A hazai, házi zöldség, gyümölcs, hús előnye vitathatatlan: nemcsak egészségesebb, de finomabbak is, mint vegyszerekkel tartósított, napokig-hetekig utazó társaik. Korábban már áttekintettük, hogy mit tehetünk azért, hogy valóban házi élelmiszer kerüljön a kosárba. Most lássuk, mit tehetünk, ha inkább magunk szeretnénk megtermelni a családnak az élelmet, ám nincsen saját földünk.
1. Rokonainkkal, szomszédainkkal, barátainkkal együtt mi is megtermelhetjük szükségleteink egy részét. Ha településünkön nincs közösségi kert, akkor fogjunk össze, és indítsunk mi. Minden településen van olyan terület, amit akár az önkormányzat, akár magánszemély szívesen a közösség használatára bocsát. A közös termesztés fejleszti a közösségi érzést, a segítőkészséget, a segítségnyújtás elfogadását. Ezen kívül a gyermekek részére példát mutat, megtanítja őket a türelemre, a természet törvényeinek figyelésére, a vetés reményére, a munka örömére, a betakarítás fáradtságára egyaránt.
2. Termelhetünk felesben is. Nagyon sokan nem tudják különböző okok miatt megművelni a földterületeiket, kertjüket, de nem akarják intenzív gazdálkodásra sem kiadni, esetleg maguk is szeretnének házi, friss terményhez jutni, ezért keresnek olyan személyeket, elsősorban családokat, akik megművelnék azt. A termőföld megmunkálása, bevetése, művelése rendszerint a bérlő költsége, és a termény előre megállapodott részét átadják a föld tulajdonosának, de lehetőség van pénzért is bérelni földet.
Ha van a családban friss nyugdíjas, esetleg munkanélküli mindenképpen érdemes az ő egészségük és önbecsülésük miatt is ebben gondolkodni. A családnak hétvégi elfoglaltság, a gyermekek mozgásigényének teret ad, megtanulható válik számukra a munka, a munkafolyamat. Csak akkor érdemes belevágnunk, ha van már valamennyi ismeretünk a termelésről, hosszabb távra tervezzünk, de legalább egy termőévet biztosan végig tudunk gazdálkodni.
3. Termelhetünk bérbe is. Sok idősebb személy adná át szívesen a tudását és ha van kertje, ő maga termel, de a munka már fárasztja, erejét meghaladja, igényelné a társaságot is. Csatlakozzunk hozzájuk, tanuljunk tőlük, segítsünk nekik örömmel, mert a tapasztalatukat, ismereteiket máshonnan nem tudjuk „megkapni”, különösen a gyermekeknek hasznos, értik, és leköti a figyelmüket. Ha átvehetik a nagyszülők ismereteit, megérthetik a különböző életkori sajátosságokat, megbecsülhetik az idősebb generációk tudását is.
4. 
Ha van udvarunk, bátran törjük fel egy darabon a gyepet, és ültessük, vagy vessük be. A kert dísze is lehet a legtöbb haszonnövény, gondoljunk a gyönyörű paradicsomra, a fűszernövényekre, a káposztafélékre, csak hogy néhányat említsek, és látni fogjuk, hogy vetekedhetnek a legtöbb dísznövénnyel. A locsolás és egyéb költség, a munka nem jelent többletet, sőt a gyep karbantartásának energiaköltsége meg is marad.
5. Ha többletünk van, tartósítsunk magunknak, a mélyhűtésen kívül gondoljunk az energiatakarékos módokra is: aszalhatunk, fermentálhatunk, befőzhetünk, savanyíthatunk. Érdemes kisebb mennyiségeket eltenni, de csak a család várható fogyasztásának erejéig.
Cserélhetünk is, ha többletet termeltünk. Olyan élelmiszerhez, ami nekünk nem termett ilyen módon is hozzájuthatunk. Nem is fontos élelmiszert adni cserébe, adhatunk segítséget, szolgáltatást is érte. Az egyre elterjedtebb „háztartási-bartel”, nem csak költségkímélő.
+ 1. A többletből adjunk olyan ismerőseinknek, akik nem tudják megtermelni, megvásárolni, akiknek sokszor több napi élelmet jelenthet a mi feleslegünk. Nem könnyű elfogadni, ezért legyünk tapintatosak, figyelmesek, és viszonzást nem várok. Aki szívesen és örömmel ad a szükségben lévőnek, az ajándékozás örömén felül megtapasztalhatja maga is a szükségleteinek betöltését, kérés nélkül, másoktól.
