A csecsemő beszédfejlődése az első életévben

A csecsemő beszédfejlődése az első életévben
hirdetésLevilla Pöttöm Tanoda

A kisbaba életének első éve sok tekintetben nagyon látványos, elsősorban a mozgásfejlődés terén látható, milyen nagy utat járt be a kicsi.  A beszédfejlődés terén inkább a második évben történnek nagy változások, de hogy értsük a szavak, mondatok kialakulását, érdemes áttekinteni, hogyan fejlődik a csecsemő kommunikációja.

Még mielőtt a részletekbe betekintenénk, elöljáróban érdemes leszögeznünk: az életkori határok, megjelölések most sem jelentik azt, hogy ezektől ne lehetne eltérés, hiszen minden gyermek más ütemben fejlődik, valamit hamarabb csinál, valamit pedig később. Ha tehát a cikket olvasva azt tapasztaljuk, hogy a saját gyermekünknél máskor, esetleg más sorrendben történtek-történnek a dolgok, az még nem jelent szükségszerűen problémát.

Már az egészen pici újszülött is kommunikál környezetével, bármilyen furcsán hangzik is ez. Műszerekkel kimutatható, hogy másképpen sír a baba ha éhes, ha fáj valamilye, ha diszkomfortérzése van (nyomja a takaró vagy tele van a pelenka), és másképp, ha unatkozik és társaságra vágyik. Kifejező tehát a kicsi sírása, de ugyanilyen kifejező a testbeszéde is. Nem kell különösebb megfigyelőképesség ahhoz, hogy a jóllakott, elégedett csecsemőt megismerjük a laza testtartásról, a boldog kapálózásról pedig észrevegyük, hogy örül valaminek. Sőt, már az egészen pici baba érzékeli az arckifejezést és utánozza is azt: összeráncolja a szemöldökét, fintorog, két hónapos kora körül pedig megismeri a hozzá közel állókat, és tudatosan mosolyog a szeretett személyekre.

Hogyan segíthetjük a beszédfejlődést?

Infinety hirdetés

A gyerekek már születésükkor előnyben részesítik a beszédhangokat, hiszen édesanyjuk méhében érzékelik a hangjelenségeket, felismerik a  hangját, amit tompítva ugyan, de már odabent hallanak. A kezdeti kommunikáció szemtől szemben zajlik, féléves kor után tudják a babák követni a tekintetet és megérteni a gyakran hallott szavakat. Négy hónapos koruk körül már felismerik a nevüket, 9 hónapos korukra pedig már kifejezéseket is értenek. A beszédértés gyorsan fejlődik, ahogy a baba egyre többet fedez fel a szűkebb és tágabb környezetből.

A hangadás is bejárja a fejlődés útját: a kezdeti kifejező sírást pár hetes kor körül egyre inkább felváltja a gagyogás, gőgicsélés. A gyermeknek örömet szerez, ahogy próbál hangokat adni, ahogy igazítja a szájacskáját, nyelvét, és örömet szerez az is, hogy ezeket a próbálkozásokat hallja, így egyre többet „mond”, sokféle hangot képez, olyanokat is, amelyek nem fordulnak elő anyanyelvében. Neki ez is játék. Három-négy hónapos koruk körül már egészen hosszú hangsorokat ejtenek, kifejező hanglejtéssel tudnak „kérni”, „örülni”, „elégedetlenkedni”.

A csettintő, gurgulázó torokhangokkal, az ajakkal képzett hangokkal, a sokféle magánhangzóval egyre több szótagsort ismétel a baba: memememe, dádádádá, bububu. Egy adott pillanatban pedig, amikor olyan hangsort ejt ki, aminek a környezet értelmet tulajdonít – mammma, anna, appa, ott – észreveszi, mennyire örülnek ezeknek a hangsoroknak a számára kedves emberek. Így lassacskán a hangsorok jelentést nyernek. Az első szavak utánzással is kialakulhatnak: a csecsemő már képes bizonyos hangokat kiejteni (pl. a v-t és az a-t), és ha egy kedves négylábú állatra mutatva az anyuka azt mondja, „nézd csak, ott a kutyus, va-va” ő is megpróbálja kimondani, hogy vava. Egy éves kora körül már sok kisgyermeknek néhány szavas a szókincse, egyesek pedig egy-két szót egymás mellé téve már kifejezéseket is használnak: ató ott (ott van az autó).

Halláskárosodás és beszédfejlődés

Hogyan segítsük gyermekünk beszédfejlődését az első évben?

Mindenekelőtt akár szavakkal, akár cselekvéssel, de válaszoljunk neki már akkor, amikor még csak sírással próbál kommunikálni! Ha a síró kisgyermeket magára hagyjuk, nem tanulja meg, hogy érdemes és jó dolog „beszélgetni”, és a sikertelenség elkedvetleníti.

Használjunk ki minden kínálkozó alkalmat a kommunikációra! Kísérjük a gondozási tevékenységeket szavakkal, mondjuk el neki, mit teszünk éppen.

Kezdetben figyeljünk arra, hogy a baba lássa az arcunkat, a szánkat.

Szóljunk hozzá az átlagosnál kicsit lassabb tempóval, dallamosan, de ne selypítve! Bármennyire aranyosnak tűnik a selypítés (jaj, de édesz kici andalka vad te), a későbbi beszédtanulás szempontjából nagyon fontos, hogy a gyermek szép kiejtéssel hallja a hangokat, jó beszédpéldát kapjon.

Ha sokan, sokat beszélnek hozzá, ha élőszót hall és nem gépi hangokat a tévéből, ha már kezdetben ritmusos mondókákkal szórakoztatjuk és örömteli beszélő környezetet teremtünk a számára, akkor a kisgyermek boldogan indul el azon az úton, amit beszédfejlődésnek nevezünk.

Erről a témáról még a Baba fejlődése rovatunkban olvashatsz többet!

Szólj hozzá Te is!