Útleírás: India színei

India színei

Három évvel ezelőtt, egy februári reggelen kaptam egy sms-t. Az egyik barátnőm írta: van kedved eljönni Indiába három hétre? Meglepődtem, hiszen azelőtt sosem gondolkodtam ilyesmin. India… Másik kontinens, másik világ, távoli, idegen, bizonytalan. Mégis mi dolgom lenne ott?

Felhívtam a barátnőmet, kifaggattam mi ez a lehetőség. Nagyobb csoport készült Indiába, egy ottani tanítóhoz és volt még a szabad hely. A tanítóról, Sai Babáról korábban sosem hallottam, de akkoriban már jó ideje érdekelt a szellemi, lelki és érzelmi fejlődés lehetősége. Úgy éreztem mennem kell. A három hétből négy lett (sajnos nem volt több szabadságom), és egy életre szóló tapasztalat, élmény. És a folyamatosan feltett kérdés: visszamenjek megint? Idén jött el ennek az ideje.

Bár ott voltak az ellenérvek: az a speciális, csak Indiára (vagy talán más trópusi országokra is) jellemző szag, a teljesen más kultúra, az idegen nyelv, a piszok, az ismeretlen, a meleg. Ezek, amik megérkezéskor elemi erővel vágják mellbe (orrba) az érkezőt. Úgy hívják kulturális sokk. De gyorsan túlteszi magát rajta az ember. Elég egy tiszta szoba és egy saját ágy, amiben ki lehet pihenni az út fáradalmait és másnap már egészen más színben látod a világot.

És valóban mások a színek. Minden sokkal színesebb, mint nálunk.

Az utak színei

Kezdjük mindjárt az úton járókkal („természetesen” jobbkormányos a közlekedés). Találsz itt mindenfélét: egyszerű motort, amit a férfi vezet és az asszony oldalvást ül rajta száriban (vannak persze oldalkocsis változatok is). Eggyel több, azaz három kerékkel közlekednek a riksák, melyek alapszíne sárga és külsejük-belsejük a vezetője személyiségét tükröző módon van dekorálva. Oldalsó ajtajuk nincsen. Az autók a leghasonlóbbak az Európában ismertekhez, de mindig fel vannak szerelve néhány füzérrel, istenszoborral vagy más jó szerencsét, védelmet jelentő szimbólummal. A teherautók és a buszok is mindig színesek. Pirosak, sárgák, kékek, feliratokkal, virágrajzokkal és ugyanúgy szimbólumokkal díszítve. Ami az állapotukat illeti, félő, hogy gyakran csak a festék tartja össze őket. Nem lehet túl gyorsan hajtani, a megengedett sebesség gyakran csak 60-80km/h, és az utak gyakran változó állapotát figyelembe véve, érdemes is betartani ezt a korlátozást.

Az út mentén változatos kép fogad. Teljesen modern, kőfallal körbevett épület, melyhez pálmalevelekből és vastag kék műanyagból összetákolt putri kapcsolódik. Mindkettőben emberek élnek. Gyakran az út mentén raknak tüzet fémhordókban, és ott melegszenek, sütnek valamit a helyiek. Az épületeken – a putrikon ugyanúgy – megtalálható a parabolaantenna. És a legtöbb helyen ott van valamilyen tévé. Az út mentén árusok, mindent lehet kapni. A legutolsó, eldugott helyen is van gumijavító műhely. A benzinkútnál előre kell fizetni. A közlekedés hektikus, a különböző sebességgel haladó járművek bátran előzgetik egymást, hangos (és szinte) folyamatos dudálással figyelmeztetve az előttük haladót: vigyázz, most megelőzlek! Az útonjárókat piros körben, fehér alapon GO SLOW vagy GOSLOW (haladj lassan!) feliratú táblák figyelmeztetik, hogy ne lépjék túl a megengedett sebességhatárt. Gyakoriak a látszólag minden logikát nélkülöző építkezések: egy fél hídpillér az út egyik oldalán, majd hosszan semmi…

Az öltözködés színei

Rengeteg helyit látni az út mentén ácsorogva. A szemét és a szegénység ellenére mosolyognak, integetnek, jó kedvűnek tűnnek. Sokan gyalogolnak, egész nagy távolságokra is. A férfiak öltözködése egészen hasonló az európaihoz, de gyakran hordanak fehéret, más világos színt, így könnyebb átvészelni a helyi időjárást. Három éve március-április folyamán voltam kint, gyakori volt a negyven fok körüli hőmérséklet, most, október végén „csak” harminc fok volt a jellemző.

Engem a nők ruhája ragadott meg. Hagyományosan kétféle módon öltözködnek. Hordják az úgynevezett panjabit. Ez olyasmi, mintha egy térd fölött végződő, nyaknál magasan záródó (hosszú vagy rövid ujjú) ruha lenne egy nadrággal kombinálva. Mindig viselnek hozzá sálat is. A másik a szári. Számomra ez a világ egyik legnőiesebb viselete. Hat méter anyag van köréd tekerve. Elképzelhetetlen a szín- és mintagazdagság, Vannak egyszínű anyagból készültek, apró mintásak, nagy mintásak, csíkosak, csillogók, kövekkel díszítettek. Az anyaguk is egészen változatos. Készülnek pamutból, műszálból és természetesen nagyon finom selyemből is. Mikor először láttam ilyet viselni, azt gondoltam ez bonyolult, sosem fogom megérteni, hogyan kell. Aztán telefonáláshoz sorban állva beszélgettem egy indiai lánnyal, aki elárulta a titkot. A szárihoz alsószoknya is tartozik, ez tartja meg a derék köré tekert anyagot, a felső rész alatt pedig egy rövid top van, melyhez biztosítótűkkel lehet hozzárögzíteni az anyagot. Így már nem esik le. És ha valaki egy ilyen ruhát magára ölt, mindjárt megváltozik minden. Talán hihetetlennek tűnik, de más lesz benne a járás, és kiderül, hogy valójában nagyon is praktikus viseletről van szó.

Ha ruhát szeretnél vásárolni, megteheted egy nagyobb boltban, ahol kész áruként kapod meg, és találsz különböző méretezésűeket. A kereskedőknél ritkább a kész ruha. A boltok az utcára nyílnak, és mindig találsz előtte, vagy benne egy varrógépet. Ez azért kell, mert a jobban (vagy kevésbé) előkészített ruhát, akár ott azonnal, a méretedre igazítják. Ettől függetlenül, ezek mindig bőfazonú ruhák maradnak. Ha bemész a boltba, hogy választanai szeretnél, megkérdezik, mire gondoltál, majd elkezdik lepakolni a polcokat. Leveszi, szétnyitja, megmutatja, majd ledobja a földre. Addig-addig, amíg már nagy halomban áll a ruha, és nem mered azt mondani, köszönöd, mégsem vásárolnál. Közben megkínálnak innivalóval, és ezt szokás is elfogadni. Különböző, változatos teák, kávék, üdítők vannak a repertoárban, amiért a segédet szokás szalajtani. Az is előfordul, hogy ha az adott boltban nincs megfelelő darab, átszalad a tulaj a szomszédba, onnan hoz, s a kereskedők elrendezik később egymás közt. Gyakori a kiabálás, így próbálnak becsábítani a boltba. Két bolt között az utcán viszont ott vannak a gyermeküket tartó, kolduló anyák és a nyomorékok. Erőszakosak, mennek utánad, bökdösnek, s ha adsz nekik még inkább jönnek…

A családok színei

Sai Baba körül többféle vallás hívői találhatóak meg. Sok a muzulmán, itt az asszonyok főleg sötétet hordanak, és a fejüket is bekötik. Náluk elfogadott az, hogy a család férfi és nőtagjai külön szobában alszanak és akár a felnőtt fiú is együtt alszik az apjával. Az apa korlátlan tekintély. Ő mondja meg a fiának, hogy mit tehet és mit nem, természetesen beleszól a párválasztásba is. De ha hozzájárulását adta egy frigyre, köteles házzal és apanázzsal támogatni az ifjú párt.

Indiában gyakori, hogy a férfiak kézen fogva járnak s ez általában családi kapcsolatokra utal közöttük. A párokat ritkán láttam kézen fogva, általában kis távolságban mentek egymástól. A férfiak és a nők ugyanúgy cipekedtek. A nők kis távolságban követik a férjüket. A nők rendkívül sok ékszert hordanak, nem csak karkötőket és az egész fülüket körbeölelő fülbevalót, de bokaláncot és lábgyűrűt is. Ez utóbbi bizonyos népcsoportoknál arra utal, hogy férjnél vannak. A hajuk majdnem mindig hosszú és befonva, összefogva hordják.

Találkoztam egy informatikus végzettségű hölggyel, akivel a párválasztásról beszélgettünk. Elmondta, hogy 27 éves, dolgozik, de ettől függetlenül a szülei fognak neki férjet keresni. S azt is elmondta, hogy ez nagyon kényelmes számára, mert a szülei jól ismerik őt, tehát a megfelelő partnert fogják megtalálni, s persze a felelősség is kisebb. Megfontolandó…

A gyermekeket nagyon természetes módon kezelik. Már egészen pici babákat vittek utcára. A szári azért is nagyon praktikus viselet mert alatta nagyon könnyen lehet szoptatni a piciket, anélkül, hogy ebből bármi látszana a kívülállók számára. Ha pedig altatni szeretnék őket, letakarják a szári felső részével. Bármikor leteszik a gyereket a földre is és a kövön is simán hagyják aludni őket..
Pelenkás babát nem láttam, viszont az édesanyánál mindig található egy-két rongy, amivel fel tudja törölni, azt, amit esetleg szükséges. Érdekes módon, ha a gyerek sír nem ringatják, hanem rázzák, akár karban, akár csak megrázzák és ez sokszor elegendő ahhoz, hogy elhallgasson. Főleg kislányokat láttam, akiket már egészen apró korban kislány ruhába – felső és szoknyácska- öltöztettek, kezükön, lábukon karkötővel, néha fülbevalóval. Homlokukon ugyanúgy, mint az édesanyáén megtalálható egy vagy több festékpötty. A gyerekek bátrak, akár idegenekhez is odamennek, amíg az anya látótávolságban van, az anyák pedig szokták engedni őket, mert tudják, úgyis visszatér a kis kalandozó. Ha nagy a tömeg, természetesen inkább ölben viszik őket.

A gondolkodásmód, a fejlődés színei

Sai Baba sok más tanítóhoz hasonlóan narancssárga ruhát visel és híveinek a fehér viseletet javasolja, de ez természetesen nem kizárólagos jellegű. Miért érdemes elmenni hozzá? Ha van lehetőséged és adsz magadnak 10 napot, hogy teljesen kiszakadj a mindennapjaidból (akár csak egy nyaralás erejéig) már megtapasztalod, hogy sok problémádat másképp látod, beragadt élethelyzetek mozdulnak ki. Ha mindehhez igazán messze mész, garantáltan nem tudsz visszatérni a hétköznapokba, ezáltal biztosítod a kikapcsolódást. Ha egy spirituális közösséghez kapcsolódsz, sokat fejlődsz alkalmazkodásban, toleranciában. Ha mindezt egy egészen más kultúrában teszed, szélesedik a látóköröd. Ha mindehhez még hiszel is óriási változtatásokat tudsz magadon véghezvinni.

Az indiai emberek másmilyenek. Lassabbak, kevésbé aggódnak. Hisznek a karma ok-okozati törvényében, és azok, akikkel én találkoztam, valószínűleg a fejlődés mellett is elkötelezték magukat, ezért jönnek el Sai Baba ashramjába. Sok életbölcsességet lehet tőlük megtanulni.

Természetesen mindez nem hű keresztmetszet Indiáról. India óriási ország, különböző tartományokkal, népcsoportokkal. Puttaparthy kicsike hely Bangalore-tól nem messze, ami azért működik, mert Sai Baba ott él. Nemzetközi alapítványai segítségével a környéknek tiszta vizet adott, két magas színvonalon felszerelt kórházat üzemeltet, melyekben az ellátás ingyenes és igyekszik a fiatalok oktatását támogatni ingyenes iskolákkal egészen az egyetemig.

Dr. Fogassy Katalin színterapeuta

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A Babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenhárom éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkHálapénz helyett anya- és bababarát szülészeteket!
Következő cikkA gyermeki beszéd fejlődése 2 és 3 éves kor között

1 KÉRDÉS

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..