mi lehet ebben a dobozban? – kérdezte Nóra.
– Bontsuk ki és nézzük meg! – javasolta Apa.
A dobozban egy csodaszép macskajáték volt, kaparófával, kuckós odúval, mászókával, emeletes pihenővel. Milli és Molli annyira meglepődött, nem is tudták minek örüljenek jobban: a mászókának, vagy a faágra akasztott jutalomfalatoknak? Miután a mászókát összeszerelték, Milli és Molli azonnal birtokba vette. Felmásztak, aztán leugrottak, aztán megint fel, majd beszaladtak a kuckóba.
– Milli – ami ezen a fácskán van, azt nem kéne megkóstolni? – kérdezte Molli.
– Szerintem meg kellene – nézett rá huncutul Milli.
– Gyerünk akkor szedjük le, és faljuk fel mindet – lelkesedett Molli. A gyerekek időközben kibontották az ajándékaikat, kicsit játszottak, majd leültek vacsorázni. Néha oda-odanéztek a cicákhoz, akik önfeledten kergetőztek az új mászókájukon. Vacsora után a gyerekek segítettek elpakolni az asztalról, majd leültek a karácsonyfa alá játszani. Egyszer csak Nórának feltűnt, hogy túl nagy a csend.
– Hol vannak a cicák ? – kérdezte meglepetten.
Kerestétek őket a konyhában, keresték a szobában, felkutatták a fürdőszobát, benéztek minden csizmába, kikukkantottak az ablakon, de a cicákat nem találták. Akkor Nóri hangokat hallott a fenyőfa közeléből, odaszaladt az emeletes macskajátékhoz és megtalálta a két fáradt, kimerült, szeleburdi macskakölyköt a macska mászóka kuckójában. Összebújva aludtak, és biztosan az ő első csodaszép macskarácsonyukról álmodtak.
Itt is a nagy hír
Meg szeretnéd lepni gyermekedet egy Skolik Ágnes mesekönyvvel a karácsonyfa alatt? Akkor van egy nagyon szuper hírünk a számodra! Ágnes, mivel nagyon-nagyon szereti minden olvasóját, felajánlj egyet A csodatermő fa újított kiadásából, hogy nyereményjáték részeként valamelyik kedves olvasónkat/olvasóját boldoggá tehesse vele az ünnep alkalmából. Ezt nagyon köszönjük Neked, kedves Ágnes!
A játékkal kapcsolatban a Facebook-oldalunkat érdemes figyelni, előreláthatólag 2019.12.16-án érkezünk részletekkel, hogy mettől meddig lehet játszani a kötetért.
Amennyiben már most szeretnétek egy példányt és nincs türelmetek kivárni a játékot, vagy csak fel szeretnétek venni Ágnessel a kapcsolatot ezt Facebook-on tudjátok megtenni IDE KATTINTVA, további betekintést IDE KATTINTVA kaphattok. Könyvet rendeléséhez, vagy további kérdések felmerülése esetén pedig az email címén keressétek őt bizalommal: [email protected]
