Még így több év távlatából is az egész terhességemről szinte csak annyi jut eszembe, hogy a terhes kiskönyvembe a 2. hónaptól kezdve nagy, nyomtatott betűkkel az volt beleírva, hogy: SZIGORÚ DIÉTA!
30 kg-ot híztam, amit évekig tartott leadnom, lelkileg nagyon megzuhantam, ami miatt majdnem tönkrement a házasságom!
Mindig is csinos, vékony lány voltam. S méret, akin minden ruha jól állt. Valójában sokat is tettem ezért, mivel rendszeresen sportoltam, illetve nagyon figyeltem a táplálkozásomra, vagy inkább a „nem táplálkozásomra”.
Ha ettem valamit, igyekeztem minimális szénhidrátot bevinni, saláták, fehér húsok és sok-sok víz. Sokszor sóvárogva néztem az egyetemi büfében a barátaimat, ahogy az óriási melegszendvicseket ették és itták hozzá a rengeteg kólát, de mindig is több volt az önuralmam annál, hogy elgyengüljek egy hamburgerre.
Amikor terhes lettem, megfogadtam, hogy nincs több koplalás és jöhet végre egy kis lustálkodás.
Boldog voltam, hogy végre én is ehetek hagymás-kolbászos rántottát reggelire, jégkrémet és sok finomságot, sőt, bármit, amit csak szeretnék és évek óta nem ehettem!
Ekkor kezdtem el kettő helyett enni mindent!
Eleinte a nőgyógyászom is helyeselt, mivel tudta, hogy általában pár falat a napi betevőm, és minden csontom kivan! Ő sem gondolta, hogy másfél hónap múlva az első + 10 kg miatt, be kell, hogy írja a kiskönyvembe, hogy SZIGORÚ DIÉTA!
Valójában az első trimeszterben mivel nem voltak reggeli rosszulléteim, nagyon kívánós lettem, habár iszonyatosan megnövekedett az alvásigényem, ezért konkrétan heteken keresztül csak ettem és aludtam.
A jó hírt, hogy babát várok, mindig egy étteremben tudattam a barátaimmal, hatalmas nagy hamburgerezések és örömök közepette!
Nagyon élveztem, hogy jókat ehetek, bármikor, amikor csak szeretnék, boldog voltam, hogy kisbabám lesz és mindent megakartam neki adni! Nem sportoltam, nehogy baja legyen a babának és választékosan, sokat ettem, hogy minden tápanyagot megkapjon!
A szervezetem pedig a sok éves kiszipolyozás után, kényszeresen csak tartalékolt!
Az, hogy nőtt a mellem, a hasam, annak tudtam be, hogy a terheshormonok, valamint a baba növekedése miatt van.
Amikor az orvos és a védőnő közölte velem, hogy az egészséges terhességi súlygyarapodás az első trimeszterben 1-3 kg, és én + 10 kg-ot híztam, mintha meg sem hallottam volna!
Azt mondtam, hogy én mínuszról indultam a normális emberi súlyhoz képest, így csak azt pótoltam be, ráadásul 185 cm magas nő vagyok, szóval teljesen eloszlik rajtam az a pár plusz kiló! Ezen mosolyogtak egyet, beírták a terhességi kiskönyvembe, hogy DIÉTA és mondták, hogy azért a továbbiakban figyeljek!
A kismama ruháknak köszönhetően egyáltalán nem láttam magamon a további kilók felszaladását a második trimeszterben, mérlegem pedig nem volt, sosem kellett.
A terheléses vércukorvizsgálatok is normálisak voltak, illetve nagyon megnövekedett a teherbírásom, már nem aludtam annyit! Újra sokat bírtam dolgozni, ami azért sok energiámat kivett ezért, evéssel pótoltam…
Sosem voltam édes-szájú, de elkezdtem sütögetni, amit nagyon élveztem.
A második és a harmadik trimeszterben is a normálisnak és egészségesnek mondható súlygyarapodás hetente 300–500 g. Azoknál az édesanyáknál, akik a várandósság kezdetén már pluszkilókkal indultak, mint én is, kisebb mértékű hízás figyelhető meg, és a nagyon vékony anyukákra pedig a havi 500 g gyarapodás a jellemző.
Hát én plusz kilókkal is indultam, és továbbra is produkáltam a második trimeszterben a maximális súlygyarapodás majdnem dupláját! Bekerült a könyvembe: SZIGORÚ DIÉTA!
Kivívtam a nőgyógyászom és a védőnőm haragját is. Jogosan, ekkor már +20 kg-nál jártam.
Közölték velem, hogy ez egyáltalán nem játék, mivel a terhesség alatti túlsúly növeli a magas vérnyomást, a terhesség alatt kialakuló cukorbetegséget és a koraszülöttség kockázatát, illetve a szülési komplikációk kialakulásának valószínűségét.
Megijedtem…
Mégsem küldtek el belgyógyászhoz vagy dietetikushoz.
Tudtam, hogy a fogyókúrázás engem és a babát is megfoszthat a fejlődéshez elengedhetetlen, kiemelten fontos tápanyagoktól, ezért muszáj vagyok mértékkel enni, kiegyensúlyozott, egészséges és változatos ételeket (kerülve a tésztát, kenyérféléket és az édességet), hogy biztosítsam a baba számára a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat, emellett pedig az újabb felesleges súly felszedését is megakadályozzam.
Ekkor kezdtem el először érezni, hogy nehezebben mozgok, és nem érzem magam annyira jól a bőrömben.
Diétáztam, tényleg odafigyeltem mit eszek a harmadik trimeszterben.
Annyira feszült a bőröm, hogy rengeteg stria elleni krémet, olajat használtam, hogy ne repedjek! Sétáltam minden nap! Bár meglehetősen keményedett a pocakom. Mindent megtettem, hogy ne hízzak tovább!
Mégis mire szülni mentem, feljött a következő + 10 kg is, mert ekkorra már a baba is nőtt!
Elkezdtem összeszámolni, hogy mennyi lehet az a plusz súly, ami teljesen fölöslegesen van rajtam, tudtam, a következőket:
- az újszülött babák várható születési súlya 2800–4000 g között van, nekem 4 kg volt a fiam
- a méhhlepény a magzattal folyamatosan növekszik, a súlya körülbelül 500 g
- ott van még a magzatvíz
- a méh súlya is folyamatosan emelkedik, ahogy a baba növekszik a pocakban. Kezdetben a méh súlya 40 g, a várandósság végére pedig elérheti a 800 grammot
- kebelméreted is folyamatosan változik, a 9. hónapra akár 2-3 számmal nagyobb melltartóra is szükséged lehet, mint nekem
Akárhogy is számolom ez 5-6 kg. És az én teljes súlygyarapodásom + 30 kg volt. Mindig, mindenki legyintett, hogy majd szülés után lemegy…
Mert majd helyreállnak a hormonok, és majd szaladgálsz a gyerek után… De éreztem, hogy ennyi súlyfelesleg olyan könnyen azért már nem!
Szülést követően, otthon a tükör előtt állva kaptam meg az első sokkot amiatt, ahogy kinézek!
Ekkor már a testem a zsírszövetekben a szoptatásra is tartalékolt, így fél évig nem tudtam fogyni, mivel ennem kellett, hogy legyen tejem és tudjam táplálni a gyermekem, ami számomra a legfontosabb volt!
Majd a baba hozzátáplálásának beindulásával, elkezdtem óvatosan tornázni járni. Egy évnyi szoptatás után apadt el a tejem. Én addig folyamatosan a kismama ruhákat hordtam, mert nem volt más az S-es ruhatáramból, ami rám jött volna!
Szégyelltem magam, önmagam előtt, a barátaim, családtagjaim előtt, de leginkább a férjem előtt.
Bujkáltam előle! Rengeteget sírtam.
Mikor már nem szoptattam, elkezdtem aktívabban eljárni futni és drasztikusan koplalni. Minden egyes leadott kilóért kemény küzdelmeket folytattam. Sosem ment le az összes és már nem is fog, de nem is kell!
A második fiam terhessége alatt, már nem voltak súlyproblémáim, bár nem is indultam 55 kg-ról. Kontrolláltan, mértékkel és kiegyensúlyozottan, tudatosan ettem, és nem kettő helyett!
Ha még te is bizonytalan vagy azzal kapcsolatban, milyen életmód a legmegfelelőbb terhesség idején, számos könyv áll a rendelkezésedre a témában, melyeket átböngészhetsz.
