Csodagyerekek a pódiumon

zenei tehetséggondozás

Meddig tart a gyermekkor? A siker sok lemondással és még több munkával jár. A zenei tehetségek gyermekéveiről megoszlanak a vélemények. Ezeket a témákat is érintette a Liszt Ferenc emlékév alkalmából Sopronban szervezett szimpózium. A hűség városában a szakértők azt vizsgálták, hogy a „csodagyerekként” aposztrofált tehetségek miként válhatnak teljes és értékes művészemberekké, miközben tehetségük kibontakoztatása mellett gyermekkoruk is boldog és kiegyensúlyozott marad. Erdődy Orsolyával, a Hungarofest Klassz Zenei Iroda vezetőjével beszélgetünk.

– Mi volt az előzménye ennek a kétnapos szemináriumnak?

– Konkrét előzménye nem volt, magát az ötletet Liszt Ferenc életútja motiválta. Liszt élete első nyilvános koncertjét 9 évesen éppen Sopronban adta, néhány héttel később pedig már zseniális fiatal muzsikusnak kiáltották ki. A rendezvény témája így ehhez kapcsolódott: hogyan is kell foglalkozni azokkal a fiatal tehetségekkel, akiket „csodagyerekeknek” hívunk.

– Honnan érkeztek vendégek a soproni rendezvényre?

Infinety hirdetés

– A szimpóziumra különböző országok zeneművészeti egyetemeiről érkeztek professzorok, akik magukkal hozták tehetséges tanítványaikat is. Így a moszkvai, grazi, bécsi és a budapesti akadémiák kiválóságai képviselték intézményüket. Ahogy Budapesten, a Zeneakadémián működik a Rendkívüli Tehetségek Osztálya, úgy ezekben a városokban is létezik hasonló típusú képzés. Az ott tanuló gyermekek azonban nem a szokásos menetrend szerint (zeneiskola, konzervatórium, zeneakadémia) kerülnek be a zenei vérkeringésbe. Tehetségük okán sok esetben már 8-9 éves korukban egyetemi képzésben részesülnek. Ugyanazoktól a professzoroktól, zenetanároktól tanulják a főtárgyat, mint egyetemista korú társaik.

– A tehetséggondozásban az egyik legnagyobb kihívás, hogy a gyerekek amellett, hogy az évek során például képzett muzsikusokká érnek, adott életkorban gyermekek is maradhassanak…

– Valóban. Ezt a gondolatot fogalmazta meg köszöntőjében a Magyar Liszt Társaság társelnöke, Klenjánszky Tamás zongoraművész is. Bár ez a kérdés állt a két nap programjának középpontjában, nem lehet egyszerűen és egyértelműen megfogalmazni a választ. Az nagyon fontos szempont, hogy ne terheljük túl a gyerekeket. Fennáll ugyanis az a veszély, hogy a kis tehetségeket túl korán kezdik el koncerteztetni a tanáraik, amikor a közönség elé lépés okozta stresszel is meg kell birkózniuk. A vélemények nagy része azt tükrözi, hogy nem kell őket túl korán bedobni a mélyvízbe; hagyni kell, hogy szépen megérjenek a művészi pályára. A konkrét életkor tekintetében azonban szinte országonként eltérő gyakorlatok léteznek. Budapesten például 8-9 éves a legfiatalabb gyermek, aki felvételt nyerhet a különleges zenei osztályba. Moszkvában már 4-5 éves, tehát óvodás gyermekek is bekerülnek a rendszerbe. Nyilván a szélesebb közönség előtti bemutatkozás attól is függ, hogy hány évet járnak a gyerekek az ilyen magas szintű iskolákba. A felszólalók közül többen azt mondták, hogy 18 éves kor előtt nem lenne szabad a fiatalokat túlterhelni, míg mások úgy vélekedtek, hogy eddig a korig már minden eldől.

A gyerekkori zenetanulás jótékony hatású

– A csodagyerekek képzése országonként eltérő? Mi a magyar gyakorlat?

– Magyarországon egy évben legalább kétszer kell vizsgáznia a „kis zseniknek”, míg Grazban például nincsen vizsga, csak a kezdet kezdetén egy felvételi, a stúdium végén pedig egy diplomakoncert. Mindeközben ők sokkal több koncertet rendeznek a hallgatóknak, pont azért, hogy kezelni tudják a megmérettetéseket, és megszokják a lámpalázat. Az viszont azonos, hogy minden ország komoly figyelmet szentel a korai tehetségeknek, hiszen mindenki szeretne minél kimagaslóbb fiatal művészekkel dicsekedni. A nemzetközi versenyekre is egyre fiatalabb művészek jutnak el.

– Azt is vizsgálták, vajon a társadalmi környezetből milyen hatások érik ezeket a kivételes tehetségű gyermekeket?

– Igen, egy szekcióülésen szó esett arról is, hogy a legszűkebb környezetnek, a családnak mekkora felelőssége van abban, hogy egyáltalán felfedezzék a tehetségeket. Emellett az iskola szerepe is szóba került. Az tulajdonképpen mindegy, hogy a gyermek a zenében, a sportban vagy a matematikában nyújt kivételeset, mindenképpen nehéz helyzetbe kerül. Az iskola ugyanis sokszor nem tolerálja a túlzottan tehetséges tanulókat. Sajnos az oktatási intézmények nem feltétlenül őket akarják magasabb szintre emelni, vagy még jobban tanítani, hiszen egy tanárnak bizony gyakran fejtörést okoz, hogyan lehet a talentumokat az osztály többi tagjával együtt tanítaniuk. A kivételes tehetségű gyerekek így sokszor unatkoznak az órán. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői azt mondták: meg kellene találni azt a lehetőséget, amely nem a tehetséges tanulókat húzza az átlagos gyermekek szintjére, hanem az átlagot emeli minél magasabbra.

– Miként kell zeneileg képezni a rendkívül tehetséges gyerekeket? Más pedagógiai repertoárt kell alkalmazni?

– Erről konkrétan nem volt szó. Arról viszont igen, hogyha összehasonlítjuk az európai képzéseket például a távol-keleti, japán vagy koreai zenei módszerekkel, akkor más felfogást tapasztalhatunk. Az ott tanuló gyermekek hangszeres tudása rendkívül magas szintű, lelkileg azonban kevéssé érettek meg egy-egy zenemű interpretációjára. Vagyis olyan műveket, amelyeket technikailag már 8 évesen meg tudnak oldani, nem tudnak úgy előadni, mint egy érett művész. A szimpózium előadói szerint meg kell próbálni összhangban tartani a technikai és a lelki felkészültséget.

– Miként vélekedtek a témáról a megjelent magyar oktatási szakemberek?

– Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a minisztérium fontos ügyként tekint a zenei nevelésre. Azt mondta: Magyarország jelenleg még zenei nagyhatalom, de ha nem figyelünk oda arra, hogy minél többen járhassanak zeneiskolába, azaz mindenki számára elérhető és megfizethető legyen a zenei képzés, akkor veszélybe kerülhet ez a pozíciónk. Megígérte, mindent elkövet annak érdekében, hogy a jövőben rendezzék a zeneiskolák helyzetét, illetve, hogy az iskolákban megint megemeljék az énekórák számát.

– Az Európán belüli szabad mozgás segítheti-e a nemzetközi együttgondolkodást, a közös munkát?

– Az intézmények között sokkal nagyobb fokú az együttműködés, amióta megszűntek az országhatárok. A zenei intézmények átjárhatósága segít. Mindez hasznunkra lehet nemcsak a zeneoktatásban, hanem akár egy ilyen rendezvény megszervezésében is.

Személyiség- és képességfejlesztő hatású a zenei nevelés

– Milyen visszhangja volt a rendezvénynek?

– A reakciókból és az építő kritikákból úgy vettük észre, hogy sikeres volt. A Győrből, Szombathelyről, Sopronból és a régióból érkező zeneiskolai tanárok részéről felmerült az az igény, hogy folytassuk. Elhangzott, amennyiben a jövőben a zenei neveléssel és a „csodagyerekekkel” foglalkoznánk, akkor érdemes lenne ezt a témát nemcsak a zongorára, hanem más hangszerekre is kiterjeszteni.

írta: Vadász Viola
fotó: Freepik

A Fiatal Európa Szerkesztőség program az Európai Bizottság, a Külügyminisztérium és az Európai Parlament kezdeményezésére és finanszírozásában valósul meg. Az itt közölt információk tartalmáért és felhasználásáért a Külügyminisztérium, az Európai Bizottság és az Európai Parlament nem felel.

Erről a témáról még a Gyermeknevelés rovatunkban olvashatsz többet!

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenkét éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkDivat a magyar!
Következő cikkÁsványviz ABC

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!