Hamar elkészül, viszonylag könnyű, laktató, és nem hiányzik hozzá a hús sem. A legjobb, ha a rizst majdnem teljesen puhára főzzük. A legjobban a vadrizst szeretem, de a jázmin is teljesen finom. Barna rizzsel egészségesebb, de figyeljünk rá, hogy tovább kell főzni és könnyebben kásásodik, mint hogy puhulna.
Tehát előveszem a nagy, nehéz, fekete wokot. Egy-két kanálnyi mogyoróolajat öntök bele, amikor már igazán forró, és átforrósítom az egészet. Fokhagymát, reszelt gyömbért, apróra vágott lilahagymát szórok bele, egyetlen, apróra vágott chilipaprikát, és átforgatom az egészet.
Ekkor teszem bele a kiválasztott zöldségeket. Hát, nem nagyon tudok olyat mondani, ami erre nem használható: apróra vagy csíkokra vágva szórjunk bele mindent, amit otthon találunk. Én valószínűleg némi spárgát, piros húsú kaliforniai paprikát, újhagymát, sárga hüvelyű zöldbabot fogok használni, főleg a színük miatt. Amikor forró és illatos az egész, mellészórom a majdnem kész rizst, ráöntök vagy két deci tyúkhúslevest (ha nem tartunk otthon alaplét, akkor csináljuk meg kockából vagy porból). Lefedem, puhára párolom. Tálalás előtt snidlinget és apróra vágott petrezselymet szórok a tetejére.
