A gyerekes nők munkavállalása, különösen a kisgyerekeseké, viták és lelkiismeret-furdalások forrása a nők tömeges munkába állása óta. Az ezzel kapcsolatos társadalmi normák változását jelezheti, hogy a magyarok álláspontja az elmúlt időszakban ellentmondásosnak tűnik. Mindez a TÁRKI egyik áprilisi kutatásának eredménye.
Ellentmondásosan alakult az elmúlt évtizedben közvélemény abban a kérdésben, hogy a női munkavállalás milyen hatást gyakorol a család és a gyerek helyzetére. Az évtized eleje óta ugyanis csökkent azok aránya, akik szerint a nő munkavállalása káros a kisgyerek és a család számára, ugyanakkor azok aránya is csökkent, akik szerint az anya-gyerek kapcsolat akkor is felhőtlen marad, ha a nő dolgozik.
A női munka családra és (kis)gyerekre gyakorolt hatása 2002-ben és 2010-ben:
Összességében minden nyolcadik felnőtt magyar (12%) véli úgy, hogy a női munka mindhárom állítás értelmében bajok forrása, s lényegében ugyanilyen arányban (14%) vannak azok is, akik szerint a női munka nem okoz gondot sem a családnak, sem a gyerekeknek.
A női munkában a család és a gyerekek számára veszélyt érzők aránya sem a nemek, sem a korcsoportok között nem tér el jelentősen (egy kicsit magasabb a férfiak körében). Arányuk az átlagnál magasabb a nyugat-dunántúli régióban és a községekben élők (26% és 15%), illetve az általános iskolai végzettséggel rendelkezők (16%) és a betanított vagy segédmunkások (17%) körében. Igen magas (22%) az így gondolkodók aránya azok között, akik úgy érzik, hogy mostanában gyakran előfordult, hogy munkájuk miatt nem tudtak eleget törődni családjukkal vagy másokkal.
A női munka és a család között semmi konfliktust nem érzékelők aránya sem tér el az átlagtól nemek és korcsoportok szerint (bár a nők körében halványan magasabb, mint a férfiak között). Többen gondolkodnak így az észak-magyarországi régióban és a megyeszékhelyen élők (27% és 26%), valamint a legalább főiskolai végzettséggel rendelkezők körében (17%).
