Olyan jólesik, amikor a forró, aszfalt- és porszagú levegőben valakinek végre igazi könnyű, repülő, illóan távoli illata van. Egész halványan, óvatosan, finoman megjelenik egy illat, inkább egy illat emléke vagy jele. Nyárra valók a virágillatok.
Itt a jázmin. A finom, a hűvös, a lányos. Egy egészen apró csöppet rejtsünk a nyakunk alá, és egy leheletnyi illatot szétsimítva az ujjainkon túrjunk velük a hajunkba. Egész napra megmarad az illata.
A rozmaring fűszeres és karakteres. Erős akaratú, szigorú állú barna lányoknak áll a legjobban az illata. Csöppentsenek a csuklójukra belőle, és az üvegcse dugóját húzzák végig a nyakszirtjükön. Frissítő, bátor illat.
Ábrándos, halk szívú, okos lányok illata a levendula. Komoly, tűnődő és picit púderes, régies. Nadrággal, sportos ruhákkal meg se próbáljuk. Lebegő, pasztellszín szoknyák és hamvas, puha tincsek illenek hozzá. Tegyük a két fülünk alá a levendula-cseppeket.
Az édes, csengettyűs gyöngyvirág! Olyan tiszta, olyan egyszerű, olyan finom! Mindenkinek jól áll, aki ezt választja. Akinek nem állna jól – nos, ő el sem gondolkodna azon, hogy ezt az illatot kipróbálja. A vállgödröknek és a homlokunk melletti tincseknek áll a legjobban ez az illat.
Az orgona édes és bódító. Illata a fürtös szőkéknek áll a legjobban. Rejtsenek el egy pötty orgona-illatot a dekoltázsban.
Mielőtt bárki kipróbálná a fenti illatokat: egyszerre csak egyet. Igazán csak a kertben emelik egymás fényét – rajtunk tisztábban és szebben mesélnek, ha csak egynek a hangjait hallani.
